Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-30 / 177. szám
Ötkarikás történetek - 2008 Peking (26.) A kínai fővárosban rendezett olimpia nem vonul be aranybetűkkel a történelemkönyvekbe. Persze erről biztosan másként vélekedik az egymaga nyolc aranyérmet bezsebelő amerikai úszózseni, Michael Phelps, igaz őt nem sújtották az időjárás szélsőségei, bírói csalások és egyéb tévedések. Az országúti kerékpárosok azonban zuhogó esőben tekertek, az öttusázók lovaglása szinte már mocsárra emlékeztető süppedős terepen zajlott, és jó néhány magyar sportoló bosszankodott játékvezetői méltánytalanságok miatt. U Ning repülése Amikor pekingi idő szerint augusztus nyolcadikán este nyolc óra nyolc perckor megkezdődött a megnyitóünnepség, még nyoma sem volt ezeknek a kellemetlenségeknek. Sőt, az egész földkerekség sportszerető közönsége egyik ámulatból a másikba esett, amint a pompás Madárfészek stadionban, huszonnyolc emeletnyi magasságban, méltóságteljes lebegő léptekkel közelített egy alak a kandeláber felé. Li Ning, a klasszis tornász volt, aki ilyen varázslatos módon lobbantotta fel a szent lángot. Egyedi ötlet, tökéletes kivitelezés, semmi tériszony, és valami elképesztő technikai megoldás. Felcserélt úszóprogram A média mindenek felett. Az Egyesült Államokban rengeteg rajongója van az úszásnak, több, mint bárhol máshol. A közönség pedig odaát megköveteli, hogy a kedvenceket fő műsoridőben szemlélje. Ahhoz pedig alaposan át kellett alakítani az olimpiai programot. Felcserélték hát az előfutamok és középfutamok időpontjait, így pekingi idő szerint délelőtt (Közép- Euópában ez hajnali négy-öt órára esett) rendezték a döntőket, és késő délután, illetve kora este az előcsatározásokat. Persze a sportolóknak is át kellett szoktatni a szervezetüket, hiszen nem mindegy, melyik napszakban lendül az ember csúcsformába. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Többen az esték folyamán úsztak elképesztő tempóban, másnap reggel meg sorra betliztek. Michael Phelps tökéletesen alkalmazkodott. A nyolc megszerzett aranyából, amellyel toronymagasan megelőzte minden társát, mindössze kettőért kellett megszenvednie. Először, amikor már a partról szurkolt Jason Lezaknak, hogy a négyszer százas váltó utolsó tagjaként hajrázza le a franciákat, majd amikor csupán hosszabb körmeinek és pontosabb utolsó karcsapásának köszönhette, hogy száz méter pillangón megelőzte a szerb Csavicsot. Segítség a felhőkről Hatalmas veszteség érte az olimpia előtt néhány héttel a magyar sportot. A kínai kenuviadalokra kettőzött erővel készülő bajnok, Kolonics György július 15-én váratlanul elhunyt. Párosbeli társa, Kozmann György az első megrázkódtatások kiheveré- se után mély gyászában új partner után nézett - Kóló is így akarta volna. Rá is lelt a megfelelő emberre, a fiatal Kiss Tamás személyében, akivel már az első közös lapátolások során jól ösz- szehangolódtak. Pekingben, az ezer méteres kenu kettesben óriási hajrával szerezték meg a bronzérmet, és biztos, hogy hajójukat onnan, fentről, valamelyik felhőről segítette a néhai társ. Még a tévében és rádióban közvetítő riporterek hangja is elcsuklott e siker láttán, ami diadal volt a javából, a szív diadala. Kudarc-e a szereplés? Már bőven a versenyek második hetében jártunk. Az olimpiai falu magyar dicsőségtáblája azonban meglehetősen foghíjas volt. Akadt ugyan néhány ezüst, meg egy árva bronz, számos negyedik-hatodik helyezés még, de az aranyérmek sora üresen állt. Nem történhet meg ilyen blamázs! Nem éghet le ennyire a világtörténelem egyik legeredményesebb ötkarikás nemzete! Aztán eljött a kajak-kenu döntők ideje. És Vajda Attila, a megmentő. Több százezernyi magyar torok üvöltötte a kenu egyes ezer méteres táv utolsó méterein a „gyerünk” szót, hogy aztán milliók szívéről hulljon le az a bizonyos kő. Megszületett az első! Amit aztán követett a második (Janics Natasa és Kovács Katalin duója „termelte”), meg rögvest a harmadik is, a vízilabdások jóvoltából. Persze ezt a „csak” három aranyat a sport-közvélemény elég nagy kudarcként fogta fel, hiszen ilyen gyenge teljesítményt 1924 óta nem produkált magyar olimpiai küldöttség. Szerencsére Londonban már visszazökkent minden a régi kerékvágásba, és Pe- kingről bebizonyosodott: csak egy fránya kisiklás volt (folytatjuk) Hegedűs Henrik Bogár és Dolnegó az NB 11-ben labdarúgás. Utoljára 2011. évben volt országos kerettagságú játékvezető asszisztens az élvonalban Tóth István személyében, aki jelenleg a Nóg- rád Megyei Játékvezetői Bizottság elnöki tisztségét tölti be. Idén ismét magasabb osztályba léphetett két játékvezető: Bogár Gergő és Dolnegó Bálint, akik 2016/2017-es bajnokságban már az NB II játékvezetői team tagjai. Bogár Gergő 2005. augusztusában tette le a játékvezetői vizsgát, de csak 2006-ban kezdte el a játékvezetést, mivel addig a futball volt számára a fontosabb. Innentől kezdve párhuzamosan futballozott, s vezette a játékot nagypályán. Első megyei II. osztályú mérkőzését Ságújfalun vezette 2007 tavaszán, majd 2008. március 29-én már a Kisbágyon-Rimóc megye I. osztályú összecsapást dirigálhatta. 2010-től úgy gondolta, többre viheti játékvezetőként. Bekerült az akkori NB III-as játékvezetői keretbe és szeptember 19-én már NB III-as mérkőzést vezetett (Tiszaújváros-RAFC). A 2013/2014-es szezonban az NB III átalakítása miatt kikerült a keretből, de számára ez az év tartogatta a legtöbb fejlődést, tanulást. 2014-ben ismét felkerült az NB IITba, ezzel egyidejűleg az akadémiai előkészítő csoportba. Idén került be az újjá alakuló akadémiai képzésbe, és a nyáron az NB Il-es játékvezetői keretbe. Céljai között szerepel elsődlegesen az NB I-es keretbe történő feljutás, majd a FIFA jelvény megszerzése, és minél több nemzetközi mérkőzés dirigálása. Dolnegó Bálint szintén 2005-ben végezte el a játékvezetői tanfolyamot. Ezt követően egyből sípot, zászlót ragadott, rendszeresen vállalt mérkőzést a serdülő bajnokságban és a legalacsonyabb osztályban. Hamar kiderült számára, hogy a pálya közepén, játékvezetőként szeretné űzni a szakmát. Első felnőtt mérkőzését Mihálygergén vezette, mindössze 17 évesen. Ambíciójának köszönhetően hamar az NB III-as keretbe került, 2008-ban egy Újpest II-Tiszaújváros meccsen mutatkozott be játékvezetőként az osztályban. Az évek során szorgalmasan tanult, sok tapasztalatot szerzett. A munkának köszönhetően 2013-ban bekerült a Játékvezetői Akadémiai programba, valamint a versenyrendszer változásával létrejövő NB III-as országos keretbe. A harmadosztályban eddig 109 mérkőzést vezetett Idén beérett a sok befektetett energia, hiszen az NB Il-es keretbe jutott. Bízunk benne, hogy a másodosztályban is megállja a helyét, és akár a legmagasabb osztályban is képviselheti megyénket. A fentieken kívül megyénkből Gecse Zoltán játékvezető, Kurinka Béla és Gordos Árpád Mihály asszisztens az NB III-as játékvezetői táborba kaptak meghívást. Reméljük, hogy hamarosan ők is az országos keret tagjaivá válhatnak. B.T.
