Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-30 / 177. szám

Ötkarikás történetek - 2008 Peking (26.) A kínai fővárosban rende­zett olimpia nem vonul be aranybetűkkel a történe­lemkönyvekbe. Persze erről biztosan másként vélekedik az egymaga nyolc aranyérmet bezse­belő amerikai úszózseni, Michael Phelps, igaz őt nem sújtották az időjárás szélsőségei, bírói csalá­sok és egyéb tévedések. Az országúti kerékpáros­ok azonban zuhogó eső­ben tekertek, az öttusá­zók lovaglása szinte már mocsárra emlékeztető süppedős terepen zajlott, és jó néhány magyar sportoló bosszankodott játékvezetői méltányta­lanságok miatt. U Ning repülése Amikor pekingi idő szerint augusztus nyolcadikán este nyolc óra nyolc perckor megkez­dődött a megnyitóünnepség, még nyoma sem volt ezeknek a kellemetlenségeknek. Sőt, az egész földkerekség sportszerető közönsége egyik ámulatból a másikba esett, amint a pompás Madárfészek stadionban, hu­szonnyolc emeletnyi magasság­ban, méltóságteljes lebegő lép­tekkel közelített egy alak a kan­deláber felé. Li Ning, a klasszis tornász volt, aki ilyen varázsla­tos módon lobbantotta fel a szent lángot. Egyedi ötlet, töké­letes kivitelezés, semmi tér­iszony, és valami elképesztő technikai megoldás. Felcserélt úszóprogram A média mindenek felett. Az Egyesült Államokban rengeteg rajongója van az úszásnak, több, mint bárhol máshol. A kö­zönség pedig odaát megköveteli, hogy a kedvenceket fő műsor­időben szemlélje. Ahhoz pedig alaposan át kellett alakítani az olimpiai programot. Felcserél­ték hát az előfutamok és közép­futamok időpontjait, így pekingi idő szerint délelőtt (Közép- Euópában ez hajnali négy-öt órára esett) rendezték a döntő­ket, és késő délután, illetve kora este az előcsatározásokat. Per­sze a sportolóknak is át kellett szoktatni a szervezetüket, hi­szen nem mindegy, melyik nap­szakban lendül az ember csúcs­formába. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem. Többen az es­ték folyamán úsztak elképesztő tempóban, másnap reggel meg sorra betliztek. Michael Phelps tökéletesen alkalmazkodott. A nyolc megszerzett aranyából, amellyel toronymagasan meg­előzte minden társát, mindössze kettőért kellett megszenvednie. Először, amikor már a partról szurkolt Jason Lezaknak, hogy a négyszer százas váltó utolsó tag­jaként hajrázza le a franciákat, majd amikor csupán hosszabb körmeinek és pontosabb utolsó karcsapásának köszönhette, hogy száz méter pillangón meg­előzte a szerb Csavicsot. Segítség a felhőkről Hatalmas veszteség érte az olimpia előtt néhány héttel a ma­gyar sportot. A kínai kenuviada­lokra kettőzött erővel készülő bajnok, Kolonics György július 15-én váratlanul elhunyt. Páros­beli társa, Kozmann György az első megrázkódtatások kiheveré- se után mély gyászában új part­ner után nézett - Kóló is így akarta volna. Rá is lelt a megfele­lő emberre, a fiatal Kiss Tamás személyében, akivel már az első közös lapátolások során jól ösz- szehangolódtak. Pekingben, az ezer méteres kenu kettesben óri­ási hajrával szerezték meg a bronzérmet, és biztos, hogy hajó­jukat onnan, fentről, valamelyik felhőről segítette a néhai társ. Még a tévében és rádióban köz­vetítő riporterek hangja is el­csuklott e siker láttán, ami diadal volt a javából, a szív diadala. Kudarc-e a szereplés? Már bőven a versenyek máso­dik hetében jártunk. Az olimpi­ai falu magyar dicsőségtáblája azonban meglehetősen foghíjas volt. Akadt ugyan néhány ezüst, meg egy árva bronz, számos ne­gyedik-hatodik helyezés még, de az aranyérmek sora üresen állt. Nem történhet meg ilyen blamázs! Nem éghet le ennyire a világtörténelem egyik legered­ményesebb ötkarikás nemzete! Aztán eljött a kajak-kenu döntők ideje. És Vajda Attila, a megmen­tő. Több százezernyi magyar to­rok üvöltötte a kenu egyes ezer méteres táv utolsó méterein a „gyerünk” szót, hogy aztán milli­ók szívéről hulljon le az a bizo­nyos kő. Megszületett az első! Amit aztán követett a második (Janics Natasa és Kovács Katalin duója „termelte”), meg rögvest a harmadik is, a vízilabdások jóvol­tából. Persze ezt a „csak” három aranyat a sport-közvélemény elég nagy kudarcként fogta fel, hiszen ilyen gyenge teljesítményt 1924 óta nem produkált magyar olim­piai küldöttség. Szerencsére Lon­donban már visszazökkent min­den a régi kerékvágásba, és Pe- kingről bebizonyosodott: csak egy fránya kisiklás volt (folytatjuk) Hegedűs Henrik Bogár és Dolnegó az NB 11-ben labdarúgás. Utoljára 2011. évben volt országos kerettagságú játékvezető asszisztens az élvonal­ban Tóth István személyében, aki jelenleg a Nóg- rád Megyei Játékvezetői Bizottság elnöki tisztsé­gét tölti be. Idén ismét magasabb osztályba léphe­tett két játékvezető: Bogár Gergő és Dolnegó Bá­lint, akik 2016/2017-es bajnokságban már az NB II játékvezetői team tagjai. Bogár Gergő 2005. augusztusában tette le a já­tékvezetői vizsgát, de csak 2006-ban kezdte el a játékvezetést, mivel addig a futball volt számára a fontosabb. Innentől kezdve párhuzamosan fut­ballozott, s vezette a játékot nagypályán. Első me­gyei II. osztályú mérkőzését Ságújfalun vezette 2007 tavaszán, majd 2008. március 29-én már a Kisbágyon-Rimóc megye I. osztályú összecsapást dirigálhatta. 2010-től úgy gondolta, többre viheti játékvezetőként. Bekerült az akkori NB III-as játékvezetői keretbe és szep­tember 19-én már NB III-as mérkőzést vezetett (Tiszaújváros-RAFC). A 2013/2014-es szezonban az NB III átalakítása miatt kikerült a keretből, de számára ez az év tartogatta a legtöbb fejlődést, tanulást. 2014-ben ismét felkerült az NB IITba, ezzel egyidejűleg az akadémiai előkészítő cso­portba. Idén került be az újjá alakuló akadémiai képzésbe, és a nyáron az NB Il-es játékvezetői keretbe. Céljai között szerepel elsődlegesen az NB I-es keretbe történő feljutás, majd a FIFA jelvény megszerzése, és minél több nemzetközi mérkőzés dirigálása. Dolnegó Bálint szintén 2005-ben végezte el a játékvezetői tanfolyamot. Ezt követően egyből sí­pot, zászlót ragadott, rendszeresen vállalt mérkő­zést a serdülő bajnokságban és a legalacsonyabb osztályban. Hamar kiderült számára, hogy a pálya közepén, játékvezetőként szeretné űzni a szak­mát. Első felnőtt mérkőzését Mihálygergén vezet­te, mindössze 17 évesen. Ambíciójának köszönhe­tően hamar az NB III-as keretbe került, 2008-ban egy Újpest II-Tiszaújváros meccsen mutatkozott be játékvezetőként az osztályban. Az évek során szorgalmasan tanult, sok tapasztalatot szerzett. A munkának köszönhetően 2013-ban bekerült a Já­tékvezetői Akadémiai programba, valamint a ver­senyrendszer változásával létrejövő NB III-as or­szágos keretbe. A harmadosztályban eddig 109 mérkőzést vezetett Idén beérett a sok befektetett energia, hiszen az NB Il-es keretbe jutott. Bízunk benne, hogy a másodosztályban is megállja a he­lyét, és akár a legmagasabb osztályban is képvi­selheti megyénket. A fentieken kívül megyénkből Gecse Zoltán já­tékvezető, Kurinka Béla és Gordos Árpád Mihály asszisztens az NB III-as játékvezetői táborba kap­tak meghívást. Reméljük, hogy hamarosan ők is az országos keret tagjaivá válhatnak. B.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom