Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-22 / 170. szám

2016. JÚLIUS 22. PÉNTEK Gyarmati győzelem TÁJÉKOZÓDÁSI fótás. Tata- bánya-Körtvélyespuszta környé­kén rendezte meg két tatai klub az idei Vértes Kupa kétfutamos országos ranglistaversenyét, melyen Nógrád megyéből né­gyen, a Balassagyarmati Balassi KSE és HUFEZE-Pásztó SK-t képviselve álltak rajthoz. Az első futamot mind a négy nógrádi versenyző sikeresen teljesítette Közülük a legelőkelőbb helye­zést a serdülőknél indult balas­sagyarmati versenyző, Kovács Uzoma Benedek érte el, aki har­madik lett. Testvére, Kovács Nkemkama Mór, valamint sze­nioroknál édesapjuk Kovács Zol­tán és a pásztói Czimer Z. József korosztályában egyaránt a ne­gyedik helyen ért célba. Az éjjel esett az eső és az égi áldás a má­sodik napi futamra is kitartott Az első futam végén kézsérülést szenvedett HUFEZE versenyző és Kovács Nkemkama már nem vállalta be a záró futam küzdel­mét, nem így Kovács Zoltán, aki javítva előző napi pozícióján ez­úttal másodikként ért célba. Ko­vács Uzoma Benedek futamá­ban ezúttal a negyedik helyen végzett A szenioroknál az F45A kategóriában az idei Vértes Ku­pa győztese a balassagyarmati Kovács Zoltán lett Serdülő fiúk­nál Kovács Uzoma Benedek két futam összetett teljesítménye alapján összetettben a bronzér­mes helyezést érdemelte ki. Vértes Kupa összetett vég­eredménye. F14B: 1. Tibor Fedor (Sokol Pezinok) 1:35:09 óra ... 3. Kovács Uzoma Bene­dek (Balassagyarmati Balassi Bálint KSE -1 futam: 3., II. fu­tam: 4.) 2:05:38 óra. F45A: 1. Kovács Zoltán (Bgy. Balassi BKSE-4., 2.) 2:10:01 óra. Frink Ferenc sikere A közelmúltban ren­dezték meg a 29. hallássérültek egyéni rapid országos-bajnok­ságát. A sportági rendezvényen 16-an, 7 fordulós svájci rend­szerben a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) szabályzata alapján - 15 perces játékidő mellett - küzdöttek meg egy­mással a bajnoki címért A ver­senyt a nógrádiak nem kis örö­mére azonos pontszám mellett, de jobb Buchholz értékszám megállapítás után a hajdúszo- boszlói Máthé Balázs előtt a Sal­gótarjáni TSE sakkozója, Frink Ferenc nyerte meg. A nógrádi sakkozó ezzel 2010 után má­sodszor szerzett bajnoki címet rapid ob-n. A díjakat, a serleget és az okleveleket Nyíró Zsolt, az MHSSZ ügyvezető elnöke és Konkoly Sándor a szakág veze­tő adta át a győztesnek és a he­lyezetteknek. Hallássérültek rapid bajnok­ságának végeredménye: 1. Frink Ferenc 6,5,2. Máthé Balázs 6,5, 3. Szentgyörgyi Sándor 4,5, 4-6. Jakabfi József, Gyenge At­tila, Istovics László 4-4 pont Ötkarikás történetek -1980 Moszkva (19.) Bojkott! A világban zajló politikai hidegháború szele nem csak megcsap­ta, hanem kis híján el is sodorta, szerteszét fújta az olimpiai mozgalmat. Egymásnak feszült a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió, csak azt les­ték, mikor törhetnek minél több borsot a másik orra alá. Amikor Moszkvának, az orosz fővárosnak ítélték az 1980-as ötkarikás játékok rendezési jogát, sokan csak az ürügyet lesték, amiért távol maradhat­nak a versenyektől. számított, ám a házigazdák csa­patának vezetője, Szergej Vajcehovszkij kijelentette, egye­dül tőle nem vár világcsúcsot, mivel ellenfeleinek tábora igen meggyengült. A „medence cárja” - ahogy később nevezték - azon­ban mindenfajta jóslatra rácáfolt. Az elejétől fogva hatalmas tem­pót diktált, és csak a rekord érde­kelte. Ahogy telt múlt az idő, és fogyott a táv, a hozzáértők úgy sejtették meg egyre inkább a cso­dát. Ami bekövetkezett. Szalnyikov másfél másodperccel felülmúlta az áttörhetetlennek hitt tizenöt perces álomhatárt. Verrasztó Zoltán által fémjelzett nemzedék egyetlen tagja sem ju­tott a legfényesebb éremhez. Aztán jött Moszkvában egy pelyhedző állú legény, a tizenhét esztendős feltörekvő csillag, Wladár Sándor. A kétszáz méteres hátúszás döntő­jében óriási párharc alakult ki az idősebb Verrasztó Zoltán és a fiata­labb Wladár között, a hajrá aztán az ifjúság javára döntött. Innen in­dult az a sorozat, amelynek követ­kező állomásain Damyi Tamás, Szabó József és Czene Attila annyi diadalt halmozott. A magyarok Moszkvában hét aranyat nyertek: Varga Károly a kisöbű sportpuska fekvő számá­ban teljesen meglepő győzelmet aratott, Növényi mellett Kocsis Fe­renc is az első helyen végzett bir­kózásban (Tóth Istvántól pedig egyértelműen a bírók vették el az aranyat), Magyar Zoltán lólengésben megismételte négy évvel azelőtti sikerét. Baczakó Pé­ter súlyemelésben tökéletesen kihasználta legnagyobb vetélytár- sa, a szovjet Rigert hibáját, a ka­jak-kenu pályán pedig kenu páro­sunk, Foltán László és Vaskúti István lapátolt az élen a célba, (folytatjuk) Hegedűs Henrik Válaszlépés Afganisztánért Ezt az ürügyet végül a szovjet hadsereg 1979 decemberében tör­tént afganisztáni bevonulása szol­gáltatta. Nem telt bele két hónap, és az USA olimpiai bizottsága ki­jelentette, sportolóik nem vesz­nek részt Moszkvában, és ugyan­erre a lépésre szólították fel politi­kai és katonai szövetségeseiket. Jimmy Carter, az Egyesült Álla­mok elnöke még rátett egy lapát­tal: kijelentette, hogy nemzetbiz­tonsági kockázatot jelent, ha a versenyzők elutaznak a Szovjet­unióba. Végül harminc ország csatlakozott a bojkotthoz, de a na­gyobb sportnemzetek közül csak az USA és a Német Szövetségi Köztársaság. Többen viszont úgy döntöttek, szolidaritásuk jeleként nem saját zászlajuk alatt, hanem az olimpiai lobogó mögött vonul­nak fel a megnyitóünnepségen, így tett például Nagy-Britannia, Franciaország és Dánia is. Misa mackó Amióta a kabalafigurák meg­jelentek, mint az olimpiai játé­kok kedves kis állat-arcai - egyébként 1972-ben egy Waldi nevű német tacskó volt az első a sorban -, a legaranyosabb alak­nak a moszkvai Misa mackó bi­zonyult. Milliók kedvencévé vált a mosolygós medvebocs, és szá­zezrek könnyezték meg, amint a záróünnepségen léggömb for­májában felrepült és tovaszállt a Luzsnyiki stadion fölött. Szalnyikov és az áttört álomhatár Az amerikai úszók távollét­ében a keleti blokk klasszisai ta­roltak az úszómedencében. A leghosszabb távú viadalon, a fér­fiak 1500 méteres gyorsúszásá­ban a leningrádi Vlagyimir Szalnyikov abszolút esélyesnek Kopaszodó hosszútávfutó Az atlétikai rekortán különös figurája volt egy apró, kopaszo­dó etióp ember. Akiről tulajdon­képpen senki sem tudta, hány éves. Még ő sem. De senkit sem érdekelt Moszkvában, hogy Miruts Yifter betöltötte-e már a negyvenet, vagy csak harminc­hét. Csodálattal nézte a földke­rekség, ahogy a tízezer méteres síkfutás döntőjében az utolsó körre hirtelen iramot váltott, el­képesztően felgyorsult, és úgy otthagyta az előző két olimpia legendás bajnokát, a finn Lasse Virent, hogy az a célig már csak a hátát látta. Aztán ugyanezt tet­te ötezer méteren is. Az újság­írók persze a koráról faggatták, de ő szemérmesen csak annyit felelt: „nálunk, Etiópiában a fér­fiak lopnak tyúkot, lopnak ju­hot, de az én koromban erre már senki sem képes”. Növényi örömtánca A magyar sportolók közül a legemlékezetesebb alakítást a később színészként is híressé vált Növényi Norbert mutatta be Moszkvában. No, nem is annyi­ra a kiemelkedő teljesítményé­vel, bár parádés birkózással me­netelt egészen az aranyéremig. Sokkal inkább a legendás öröm­tánca maradt kitörölhetetlen él­mény a szurkolók szemében. A román Dicu legyőzését követően keblére fogta és csókolgatta a mérkőzés játékvezetőjét, szaltót ugrott, el sem hitte, hogy nyert, majd hatalmas ugrással való­sággal Hegedűs Csaba szövetsé­gi kapitány ölébe repült. A Széchy-istálló első aranya Széchy Tamásra ma már min­denki úgy emlékezik, mint a vala­ha élt legjobb magyar úszóedzőre. Az ötkarikás forgatagban azonban tanítványait egy ideig elkerülte a szerencse. Münchenben és Mont­realban a Hargitay András és

Next

/
Oldalképek
Tartalom