Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-02 / 153. szám
LA 2 JJ JsJ UjA 2016. JÚLIUS 2., SZOMBAT M Zenében él „A régi nyár" Végén csattan az ostor - Minden jó, ha jó a vége... E közmondások igazak is, meg nem is Salgótarján színház életére. Helytállóak, mert jelzik, hogy immár harmadik alkalommal a Budapesti Operetttszínház egy sikeres produkciójával zárult az évad. 2014 nyarán Tamási Áron- Tolcsvay László „Ördögölő Józsiás”-a, tavaly ilyentájt a Neoton Família - Pásztor László, Jakab György és Hatvani Emese írta - slágereire épülő „Szép nyári nap” című rockoperett szerepelt a bérletsorozatok legvégén, a minap pedig Lajtai Lajos- Békeffl István „A régi nyár” című úgymond klasszikus operettjét láthatták az érdeklődők. Persze nemcsak a vége volt jó az elmúlt szezonnak, hiszen számos más, remek előadás is feliratkozott az emlékezetes produkciók közé. így például a Szkéné Színház által bemutatott, mély gondolatiságú Székely Csa- őa-dráma, a „Bányavíz”, a Rózsavölgyi Szalon „Romance.com” című komédiája - két kiemelkedő színművész-egyéniséggel, Molnár Piroskával és Jordán Tamással - a dunaújvárosi társulat révén játszott „Anconai szerelmesek” című kedves, zenés „olasz” komédia s az Experidance Táncszínház több vendégjátéka. Ebbe a sorba kívánkozik a Zenthe Ferenc Színház bővülő repertoárjából Görgey Gábor „Komámasz- szony, hol a stukker?” című komédiája éppúgy mint a Mik- szóf/i-regényből átdolgozott „Szent Péter esernyője” vagy a Zenthe Szalon színházi premierjét jelentő Karinthy Ferenc- mű, a „Dunakanyar”. (Bizonyára érdekes és izgalmas lesz nemcsak az érintettek számára a Vas taps-., u díjra rendhagyó módon leadott szavazatok összeszámlálása és őszi eredményhirdetése!) „A régi nyár” az úgynevezett operett-bérlet - mint újdonság - keretében került színre s legalább két szempontból volt vonzó a közönség számára. Egyrészt a fülbemászó, jól ismert örökzöldek - a „Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?”, a „Hétre ma várom a Nemzetinél...”, a „Legyen a Horváth- kertben Budán ...” - megunhatatlanok bizonyos korosztályok számára. Másrészt a szereposztásban nem egy olyan név is megjelent - így mindenekelőtt a korát meghazudtoló- an temperamentumos Oszvald Marikáé, aki nem véletlenül kerül a plakhtivc(, szorolapra - de kedélyes karakterű Faragó Andrást (Topyt), a szép hangú, sármos Gergely Róbertét vagy a balassagyarmati kötődésű primadonnát, Kalocsai Zsuzsát is sokan kedvelik. Mindkét vonatkozásban - ahogy mondani szokás - „bejött” a számítás: dörgő tapsvihar kísérte az összes nosztalgikus dalt és nem okoztak csalódást a felsorolt szereplők sem. Pedig a szövegkönyv nem egyszerűen sablonszerű, de mondhatni unalmas, majdhogy nem érdektelen is. Az utóbbi jelzők különösen az első felvonás alapján illetik meg Lajtai Lajos - Békeffi István darabját. A kimódolt, erősen mesterkélt meseszö- véif’jiiagyarázható valamelyest azzal, hogy a szerzőpáros célzottan Fedák Sárinak - a múlt század első évtizedeiben ünnepelt színésznőnek - írta a főszerepet s ezen mit sem változtat az a tény, hogy az 1928-as bemutatón, a Horváth-kertben működött nyári színházban, a Budai Színkörben végül is a tizennégy évvel fiatalabb Honthy Hanna játszotta el Mária - aki ugyancsak színésznő - szerepét olyan partnerekkel, mint Turay Ida (nem mellesleg Békeffi István felesége) vagy Gőzön Gyula. A darabbéli primadonna szeretné távol tartani a már tizennyolc éves leányát, Zsuzsit a férfiaktól, nehogy az ifjú hölgynek is csalódnia kelljen, mint neki éppen szintén tizennyolc évvel ezelőtt. S mit tesz a „sors”: szinte egyszerre érkezik haza a leány és az egykori lovag, báró Jankovits János, akinek - mint kiderül - van egy fia is, Miklós. S a még „váratlanabb” fordulat szerint a fiatalok egymásra találnak és a szülők sem közömbösek egymás számára csaknem két évtized elteltével sem... A társulatok nyilván nem e romantikus, de szegényes történet megjelenítése, hanem a már említett zenei tartalom s az egyes szereplők - főként az egykori színésznőből lett öltöztetőnő, a sértett Mimóza és a Mária szegény rokona, Trafina kettős - játékában rejlő humor miatt tűzik műsorra időre-időre a csaknem egy évszázados múltú művet. Vannak még generációk, akik láthatták 1983- ban löröcsik Marival a József Attila Színházban. A jelenlegi változat 2013 őszén született az úgynevezett Raktárszínházban. Ebből az következik, hogy eredetileg is a nagyterminél jóval kisebb színpadon, egyetlen helyszínen - a színésznő intim hangulatú télikertjében - játszódik a cselekmény, ennélfogva a Czigler Balázs által tervezett díszlet könnyebben mobilizálható. Ugyancsak operettesen hatásosak Túri Erzsébet jelmezei. A Mis- kolchoz mostanság erősen kapcsolódó, egykori Szinetár- növendék, Szabó Máté nem speciálisan operettrendező, de nem áll tőle távol ez a műfaj sem. Jól választott színészeket és képes volt némi iróniát is csempészni a mai nézőknek mutatott flitteres világba. Kalocsai Zsuzsa akceptálva a primadonnák által nem igazán kedvelt, sok prózával is járó anyaszerepet, mégiscsak akkor a legjobb, ha énektudását kamatoztathatja. Gergely Róbert, a korábbi popénekes, a „Love Story” hajdani hőse hosszú évek után kapott felkérést újra az operettszínházba és bár szokatlan számára az érett, megfontolt férfi szerepe, korrekten megoldja feladatát Az összeszokott Oszvald Marika és Faragó András páros ezúttal is önmagát adja s főként a Katona Gábor koreografálta táncos jeleneteikben arat nagy sikert Jól illeszkednek nagynevű kollégáikhoz az ifjú szerelmeseket megszemélyesítő Kisfaludy Zsófia valamint Kocsis Dénes s szerez néhány mulattató pillatatot a rendre kellemetlenkedő „vendég”, Schlézinger zongoratulajdonos szerepében Dézsy Szabó Gábor is. A hangulathoz természetesen szükség volt élő-zenei kíséretre is... Csongrády Béla Mimóza (Oszvald Marika) és Trafina (Faragó András) kettőse különösen a táncos jelenetekben aratott nagy sikert ÜL, „Ahogy tetszik”- gyerekeknek A múzeumi gyermektábor résztvevői a Zenthe Szalon színpadán Falati Hedviggel és Tóth Zoltánnal a „Dunakanyar” felújító próbáján 1616-ban, tehát éppen négyszáz évvel ezelőtt hunyt el a világ drámairodalmának egyik meghatározó személyisége, William Shakespeare angol író. Nevét őrzik folyamatosan színen lévő tragédiái, vígjátékai, az idei kerek évforduló azonban még inkább ráirányítja a figyelmet személyére, munkásságára. Az emlékezésnek sajátos módját választotta a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum, ameny- nyiben egyik nyári gyermektáborának címét „Shakespeare után szabadon” címmel rendezte meg. Természetesen - mint Boros Ágnes múzeumpedagógus, táborvezető elmondta - az életkori sajátosságoknak megfelelően foglalkoztak a zseniális szerző életével, korával, műveivel. Az utóbbiakat mint történelmi meséket értelmezték s igyekeztek azokat lefordítani saját nyelvükre, gondolkodásmódjukra. Ebben az értelemben dolgozták fel az úgynevezett „nagy vígjátékok egyikét, az „Ahogy tetszik”-et is, amelyben négy pár bolyong az ardeni erdőben és a maga módján keresi a szerelmet. A gyerekek választották ki azt a részt is, amelyet - egy japán mesével „A hat Jaszohacsi”-val együtt - a zárónapon bemutattak szüleiknek, az érdeklődőknek. Közösen készültek a jelmezek, díszletek is, amelyek ugyancsak igazodtak napjaink és az ő saját maguk ízlésvilágához. A bemutatóig sokat gyakorolták mind a szövegeket mind pedig az előadáshoz szükséges mozgáselemeket. Bepillantást nyertek olyan Salgótarjánból elszármazott színművészek - így Zenthe Ferenc vagy a jelenkoriak közül Pindroch Csaba, Szorcsik Viktória - szellemi műhelyébe is, akik szerepeltek valamelyik Shakespeare-műben. A tanulási folyamat egy nagyon fontos, élménygazdag mozzanata a táborozok számára a Zenthe Szalonban tett látogatás volt. Ugyanis végigülhették, -figyelhették a Karinthy Ferenc „Dunakanyar” című egyfelvoná- sos színművének felújító próbáját, amely keretében a Zenthe Ferenc Színház két tagja, Tóth Zoltán - aki rendezte is a darabot - és Falati Hedvig felkészült a darab másnapi, újabb előadására. A rendező ráirányította a figyelmet arra, hogy egy-egy produkció megszületéséhez - a színészek mint főszereplők mellett - mennyi ember összehangolt, kulisszák mögötti munkájára van szükség. A próba végeztével a gyerekek nem győzték dicsérni a rendhagyó foglalkozást, hiszen ezt megelőzően soha nem láttak még ilyet. Volt, akinek a díszletelemek tetszettek nagyon, másoknak az élethű előadásmód mozgatta meg a fantáziáját, de elhangzott olyan vélemény is, amely szerint a legmaradandóbb emléket a színészekkel való közös fotózás jelenti. S ez szó szerint értendő... A drámatábor résztvevői a SÁIK két általános iskolájából - a Kodályból és a székhelyintézményből (Gagarin) - kerültek ki. Többségük még az alsó tagozatba jár, ketten azonban ősszel már hatodikosok lesznek. íme a színjátszást szeretők névsora: Csörge Dávid, Ignácz Nóra, Johann Boglárka, Ormai Soma, Palaticzky Fanni, Pál Zsófia, Szviták Liliána és Szviták Marid. Nyilván tízéves koruk környékén még nem tudják, hogy a jövőben mit szeretnének tanulni, csinálni, de - aligha függetlenül a „múzeumi szín- házasdi”-tól - néhányan úgy nyilatkoztak, hogy a későbbiekben komolyabban is megpróbálkoznának a színészettel. De ha másként alakul az életük, akkor is javukra, személyiségük épülésére válik mindaz, amit a táborban hallottak, láttak... Cs. B. A táborzáró előadáson a kis színjátszók is bemutatták, hogy mit tanultak a hét folyamán Díjazott tehetségfejlesztő Szabó János néptáncos, népi énekes a közelmúltban Bonis Bona-, a Nemzet Tehetségeiért-dijban részsült Szabó János, a Nógrád Tánc- együttes egyik alapító tagja, vezetője több mint negyven éve munkálkodik a népi kultúra terjesztése, népszerűsítése érdekében. Munkája elismeréseként jó néhány egyéni és kollektív díjban részesült már az elmúlt évtizedek során, de az egyik legszebb kitüntetést a közelmúltban kapta Budapesten a Nemzeti Múzeumban, az Új Nemzedék Központ szervezésében megtartott ünnepség keretében. A Bonis Bona, a Nemzet Tehetségeiért-díjat a kiváló tehetségfejlesztő kategóriában vehette át az emberi erőforrások miniszterétől, Balog Zoltántól és Novák Katalintól a család- és ifjúságpolitikáért felelős államtitkártól. S, hogy miért oly kedves ez az elismerés a Neműben lakó Szabó János számára, az a díj egy latin közmondásból eredeztethető - a bonis bona discere, azaz jótól jót tanulni - elnevezéséből is fakad. Őt ugyanis éppen az teszi boldoggá, ha mások képesnek tartják a környezet, a szülőföld, a szűkebb és tágabb haza szolgálatára lenni, hasznára tenni. Meggyőződéssel vallja, hogy mindenkiben van valamilyen talentum, tehetség, csak észre kell venni, ki kell bontakoztatni. Azontúl, hogy a hetvenes évek elejétől táncol, 1991-től - tehát éppen huszonöt esztendeje - dolgozik táncpedagógusként is. Mátraderecsként a Luca gyermekegyüttesnél kezdte, majd egy évvel később a bodonyi Kenderszernél, a parádi és mátraballai iskolákban folytatta. Volt olyan esztendő, amikor nem kevesebb mint négyszáz gyermekeket tanított. A Nógrád Táncegyüttesnél 2001-ben lett művészeti vezető és gyakorlatilag azóta vesz részt, mutat példát itt helyben is a tehetségfejlesztésben. Egy-egy gálaest keretében a „Nógrád” különböző életkorú utánpótláscsoportjai - az ovisoktól a középiskolásokig - is mindig elkápráztatják a közönséget. Szabó János tevékenysége, kollégáival együtt végzett munkája különösen azóta eredményes, amióta Salgótarján valamennyi általános iskolájában van néptáncoktatás, amire lehet alapozni, építeni. Szabó János szerint igyekezni kell mindig tisztességesen élni, helyesen cselekedni még annak tudatában is, hogy arra soha senki nem jön rá. Persze most nem bánja, hogy a Bonis Bona- díj rácáfol erre az életelvére... csébé
