Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-12 / 161. szám
ggf Elet a börtönfalak mögött (Folytatás az 1. oldalról.) Balassagyarmat. Egykor a bebörtönzés egyetlen célja az erkölcstelen viselkedés büntetése volt, ami a tesü és lelki kínzást jelentette. Az évek múlásával ez a szemlélet jelentősen megváltozott, és a börtönök fő feladata, a hibázó emberek környezetből való kiemelése, nevelése és végül a társadalomba való visszailleszkedésének segítése. De hogy jutnak el eddig? Amikor a vádlott elítélté változik, a társadalom megbélyegzi és kirekeszti. Bevonulásakor minden személyes tárgyától megfosztják, egyenruhát kap és számmal azonosítják. Látogatást tettünk a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, hogy betekintést nyerjünk, mi zajlik a falai mögött. Nem volt egy szokványos „élmény” ez a látogatás. Nemcsak kijutni, de bemenni sem egyszerű a börtönbe. Hatalmas ajtó, magasan a kilincs. Benyitok... azonosítom magam... a beléptető rendszeren tűi hosszú folyosók, lépcsőfeljárók nyíltak meg előttem, amelyek hasonlítanak a régi épületek közlekedőire. Egy különbség azért mégis van, az egyes szakaszokat rácsos kapuk választják el. Belépésem után azonnal kattan a zár. Itt már vár rám Lelovics Zoltán őrnagy, az intézet sajtóreferense, akinek segítségével betekintést nyerhetek a fogvatartottak mindennapjaiba. Elsőként egy irodában beszélgettünk, a rabokat ekkor még nem láttam, hiszen a legtöbbjük dolgozott a cipőgyárban, a konyhán, a mosodában, volt aki festett, burkolt, vízvezetéket-, villanyt szerelt, vagy éppen valamilyen foglalkozáson vett részt. Kicsit feszélyezve teszem fel az első kérdést. Kíváncsi vagyok, hogy funkciónál a börtön és hány fogvatartott van jelenleg elzárva. Magyarország legrégebbi ma is működő intézetének két specialitása van. Az egyik funkció, hogy nem csak végrehajtó intézet, hanem az előzetes letartóztatottak elhelyezésére is szolgál. Több mint ötszázan raboskodnak a Nógrád megyei börtönben, ahol vannak olyan fogvatartottak, akik elzárás miatt csak egy-két napot töltenek el, mások évekig lakják zárkájukat.- Hogy néz ki egy zárka?- Eredetileg 168 egyszemélyes zárka volt, ma már ezek össze- nyitásával többnyire hat-nyolc személyes zárkák vannak. Emeletes ágyak, vasszekrény és mellékhelység található bennük. Kérem, meséljen a fogvatartottak napirendjéről. Szigorú napirendek szerint élnek és dolgoznak. A biztonsági felügyelők 5.00 órakor ébresztik a dolgozókat, központilag villanykapcsolás - a konnektorban áram csak meghatározott ideig van, - ilyenkor a borotválkozó tükör világítása biztosított, tehát jöhet a tisztálkodás, borotválkozás. Az útba indításmotozással kezdődik, majd az udvaron egy átadás, átvétel következik. A fogvatartottak üzemrészenként felsorakoznak, minden üzemrész egyenruhás terület vezetője ellenőrzi a listát, hogy kinek kell aznap levonulni munkába. Névsorolvasás után (persze csak ha egyezik a létszám) elindulnak a munkahelyekre, ahol mindenki elfoglalja a saját helyét, és a foglalkozási felügyelő meghatározza, hogy kinek mi az aznapi feladata. A fogvatartottak különböző munkahelyeken vehetnek részt a munkáltatásban, így a konyhán, az intézet fenntartására szolgáló házi műhelyben, és a faipari műhelyben is, valamint a cipőgyárban. Többnyire délelőtt vannak az oktatások, tréningek és egyéb foglalkozások, azonban figyelembe véve a munkarendet, a dolgozók számára délután is van lehetőség ehhez hasonló programokon részt venni. Van sportfoglalkozás, kulturális és vallási programok, valamint művészi tevékenység gyakorlására is van lehetőség. A dolgozók minden munkanapon, a nem dolgozók heti két alkalommal zuhanyozhatnak.- A legtöbb fogvatartott az Ipoly Cipőgyár Kft-nél dolgozik, de hogyan történik itta munkavégzés? - kérdezem Diósi István ezredest, az Ipoly Cipőgyár Kft. termelési ésműszaki igazgatóját.- A munkahelyre vonulást követően mikor megvolt az eligazítás, elkezdődik a munka. Megkapják és átveszik a szerszámokat, az anyagot, a ragasztót, a mintadarabokat. A területeken tájékoztatás céljából a munkarenden kívül ki van rakva, hogy melyik modell művelete menynyit fizet. Ez fontos ahhoz, hogy tudják naponta mennyit kerestek. Minden műszak végén az aláírásukkal igazolják a fogvatartottak, hogy az adott modell munkaműveleteiből hány darabot csináltak. A műszak végén jön a veszélyes szerszámok leadása. Szigorú számadású minden szerszám, ami azt jelenti, hogy be van számozva még az olló is. Ellenőrzés céljából fel van vezetve, hogy az egyes sorszámút ki kapta meg és úgy is kell visszaadni. A ragasztó decire, az oldószerek grammra ki vannak mérve. A munka befejeztével újra létszámellenőrzés és vissza a zárkába. Egy műszakban kétszer lehet dohányzásra kimenni. A cipőgyár és az intézet szimbiózisban él, szoros az együttműködés, hiszen a napirend és a munkarendnek teljes összhangban kell lennie.- Úgy tudom, egyéb termékek is készülnek. Mik ezek?- A cipőgyártás a fő tevékenységi körünk, de e mellett kesztyűgyártással is foglalkozunk, éves szinten olyan 100-120 ezer párat készítünk el. Továbbá különböző rendvédelmi szerveknek készítünk felszerelési tárgyakat. Gondolok itt a pisztoly- táskákra, bilincsrögzítő övekre, tokokra, ruházathoz kapcsolódó övekre. Érdekes gondolatok kerítenek hatalmukba. Bilincstok... elfogás... talán évekkel ezelőtt pont ő varrta azt, amiben a mostani elfogásakor tartották a bilincset.- Lehetőségük van tv-t nézni? Ha igen milyen csatornát tudnak fog ni? - kérdezem Lelovics Zoltánt.- Igen. Bizonyos korlátok közé szorítva nézhetnek tv-t. Ezt ne úgy képzelje el, hogy egy zenecsatornára kapcsol, vagy épp egy krimit néz. Ez a tv elsősorban arra szolgál, hogy tájékoztassa őket hazánk és a világ történéseiről. A műsorok és a csatornák is szabottak. Mondok pár példát. Volt, hogy valaki hosszú idő után szabadult, amikor bejött, akkor még csak vezetékes telefon volt, szabadulásakor már a mobil is. Nem tudott mit kezdeni a nagy változással. Vagy nem ismerte meg a pénzt, mert a régit bevonták és az új ismeretlen volt számára. A tv azt is szolgálja, hogy közös információt tudjunk megosztani a fogvatartottakkal, képújság keretében, jogszabályi, intézeti változás tájékoztatására.- Hogyan rangsorolná a fogvatartottakat?- Alacsony, közepes és magas biztonsági . kockázatú fogvatartottak is vannak. Ezt nem csak a bűncselekmény határozza meg, hanem a magaviseleté, hogy hogyan alkalmazkodik a szabályokhoz, részt vesz-e olyan programokban, amik elősegíthetik a civil életbe való jobb beilleszkedést- Az elmúlt évben volt szökési kísérlet?- Szökési kísérlet nem volt, de úgynevezett többletinformáció az igen.- Mit jelent ez?- Általában ez negatív dolog. Mondjuk a zárkában a társaságában beszélgettek a szökésről. Nem ő akart szökni, de már ott tartózkodott, ahol erről öten beszélgettek, akkor ő az alacsony vagy a közepes kockázatból magasabb biztonsági kockázatba kerül, ami szűkíti lehetőségeit a mindennapokban, az intézet elhagyásának lehetőségeitől távol marad. A fegyház és börtön fokozatokhoz úgynevezett rezsim kategóriák tartoznak, melyekre más-más szabályok vonatkoznak. Ha minden héten kap egy fegyelmit, verekszik, szembe fordul a börtön rendjével, akkor a börtön fokozatból akár a súlyosabb fegyház fokozatba is kerülhet és az ezekhez tartozó rezsim kategóriák is átjárhatók, így körülményei szigorodhatnak, vagy jó magaviselet esetén éppen enyhülhetnek. Az első esetben például nem szabadulhat hamarabb kedvezménnyel, csak ha ténylegesen kitölti az ítéletét.- Szabadidejüket hol és hogyan töltik?- A szabadidő attól függ, hogy dolgozik vagy nem, milyen rezsimben van. A fegyházas szigorú rezsimbe tartozó fogvatartott a 24 órából az egy óra kötelező szabad levegőn tartózkodáson kívül nagyrészt a zárkában tartózkodik, azonban szerencsére kevés az ilyen. Közös érdek, hogy számos alternatíva közül minél inkább hasznos szabadidőt biztosítsunk a fogvatartottak számára, természetesen szem előtt tartva a biztonságot. A többiek vallási, kulturális, sport és művészi tevékenységgel töltik el szabadidejüket. Természetesen mindet felügyelet mellett. Nagyon sok olyan fogvatartott van, akinek lehetőséget biztosítottunk, hogy ki tudjon bontakozni. A biztonsági szempontok figyelembe vételével, festenek, fafaragást gyakorolnak. Vannak követőik, akik autodidakta módon szeretnék ezt megtanulni. Fogvatartottak is tudnak motiválni más fogvatartottakat pozitív dologra, mert látják, hogy sikere van. Fontos éreztetni velük azt, hogy értékteremtő tevékenységet folytatnak, legyen az jóvátételt-, benti munka, vagy egy művészi tevékenység. Mikor előadnak egy darabot, annak üzenete van, a fogvatartottaknak is és a civileknek is. Egyik célja az, hogy lebontson falakat a társadalom és a fogvatartottak között, másik pedig a reintegráció. Beszélgetés után átsétálunk a gyár területére. Menet közben láthatom a sétaudvart, ahol a fogvatartottak körbe-körbe egymás után lépésnyi távolságban róják köreiket Van, akinek szabadabb foglalkozás jutott, ők a nem igazán modern kondigépeken fejleszthetik izmaikat Csak nézem őket Van köztük fiatal és idős. Aztán az edzést hirtelen mindenki abbahagyja. Észrevették. Az őrök figyelnek. Mindenütt ott vannak. Szaporábbra veszem lépteim és az egyes műhelyek előtt elhaladva bekukkantok az ablakokon. Monoton zaj, a gépek körül többen tüsténkednek, néha egy-egy halk szó. Megérkezünk... Rács és védőháló mindenütt. Bezártság érzésem egyre erősödik. Nyílik, majd hallhatóan csukódik az ajtó. Mindenütt kíváncsi szempár mered rám. A „mákos” formaruhában „robotoló” fogvatartottak kíváncsian nyugtázzák érkezésem. Összesúgnak... a felügyelő utasítja őket a további munkára. Végignézek a soron és felfigyelek egy nagyon fiatal, szép arcú fogvatartottra. Az első gondolatom, hogy miért van itt? Talán az ápolt, gondozott külső egy veszélyes bűnözőt rejthet? Sajnos nincs lehetőségem megkérdezni, mert erre nem kaptam engedélyt. így folytatom tovább a sorok közötti gyárlátogatást. Feltűnik, hogy a legtöbb fogvatartott testén hatalmas tetoválások éktelenkednek. Feltűnőek, sőt ijesztőek. Látom, ahogy ügyes mozdulatokkal szabnak, begyakorlott technikával ragasztanak és varrnak. A falakon szebbnél szebb rajzok hirdetik, hogy mi is készül a gyárban. Mindenütt cipőről készült grafitmű. Aztán elérkezünk a cso- magolóba. Itt találkozom azzal az elítélttel, akit megszólaltathatok. Még egy utolsó kérdés, hogy hozzájárul-e az interjúhoz. Nevét és arcát is adja, amit aláírásával hitelesít. Kérem, mondjon valamit magáról...- 4.30-kor kelek, tisztálkodási folyamatok után, kávézás, ágy- és zárkarend kialakítása. (Szakszavak, amiket eddig még nem hallottam. A szerző). Aztán pontosan ugyanúgy elmondja a napirendet, ahogy azt az előzőekben leírtam.- És mit csinál szabadidejében? - kérdeztem.- Szabadidőmben (ami nem sok van) általában olvasok, verset írok, írom a következő mesét. A BV intézeten belül van egy színjátszó szakkör, aminek tagja vagyok, és minden félévben előadunk egy mesét. Már többször is voltunk kint a művelődési házban.- Mennyi van még hátra a büntetésből?- Összbüntetéssel küszködök, ezért nem tudom megmondani a pontos végét.- Miért jó dolgozni?- Tudom segíteni a családom, félre tudok tenni.- Vannak gyermekei?- Igen. Kettő. Az egyik fiam most érettségizett, jól sikerült.- Iskolai végzettsége?- Főiskolai végzettségem, diplomám van. Ebben a pillanatban az összes erőm elhagyott Itt áll velem szemben egy diplomás fogvatartott, akinek egész másképp is alakulhatott volna az élete, ha akkor és ott nem tér le a helyes útról. Szólni sem tudok a meglepetéstől. Megpróbálom zavarom köhögéssel enyhíteni, majd nagy levegőt veszek és folytatom.- Milyen a kapcsolata a családjával?- Megkezdődött nálam a reintegráció. Az intézet több alkalommal haza engedett, így a visszaszokás a környezetbe már elindult. Ezek 5-10 napos intervallumok negyedévente, így a családommal tudok találkozni kinti környezetben is. Ezen kívül telefon, levélben és beszélőkön is értekezünk.- Hogy látja most a világot?- Bűnözni már nem szeretnék! Meguntam, belefáradtam. Megköszönöm, hogy rendelkezésemre állt és elköszönök. A látogatás meggyőzött arról, hogy a büntetés-végrehajtás nemcsak elzárja a társadalomtól a bűnözőket, megpróbálja formálni, alakítani is őket. A szabad életre való felkészítés sokrétű: elengedhetetlen a biztos családi háttér és egy olyan munkahely, ahol előítéletek nélkül kezelik az egykori fogvatartottat. Tévhit, hogy a börtön nem megfelelő módja a büntetésnek, mivel az elítélt a szabadulásakor több rosszat visz magával a való életbe, mint jót, hogy olyan magatartásformákat sajátít el a fogvatartás alatt, amiknek meglétéről korábban is tudott, de nem alkalmazta azokat. Nehéz volna kikeverednem a sok lépcső, folyosó, menetrendszerűen nyíló rácsos ajtó közül. A szabadságot jelentő utolsó kapu kinyitása érdekes módon valóban felszabadító volt. (NBA)
