Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-11 / 160. szám

__________________________2016. JÚLIUS 11., HÉTFŐ lÉ^V Öt karikás történetek - Los Angeles 1932 o.) vezér - kiderítette, Paavo Nurmi egy amerikai versenykörút több állomásán pénzt fogadott el a rajthoz állásért, ami egyértelmű­en profizmusnak minősül, és ki­zárták a versenyekről. Kizárják az újító magasugrót Az atlétikai viadalok egyik legnagyobb alakja a sokoldalú texasi, Mildred Didrikson volt. A tizennyolc éves fiatal hölgy a nyolcvan méteres gátfutás és a gerelyhajítás sikere után a ma­gasugrás elsőségét is szerette volna megszerezni. Legerősebb ellenfele honfitársa, Jane Shiley volt. A 165 centiméteres, világ­csúcs-magasságot mindketten teljesítették, és a holtverseny el­döntésére két centimétert emel­tettek. Ezt is mindketten átug- rották. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a versenybírák ki­zárták Didriksont. Az ok: sza­bálytalan technikát alkalmazott. Az úgynevezett bukó-guruló for­mula során először a feje jutott át a léc felett, ami merőben vakme­rő újítás volt, és ezt nem megen­gedett megoldásnak minősítette a zsűri. A tehetséges sportoló ez­után fel is hagyott az amatőr pá­lyafutásával, profi golfozónak állt, és korai haláláig itt is a vi­lágsztárok közé tartozott. A100 méteres síkfutás rendkí­vüli izgalmakat hozott. A mind­össze 165 centiméter magas, ébenfekete bőrű, szemüveges srác, Eddie Tolan, az „Éjféli exp­ressz” csupán a célfotó vizsgála­tát követően lett biztosan győztes honfitársa, a szintén néger Metcalfe előtt. Ezután 200 méte­ren is ez a két fiú szakította át elöl a célszalagot. Érdekes módon a váltóba már nem nevezték őket. Az amerikaiak „színtiszta fehér” stafétát indítottak. Kis küldöttség - komoly eredmény Európát 1932-ben a világgaz­dasági válság sújtotta. A küldött­ségek kiutazási költségeit nagy nehézségek árán teremtették elő a nemzeti olimpiai bizottsá­Mennyit változott a világ! Bő egy évtizeddel azelőtt még az egész olimpiai mozga­lom fennmaradása is veszélyben volt, most pedig, az 1932-es esztendőre fordulva az USA-ban olyan felhajtást kerítettek az ötkarikás versenyek köré, hogy azt még a hollywoodi filmcézárok is megirigyelhették. Persze nem ették olyan forrón a kását: Hoover amerikai elnök nem szakította meg kampánykörútját „holmi” sportviadalok köszöntésére, így aztán Curtis alelnök nyitotta meg a játékokat. gok, mint például a németek és a magyarok. Hazánk fiai és lá­nyai végül összesen negyvenhe­tén szálltak fel a tengerjáróra, hogy átszeljék az óceánt. Menet közben a nagy esélyes vízilabdá­zók elintézték, hogy a hajó kis­méretű úszómedencéjében gya­korolhassanak, majd míg átér­tek Amerika keleti partjáról a nyugatira, több helynek megáll­tak némi bemutatót tartani. Az olimpiát aztán nagy fölénnyel meg is nyerték Halasy Olivérék. Rajtuk kívül természetesen a fé­nyesen csillogó magyar kard büszke kezelői sem maradtak le a sorban: Jekelfalussy-Piller György és társai is diadalmas­kodtak. Egy új sportág ekkor in­dult hódító útjára: a torna. Ha­zánk legruganyosabb és leg­ügyesebb embere, Pelle István két aranyérmet szerzett - és csak egy elrontott jegyzőkönyv miatt nem hármat. Énekes Ist­ván pedig tökéletesen irányzott ökölcsapásainak köszönhetően nyerte meg a légsúlyú ökölvívás fináléját. Az alig félszáz fős de­legáció arányaihoz képest a ti­zenhat érem (6 arany, 5-5 ezüst - és bronz) hatalmas eredmény­nek számított. (folytatjuk) Hegedűs Henrik Az első olimpiai falu Az Újvilág valóban megadta a módját, hogy mindenki elége­dett lehessen. Csinos bikinis lá­nyok népszerűsítették a küzdel­meket Long Beach strandolói társaságai körében, a női sporto­lók hölgykísérőt kaptak, akik minden kívánságukat lesték, a férfiak számára pedig felépítet­ték a történelem-első olimpiai fa­luját. Nyolcszáz, igényesen be­rendezett faház várta az erősebb nem képviselőit, minden egyes delegáció külön szakácsot ka­pott, akik a hazai ízeket adták, míg az extra szolgáltatásokba egyaránt beletartozott a fürdő, szauna, masszázs, sőt még a fá- zósabb fajtának a gyapjútakaró is. Ráadásul a mozgásukat is el­lenőrizték, bár a leleményesek ügyesen kijátszották a rendsza­bályokat. A belvárosi előkelő ho­telben elszállásolt hölgyekkel rendszeresen találkozhattak kü­lönböző szórakozóhelyeken. Amikor Petschauer Attilát Komjádi Béla vízilabda-kapitány „rajtakapta” egy ilyen szökésen, a legendás kardvívó csak ennyit felelt: „ó, csak ketten járnak ki a faluból. Boldog és boldogtalan”. Nurmi megbukik az amatőr vizsgán A finnek csodafutójának tar­solyából már csak egyetlen szám bajnoki aranyérme hiányzott: a maratoni futásé. A harmincöt éves fenomén csak erre a távra készült. El is utazott Los Ange- les-be, ott azonban legnagyobb megdöbbenésére nem engedték indulni. Az amatőr eszme apos­tola, a minden részletre árgus szemekkel figyelő USA olimpiai bizottsági elnök, Avery Brundage - a későbbi NOB­Antik mintára épült fel a hatalmas Coliseum stadion Salgótarjáninak is szurkolhatunk PANKRÁCIÓ Ron Corvus a legnagyobbaktól tanult Németországban látta meg a napvilágot, a pank- rációt a legnagyobb ne­vektől tanulta. 2011 óta járja az országot, számta­lan meccs van mögötte, tíz hónapig a hardcore di­vízió bajnoka volt. Szabó Norbert a nógrádi megye- székhelyen él és készül az összecsapásokra, Ron Corvus néven ő is ringbe lép majd július 16-án, a Salgótarjáni Városi Sport- csarnokban rendezendő nagyszabású gálán. Vele beszélgettünk.- A szüleim Drezdában dolgoz­tak, a születésem után költöztünk Salgótarjánba - kezdte a pankrá- tor. - A pro wrestling előtt rövid ideig birkóztam és wing tsun kung fu edzésekre jártam.- Hogy jött a pankráció?- A történet 1989-ben kezdő­dött, amikor a kábeltelevíziónak köszönhetően láthattuk az akko­ri WWF adásait (a legnépsze­rűbb amerikai szervezet volt). Azonnal megfogott és biztosan tudtam, hogy életem végéig elkí­sér a pro wrestling. Többször jár­tam az Amerikai Egyesült Álla­mokban és olyan nevektől tanul­tam, mint például Ultimate Warrior és Áfa Anoai, utóbbi egyébként a népszerű pankrá- tor és színész, Dwayne „The Rock" Johnson bácsikája. A Wild Samoan Training Center-ben szereztem meg a profi képesíté­semet, 2010-ben, ez Áfa iskolája.- Itthon hol folytatta?- 2011-től tartozom a HCW, az­az Hungarian Championship Wrestling csapatába, ami Euró­pa egyik legjobb pro wrestling szervezetévé nőtte ki magát. Számos nagy név lépett fel a HCW ringjében, köztük El Generico is, aki most a WWE- ben Sami Zayn néven szerepel, valamint Matt Cross és Tommy End. Közülünk is többen járják Európát, vagy az USA-t és sorra nyerik a bajnoki öveket. Én ma­gam a HCW hardcore bajnoka voltam tíz hónapig, ami egy sza­bályok nélküli divízió. Itt megen­gedett a tárgyak, fegyverek hasz­nálata, legyen az baseball ütő, szék, neoncső vagy bármi más. Július ló-án is egy ilyen mécs­esem lesz Icarus ellen.- Jól tudom, hogy itthon készül az egyes összecsapásokra?- Igen én itt, Salgótarjánban edzek. A HCW-nek Budapesten van egy dojo-ja, de én már ritkán készülök ringben meccs előtt, a hát- és vállsérüléseim miatt.- Évente átlagban hány mécs­esé van?- Magyarországon körülbelül 8-10, de a külföldi meghívások miatt ez változó. Nekem idén összesen 14 meccsem van, ami elég is. Aki jó passzban van és fi­atal, annak bírni kell, a WWE- ben évente 250-300 meccset is rendeznek.- Hogy látja, miként alakul a pankráció népszerűsége Magyar- országon?- Nálunk is egyre népszerűbb, de sok idő kellett hozzá.- És Ön szerint mi vonzóbb ben­ne, a sport, vagy a színház része?- Én személy szerint jobban szeretem az akciót benne. De amikor bevonjuk a közönséget, akkor is komoly érzelmek szaba­dulnak fel. Ha negatív figurát ját­szol, könnyebb őket felhúzni, mint jóként magad melle állíta­ni a nézőket.- Mit vár a salgótaijáni gálától?- Bízom benne, hogy még több rajongója lesz a pro wrestlingnek Salgótarjánban és a környéken. B. L t

Next

/
Oldalképek
Tartalom