Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-01 / 152. szám
MM Ötkarikás törtenstck ■ 1896 Athen (i.) Hőskor! amatőrök a századfordulón Az olimpia nem csak másodpercekből, méterekből, pontokból tevődik össze, bár a közvélemény java része elsősorban ezekre, azaz az eredményekre összpontosít. Ám minden egyes csúcsteljesítmény mögött ott lakozik egy tágas háttér, telis-tele érdekes történettel, furfangos, meghökkentő, megdöbbentő, vagy akár kacagtató cselekménnyel. A riói olimpia felvezetéseként most induló sorozatunkban néhány ilyen pillanatot, fejleményt ragadtunk ki a modern ötkarikás játékok százharminc esztendős históriájából. Ötlet a vonaton Pierre de Coubertin nevét minden sportbarát jól ismeri. Az ő nevéhez fűződik az ókori olimpiai játékok modern kori felújításának kezdeményezése. Azt azonban már sokkal kevesen tudják, hogyan is került be a maratoni futás a négyévenkénti sportversenyek programjába. Michel Bréal francia nyelvész- professzor a tőle jó harminc évvel fiatalabb Coubertinnel az 1890-es évek elején ismerkedett meg, és a sport, illetve a béke szeretete, valamint tisztelete barátságot alakított ki közöttük. Amikor az 1896-os athéni játékok előkészületei során együtt utaztak le tárgyalni a görög fővárosba, a vonaton a két tudós férfiú filozofikus beszélgetésbe mélyedt. A téma természetesen az antik kultúra volt. Nem tudni már miként, de szóba került a híres marathoni ütközet, és a fővárosba szaladó hírvivő alakja. Monsieur Bréal felvetette barátjának: az atlétikai viadalok ösz- szeállításánál illesszék be a maratoni futást. Pontosan azon a távon, amelyen az ókori futó megtette az utat. Coubertin a fejéhez kapott - „hogy ez neki nem jutott eszébe” -, és a remek ötletet díjazva elintézte, hogy a maratoni futás felkerülhessen az olimpiai játékok műsorára. A nyelvészprofesszor egy ezüst serleget is felajánlott a győztesnek. Azóta minden alkalommal, amikor megrendezik az ötkarikás küzdelmeket, a versenyszámok sorában szerepel a maratoni futás. Az első időkben még nem pontos, centiméterre megszabott útvonalon futottak a sportolók, de 1908 óta, amikor a windsori kastélytól a londoni olimpiai stadionig 42,195 métert tettek meg a versenyzők, ez a hivatalos táv. A gazdaggá vált bajnok Az első, 1896-os athéni olimpia maratoni versenye - talán a történelmi visszatekintő okán is - hatalmas érdeklődést vonzott. A népszerűségre jellemző, hogy különböző, meghökkentő felajánlások érkeztek a leendő győztesnek - persze, ha görög lesz az illető. A milliomos, gáláns támogató, Georgiosz Averoff, ez az egyiptomi AleSzpiridon Luisz, a maratoni futás első bajnoka-----xandriába származott büszke hazafi saját lánya kezét ígérte bajnokká váló honfitársának, persze, csak ha katolikus és nőtlen. Egy borbély egész életre szóló ingyen hajvágást, egy szabó élethossziglanra biztosított ruhákat ígért, Athén városa egy évig ingyen élelmezést, a görög állam pedig 25000 drachma pénzjutalmat. A Panathenai stadion zsúfolásig telt nézőtere valósággal felrobbant, amikor a Marathónból érkező első ember - egy görög - felbukkant a bejáratnál. Szpiridon Luisz volt ő, a közeli Marusi nevű településen élő postás, aki rendszeresen futva kézbesítette szülőfalujában a leveleket, olykor magas hegyeket mászva juttatva el a küldeményt a pásztoroknak - ez kiváló felkészülési lehetőségnek számított. A legmegtisztelőbb ajándék, a szponzor lányának keze azonban nem illethette meg őt: feleség és három gyermek várta otthon. Mindenesetre haláláig jómódú ember lett a maratoni futás első olimpiai bajnoka. Kellner és a csaló ellenfél Ennek az első maratoni futásnak akadt egy magyar indulója is. Kellner Gyula, aki a Budapest és Gödöllő közti poros országúton szorgosan gyakorolt az athéni megmérettetésre. A kiváló hosszútávfutó negyedikként érkezett be a célba. Miután kipihente magát, odasétált dr. Kemény Ferenchez, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjához, hazánk maroknyi küldöttségének vezetőjéhez, és tiszteletteljesen szólt: nem kívánja semmiképpen sem megbántani az örömittas házigazdákat, de ő mindvégig az élcsoportban futott, és bizOAYMflSAKO I ATQNEX 1896 MAPAOONION A0AON tiftKE MIXAHA M OPE AA / tos tudomása van arról, hogy előtte nem három, hanem csupán két ellenfél haladt. Azt is látta, hogy a később harmadikként végzett Velokasz egy kanyarnál, mintegy száz méterrel előtte egy kocsiból szállt ki. Dr. Kemény nem tétovázott. Azonnal értesítette az esetről a versenybizottságot, akik rögvest kizárták Velokaszt. A fiatal egyetemista hiába vallott be mindent töredelmesen, a közönség a bocsánatkérést nem méltányolta, hatalmas füttykoncerttel ítélte el a csalást, társai pedig megvetésük jeléül letépték róla a mezt - Kellner Gyula így került olimpiai harmadik helyezettjeink táborába. Hajós frappáns felelete Első olimpiai bajnokságainkat - gyors egymásutánban kettőt - az úszó Hajós Alfréd szerezte, méghozzá a Zea tengeröböl meglehetősen hideg, alig 12-13 fokos vizében. Kellett is a test jó alapos „bezsírozása”, hogy ne gémbe- redjenek el a tagok. A tizennyolc esztendős műegyetemi hallgató szép és villámsebes tempókkal megnyerte a 100 méteres úszást (ekkor még nem volt kötött technika, de természetesen mindenki a gyors kar - és lábtempóit alkalmazta), majd lihegve alig kászálódott ki a vízből, máris indították az 500 méteres futamot - amin Hajós is indulni szeretett volna. Sebaj, erről lemaradt ugyan, de rajthoz állt a leghosz- szabb távon, 1200 méteren. A riválisok sorban adták fel a küzdelmet, begörcsöltek, nem bírták a hideget, de a magyar reménységet ez nem zavarta - igaz, visszaemlékezéseiben úgy fogalmazott, hogy szó szerint az életéért úszott. A diadal másnapján az Akropolisz című újság így tisztelgett előtte: „Nyert a Magyar Delfin!”. Természetesen a király is fogadta a bajnokokat. Amikor odalépett Hajós Alfrédhoz, megkérdezte: árulja már el, hol tanult meg ilyen gyorsan úszni. A fiatalember nagyon tömör választ adott: „A vízben, Felség!” Páros a boltból John Pius Boland oxfordi ír egyetemista az 1896-os esztendő tavaszán, a húsvéti szünetben meglátogatta görög barátját Athénban. Aki a szervezőbizottság tagjaként felkérte vendégét, ugyan, nevezzen be a tenisz küzdelmeire, hiszen olyan jól műveli ezt a sportágat. Kisebb hezitálás után a brit korona alattvalója ráállt az alkura, és elment egy közeli boltba ütőt vásárolni. Ott találkozott össze a szintén e célból betérő német Friedrich Traunnal. Beszélgetésbe elegyedtek, majd megállapodtak, a párosok viadalán együtt indulnak. Az egyes első fordulójában éppen Traun lett Boland ellenfele, akit le is győzött, majd egészen az első helyig menetelt. Később, az írnémet barátság jegyében párosban sem álltak meg a dobogó legfelső fokáig. (folytatjuk) Hegedűs Henrik Ezt a serleget ajánlotta fel Michel Bréal Hajós Alfréd joggal érdemelte ki a „Magyar Delfin” címet
