Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-06 / 130. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER Megem lékezés nemzeti tragédiánk évfordulóján Salgótarján. Megyénkben számos megemlékezést tartottak június 4-én, így Salgótarjánban is több helyen felelevenítették azt a 96 évvel ezelőtt történt tragikus eseményt, amikor is aláírták az első világháborút lezáró trianoni békediktátumot. A millenniumi emlékműnél- a Himnusz közös eléneklése után - Dániel Zoltán, Salgótarján alpolgármestere mondott beszédet. Ebben említést tett megfigyeléséről, amelynek lényege az volt, hogy aki séta közben valami kellemetlenségre gondol, sietni kezd. Ugyanis szeretne megszabadulni, fizikailag távol kerülni attól, ami a lelkét bántja, legszívesebben elfutna a kínzó érzések elől. A rossz emlékektől való megszabadulás ősi ösztön, az egészséges lélek reakciója. Az alpolgármester hozzátette, hogy mindezek ellenére még is muszáj emlékezni, de persze ennek is megvan a maga technikája, amit a régiek talán jobban ismertek, mint mi. Tragikus eseményből is képesek voltak olyan mítoszokat építeni, hogy a kudarcok súlya ne nyomja agyon az élőket, így aztán a kesergés, vagy a múltba révedés helyébe az erőt adó emlékezés lép. Megjegyezte, hogy nem árt tudatosítani, éppen a trianoni szerződés 96. évfordulóján, hogy két veszély leselkedik ránk. Az egyik a felejtés, a másik pedig a sehová sem vezető önmarcangolás, a veszteségek feletti elkeseredés. Először is mindenkinek tudatosítania kell magában, hogy nincs olyan nagy trauma, amelyből ne lehetne talpra állni. Dániel Zoltán hangsúlyozta, hogy Európában nincs még egy olyan ország, amelyet ekkora veszteség ért volna, és mi minden nehézség mellett képesek voltunk újrakezdeni az életet. Fontosnak tartotta, hogy tiszteletet adjunk azoknak, akik hitükkel, áldozat- vállalásukkal és munkájukkal képesek voltak egyben tartani a megmaradt országot és újjáépíteni a határon túli közösségekkel való kapcsolatokat. Lássuk be ezek nem kis feladatok voltak. Mindaz, ami 1920. június 4-én történt magyarok millióinak okozott kitörölhetetlen fájdalmat Azon a napon ugyanis egy minden ízében igazságtalan, így mind a vesztes, mind a győztes számára szükségszerűen megalázó helyzetet teremtő békediktátum született. Az ebből adódó veszteség és fájdalom mindörökké a miénk marad. Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet, de meghaladni igen. Ehhez azonban az kell, hogy ne a múltba Tévedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk. Ezért mindannyian csak akkor boldogulhatunk, ha az ellenségeskedés helyett sokkal több lesz bennünk az elfogadás - hangsúlyozta az alpolgármester. A megemlékezés zárásaként elmondta, hogy a múltba csak egy út vezet, az emlékezeté, és a jövőbe is csak egy út visz, az életé. Minden, ami megtörtént velünk a múltban, az velünk lesz a jövőben is. Továbbá minden, amit ma cselekszünk, az a jövőben válik emlékezetünk részévé. így él velünk Trianon emléke is, valamint így válik emlékezetünk részévé nemzeti összetartozásunk napja. Ezeket a megható, és elgondolkodtató szavakat, a megemlékező műsor követte. Alkalomhoz illő verseket hallhattak a jelenlévők a Zenthe Ferenc Színház művészeitől, műsorban közreműködött a Dobroda zenekar, zárásként pedig a millenniumi emlékműnél helyezték el az emlékezés virágait. Gerhát Karina Trianon, az igazságtalanság és a tehetetlenség jelképe (Folyatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A kálvárián a Himnusz elhangzása után Becsó Zsolt, országgyűlési képviselő szólt az emlékezőkhöz. Beszédében elmondta, hogy országgyűlésünk 2010. május 31-én a diktátum aláírásának napját - június 4-ét - a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Ezek után kicsit visszament az időben és felidézte, hogy mik is történtek a békeszerződés aláírását megelőző időszakokban. Ennek feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20- as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott. A diktátumot 1920. június 4-én, 16 óra 32 perckor írták alá a versaillesi Nagy-Trianon kastélyban.-Az Osztrák-Magyar Monarchiával harcban álló 17 ország kötött ekkor békét hazánkkal, az Egyesült Államok kivételével, ugyanis ők ezt nem tették meg. Délelőtt 10 órakor az aláírás vélelmezett időpontjában a történelmi Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái. Az iskolákban, a hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbocra engedték, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. Sajnos szívünket, lelkünket újra és újra Trianon sugárzása perzseli. Vigaszunk azonban az, hogy az igazság úton van, és ezen az úton némán masírozva, vagy hangosan csörtetve elfogunk mi is oda jutni, ahová minden vágyunk és törekvésünk vezérel, Magyarország feltámadásához, a magyar nemzet újraegyesüléséhez. Mert, amit Isten egybeköt, azt semmilyen földi hatalom szét nem választhatja. Az igaz- 1 ság ugyanis mindig ott van, ahol a hit. Mi magyarok szeressük és tiszteljük egymást! Isten minket úgy segéljen! - hangsúlyozta ezeket a szavakat Becsó Zsolt. Mindezeket a koszorúzás követte. Azután pedig a résztvevők kis magyar zászlókat helyeztek el az összmagyarság tiszteletére a magyar feltámadás barlangja körül. A megemlékezés zárasaként közösen elénekelték a Székely Himnuszt. Gerhát K. Üdvözlet a sokszínű Kárpátaljáról A trianoni döntés 96. évfordulója alkalmából, a Nemzeti Ösz- szetartozás Napjára készülve a Kubinyi Ferenc Múzeum dísztermében június 3-án pénteken 11 órai kezdettel, „Üdvözlet a sokszínű Kárpátaljáról” címmel a történelmi eseményre emlékeztek. Szécséliy. A rendezvényt a múzeum és a Panoráma Világklub Nógrád Megyei Társklubja szervezte. A megjelenteket, akik zsúfolásig megtöltötték a termet, Stayer László Szécsény város polgármestere köszöntötte. Hangsúlyozta, közel száz év távlatából is erősen él a magyar emberekben az igazságtalan döntés, jogos a sértődöttség. A magyarságnak meg kellett élni, hogy asztal mellett döntöttek családok szétszakításáról, az ország megcsonkításáról. Szólt a kárpátaljai látogatásáról, ahol az ember megtapasztalja, hogy mit is jelent magyarnak lenni. Azt mondta: kiemelt erkölcsi kötelességünk, az ifjúsággal megismertetni a trianoni igazságtalan döntést, annak következményeit. Bejelentette, hogy önkormányzakeresztrefeszítésének nevezte a döntést. Szólt arról, hogy más országokhoz csatolt magyarok minden asszimilációs törekvés ellenére megőrizték magyarságukat. A magyar haza nem a 93 ezer négyzetkilométer, hanem az egész Kárpát-medence. Hazánk az Istentől ránk ruházott terület. A rendezvényhez kapcsolódott két kárpátaljai alkotó festményeiből rendezett kiállítás. Math Péter szobrász és festőművész, Arany János Rege a csoda szarvasról című műve ihlette festményei, illetve Zicherman Sándor táj- város és csendélet képei láthatók a kiállításon. A két alkotó a rendezvényen nem tudott megjelenni, ezért a képeket dr. Limbacher Gábor mutatta be. A rendezvény Kárpátalja természeti értékei című filmvetítéssel folytatódott. Ezt követően, Hidász Ferenc ferences szerzetes Kárpátaljával kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Előbb a trianoni diktátum hátteréről elmondta, hogy milyen eszme és ideológia vezetett az ország feldarabolásához. Kárpátaljáról szólva azt mondta, 1920-ban a területet az újonnan megszületett Csehszlovákiához csatolták, ahhoz az országhoz, amely azóta már nem létezik. Ez is fényesen bizonyítja, hogy a döntés nem csak igazságtalan volt, hanem értelmetlen is. A Kárpátalján élő magyarokat a többi nemzetiséghez tartozókkal együtt csehszlovák ideológiával próbálták beoltani. Ezt követően részletesen foglalkozott azzal az idővel, amikor a terület a Szovjetunióhoz került. Szólt a megtorlásokról, a malenkij robotról. Lovas Ilona, a Panoráma Világklub társelnöke, munkája során több évet töltött el Kárpátalján. Az ott szerzett élményeit, tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Arra biztatta a jelenlévő fiatalokat, hogy látogassanak el Kárpát- aljára, ismerjék meg természeti szépségét, építészeti emlékeit, az ottani magyarság életét. Szenográdi Ferenc tuk délelőtt a városban lévő trianoni emlékműnél mécses gyújtással emlékezett. Dr. Limbacher Gábor, a múzeum igazgatója „A trianoni békedöntés a jelenben” című előadásában hazánk
