Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

2016-06-04 / 129. szám

FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ „S zívügyem a Palócföld" A címben foglalt kijelentés az 1954-ben - azaz hatvankét évvel ezelőtt - alapí­tott nagy hagyományú, patinás irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratra vonatko­zik. Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus, a minap -pályázat útján - kinevezett új főszerkesztő nyilatkozott így, kifejezve a laphoz fűződő mély ér­zelmi viszonyát. Tágabb értelemben azonban e vallomásban a tájhazához, ha úgy tetszik, a palóc kultúrtájhoz való vonzódása is benne foglaltatik... A Salgótarjánban élő Gréczi-Zsoldos Enikő 1974- ben az ország egy másik szép vidékén, az Őrség ka­pujának nevezett Körmenden látta meg a napvilá­got. Nyolcéves volt, amikor a család Nógrádba, salgóbányai származású édesanyja szülőföldjére köl­tözött. Szalmatercsről járt általános iskolába a szom­szédos Karancsságra, majd később a másik irányba Balassagyarmatra, a mai Szent-Györgyi Albert Gim­názium elődintézményének ének-zene tagozatára. Tanult zongorázni, de az irodalom, a nyelvészet és a néprajz is - nem kis mértékben Hoteczlmréné tanár­nő hatására - közel állt hozzá. Jól fogalmazott, rend­re fellépett iskolai, városi rendezvényeken és sikere­sen szerepelt versmondó-, országos tanulmányi illet­ve a szép magyar beszéd-versenyeken. 1992-ben érettségizett, s még abban az évben fel is vették a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakára, amelyet 1997- ben kitűnő diplomával, köztársasági elismeréssel fejezett be. Pályáját középiskolai tanárként a salgó­tarjáni Madách Imre Gimnáziumban kezdte, a taní­tással párhuzamosan végezte Budapesten az ELTE nyelvtudományi doktori iskoláját. Kutatni a megyei levéltárba járt, amely 1999-től munkahelye is lett. Onnan került 2001-ben oktatónak a Miskolci Egye­temre, ahol immár tizenöt éve dolgozik. Disszertá­cióját „Nógrád vármegye nyelve a 17. században” címmel írta, doktorrá 2005-ben avatták. Gréczi-Zsoldos Enikő rendszeres miskolci elfog­laltsága, felelős munkája mellett is aktív részese Sal­gótarján, illetve Nógrád megye kulturális életének, tagja, szerkesztője, formálója több szellemi műhely­nek, értelmiségi alkotó körnek, egyesületnek. Folya­matosan publikál, tanulmányai, könyvei jelennek meg, konferenciákon tart előadásokat, s már az egyik mentorának tekintett Pál József, valamint az őt követő Praznovszky Mihály főszerkesztette Palóc- föld is teret adott írásainak, s így volt ez a lap Mizser Attila fémjelezte elmúlt nyolcéves időszakában is. Mindehhez hozzátéve lokálpatriotizmusát, nem kell sokáig keresni a motivációt, amely arra ösztönözte, hogy megpályázza a Balassi Bálint Megyei Könyv­tár mint kiadó által meghirdetett főszerkesztői állást. Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, a hatvankét éves múltú folyóirat új főszerkesztője- Milyen elvek alapján kívánja szerkeszteni a Palócföldet, mit szeretne megőrizni, folytatni a korábbiakból és milyen újdonságok várhatók ép­pen a személyi változás okán? - kérdeztük Gréczi-Zsoldos Enikőtől.- Mindenekelőtt igyekszem tiszteletben tarta­ni, tovább éltetni a rangos elődeim által terem­tett értékeket, a magyar és palóc identitástudat­ból eredeztethető tradíciókat, köztük a Madách- és Mikszáth-kultusz, -pályázat hagyományait, az évfordulókhoz is kapcsolódó tematikus szá­mok gyakorlatát, a Palócföld Könyvek-sorozatot. Ugyanakkor új szempontokat, hangsúlyokat is kívánok érvényre juttatni. Regionális, de nem provinciális folyóiratot szeretnék szerkeszteni. Szándékaim szerint jelentős mértékben erősöd­ne a lap közéleti jellege, amit aktuális, sokakat érintő és érdeklő témák, viták napirendre tűzé­sével lehet biztosítani. Műfajilag is érdemes len­ne szélesíteni, gazdagítani a palettát. Gondolok drámák, drámarészletek, irodalmi szociográfi­ák, a különböző tudományágakat a gyakorlati élet oldaláról megközelítő tanulmányok, érteke­zések, portrék közlésére is. Fentiek szerint, az irodalmi, művészeti és közéleti jellegnek megfe­lelően alakul a lap szerkezete, rovatrendje is. Fontosnak tartom a nógrádi szerzők számának, arányának növelését, mégpedig úgy, hogy ne csak salgótarjáni és környékbeli, hanem balas­sagyarmati és más településbéli, nyugat-nógrá­di, felvidéki alkotók, közösségek is jelen legye­nek a folyóiratban, de természetesen számítok más országrészt, vidéket képviselő, országosan ismert és elismert toliforgatókra, művészekre is. Nagy gondot fordítok a tehetséggondozásra, akár olvasótáborok, pályázatok szervezésével is. Az egyes lapszámok illusztrációs, képzőművé­szeti és fotóanyagát elsősorban nógrádi alkotók készítenék. Közösségi oldal már van és új inte­raktív honlap kialakítását is tervezem. Mind­ezen célok elérése érdekében törekszem az ed­digiekben kialakult, kialakított helyi, hazai és nemzetközi kapcsolataimat is kamatoztatni. A szerkesztőségnek helyt adó megyei könyvtár mellett a nógrádi könyvtári és múzeumi hálózat más intézményeivel, a Zenthe Ferenc Színház­■ * * zal, Nemzeti Művelődési Intézet irodájával, a me­gyei és helyi lapokkal, az iskolákkal, civil szer­vezetekkel is szorosabb partneri viszonyt képze­lek el. Az együttműködést kiterjeszteném más­hol megjelenő lapok szerkesztőségeire is.- Minden nyomtatott orgánum esetében hangsú­lyos kérdés az olvasottság. A Palócföld esetében ho­gyan lehet növelni az ismertséget, népszerűséget, az előfizetők számát?- Magam is úgy vélem, hogy nagyobb figyel­met kell fordítani az olvasók különböző érdek­lődésű és korosztályú rétegeinek megtartására, illetve megnyerésére, a velük való kapcsolattar­tásra. Többször és változatos helyszíneken - a megye városaiban, falvaiban, de akár Budapes­ten és más országrészekben is - érdemes lapbe­mutatókat, író-olvasó találkozókat szervezni. Az iskolákban gyakrabban kell rendhagyó iroda­lomórákat tartani, s találkozni a potenciális ol­vasókkal, a lehetséges új szerzőkkel. Először az ünnepi könyvhét keretében június 9-én 16.30 órakor a megyei könyvtárban állunk a nyilvános­ság elé. A „Nemzedékek találkozása” című ren­dezvényen díszvendégként ott lesz Bobál Gyula, az 1954-es Palócföld első szerkesztője, továbbá - rajtam kívül - Hubai Gábor költő, munkatárs, Szávai Attila író, szerkesztő, Tarnóczi László port­rérovat- szerkesztő is.- Mikor jelenik meg a Palócföld idei első szá­ma és melyek a következő napok legsürgősebb te­endői?- Szeretném, ha minél előbb - heteken belül - napvilágot látna a Palócföld 2016/1-es száma, amely már tükrözné az elképzelésem főbb tenden­ciáit. Még nagyon sok teendőnk van, gyors mun­kát kell végeznünk. Az új tipográfiát Ráduly Csa­ba tervezi meg, készíti el. Mivel a szerkesztőség je­lentős anyagi forrásoktól esett el, a remélt, ígért tá­mogatások nagyságrendjétől függ, hogy ebben az évben és majd a jövőben hányszor és milyen terje­delemben él tovább a Palócföld. Csongrády Béla —*—■, "i'1»!111“!" s 1 " ■ waRsriÄW'1?»«! "" t* 6"" Magyar estély: zene és líra A SITI-ben rendezett programon a Baárné Dicse Zsuzsanna vezényelte Salgótarjáni Pedagóguskórust volt a vendéglátó Egy MadácMíJas emlékére Rövid időn belül másodszor adott ott­hont jelentős zenei rendezvénynek a Sal­gótarjáni Ifjúsági Információs és Tanács­adó Iroda (SITI) Erzsébet téri épületének szép nagyterme. A Trilla tercett Mozart- koncertjét követően került sor a Salgótar­jáni Pedagóguskórus által szervezett „Ma­gyar vagyok...” című estre, amelyen a ha­tárainkon túli Fülek képviseletében a Me­lódia női kar is fellépett. E vendégszerep­lés a két kórus közti jó szakmai kapcsolat, barátság jegyében valósult meg, ráadásul a füleki énekkar művészeti vezetője a sal­gótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művésze­ti Iskola tanára, Makainé Simon Katalin. A program másik célja pályakezdő fiatal éne­kesek, tehetséges zenészjelöltek bemuta­tása volt éppen abban az intézményben, amely a nevében is viseli, hogy melyik kor­osztályra kíván elsősorban fókuszálni. A műsort Petőfi Sándor „Magyar va­gyok...” című versének részletei vezették be, a későbbiekben Balassi Bálint, Csukás István, Szabó Lőrinc, Szuhanics Albert, Heltai Jenő és ismét Petőfi írásai hangzot­tak el Boros Istvánná, Csetnekiné Valet Zsu­zsanna és Boros Ágnes - aki műsorveze­tőként is jeleskedett - előadásában, majd az 1958-ban Virág László vezetésével ala­kult, sok sikerben, elismerésben részesült vendéglátó pedagóguskórus első blokkja következett. Az 1995 óta Baárné Dicse Zuzsanna vezette együttes Daróczi-Bárdos Tamás „Muzsikus dal”-át, Farkas Ferenc „Pataki diákok” című művét adta elő. Bo- ros-Kiss Ágnes „Kit egy bokrétáról szer­zett” című feldolgozását a szerző vezényel­te. Másodszori színre lépésükkor Bárdos Lajos „Boldogasszony”-át, Kocsár Miklós „Hegyet hágék” című művét, majd zárás­ként Csenki Imre „Cigányélet”-ét énekel­i ték. Szólózott Csetnekiné Valet Zsuzsanna. A több díjjal is rendelkező füleki Melódia női kart a magyar tannyelvű alapiskola pedagógusai alapították 1978-ban. Azóta számos kórusverseny részesei voltak, so­kat szerepeltek külföldön is. Ez alkalom­mal öt számot adtak elő Horváth Ádámtól, Tamási Alajostól, Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Maros Rudolftól és műsorukra tűztek egy palóc népdalcsokrot is. Szólót énekelt Makainé Simon Katalin karnagy. Zongorán kísért Bodor Angelika. A fiatalok közül elsőként Maiczen Lau­ra énekes lépett fel Bergendy István „Sü- sü...”-jével, majd Gréczy-Zsoldos Miklós - Kovács László zongorakíséretével - mu­tatta be hegedűtudását Weiner Leo „Róka- tánc”-ával. Felkészítő tanára: Tajti Veroni­ka. Goldmann Júlia együtt játszott fuvolán tanárával, Somogyi Júliával. Lengyel Judit tanítványa, Szabó Natália „Már megmond­tam bús gerlice” című népdalával lépett fel, zongorán Farkas Diána kísérte. Az est legvégén a kórusok a közönséggel együtt énekelték el a „Tavaszi szél...”-t. Jó volt ek­kor magyarnak lenni... Cs.B. Mint lapunk, május 31-i, keddi szá­mában is szó esett róla, e hét első nap­ján elbúcsúztatták és a nagyváradi Szent László székesegyház kápolnájá­ban végső nyughelyére helyezték a minap - hosszú betegség után - el­hunyt Tempfli /őzse/nyugal mázott ró­mai katolikus megyéspüspököt, szá­mos rangos kitüntetés - mások mel­lett a Magyar Örökség-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagyke­resztje - tulajdonosát. A szentmisét utódja, Böcskei László mutatta be, szentbeszé­det Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek mondott. Tempfli József 1931. április 9-én született a Szatmár megyei Csaná- loson. Előbb a nagyvára­di ugyancsak Szent Lászlóról elnevezett líce­umban, majd a gyulafe­hérvári Római Katoli­kus Teológiai Intézetben tanult. 1962. május 31- én Márton Áron püspök szentelte pap­pá. Tenkén, Tasnádon és Váradolaszi- ban volt plébános, 1982-bent a szent- jobbi címztes apát címet is megkapta. Püspökké 1990-ben nevezte ki II. János Pál pápa. E tisztét csaknem húsz éven át töltötte be, s rangos egyházi szolgá­lata során mintegy húszezer fiatalt bér­mált meg, negyvenhat papot szentelt fel és három püspök esetében társ­szentelő volt. Tempfli József 1989 előtt sokat küz­dött a megsemmisítésre ítélt várad- olaszi temető híres magyar halottai földi maradványainak és síremlékei­nek megmentéséért. Mint néhai T. Pa­taki László salgótarjáni író, szerkesz­tő, színházi rendező a „Kit szerettél, Ádám?” című, „írások a Madách csa­ládról” alcímű könyvének egyik ta­nulmányában személyes tapasztala­tai alapján megjegyzi: „körülbelül százhúsz (!) sírt exhumáltatott rövid idő alatt, és az egykori váradiakat ugyanúgy a ferencesek altemplomba vitte, mint Fráter Erzsébetet. ” Annak ellenére, hogy nevezettet - aki köztudottan „Az ember tragédiája" zseniális szerzőjének, Madách Imrének az elvált felesége, gyer­mekeinek anyja volt - rossz hírűnek tartották, református vallású és nő volt. Az 1875-ben meg­halt Fráter Erzsébet sír­ját lezáró márványtáblá­ra Tempfli József a teme­tői kopjafáról másoltatta át a Tragédia XI. színéből Ádám szavait: „.Könnyű ítélni a felületesnek,/És mily nehéz, kiaszívetku- tatja. ” Ugyancsak sokat segített T. Pataki László­nak Tempfli József híveinek bevonásá­val az úgynevezett Fogtövi ház - ahol 1862-ben Madách utoljára találkozott Fráter Erzsébettel - felkutatásában is. E nemes cselekedetek alapján Nógrád Megye Közgyűlése teljes joggal ítélte oda Tempfli Józsefnek (is) a Madách-dí- jat, amelyet a nagyváradi püspök 2001. január 19-én vehetett át Becsó Zolt me­gyei elnöktől a hagyományos balassa­gyarmati Madách-ünnepségen. Mun­kásságát, érdemeit Andor Csaba, a Ma­dách Társaság elnöke méltatta. Fentiek alapján a nógrádiak is min­dig hálatelt szívvel fognak emlékezni a nagyváradi egyházmegye nyolcvan- egyedik püspökére. csébé Fülekről a Melódia női kar a salgótarjáni Makainé Simon Katalin - aki szólót is énekelt - vezetésével érkezett a magyar estre Tempfli József (1931-2016)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom