Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-04 / 129. szám
^n^Mesyei Kö, LEGO-ELEMEKBOL FELÉPÍTETTÉK AZ ÓFALUT ELMENTETTEK IAD0NNÁT a. 01 2. OLDAL 3. OLDAL *> Salgótar^^ zi nap gondolata: ÉA /Íz igazi szent a nép között // járkál, azzal eszik és alszik, és a piacon ad és vesz, és megnősül, és a társalgásban részt vesz - és Istent soha, egyetlen pillanatra sem felejti el. ’’ (Dzsalál ad-Dín Rumi) Médiapartnerünk a FM radio 100.4 HIRDETÉS 3100 SALGÓTARJÁN, RÁKÓCZI ÚT 26. TELEFON: + 36 20/209-42-21 + 36-30/448-13-42 E-MAIL: lehotzki(a)gergihalo.hu SZ E R K E SZTŐ S E G Ü NKET timt* V.EDI AJANLO A börtön falain belül találkoztak 4. OLDAL Nem megy a gazdaság, de folyik a pazarlás 6. OLDAL ÜGYELETEK ÜGYELETES ÚJSÁGÍRÓ: GERHÁT KARINA (70/630-4591) HIRDETÉS, TERJESZTÉS: TEL.: 32/418-190 FAX: 32/418-191 IDŐJÁRÁS köpönyeg.hu Szombaton továbbra is erőteljes lesz a go- molyfelhő-képződés, és több helyen (nagyobb számban a keleti országrészben) fordul elő zápor, zivatar, A csúcshőmérséklet 23 és 28 fok között várható. Vasárnap erősen gomolyfelhős lesz az ég, és sokfelé valószínű zápor, zivatar.Jégeső és felhőszakadás is lehet. Az északi, északkeleti szél megerősödik, zivatarok környezetében viharossá fokozódik. 25-27 fok körüli értékeket mérhetünk délután. Sajat földön, idegen uralom alatt Nincs olyan a történelemben, mi lett volna, ha. Viszont, ha magyar ember vagy: nem csak június 4én, hanem az év minden napján csak eljátszol a gondolattal, hogy az első világháború végén „mi lett volna, ha”. Még tudós elmék, vegytiszta tényekben gondolkodó történészek is el- elelmélkednek, mi lett volna, ha Károlyi nemfegyverzi le a háború végén még félmilliós magyar hadsereget? Ha nem jön a tanácshatalom?Ha a franciák, ha a britek, ha az amerikaiak, ha az osztrák nyomás alatt évszázadok alatt gondosan ellehetetlenített magyar vezetés ezt, azt, vagy amazt másképpen csinál, - nos, akkor bizony a történelem is másképp’ alakult volna. Sokan számolgatták már Magyar- ország 1920-as veszteségeit is, négyzetkilométerben, emberben, intézményrendszerben, közlekedésben, infrastruktúrában, bányában, erd& ben, iparvidékben, bruttóregiszter tonnában, aranyáron, egyéb javakban - egy könyvtárat biztosan megtöltene csak a felsorolás... Felfoghatatlan a veszteség mértéke, mellette legalább ennyire felfoghatatlan a vele járó igazságtalanság! Nem csak az, ami történt, hanem az azóta folyamatosan tapasztalható mérhetetlen cinizmus, amivel a trianoni gyilkosok és kedvezményezettek - a többség győz elve alapján - igazságot csinálnak maguknak Magyarország elpusztításából. Mindebből pedig kivették és veszik részüket - mondjuk ki - saját hazaárulóink is. Szakértők szerint a trianoni traumán túl kellene tenni magunkat. (Elfelejteni úgysem lehet.) Viszont hogyan is tehetné túl magát magyar ember egy ilyenen, amikor a példátlan területi veszteség mellett a mai napig román, szerb, szlovák, ukrán elnyomógépezet csorbítja etnikai alapon az 1920-ban, vagy a második világháború után az általa megszállt területre került magyarság jogait, hamisítja történelmét, rombolja intézményrendszerét, mérgezi az emberek lelkét? (Már, ahol még megmaradt a magyarság.) Teszik ezt szemben mindazzal, ami a szerződésnek csúfolt diktátumban áll, ami persze már nincs is érvényben, mert felülírta a második világháború után, 1947-ben kötött „békeszerződés”. Csakhogy magyar szempontból párizsi ez is, az is... Mondják, hogy mindenkinek be kell tartania annak az országnak a törvényeit, amelyikben él. Viszont ilyen helyzetekben a többség úgy alakítgatja a dolgokat, hogy ellehetetlenüljön a nemzetiségi lét Gondoljunk csak a tót atyafiakra: a közigazgatási reformot gondosan úgy csinálták ki, hogy szétdarabolják az egy tömbben élő magyarság területeit, sehol ne maradjon többségben. Ugyanez történik Erdélyben a román régiósí- tással. Mindez megtehető az Európai Unióban, amisüket és vak, ha a magyarok jogairól van szó; érdekes módon a Benes-i dekrétumok nem izgatják őket, a francia kutya kölyke oláh is elnézésre számíthat minden téren, az unión kívüli ukrán, vagy szerb helyzetről meg még csak nem is beszéltünk. Mindenesetre a békeszerződésnek csúfolt valamivel azt is okozták, hogy nyugatabbra szorították Európa határát. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot: akárcsak a Hunyadiak idejében, a Duna-Szá- va vonala most is biztosabban védené Európát a beözönlő migránsoktól, mint bármiféle más határvonal, uniós doktrína, koncepció vagy határozat. Nincs az a csúcstalálkozós szóáradat, amelyik jobban útját állná az illegális bevándorlásnak, mint a - kerítés és a fegyver. Csakhogy Európa urai másképpen akarták és akarják, szándékaik pedig kiismerhetetlenek. Az nem valószínű, hogy ekkora idióták és az eszük, vagy valami eszme mozgatja őket. Marad tehát a korrupció... Tényleg, unió... Reménykedtünk a csatlakozás idején, különösen amikor az Erdélyt - illetve a Bánátot, a Partiumot, sőt, Kelet-Magyarország egy részét is - megszálló Románia is belépett, hogy a határok jelképessé válásával majd változik a helyzet, a régiók Európája majd javít a diktátum következményein. Csalódtunk, mert ma csak az számít, honnan és hová osztják a pénzt. Igen, csalódtunk Európában és Európa uraiban! Szemrehányást csak egy tekintetben tehetünk magunknak: ha valamiben is hittünk, vagy hiszünk nekik. Hitlertől Merkelig, Nép- szövetségtől Egyesült Nemzetek Szövetségéig, Egyesült Államoktól Európai Unióig vehetjük egy kalap alá az egészet. Szokták mondani, hogy csak a szomszédaink szomszédai lehetnek igaz barátaink. Más ország esetében ez biztosan így van, de gondoljunk csak bele: Magyarország földjéből még Lengyelország is kapott két, együtt úgy 500 négyzetkilométernyi, nagyjából Rétság járás területével megegyező méretű területet. Alá is írták cserébe a diktátumot. 1920-ban Olaszország, az oly’ kedvelt úti cél és barátságos népe is leharaphatott egy értékes darabot, egészen Fiúméig, ami aztán a második világégés után Jugoszláviáé lett. Az is hol van már... Akárcsak a fércelés mentén repedt csehszlovák államalakulat. Meg a dicső Szovjetunió, ami úgy rátenyerelt Kárpátaljára, hogy a végén Ukrajna lett belőle. Kérdés persze, hogy a „végén” az meddig tart? A történelemben élünk, csak nem vesszük észre, mindaz, ami körülöttünk formálódik, ritkán érzékelhető emberi léptékkel - szerencsés esetben. Gondoljunk csak bele, amikor egy háború végén az áldott béke saját, ősi földjén, de egy idegen, ráadásul ellenséges állam területén köszönt az emberre... Hány, de hány millió magyar érte ezt meg! A cikkíró, bármennyire szeretne, sem tanácsot nem tud adni, sem a megoldást nem ismeri, ellentétben a politika, vagy a sajtó ilyen-olyan színű megmondó embereivel. Az általánosságok, ami szerint szaporodnunk kellene, mert megmaradásunk első helyen attól függ, születik-e elég magyar gyermek, vagy bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport, kétségkívül megállják a helyüket. Az is, ami szerint mindenki ugyanúgy születik a Földre, ahogyan elmegy innen; csakhogy arra már nincs bölcsesség, hogy olyankor mi van, ha e két időpont között nincs, vagy csökkent értékű szempontjából az az ország, amire úgy kellene tekintenie: haza... Faragó Zoltán
