Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-21 / 143. szám
Tanya a város szívében, avagy minta az újrakezdésre (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A Salgótarjáni Foglalkoztatási Nonprofit Kft. élére 2014 novemberében új igazgatót neveztek ki, számos működés- és szemléletbeli változtatás kezdődött meg ekkor. Az átalakítás eredményeként az irányítási értél dőségi szintek egyértelműen elkülönülnek, megteremtve ezzel ^hatékonyság javulásának és a valódi értékteremtésnek a feltételeit. A telephelyen Licskó Bálinttal, a cég ügyvezető igazgatójával körbe jártuk a területet és mindenhová benéztünk. Séta közben láthattam a dolgos kezek munkáját, a rendezett környezetben szorgoskodó embereket, és igyekeztem kideríteni, hogy mi is társaság legfontosabb feladata.- Mit mondana elsőként a társaságról?- Alapfeladatunk a város foglalkoztatási gondjainak enyhítése, kiemelten a tartós munkanélküliek közfoglalkoztatásával. Mindezt úgy, hogy a foglalkoztatottak munkavégzésükkel elsősorban a város kommunális, szociális feladatainak ellátását segítsék. Legfőbb célunk, hogy minél több munkára képes és - kész, aktív korú, szociálisan rászoruló ember számára biztosítsunk munkalehetőséget.- Milyen programok voltak és mivel bővítették tevékenységüket ebben az évben?- A tervezhető programelemek új és a korábbi programokra épülő tevékenységek lehetnek. De nézzünk körbe (invitált sétára az igazgató - a szerző)..?. Ipari részlegünkben az asztalos szakma foglal elsőként helyet, a három darab gépet tizennégyre tudtuk duzzasztani. Itt egyedi termékek - padok, kutyaólak, tyúkketrecek, madáretetők, fa odúk - készítését végezzük. Mellette a lakatos üzem, amit már mi alakítottuk ki. Itt folyik az úgynevezett „vasas munka”, hiszen a város területén javítanivaló mindig akad. A következő állomás a nagy népszerűségnek örvendő mező- gazdasági mintaprogramunk - mondta büszkén Licskó Bálint -, amelyben a kft telephelyén felújított üvegházakban zöldségfélék és virágkertészeti növényeket termesztését végezzük. Eddig közel száz gyümölcsfát ültettünk. Tovább haladva rendezett környezetet, a katonás sorokban szépen fejlődő zöldségfélék sokaságát találjuk. Majd a semmiből egy váz- szerkezet tornyosul előttünk...- Mi lesz ez? -kérdezem- Egy csarnok, amelyen még nyomokban látszódik, hogy szó szerint a gazban találtuk meg. Sok milliós^ beruházás után az idei programba kerítésoszlopot, viacolort, árokelem-sablont fogunk gyártani, és két hét múlva érkezik a nagy teljesítményű drótfonó gépünk. Amit tavaly vettünk önerőből, azzal csak lassan lehet haladni, ezzel viszont beindulhat az ipari termelés. A vadregényes tájból kibontottunk még két épületet - mutatja az ügyvezető: - A csarnokvázból csarnokot csináltunk, már szigetelést is kapott, és idén termelést is indítunk benne. A termés egy része a dolgozók között kerül szétosztásra -ezzel is ösztönözve őket a munkára-, másik része pedig értékesíthető vagy a közétkeztetésbe kerülhet. A gépek zúgó hangjában nehezen hallom a következő állomás nevét. Sosem láttam még ilyet, ezért újra megkérdezem: mit is látunk itt?- Itt működik a költségmegtakarító bio- és megújuló energiaprojektünk, amelynek fő eleme a parkok, erdők tisztítása, gondozása során keletkező fahulladék hasznosítása, elsősorban brikettálás útján. Az újra hasznosított anyag belső felhasználásával kiadáscsökkentésre, a fűtőanyag esetleges eladásával bevétel-növekedésre számítunk. Mire az előző információ-rengetegből felocsúdok, a kitaposott ösvényen haladva eljutunk az idei évben kísérleti jelleggel elindult mélyalmos tojótyúkokhoz. Mosolygós emberek jönnek velünk szembe, akiket pár kérdés erejéig megállítunk. Megtudom, hogy ők csinálják a „tyúkászatot”, de mezőgazdasággal is foglalkoznak.- Hogy érzi magát a programban? - kérdezem Matyitől, a kis csapat kinevezett vezetőjétől.- Jól érzem magam, sokat kell dolgozni, de jó érzés elismertnek lenni. Mindenki barát, kolléga. Sokan keresnek, sokat kérik a segítségemet, hogy bejuthassanak ide a hajléktalan-program keretében. Én három évig voltam hajléktalanszállón, de örömmel mondhatom, hogy kilenc hónapja kint vagyok. Érettségim, jeltolmács- és kertépítői bizonyítványom is van.- Hogy telnek a napjai, mivel foglalkozik?- Állattenyésztéssel leginkább, de ha szükség van rám, akfRr a kertészetben is besegítek. A legutóbb a talaj fellazítását és a permetezési munkákat végeztük. Ösztönzők mindenkit a munkára. A stabil háttér és munkahely után most az albérletbe való költözés a kitűzött cél, amit a munkáltatóval közösen szeretnénk elérni. Ezek szerint önök is benne vannak a 2015-ben indult országos hajléktalan-mintaprogramban, amely speciálisan hajléktalanok foglalkoztatására irányul? - kérdezem érdeklődve Licskó Bálinttól.- Igen. Az elmúlt évben mi is csatlakoztunk ehhez a kezdeményezéshez. A „Mókus programunk” a hajléktalanok munka világába való Visszaterelését, szakmai ismeretek megszerzését célozta meg. Tizenöt fővel mezőgazdasági, kertészeti tevékenység indult a telephelyünkön felújított melegházakban, valamint van egy kis mosodánk és varrodánk is - válaszolta. Tovább sétál va az emberek arcán elégedettség látszik. Örülnek, hogy dolgozhatnak és elismerik munkájukat. így van ez a méhcsaládokkal foglalkozó, szigorú tekintetű méhésszel is. Nagy nehezen sikerül pár mondatot kicsikarni belőle. Ő inkább dolgozik, mint beszél. Azért azt megtudjuk, hogy éppen az anyaméhek ellenőrzése folyik. Apró szorgos jószágok döngicsélnek körülöttünk, így nem is merészkedünk tovább. Telefoncsörgés jelzi, hogy újabb látogató érkezett a telepre, így egy rövid időre megszakítjuk a terepszemlét. Majd kis idő múlva autóba ülünk és az ügyvezetővel egy másik helyre megyünk. Közben arról beszélgetünk, hogy mennyire látványos az illegális hulladék-felszámolási és a belterületi közúthálózatkarbantartási program, de megtudom azt is, hogy az utak javítása, karbantartása, akadály- mentesítés, valamint lépcsők és közterek állagmegóvó karbantartása is folyamatos. Ezen felül a burkolt és burkolatlan árkok tisztítását, mélyítését és karbantartását is elvégzik. Rengeteg új ismerettel gazdagodva indultunk tovább, az itteni körútra... Első állomásunk a mára már jól működő ipari mintaprogram, amelynek keretén belül kerítésfonat gyártását láthatom. Ezeket önkormányzati tulajdonú ingatlanoknál használják fel. Egy kedves, mosolygós arcú férfi siet felénk. Büszkén invitál minket a kis kertjébe, ahol a paprikapalánták már szépen cseperednek. Mellette kis bokrok. Leszakít két zöld növényt és arra kér, dörzsöljem meg a leveleket és mondjam, mit termeszt. Az egyik illata a húsleveséhez hasonlít, a másik a citroméhoz. Citromfű és „vegeta” (lestyán) volt. Közben elárulja, hogy ő itt a mindenes. Ha kell barkácsol, de a telep őrzését is elvállalja. „ Jól érzem magam, messziről jöttem, Erdélyből. Gázolajtüzelő karbantartó, szerelő és üvegfúvó szakmákat végeztem. Hajléktalan voltam, de beilleszkedtem”- mondja. Ő is a hajléktalan program aktív dolgozója. Aztán illatos ruhák hada fogad a következő helyszínen. Megérkezünk a mosodába. József Attila verse jut eszembe. „Hagyja azt a dagadt ruhát másra....” Mosolygok és nézem a távolabb vasalással foglalatoskodó hölgyeket. Aztán kicsit távolabbról hallom az újabb információkat. Három ipari mosógépünk van a hajléktalanok higiéniás körülményeinek javítása érdekében, és részben a mosatási szolgáltatás nyújtására. Egyenletes, monoton zaj hallatszik ki a szomszéd helyiségből. Oda igyekszünk. A varroda gépeinek halk zaja töri meg a csendet. Szorgos kezek munkája látható polcokon. Díszes párnákkal rakták tele. De most épp zsákok varrásával foglalatoskodnak. Itt is beszédbe elegyedek a dolgozókkal. Megtudom, hogy az önkormányzatnál, és a munkaügyi központban tudták meg ezt a munkalehetőséget Egymás után sorolják mit is készítenek még: főgyűjtőt, big- beg és tápos zsákot. Utolsó állomásunk a pince volt, ahol a körülbelül 18-20 Cel- sius-fokos hőmérsékletű, páradús hidegben kis gombakultúrákat mutattak büszkén. Röviden hallhattam a gombatermesztés fortélyairól is. Nyári öltözékem miatt pár perc elteltével fázni kezdtem, ezért igyekeztem az udvarra, ahol a ragyogó Nap gyorsan felmelegített. Indulás vissza az előző telephelyre. Útközben még pár kérdés van tarsolyomban. Gyorsan fel is teszem őket, hiszen a táv kicsi, gyorsan visszaérünk.- Ha jól tudom, vannak kötelezően ellátandó feladataik. Melyek ezek? - kérdezem- Ezen tevékenységeink közé tartozik a parkfenntartás, amely fakivágás, fapótlás, téli munkák, virág felületek fenntartása, zöld felületek gondozása, városi rendezvények kiszolgálása és egyéb teendők ellátását foglalja magába. Másik ilyen feladat a temető fenntartása.- Milyen egyéb szolgáltatásokat nyújtanak a lakosságnak?- A működés fenntartása a fejlesztések gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében vállalkozási tevékenységet is végzünk. Bevételeket elsődlegesen fakivágási, terület-és épület karbantartási, temetői szolgáltatásokból, útjavításból, faipari térbútorok készítéséből, a közfoglalkoztatási programok többlettermékeiből és gépek bérbeadásából várunk.- És végül, de nem utolsó sorban mik a további terveik?- Ebben az évben konzorciumi partnerként több európai uniós pályázatban is részt veszünk, és további uniós források megcélzását tervezzük - zárta szavait Licskó Bálint. Ez a délelőtt is elszaladt. Sok halmozottan hátrányos helyzetű közfoglalkoztatott életében ez egy olyan lehetőség, olyan speciális állomás, ahonnan sikeresen visz- sza- illetve bekerülhet az elsődleges munkaerőpiacra. A telephelyen rengeteg érdekesség és a modern technológia mellett egy jól működő, igazi multifunkcionális gazdaságot láthattam. Összességében sok érdekes és rengeteg szakmai információt szereztem. (NBA)
