Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-16 / 139. szám
„Jó szívvel, jó kedvvel kell játszani...!” Bizonyára átélték már azt az érzést, amikor a zene a lelkűk mélyére hatol és könnyeket csal a szemükbe. Ezt az élményt csak azok a vérbeli zenészek képesek átadni, akik a szívük mélyéről, mindent átható szeretettel játszanak. Most következő beszélgetőpartnerem ilyen... Játszott már Magyarországon és külföldön egyaránt, tehetsége vitathatatlan. Ismerkedjenek meg közelebbről a Jobbágyiban élő Berki Jenővel!- Hogyan kezdődött a zene iránti érdeklődése? Hol és milyen mesterektől tanult?- A zene iránti szeretetem egészen kisgyermekkorra vezethető vissza - kezdte beszélgetésünket Berki Jenő: - Édesapám - régi roma hagyomány szerint - már születésem után pár órával kezembe nyomta a vonót, én meg jól megszorongattam... A szeretett hangszerrel ötéves korom óta foglalkozom. Hat esztendős koromban beírattak a Lőrinci Zeneiskolába. Tanáraim - Oláh Zoltán és Kratofil Sándor - már akkor felfedezték a bennem rejlő tehetséget, de azt is elmondták, hogy önmagában az nem elég. Csak megfelelő kitartással, szorgalommal tudjuk elérni céljainkat. Édesapám volt a legszigorúbb tanárom, ő mindennap megkövetelte a gyakorlást. Tizenkét éves koromban felvételiztem a budapesti Rajkó zenekarba. Ott kezdődött el az igazi felkészülés a nagybetűs zenei életre. Reggel közismereti órák, délután zenekari próba... Szóval este hat-hét óráig nem volt megállás. Ebben a zenekarban Égerland István hegedűművész volt a mesterem.- A számtalan fellépése között, melyik volta legemlékezetesebb, amelyre ma is jó szívvel gondol vissza?- Nagyon sok helyen muzsikáltam, sok szép emlékem vannak. Talán a legszebb Németországhoz kötődik. Hat tagú cigányzene- karommal játszottam egy gyönyörű színházterem színpadán. Jelen volt a rendezvényen több politikus, köztük a német külügyminiszter is. Műsorunk minden száma után fergeteges tapsot kaptunk. Az utolsó szám a német himnusz volt. A teremben minden ember együtt énekelte velünk. Akkor igazán megértettem: megérte zenével foglalkozni, érdemes volt tanulni, gyakorolni. Gyermekkoromban azért nem volt mindig kedvem ehhez. Volt, amikor sírva figyeltem játszó barátaimat az ablakon keresztül. Mága Zoltán hegedűművész barátomhoz gyermekkori barátság fűződik. Az esküvőjén én is muzsikáltam, több rajkós barátommal együtt. A mai napig tartjuk a kapcsolatot.- Hol láthatják legközelebb az érdeklődők?- Mivel itt a nyár, rengeteg esküvőn játszom. Emellett minden pénteken Jászfényszarun, egy klubban zenélek.- Jómagam is hallottam mára hegedűjátékát. Láthatóan zene közben egészen átszellemül. Csak az embert figyeli, akinek muzsikált. Szívből és alázattal játszik, hogy igazán kedvére tegyen a közönségének, s tisztelettel, szeretettel, odafigyeléssel teszi mindezt...- Azt vallom, hogy egy embert a legjobban a munkáján keresztül ismerhetsz meg.- Ön szerint egy zenész a tehetségén kívül mitől lehet igazán jó?- Elsősorban az alázatot és a felkészültséget említeném meg. Emlékszem, egy étteremben játszottunk, Mátrafüreden, az Avar Szállóban. Oda mentem az asztalhoz és egy kedves vendég rendelt tőlem egy nótát. Hála Istennek ismertem, el is játszottam neki. Mert bizony egy prímásnak nem csak magyar nótát kell ismerni, hanem külföldi dalokat, tánczenéket, operetteket, musical-részleteket is. Sajnos, velem is előfordult, hogy az adott pillanatban nem ismertem a kívánt nótát vagy dalt. Erre apukám mindig azt mondta, hogy meg lehet fogni a világ legjobb prímását is! Ő sem ismerhet mindent. Segítségként adott egy jó tanácsot: kérd a vendéget, dúdoljon bele a dalba! Ezek után, menni fog...- Az embernek nincs mindig jó napja. Egy zenésznek, ha fellépése van, akkor is játszania kell, ha bajok, gondok gyötrik. Játszani és szórakoztatni. Ilyenkor hogyan tudja áthidalni a nehézségeket és ezáltal jól szerepelni a rendezvényeken?- Én is voltam már ilyen helyzetben. Játék közben soha se szabad a problémákra gondolni, mert az elveszi az ember figyelmét a zenétől. Ha muzsikálok, csak a zenére koncentrálok és semmi másra! A zenész zenél, de a muzsikus muzsikál!- Nagyfia, Berki Martin is a zenei pályára tépett. Milyen útrava- lót adna neki, mire figyeljen, mit tanuljon, mi segítheti a sikereit az életben?- Martin a budapesti Egressy Béni Zeneművészeti Szakközép- iskola jazz-zongora tanszakán tanult és érettségizett. Tanára, a mindenki által ismert világhírű jazz-zongorista, Szakcsi Lakatos Béla volt. Sokféle műfajt tanul a jazz mellett, klasszikust, és itthon magyar nótákat is. A kisebb fiamat, Berki lenő Mátét is megemlíteném, aki kilenc éves. Nagy örömre hegedülni tanul a pásztói Rajeczky Benjámin Zeneiskolában. Tanára szerint nagyon tehetséges. Útravalóul? Egy sátras lag- ziban is ugyan olyan jó szívvel, jó kedvvel kell játszani, mint egy ötcsillagos szállodában!- A hétköznapon egy vállalkozásban dolgozik, és sikeres a munkájában. Ön szerint minek köszönheti a sikereit? - Igen, családi vállalkozásban dolgozom Jobbágyiban, egy dohányboltban. A1 munkám során egyre több embert ismertem meg a faluban. A sikereimet talán annak köszönhetem, hogy mindenkivel megtalálom a közös hangot.- A zenésznek - aki mindig mások kedvéért, öröméért játszik - mi a kedvenc nótája?- Sok van... Az egyik példaképem, egy zsidó származású hegedűművész, Itzhak Perlman. A kedvencem a Schindler listája című film zenéje. Ez a mű olyan szívszaggató, hogy mindig megkönnyezem. A magyar nóták közül az „Öreg prímás tégy hangfogót hegedűdnek mind a négy húrjára...” kezdetű a legkedvesebb számomra. Édesapámnak is ez volt a kedvenc nótája.- Sikeres emberként mit üzenne azoknak, akik borúsnak látják a jövőt.- Röviden és tömören: összetartó kell, hogy legyen a család, és fontos a szeretet! Jancsó Henriett Kiváló összhangban Három a nagylány. Ketten - Nagy Renáta és Pap Boglárka - fuvoláznak, Pap Luca zongorán kíséri őket, így alkotnak zenei kamaratriót. Ők a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola büszkeségei, Kanyó András és Lévárdi Beáta tanítványai. Ebben a tanévben három országos versenyen is hatalmas sikert arattak - amivel intézményük növendékei közül a legjelentősebb eredményt érték el. Hegedűs Henrik Balassagyarmat a huszonegy esztendős, idén óvónőként végzett Nagy Renáta, illetve a Balassi Bálint Gimnáziumba járó ikertestvérek, Pap Boglárka és Luca nem most kezdték az „együttműködést”, hiszen több esztendeje lépnek fel közösen. Tanáruk, Kanyó András mondja: kimagasló tehetségük igen hamar megmutatkozott, és nagyon gyorsan kibontakozott az a tökéletes összhang, ami elengedhetetlen a kamaraegyütteseknél. Miközben a saját hangszeres muzsikára kell nagy energiával összpontosítani, a társakra is figyelni illik, hogy megmaradjon a ritmus. A fiatal hölgyek a 2015/16-os tanévben először a „Budapesti Kamarazenei Fesztiválon” tették le névjegyüket. A budai várban található Zenetudományi Intézetben rendezett országos versenyen Pap Luca számára hatalmas élményt jelentett, hogy Bartók Béla patinás zongoráját szólaltathatta meg. A trió méltán vívta ki a zsűri elismerését, első díj és egy Balról Nagy Renáta, jobbról Papp Boglárka fogja közre Papp Lucát gálakoncerten való szereplési lehetőség lett a jutalmuk. Másodjára a kamaraegyüttesek országos tanulmányi versenyén vettek részt, Székesfehérvárott. A nagy létszámú mezőnyben a triók és kvartettek kategóriájában szerezték meg az első helyet, ismét bizonyítva elsőrangú hangszeres tudásukat és kiváló együttműködésüket. Nagy Renáta pedig fuvolaszólóban is remekelt. A „Tavaszköszöntő” címet viselő, szentendrei egyéni versenyen közel háromszáz ifjú művészjelölt közül érdemelte ki a második díjat. Ezzel ő bizonyos tekintetben búcsút is intett a hangszeres tanulmányoknak, a jövőben szakmájára és családjára összpontosít majd, de természetesen nem rakja eldugott helyre szeretett fuvoláját - amit egyébként három éve egy tehetségkutató program jutalmaként kapott meg. A hármas legutóbb június 2- án, a Magyar Nemzeti Múzeumban lépett fel a Nemzeti Tehetség Program gálanapján, míg ősszel egy zeneakadémiai gálakoncert vár rájuk - tudtuk meg Kanyó Andrástól. HIRDETÉS A tehetség, mint lehetőség a felemelkedésre (pályázati azonosító: NTP-KKI-A-15-0010) Intézményünk, a Karancssági I. István Általános Iskola a Nemzeti Tehetség Program keretén belül 1.100.000- Ft támogatást nyert. A pályázat célja azon tehetséges gyerekek felkutatása, segítése, akik a képzőművészet, a népzene, a népdaléneklés és a sport területén kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. A program célja: tehetséggondozó alkotóműhelyek működtetése. Kiscsoportos foglalkozásokon a népzene - hangszeres zene, rajzolás - festés - mintázás, agyagozás, egyéni sport (pingpong) területén alapos és mélyreható ismeretek átadása. Az általunk megjelölt tehetség-területeken magas színvonalon teljesítő gyerekek egyénre szabott, további fejlesztése, a gyengébb intellektuális képességeik erősítése, ismereteik bővítése, látókörük szélesítése, vizuális érzékenységük esztétikai és zenei ízlésük formálása, finomítása. A csapatsportokban gyengébben teljesítő tanulókat igyekeztünk sikerhez juttatni az egyéni sport keretein belül. A programba 13- 14 éves, zömében 7., 8. osztályos gyerekeket vontunk be. Az alkotóműhelyek foglalkozásain a diákok megismerhették az akvarell és a pasztellfestésben rejlő lehetőségeket. A technikák alkalmazása során nagy hangsúlyt fektettünk a látvány utáni ábrázolásra, képalkotásra. Megismerték szűkebb hazánkra jellemző fazekas motívumkincseket, azokat felhasználhatták saját készítésű tárgyaikban, kerámiáikban. A program zárásaként kiállítást rendeztünk az iskolagalériában a tanulók alkotásaiból, kerámiáiból, edényekből, festményekből, tanulmányrajzokból. Feladatunk volt a palóc népzene, hangszeres zene dallamvilágának, népdalkincseinek felfedeztetése. A TÜCSÖK Zenekar jóvoltából testközelből megismerhették egy népi zenekar működését, hangszereit. Hallhattak élő népzenét, és belekóstolhattak az együtt zenélés, együtt éneklés örömébe is. Azon tanulók, akik a csapatsportokban nem tudnak kiteljesedni, lehetőséget kaptak az egyéni sportok közül a pingpong alapjainak megtanulására. Az asztalitenisz kevés felszerelést igényel, amit a program keretein belül biztosítani tudtunk. A pályázatba bevont 20 tanulóval látogatást tettünk a Szentendrei Skanzenbe, ahol megismerkedhettek a népi építészet emlékeivel, a hagyományos paraszti kultúra eszközeivel, használati tárgyaival, dísztárgyaival. iJfejNemzeti I Tehetség Program k
