Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-28 / 123. szám
Adameczné (P. Kerner Edit) mindent tudni vél a kosárban érkezett újszülöttről és a pici gyermeket a vihartól védelmező piros esernyőről Mikszáth jo útra visz A 2015/2016-os évad utolsó, a két gyermekszínházi darabbal hatodik bemutatója a Zenthe Ferenc Színház részéről „A szabin nők elrablása” című zenés vígjáték lett volna. Ehelyett - a különböző okok miatt, a műsorváltozás jogát fenntartva - Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyője” című regényének dramatizált változata került színre. Ennélfogva nem hangzott el Horváth Jenő-Szenes Iván „Mások vittek rossz utakra engem” című slágere, viszont kapott a közönség egy kedves, bölcs humorú magyar, palóc - szlovák, tót mesét,-amelyet nemcsak a határainkon belül szeretnek nagyon az olvasók, hanem - mint hírlik - az angol királynőnek is kedvenc regénye. Nem választott tehát rossz utat a társulat, még annak tudatában sem, hogy - Mikszáth nem lévén színpadi szerző - közvetítők révén nyílván kevésbé érvényesül a hatása... Mikszáth Kálmán 1847-ben Szklabonyán látta meg a napvilágot, s bár életének meghatározó szakaszai Budapesthez és Szegedhez is kötötték, 1910-ben, írói jubileumának negyvenedik évében bekövetkezett váratlan haláláig mélyen gyökerezett szőkébb hazájában, a „bölcsője alá terített vi- rágszőnyeges tündérkertben”, a vegyes etnikumú - magyarok, szlávok, zsidók lakta felvidéki településekben. „Aki falun született, az meg nem szabadulhat a falutóL.. hiába fenekük meg a városban, a falu utána főn, minta kísértet és hívja haza maga után. Az eloltott gyertyával esténként eltűnik a város sok ezer házával és ide jön a kicsiny falu akácfáival, liciumkerítésetvel, eredeti vidám népével* - fogalmazott a „Kemény- koponyák" című írásában. Amikor a „Szent Péter esernyője” című könyve 1895-ben megjelent, már túl volt „A jó palócok" illetve a „Tót atyafiak” című noveilásköteteken és gyakorlatilag az anekdotikus elbeszélésekben már mintegy elólegeződött a regény szellemisége. A cselekmény egy Glogova nevű faluban játszódik és két - a végén összetalálkozó - szálon fut. Az egyik vonulat a frissiben odahelyezett pap és az általa felnevelt kishűgának - akit csecsemőkorában egy titokzatos idegen által a kosárra helyezett piros esernyő védett meg a zuhogó esőtől - története, a másik pedig a különc személyiségű Gregorics Pál törcsa” pedig addig nem nyugszik, amíg le nem telepít egy üzleteim, kereskedni képes zsidóasszonyt Glogovára. A haladásnak az sem állít akadályt, hogy még a nagyon igyekvő tanító is rendre „politikai horizon”-ról beszél. A városiakat - a feltörekvő köz- és váltóügyvédet és környezetét - személyes, pénzsóvár indokból foglalkoztatja a jogérvényesítés és már- már megszállottan keresik a szép summát őrző esernyőt Mire azonban nyomára jutnak, kiderül, hogy már nincs meg az eredetileg fából készült szár, de addigra már Wibra Györgyöt végérvényesen hatalmába keríti a legszebb, mindent felülíró - ráadásul viszonzott - érzelem. Mint fentebb már esett szó róla, Mikszáth olvasásra szánt írásait, remekműveit csak komoly dramaturgiai beavatkozással lehetett bármikor is színpadra állítani, filmre vinni. Jelen esetben ezt a munkát zömében Deres Péter végezte, s itt helyben Sándor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetője is „igazított” - praktikus szempontok figyelembe vételével - valamelyest a szövegen. Ezek után pláne jogos a kérdés, hogy az előadás mennyire maradt hű Mikszáthhoz, az általa zseniálisan megjelenített világhoz. Szó ami szó: lehetett volna még „mikszáthosabb” atmoszférát teremteni, de ennek a fordítottja - azaz kevesebb eredetiség, több modern, ha úgy tetszik európai gondolat - is járható útja lehet a „Szent Péter esernyője” színre vitelnek. Susán Ferenc rendezése sikeresen törekszik a kompromisszumra: sokat megőriz a mű szelleméből, hangulatából, s nemcsak emészthetővé, de élvezhetővé is teszi a manapság formálisan teljesen más - de a mélyben lényegében nagyon hasonló - kérdésekkel szembenéző ember számára. Nagy hangsúlyt helyez „a szerelem legyőz minden akadályt, még a pénz hatalmát is”-gondolat érvényre juttatására. Esetében már megszokott, hogy fontosnak tartja a fényekkel való játékot (a feszület megvilágítása például jóval mély ebb értelmű a puszta látványnál), s ügyesen mozgatja a színészeket. Liszt és Debussy „kortárs” zenéje - bár a „prológusban” lehetne halkabb is - jól belesimul a koncepcióba. A rendezői elképzelést hatásosan segíti Bobor Ágnes variálható - és a tájelőadásokon is használható - díszletterve. Ugyancsak ő gondolta ki a „városiak” ruháit, míg a falusi lakosok népviseletre hajazó jelmeze Furik Rita szakmai tudását, kreativitását dicséri. P. KemerEdit alakításával akarva-aka- ratlanul főszereplővé emeli Adameczné glogovai parasztasszony alakját. Abszolút hitelesnek tetszik minden gesztusában és természetesként használja - pedig mennyit kellett gyakoroin ia - az ízes ó c et, p a nyelvet mit több: a dolgok mögé látó fineszes gon dolkodás- mód sem esik nehezére. Adameczné állítja, hogy „Szem- péter járt Glogován, ott vöt a kobakja körül a glórinya. ” Az évtizedekig előadó- művészként ismert Kerner Edit ezzel a szereppel eddigi színházi karrierje csúcsára érkezett, ami a fogadtatást illeti, persze jó két évvel ezelőtt Madách Imre anyjának, Majthényi Annának a megformálásakor is emlékezeteset nyújtott T. Pataki László „Kit szerettél Ádám?"- jában. Münczné zsidóasszony nem kevésbé rafinált, érdekorientált figurájával szintén teljes mértékben sikerül azonosulnia Falati Hedvignek, aki ugyancsak előkelő helyen jegyezheti fel ezt az alakítást pályafutása lapjain. A további női szereplők mindegyikének - Kovács Vandának Ancsuraként, azaz Wibra anyjaként, Bánfi Katának a pap szeretni való húgaként, K. Müller Zsóflának Adameczné férfi után sóvárgó lányaként és Marjai Virágnak, a magyar italoktól részegségbe szenderült madame SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI FI Bélyi János, az új glogovai plébános (Gyuriska János) imátkozik kis húga felnevelése érdekében Kriszbay-ként - vannak figyelemre érdemes pillanatai, erősítve az egységesnek tekinthető összteljesítményt. Bélyi János glogoyai plébánost Gyuriska János játssza. Ezúttal is bizonyítja, hogy vérében van a tanult színművészet: nemcsak akkor tisztelendő, ha beszél, de akkor is, amikor „csak” jelen van a színen. Wibra György besztercei ügyvéd szerepét Farkas Zoltán kapta és jól élt az újabb lehetőséggel. Mint magatartása példázza, ő már kinőtte a falut, de további érvényesüléséhez szüksége lenne vagyonra is. Ennek megszerzésében támaszra talál gyámapjában, Sztolarik-ban, akit Albert Péter személyesít meg „teljes vértezet- ben”. A két glogovai parasztot - Gon- golytés Szlávikot - illúziókeltően jeleníti meg Tóth Zoltán és Máté Krisztián. Jól jellemezi Majzik tanító buzgóságát Borbíró András. Nehéz feladat jutott Erdélyi Gábornak, akinek nem kevesebb, mint if|í llLwtó—négy szerepet - a haldokló Gregorics Pált, Billeghit, Bélyiék szolgálóját, Münz öreg zsidót és Szent Pétert - kellett megformálni. Mondhatni: a tőle megszokott, elvárt szinten teljesít valamennyi „villanásában”. 2012 májusa - Plautus „Hetvenke- dő katoná”-ja, amellyel zászlót bontott a Zenthe Ferenc Színház - óta a „Szent Péter esernyője” a társulat tizenhatodik felnőtteknek szánt produkciója. Az e héten kétszer - a Székfoglaló-Premier- és a Zenthe- bérletben - nagy sikerrel bemutatott előadás egész biztos érdeklődésre tart majd számot Nógrád- szerte és határainkon túl, azon a tájon is, ahonnan Mikszáth mintát vett az életből... Csongrády Béla vénytelen gyermekének, a híres besz- tecebányai ügyvédnek, Wibra Györgynek a sztorija, amely a hagyaték - amelyet az örökhagyó annak a bizonyos esernyőnek a nyelében rejtett el - utáni hajszában ölt testet, majd az időközben felnövekvő Veronika - akit éppen Gyuri ment meg a bikától - iránti szerelemben oldódik fel. A regény központi - úgymond falusi - rétegét mélyen átszövi egyfajta miszticizmus, babonaság, Istenben és a csodákban hívő gondolkodás- mód, hiedelemvilág. Ugyanakkor már ■ ebben a miliőben is megjelenik - ha ellentmondásosan, megmosolyogtatóan is - a civilizációs fejlődés szükségletének felismerése. Erre utal, hogy a parókia francia nevelőnőt fogad Veronika mellé, a falu „krémje”, a helyi „bőcsek tanáA tizenhárom szereplő - kiegészülve Susán Ferenc (jobbról a hatodik) rendezővel - megköszöni a közönség elismerését, tapsát BiM] -JTjér]|P.t|]jiltsT-11<7; A francia nevelőnőnek (Marjai Virág) nagyon ízlett a magyaros vendéglátás ^
