Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-04 / 103. szám
Együtt környezetünkért ä- Május 4. (szerda) és 6. (péntek) között 7.30-tól egészen 17 óráig papír-és flakongyűjtést szervez a Magyar Szentek Római Katolikus Óvoda és Általános Iskola. Az iskola udvarán várják a papírt és a flakonokat összekötözve, összetaposva. A befolyt összegből a diákok jutalmat kapnak a tanulmányi versenyek sikeres teljesítéséért. Tegyünk együtt környezetünk védelméért! Biciklivel lopták a fát Lopás megalapozott gyanúja miatt indított eljárást egy 31 éves magyarnándori és egy 20 esztendős becskei férfi ellen a Balassagyarmati Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A két fiatalember kézifűrésszel vágott ki és darabolt fel több akácfát egy erdő területen, Becske határában. A tüzelőt zsákokba gyűjtötték és kerékpáron kísérelték meg otthonukba szállítani. A balassagyarmati járőrök azonban a helyszín közelében igazoltatták, elfogták és előállították a gyanúsítottakat. A hatóság a napokban befejezte az eljárást, és az ügy iratait vádeme1 lés javaslatával továbbította a Balassagyarmati Járási Ügyészségre. Véradás három helyszínen Szécsény/Mohora. Az Egészségügyi Centrumban lesz a május 5-i, csütörtöki, szécsényi véradás, amelyen 12 és 19 óra között vehetnek részt a lakosok. Ugyanezen a napon 15-től 18 óráig a mohorai Mauks Ilona Általános Iskolában is várják a Magyar Vöröskereszt munkatársai a segíteni akaró embereket. A nap harmadik helyszíne a mohorai sportcsarnok lesz, ahol szintén 15-18 óra között lehet majd vért adni a rászorulóknak. Parkettát akartak lopni Balassagyarmat Lopás vétség megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást egy 37 éves balassagyarmati és egy 2ó esztendős hugyagi lakos ellen a városi rendőrkapitányság. A két nő egy használaton kívüli iskola épületébe ment be - a bejárati kaput befeszítve - nemrég Balassagyarmaton, majd egy zsákba pakolta az egyik helyiség felszedett parkettáját. Az összegyűjtött padlóburkolót a gyanúsítottak eltulajdonítani nem tudták, mert a járőrök a tetten érték őket. A rendőrök mindkettőjüket elfogták a helyszínen, majd előállították és lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki őket. HIRDETÉS www.nhc24.hu Nógrád megye magazinja Egy bohém férfiú mozgalmas életútja Bohém, kedves férfiú, igazi „életművész”. Sok mindent megpróbált, sok mindenbe belekóstolt, közélet és kultúra színterein egyaránt otthonosan mozgott. Ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni a balassagyarmati Szabó Endrét, lapunk korábbi munkatársát, aki sajnos egy súlyos betegség miatt egyre nehezebben mozog, és nemrégiben a Szent Erzsébet Idősek Otthona lakója lett. Itt kerestük fel, hogy kacskaringós életútjáról beszélgessünk. Hegedűs Henrik- Régebben mesélted, hogy édesanyád milyen különös módszerrel vett rá téged a tanulásra.- Nagyon csintalan, minden mókára, minden kalandra köny- nyen rávehető kisfiúcska voltam. Jobbágyiban, ahol nevelkedtem, állandóan a környéket jártuk a haverokkal, és bizony nem különösebben díjaztam az iskolát. Édesanyám elunva a ke- zelhetetlenségemet, egy éjszakára bezárt a légoltalmi pincébe. Egerek és patkányok társaságában töltöttem ott a sötétben néhány órát, ahol elgondolkozhattam arról, hogyan tovább. Kiabálni kezdtem, megígérve, hogy mindent elolvasok. Kiszabadulva aztán valóbán lelkesen olvasni és írni kezdtem, buzgón faltam a könyveket és kitűnően végeztem el az általános iskolát.- A hatvani Bajza József Gimnázium elvégzését követően a kertészeti pályát választottad és rögvest nagyon messze kerültél a szülőföldtől.- Zöldségtermesztő szakmérnök a végzettségem, és ugye annak idején, a hatvanas évek derekán az ifjú ember nem maga választotta, hol dolgozzon. Engem a Balaton közelébe, a berhidaí Vörös Csillag MGTSZ-be vetett a sors, feleségemmel és Péter kisfiámmal egy vízimalomban laktunk, ide született Barbara lányom. Nagyon szép esztendők voltak ezek, tényleg azt csinálhattam, amit szeretek, tele ambíciókkal. Később átkerültem Balatonakaliba, a kertészeti kutatóintézetbe, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. De a szívem hamar hazahúzott Nógrádba.- Hosszú éveken keresztül dolgoztál a Mátravidéki Cukorgyárak munkatársaként. Hogyan kerültél Balassagyarmatra?- A hatvani és a selypi cukorgyárak akkoriban az ország élüzemei közé tartoztak, Hatvanban például éves szinten negyvenezer tonna cukorrépát dolgoztak fel. Én körzeti felügyelői minőségemben három megyére kiterjedő, hatalmas területet kaptam, Nógrád összes termelő- szövetkezete hozzám tartozott, állandóan jártam a vidéket. Balassagyarmatra éppen 1973 januárjában kerültem, akkor zajlott a Pintye-ügy. A túsztörténet lefolyását szinte közvetlen közelről figyelhettem, hiszen a szállásom a kollégiummal szomszédos Ipoly Hotelben volt. Két év múlva megkaptuk első gyarmati lakásunkat, és egyértelművé vált, hogy az Ipoly-parti város lett választott otthonom.- Nagyon hamar bekapcsolódtál a közéletbe.- Lombos Márton, akkori tanácselnöknek köszönhetően a Nógrádi (ma Móricz Zsigmond) lakótelepre költöztünk. Néhány barátommal közösen hozzáláttunk a tömbházak övezetének megszépítéséhez. Játszóteret építettünk, parkosítottunk, le- aszfaltoztattam a ma is közkedvelt „dühöngő” pályát, aztán rávettek, hogy induljak a népfronttanácstagi választásokon. Any- nyian biztattak, hogy belevágtam, megválasztottak, és nem bántam meg a döntésemet, mert sok területen hozzájárulhattam a körzet fejlődéséhez.- A rendszerváltáskor férfikorod teljében igen tartalmasék’ted volt, állandó mozgásban új és új feladatokkal.- Ma is jó szívvel gondolok erre az időszakra. A város első szabadon választott önkormányzatába bekerültem, a gazdasági bizottság tagja lettem. Ott voltam a legfontosabb döntések meghozatalánál, dr. Németh György polgármesterrel, dr. Kiss Tamás alpolgármesterrel és a képviselő- társaimmal kitűnő együttműködésben, a város érdekeit maradéktalanul szem előtt tartva tevékenykedtünk. Büszke vagyok arra, hogy ennek a nagyszerű csapatnak a tagja lehettem. Ugyanekkor kezdtem a televíziózást is, amely nagyon gyerekcipőben járt akkor. Korábban elvégeztem már a Nógrád újságíró iskoláját, gyakorlatot szereztem, de a Gyarmati TV-nél a szerkesztő-riporteri munka nagyon újat jelentett. Ott voltunk minden korabeli fontos eseményen, tudósítottunk például a taxisblokádról, a strandfürdő akkori sanyarú állapotairól, ami aztán a strandegylet megalapítását eredményezte, és a kezdeményezésemre nemsokára valóban megújult a Hajós Alfréd tervezte létesítmény. E mellett az Ipoly, a Gyarmati Napló, a Kis Újság című lapokba írtam cikkeket és a föld-kárpótlásokat rendező bizottságban is elnöki feladatot vállaltam.- 1989 és 1990fordulóján nem éppen kockázatmentes kalandba fogtál, Erdélyben.- A romániai forradalom hírei hozzánk is hamar eljutottak. Emlékszem, egy télies napon éppen az autóban ültem, a rádiót hallgattam, amikor felhangzott a dési Luidort Péter segélykiáltása. Összeszövetkeztem T. Pataki László újságíró barátommal, illetve a fotóriporter Gyurkó Péterrel, és 1990. január 13-án a segélycsomagokkal, benne többek között Zentai Csaba akkori tanácselnök és Varga János kántor-karnagy adományaival, nem kis kockázatot vállalva, körülményes utakon megérkeztünk Désre. Nagy szeretettel és hatalmas hálálkodással fogadtak bennünket. Innen nyílt ki az a kapcsolat, amely végül Balassagyarmat és Dés testvértelepülési megállapodásához vezetett. Később is többször megfordultam ebben a barátságos városban, amely Balassagyarmathoz hasonlóan történelmi vármegye székhelye volt, ma is megdobban a szívem, ha hallok-olvasok a désiekről.- Sok-sok ötleted, kezdeménye zésed közül kiemelkedik a Kilencvenesek Klubjának létrehozása, amely egyedülálló volt az országban. Hogyan indult?- Kamarás Józseffel, a Civitas Fortissima „atyjával” rendkívül jó, baráti viszonyt ápoltam, gyakran összejártunk, beszélgettünk, borozgattunk. Egy alkalommal említettem, hogy láttam az utcán a szintén kilencvenedik életévét már betöltött Specziár Sándort, és Józsi bácsi felvetette, ösz- szehozhatnánk ilyen kvaterká- zós, tereferés délutánokat, estéket. Ebből fejlődött ki a kedves társaság, a Kilencvenesek Klubja, amelyhez csatlakozott mások mellett Vaczó Lajos, dr. Krekó József, Gémes Endre, a Jagyutt- házaspár, Zmeskál Kató, sőt még egy piaci kofaasszonyt is beszerveztünk, Bakos Jánosáét. Mindmind alig innen a százon, kellemes hangulatban rendszeresen találkoztak a Balassa étteremben. Több filmfelvételem és újságcikkem van róluk. Sőt, egy alkalommal a Balassagyarmatról elszármazott rádióriporter, Lengyel Anna is készített velünk műsort.- Két évvel ezelőtt megjelent egy kötet az összegyűjtött írásaidból Határtalanul címmel.- Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy a rengeteg cikkemet, riportomat, jegyzetemet, glosz- szákat nyomdakészre kellene állítani. Szerencsére Szomor József és dr. Czudar Sándor személyében igaz mecénásokra leltem, így megjelenhetett a könyv, ami Bánszky György' tipográfiai munkáját dicséri. Nagyon nehéz munka volt a válogatás, sokszor nem is tudtam eldönteni, az adott írás érdemes-e még a publikációra, talán ezért is lett az átlagosnál jóval vastagabb a kötet. Szerettem volna felidézni a kö- zeh'éa 'távoli múltat,- jellemezni mindazt, ami ezen a szép nyugat-nógrádi tájon megörökítésre érdemes. Az olvasók visszajelzése szerint ez jól sikerült.- Mostanában mivel foglalatoskodsz?- Amit lehetett megtettem. Két testvértelepülést „szereztem” a városnak, Dés mellett Szlovákgyarmatot. A strandegylet elnökeként kezdeményeztem a városi strand megújulását, úszóversenyeket rendeztem sokak támogatásával. Egy időben az asztali- tenisz szakosztályt vezettem, párosban megyei bajnokok voltunk Lucska Ferenccel. A városi dalegyletnek is tagja voltam. Sok embernek segítettem. Még néha írogatok a Gyarmati Hírekbe, és amíg az erőmből futotta, szerveztem a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságot - a Röpke ívek című antológiában, amíg megjelent, rendszeresen jelentek meg írásaim. Sajnos, a harmadik agyvérzés után már nem lehetek a régi. Egyre kevesebbet mozgok, egyre kevesebbet járok társaságba. Úgy éreztem, a szlovákgyarmati házamat már nem bírom fenntartani, nem akartam az ápolásommal komolyabb terhet róni Barbara lányomra és Péter fiamra, ezért úgy döntöttem, hogy beköltözöm a Szent Erzsébet Idősek Otthonába, ahová aktív koromból oly sok szép élmény fűz, sok-sok műsort adtunk itt a barátaimmal, többek között Deák Györggyel és a Gaál testvérekkel. Rendszeresen ki-kilátogatok innen, legutóbb jártam a március tizenötödikéi ünnepségen és a vasútmodell- kiállításon is, amikor elmegyek Szlovákgyarmatra, amennyire erőm bírja, felgyalogolok a Fehér-hegyre, hogy onnan nézzem meg a csodálatos, semmihez sem hasonlítható panorámát, ahogy elfolyik az Ipoly, mögötte pedig ott terpeszkedik szeretett városom, a gyönyörű Balassagyarmat.
