Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

2016-05-04 / 103. szám

Együtt környezetünkért ä- Május 4. (szerda) és 6. (péntek) között 7.30-tól egé­szen 17 óráig papír-és flakon­gyűjtést szervez a Magyar Szentek Római Katolikus Óvoda és Általános Iskola. Az iskola udvarán várják a pa­pírt és a flakonokat összekö­tözve, összetaposva. A befolyt összegből a diákok jutalmat kapnak a tanulmányi verse­nyek sikeres teljesítéséért. Tegyünk együtt környeze­tünk védelméért! Biciklivel lopták a fát Lopás megalapozott gyanúja miatt indított eljárást egy 31 éves magyarnándori és egy 20 esztendős becskei fér­fi ellen a Balassagyarmati Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. A két fiatalember ké­zifűrésszel vágott ki és dara­bolt fel több akácfát egy erdő területen, Becske határában. A tüzelőt zsákokba gyűjtötték és kerékpáron kísérelték meg otthonukba szállítani. A balas­sagyarmati járőrök azonban a helyszín közelében igazoltat­ták, elfogták és előállították a gyanúsítottakat. A hatóság a napokban befejezte az eljá­rást, és az ügy iratait vádeme1 lés javaslatával továbbította a Balassagyarmati Járási Ügyészségre. Véradás három helyszínen Szécsény/Mohora. Az Egészségügyi Centrumban lesz a május 5-i, csütörtöki, szécsényi véradás, amelyen 12 és 19 óra között vehetnek részt a lakosok. Ugyanezen a napon 15-től 18 óráig a mohorai Mauks Ilona Általá­nos Iskolában is várják a Ma­gyar Vöröskereszt munkatár­sai a segíteni akaró embere­ket. A nap harmadik helyszí­ne a mohorai sportcsarnok lesz, ahol szintén 15-18 óra között lehet majd vért adni a rászorulóknak. Parkettát akartak lopni Balassagyarmat Lopás vét­ség megalapozott gyanúja mi­att folytat eljárást egy 37 éves balassagyarmati és egy 2ó esztendős hugyagi lakos ellen a városi rendőrkapitányság. A két nő egy használaton kívüli iskola épületébe ment be - a bejárati kaput befeszítve - nemrég Balassagyarmaton, majd egy zsákba pakolta az egyik helyiség felszedett par­kettáját. Az összegyűjtött pad­lóburkolót a gyanúsítottak el­tulajdonítani nem tudták, mert a járőrök a tetten érték őket. A rendőrök mindkettő­jüket elfogták a helyszínen, majd előállították és lopás vét­ség elkövetésének megalapo­zott gyanúja miatt gyanúsí­tottként hallgatták ki őket. HIRDETÉS www.nhc24.hu Nógrád megye magazinja Egy bohém férfiú mozgalmas életútja Bohém, kedves férfiú, igazi „életművész”. Sok mindent megpróbált, sok mindenbe belekóstolt, közélet és kultúra színte­rein egyaránt otthonosan mozgott. Ezekkel a sza­vakkal lehetne leginkább jellemezni a balassagyar­mati Szabó Endrét, la­punk korábbi munkatár­sát, aki sajnos egy súlyos betegség miatt egyre ne­hezebben mozog, és nem­régiben a Szent Erzsébet Idősek Otthona lakója lett. Itt kerestük fel, hogy kacskaringós életútjáról beszélgessünk. Hegedűs Henrik- Régebben mesélted, hogy édesanyád milyen különös mód­szerrel vett rá téged a tanulásra.- Nagyon csintalan, minden mókára, minden kalandra köny- nyen rávehető kisfiúcska vol­tam. Jobbágyiban, ahol nevel­kedtem, állandóan a környéket jártuk a haverokkal, és bizony nem különösebben díjaztam az iskolát. Édesanyám elunva a ke- zelhetetlenségemet, egy éjszaká­ra bezárt a légoltalmi pincébe. Egerek és patkányok társaságá­ban töltöttem ott a sötétben né­hány órát, ahol elgondolkozhat­tam arról, hogyan tovább. Kia­bálni kezdtem, megígérve, hogy mindent elolvasok. Kiszabadul­va aztán valóbán lelkesen olvas­ni és írni kezdtem, buzgón fal­tam a könyveket és kitűnően vé­geztem el az általános iskolát.- A hatvani Bajza József Gim­názium elvégzését követően a ker­tészeti pályát választottad és rög­vest nagyon messze kerültél a szü­lőföldtől.- Zöldségtermesztő szakmér­nök a végzettségem, és ugye an­nak idején, a hatvanas évek dere­kán az ifjú ember nem maga vá­lasztotta, hol dolgozzon. Engem a Balaton közelébe, a berhidaí Vö­rös Csillag MGTSZ-be vetett a sors, feleségemmel és Péter kisfi­ámmal egy vízimalomban lak­tunk, ide született Barbara lá­nyom. Nagyon szép esztendők voltak ezek, tényleg azt csinálhat­tam, amit szeretek, tele ambíciók­kal. Később átkerültem Balatonakaliba, a kertészeti kuta­tóintézetbe, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. De a szívem hamar hazahúzott Nógrádba.- Hosszú éveken keresztül dol­goztál a Mátravidéki Cukorgyá­rak munkatársaként. Hogyan ke­rültél Balassagyarmatra?- A hatvani és a selypi cukor­gyárak akkoriban az ország él­üzemei közé tartoztak, Hatvan­ban például éves szinten negy­venezer tonna cukorrépát dol­goztak fel. Én körzeti felügyelői minőségemben három megyére kiterjedő, hatalmas területet kaptam, Nógrád összes termelő- szövetkezete hozzám tartozott, állandóan jártam a vidéket. Ba­lassagyarmatra éppen 1973 ja­nuárjában kerültem, akkor zaj­lott a Pintye-ügy. A túsztörténet lefolyását szinte közvetlen közel­ről figyelhettem, hiszen a szállá­som a kollégiummal szomszé­dos Ipoly Hotelben volt. Két év múlva megkaptuk első gyarma­ti lakásunkat, és egyértelművé vált, hogy az Ipoly-parti város lett választott otthonom.- Nagyon hamar bekapcsolód­tál a közéletbe.- Lombos Márton, akkori ta­nácselnöknek köszönhetően a Nógrádi (ma Móricz Zsigmond) lakótelepre költöztünk. Néhány barátommal közösen hozzálát­tunk a tömbházak övezetének megszépítéséhez. Játszóteret építettünk, parkosítottunk, le- aszfaltoztattam a ma is közked­velt „dühöngő” pályát, aztán rá­vettek, hogy induljak a népfront­tanácstagi választásokon. Any- nyian biztattak, hogy belevág­tam, megválasztottak, és nem bántam meg a döntésemet, mert sok területen hozzájárulhattam a körzet fejlődéséhez.- A rendszerváltáskor férfiko­rod teljében igen tartalmasék’ted volt, állandó mozgásban új és új feladatokkal.- Ma is jó szívvel gondolok er­re az időszakra. A város első sza­badon választott önkormányza­tába bekerültem, a gazdasági bi­zottság tagja lettem. Ott voltam a legfontosabb döntések megho­zatalánál, dr. Németh György pol­gármesterrel, dr. Kiss Tamás al­polgármesterrel és a képviselő- társaimmal kitűnő együttműkö­désben, a város érdekeit mara­déktalanul szem előtt tartva tevékenykedtünk. Büszke va­gyok arra, hogy ennek a nagy­szerű csapatnak a tagja lehet­tem. Ugyanekkor kezdtem a te­levíziózást is, amely nagyon gye­rekcipőben járt akkor. Korábban elvégeztem már a Nógrád újság­író iskoláját, gyakorlatot szerez­tem, de a Gyarmati TV-nél a szerkesztő-riporteri munka na­gyon újat jelentett. Ott voltunk minden korabeli fontos esemé­nyen, tudósítottunk például a ta­xisblokádról, a strandfürdő ak­kori sanyarú állapotairól, ami az­tán a strandegylet megalapítá­sát eredményezte, és a kezdemé­nyezésemre nemsokára valóban megújult a Hajós Alfréd tervez­te létesítmény. E mellett az Ipoly, a Gyarmati Napló, a Kis Újság című lapokba írtam cikkeket és a föld-kárpótlásokat rendező bi­zottságban is elnöki feladatot vállaltam.- 1989 és 1990fordulóján nem éppen kockázatmentes kalandba fogtál, Erdélyben.- A romániai forradalom hírei hozzánk is hamar eljutottak. Emlékszem, egy télies napon ép­pen az autóban ültem, a rádiót hallgattam, amikor felhangzott a dési Luidort Péter segélykiáltá­sa. Összeszövetkeztem T. Pataki László újságíró barátommal, il­letve a fotóriporter Gyurkó Péter­rel, és 1990. január 13-án a se­gélycsomagokkal, benne többek között Zentai Csaba akkori ta­nácselnök és Varga János kán­tor-karnagy adományaival, nem kis kockázatot vállalva, körülmé­nyes utakon megérkeztünk Désre. Nagy szeretettel és hatal­mas hálálkodással fogadtak ben­nünket. Innen nyílt ki az a kap­csolat, amely végül Balassagyar­mat és Dés testvértelepülési megállapodásához vezetett. Ké­sőbb is többször megfordultam ebben a barátságos városban, amely Balassagyarmathoz ha­sonlóan történelmi vármegye székhelye volt, ma is megdob­ban a szívem, ha hallok-olvasok a désiekről.- Sok-sok ötleted, kezdeménye zésed közül kiemelkedik a Kilenc­venesek Klubjának létrehozása, amely egyedülálló volt az ország­ban. Hogyan indult?- Kamarás Józseffel, a Civitas Fortissima „atyjával” rendkívül jó, baráti viszonyt ápoltam, gyak­ran összejártunk, beszélgettünk, borozgattunk. Egy alkalommal említettem, hogy láttam az ut­cán a szintén kilencvenedik élet­évét már betöltött Specziár Sán­dort, és Józsi bácsi felvetette, ösz- szehozhatnánk ilyen kvaterká- zós, tereferés délutánokat, esté­ket. Ebből fejlődött ki a kedves társaság, a Kilencvenesek Klub­ja, amelyhez csatlakozott mások mellett Vaczó Lajos, dr. Krekó Jó­zsef, Gémes Endre, a Jagyutt- házaspár, Zmeskál Kató, sőt még egy piaci kofaasszonyt is beszer­veztünk, Bakos Jánosáét. Mind­mind alig innen a százon, kelle­mes hangulatban rendszeresen találkoztak a Balassa étterem­ben. Több filmfelvételem és új­ságcikkem van róluk. Sőt, egy alkalommal a Balassagyarmat­ról elszármazott rádióriporter, Lengyel Anna is készített velünk műsort.- Két évvel ezelőtt megjelent egy kötet az összegyűjtött írásaidból Határtalanul címmel.- Régóta foglalkoztatott a gon­dolat, hogy a rengeteg cikkemet, riportomat, jegyzetemet, glosz- szákat nyomdakészre kellene ál­lítani. Szerencsére Szomor József és dr. Czudar Sándor személyé­ben igaz mecénásokra leltem, így megjelenhetett a könyv, ami Bánszky György' tipográfiai mun­káját dicséri. Nagyon nehéz munka volt a válogatás, sokszor nem is tudtam eldönteni, az adott írás érdemes-e még a pub­likációra, talán ezért is lett az át­lagosnál jóval vastagabb a kötet. Szerettem volna felidézni a kö- zeh'éa 'távoli múltat,- jellemezni mindazt, ami ezen a szép nyu­gat-nógrádi tájon megörökítésre érdemes. Az olvasók visszajel­zése szerint ez jól sikerült.- Mostanában mivel foglalatos­kodsz?- Amit lehetett megtettem. Két testvértelepülést „szereztem” a városnak, Dés mellett Szlovák­gyarmatot. A strandegylet elnö­keként kezdeményeztem a váro­si strand megújulását, úszóver­senyeket rendeztem sokak támo­gatásával. Egy időben az asztali- tenisz szakosztályt vezettem, párosban megyei bajnokok vol­tunk Lucska Ferenccel. A városi dalegyletnek is tagja voltam. Sok embernek segítettem. Még néha írogatok a Gyarmati Hírekbe, és amíg az erőmből futotta, szer­veztem a Komjáthy Jenő Irodal­mi és Művészeti Társaságot - a Röpke ívek című antológiában, amíg megjelent, rendszeresen jelentek meg írásaim. Sajnos, a harmadik agyvérzés után már nem lehetek a régi. Egyre keve­sebbet mozgok, egyre keveseb­bet járok társaságba. Úgy érez­tem, a szlovákgyarmati házamat már nem bírom fenntartani, nem akartam az ápolásommal komolyabb terhet róni Barbara lányomra és Péter fiamra, ezért úgy döntöttem, hogy beköltözöm a Szent Erzsébet Idősek Otthoná­ba, ahová aktív koromból oly sok szép élmény fűz, sok-sok műsort adtunk itt a barátaimmal, töb­bek között Deák Györggyel és a Gaál testvérekkel. Rendszeresen ki-kilátogatok innen, legutóbb jártam a március tizenötödikéi ünnepségen és a vasútmodell- kiállításon is, amikor elmegyek Szlovákgyarmatra, amennyire erőm bírja, felgyalogolok a Fe­hér-hegyre, hogy onnan nézzem meg a csodálatos, semmihez sem hasonlítható panorámát, ahogy elfolyik az Ipoly, mögötte pedig ott terpeszkedik szeretett városom, a gyönyörű Balassa­gyarmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom