Nógrád Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-23 / 94. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 20 16. ÁPRILIS 23., SZOMBAT ítélet nincs... A magyar irodalomban jártasabb olvasók tudják, hogy Déry Tibornak a hatvanas évek végén jelent meg egy könyve „ítélet nincs” címmel s mindmáig nehezen eldönthető, hogy milyen műfajban. Lehet ugyanis emlékiratnak, önéletrajznak, vallomásnak, regénynek, esszének tekinteni, de még inkább valamiféle ötvözetnek, új műformának. Ez a két szó most újra felbukkant Forgách András író, műfordító, dramaturg „Élő kötet nem marad” című könyvének fülszövegében. S ennek egyaránt van tartalmi és formai oka. Az előbbi arra vezethető vissza, hogy a szerző 2014 tavaszán, hatvankét (!) éves korában szerzett tudomást arról, hogy édesanyját annak idején beszervezte a BM III/I- es ügyosztálya. S ennek a drámai felismerésnek a megrázó dokumentuma ez a könyv, anélkül, hogy ítéletet fogalmazna meg. Nem véletlen az sem, hogy a mottó „ideje a hallgatásnak és ideje van a szólásnak” a „Prédikátor Könyviéből (3,7) való. S hogy a tények kiváltotta lelki folyamatok minél érthetőbbek, megérthetőbbek legyenek, Forgách András is vegyíti a műfajokat: az első, a „Pápainé” (amely a mama fedőneve volt) című rész lényegében - az aktákból és a szerző emlékeiből összegyúrt - novella, a második a két szülő keresztnevét - „Bruria és Marcell” - címként használó önmarcangoló vers, a harmadik, a „Még valami” ugyancsak személyes vívódásokkal teli kommentárok sorozata. Forgách András íróval (balra) Kőrössi P. József szerkesztő beszélgetett a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház estjén E különös intimitású (nem előzmény nélküli: lásd Esterházy Péter a „Harmonia caelestis”-hez írott „Javított kiadás”-t az apa ügynökmúltjáról) kötet megjelenése adta az apropóját a Palóc Parnasz- szus szerkesztőségének, hogy a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejövetelére meghívja Forgách Andrást, akivel pályatársa, Kőrössi P József szerkesztő beszélgetett. Az érdekfeszítő diskurzus, az impulzív személyiségű író őszinte válaszai nyomán - az adott hely és idő keretei között - a lehető legteljesebben bontakozott ki a szerző családi háttere, az átélt, de akkor másként értelmezett személyes élménysor, amelynek ismerete fontos (lehet) a kötetben leírtak értelmezéséhez. A közönség sokat tudott meg az Izraelből 1947-ben hazaköltözött szülőkről, a gyökerekről, például arról, hogy a mamának miért volt arab neve. Szó esett az újságíróként, sajtómunkásként dolgozott, dogmatikus elvhűségű apáról, aki Pápaiként szintén beszervezett ember volt, s betegsége miatt „szállt át” a szerepe feleségére, a színes egyéniségű, nagytekintélyű, sokak által kedvelt asszonyra, Avi Shaul Bruriára. A szerző felmutatta a könyv tartalomhoz adekvát és ezáltal méltó, különleges - kihajtva élvezhető - borítóját, amelyet Kiss Dezső tervezett a médiaművész testvér, Forgács Péter által az állambiztonsági dossziéból kifotózott dokumentumok felhasználásával. A kötet megírásával és megjelentetésével a megőrzés és felejtés kettőségének szorításában élő Forgách András mindenesetre megtette az első, a legnagyobb lépést a megértés felé. Az esten elhangzott pluszinformációk révén az olvasók is így jártak az író személyével és súlyos, a konkrét családtörténeten messze túlmutató dilemmáival... A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényén a vendég kötetéből felolvasott részlettel Sándor Zoltán előadóművész működött közre. Cs. B. Művészét ötvenedszer A Baglyaskő Idősek Otthonában 2009 februárjában rendezett először kiállítást az idén húszéves Baglyasalja Barátainak Köre: Ugaros László akvarelljeit, Nagy Miklósáé pedig népvisele- tes babáit tárta a nyilvánosság elé. Mindketten otthonlakók voltak és sajnos már eltávoztak az élők sorából. 2011 májusa határkőnek bizonyult, minthogy azóta működik a Baglyaskő Galéria, ahol a minap nyílt meg az ötvenedik kiállítás: Somoskői Emese porcelánfestő mutatta be alkotásait. A jubileumi rendezvényen megjelenteket az intézményvezető, Etolecz Istvánná köszöntötte Az elmúlt hét esztendő során huszonöt képző- és iparművészeti, huszonnégy fotó- és egy történeti kiállításnak adott helyet a galéria. Tekintve, hogy páros és csoportos tárlatok is voltak, összesen 124 alkotó 508 grafikát, festményt, szobrot, porcelánt, 1232 fotót állított ki és látható volt 27 történeti dokumentum is. A megnyitókon rendszeresek voltak az irodalmi és zenei produkciók, 2014 szeptemberétől pedig a hangszeres bemutatók. A kiállítások megrendezésében a befogadó intézmény vezetése mellett a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület volt a baráti kör legfontosabb partnere, de a szervezők sok segítséget kaptak a Váczi Gyula Művészeti Iskolától, a Dornyay Béla Múzeumtól, a Zenthe Ferenc Színház stúdiójától, a Nógrád Táncegyüttestől, a Medalion Tánccsoport Egyesülettől, és az Ezüstfenyő Idősek Klubjától. A delésre dolgozik, a legkedvesebb motívumai közé az állatokat, madarakat, lepkéket, virágokat sorolja. Szereti a dekoratív díszítési módokat, leginkább a szecesszió áll közel hozzá. Az alkotás örömét főként az új témák tervezése, festése jelenti számára. § Somoskői Emese porcelánfestő... Baglyaskő Galéria elsősorban az otthonban élők mindennapjait hívatott szebbé, szó szerint színesebbé tenni, de a „kívülről” jött közönség is örömét lelhette mindenkor a főként helyi, környékbeli, de máshonnan is érkező művészek alkotásaiban. A salgótarjáni születésű, Ka- rancskesziben alkotó Somoskői Emese gyermekkora óta édesapja, Somoskői Ödön festőművész nyomdokaiba kívánt lépni. Különösen az iparművészet, a mindennapi használati tárgyak esztétikája érdekelte. Az általa művelt szakterület elméleti és gyakorlati alapjait a Hollóházi Porcelángyárban sajátította el, Csáki Andrásáét tartja mesterének, példaképének. Több mint húszéves alkotómunkája során megannyi önálló és csoportos kiállításon vett részt, kapott díjakat és sok munkája került külföldre is. Zömmel megren...és néhány, a Baglyaskő Galériában látható alkotása Mindezekről - pályaválasztásáról és egyáltalán a porcelánfestészet kulisszatitkairól, mai helyzetéről - Birkás Babett grafikusművész kérdéseire válaszolva is beszélt Somoskői Emese kiállítása megnyitóünnepsé-- gén, ahol Báti Jánosné baráti köri elnöktől emléklapot is kapott. Az alkalom ünnepélyességét Bélyeiné GogolyákMária hárfajá- téka fokozta. A zenetanár - Szilasi András közreműködésével - a hangszer sajátosságait is bemutatta. - csébé Népviseletben kokárdával az Egyesült Magyar Háznál Akárcsak a mesében, Danyi Ágnes és Mester Márk életének elmúlt hónapjaiban, heteiben úgy következtek egymás után, úgy fonódtak össze az események. Történt ugyanis, hogy a salgótarjáni székhelyű Nógrád Táncegyüttes hat párosának egyikeként bekerültek abba a csoportba, amelyik Szabó János vezetésével 2015 augusztusában részt vehetett a Külföldi Magyar Cserkész Szövetségjubileumi - II. Rákóczi Ferenc korát felidéző - táborában a New York állambeli Fillmore-ban. Mintegy hat-hétszáz gyermeket, magyar anyanyelvű fiatalt ismertettek meg olyan népszokásokkal, -hagyományokkal, -táncokkal, amelyeket a vendéglátók és a vendégek az Esze Tamás menyegzője néven megrendezett program keretében együtt mutattak be. Annak az altábornak - amelyben Danyi Ágnes és Mester Márk tanított magyarbődi táncot - vezetőiben, Schachinger Tomi cserkésztisztben és feleségében, Líviában merült fel a gondolat, hogy jó lenne ha e páros 2016-ban visszatérne Amerikába és a Los Angelesben működő Kárpátok Néptáncegyüttest segítené egy fesztiválra való felkészülésben. Néhány ez év eleji üzenetváltás után a tervből valóság lett és Szeretetne Los Angelesben a salgótarjáni tánckettős február 27-étől március 19-éig újabb felejthetetlen, élményekkel, kellemes emlékekkel teli heteket tölthetett az Egyesült Államokban. Csakhogy ezúttal nem a keleti, hanem a nyugati parton... A létrejöttének ötvenedik évfordulóját tavaly ünneplő „Kárpátok...” felnőttekből álló, mintegy 15-20 fős együttes. A legfiatalabb táncos tizenhat éves. Miután a tagok többsége dolgozik, hét közben - hétfőn és szerdán - csak az esti órákban lehetett próbát tartani. Szombaton viszont volt idő bőven gyakorolni hét-nyolc párral a gömöri koreográfiát: a vasvári verbunkot, a karikázót, a csárdást és a friss csárdást, sőt mód adódott egy nagy sikerű fakultatív táncház megszervezésére is. A táncosok nem mindegyike cserkész, de valamennyien nagyon lelkesek, ügyesek, szeretik amit csinálnak, amire vállalkoztak. Kifejezetten éhesek az új számokra, amit az is bizonyít, tek jól kihasználni. Egyrészt amennyire tudták, bejárták a kaliforniai metropoliszt, az USA második legnagyobb, mintegy négymilliós lakosú városát, a világ szórakoztatóiparának egyik legfontosabb települését. Természetesen voltak a filmgyártás centrumaként ismert Hollywood-ban, a hírességek lakóhelyéül szolgáló Beverly Hills-ben és sokat gyalogoltak a környéken, sétáltak a Csendes óceán partján. Tettek nagyobb, többórás kirándulásokat is, amennyiben autóval - amelyet Danyi Ágnes vezetett s ezúttal is szívesen „sofőrködött” - elutaztak a szerencsejátékokról nevezetes nevadai városba, Las Vegasba és a természeti csodaként, ritka látványosságként számon tartott arizonai völgyszurdokhoz, a világhírű Grand Canyon-hoz is. Mind Danyi Ágnes, mind pedig Mester Márk azt hangsúlyozta, hogy elmondhatatlan köszönettel tartoznak meghívójuknak, a Schachinger házaspárnak, amelyik mindenben maximális segítséget nyújtott számukra. Nem kevésbé jár a köszönet és hála Varsányi Bettynekés Csabának, akiknél laktak és étkeztek a gyorsan elrepült gyönyörű napok során. Mindenki - akivel csak találkoztak - nagy szeretettel fogadta és vette körül a magyarországi táncospárt. Csupa jó embert ismertek meg, némelyikükkel egész biztos hosszú távú barátságot sikerült megalapozniuk. Miután kettesben is sokat jöttek-mentek, barangoltak, szükség volt angol nyelvtudásukra, amelyik ennélfogva gazdagodott is az újabb amerikai út során. S, hogy lesz-e következő? Nem tudni mit hoz a jövő, a sors, de ha Danyi Ágnesen és Mester Márkon múlik, akkor nem utoljára jártak az Újvilágban... Csongrády Béla Danyi Ágnes és Mester Márk (elöl) együtt a vendéglátó Kárpátok Néptáncegyüttes tagjaival hogy már várták a próbanapokat, az együttlét alkalmait. Danyi Ágnes és Mester Márk úgy érzi, hogy sikerült elérni a kitűzött célt és jól felkészíteni a „Kárpátok...”-at a júniusi, New Jersey-ben sorra kerül fesztiválra. Ily módon öregbítették a magyar néptáncművészet jó hírét és népszerűsítették Nógrádot, Salgótarjánt is. Ugyancsak mindkettőjük számára nagy élményt jelentett a március 13-án, vasárnap, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban tartott nemzeti ünnep, amelyen beszédet mondott hazánk helyi főkonzulja Kálmán László és Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, szerepeltek művészek Budapestről és ők ketten is felléptek Ipoly-menti táncokkal. A tanítás közbeni szabadidőt is igyekezA híres amerikai színész és harcművész, Chuck Norris csillagánál a hollywoodi Walk of Fame-n r
