Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-25 / 70. szám

Nagypéntek Ma Nagypéntek van, Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Nagypéntek csak­úgy, mint húsvét ünnepe sok tit­kot rejt magában, amelyet szak­avatott teológusok könyvek so­kaságán keresztül írtak le. Ne­künk, hitüket gyakorló vagy ép­pen hitüket kereső egyszerű embereknek Jézus értünk vál­laltszenvedése és halála az ün­nep egyik középpontja, amely mindig megjelenik a keresztúti ájtatosságokon. Jézust Pilátus elé hurcolták, aki hezitált Jézus ügyében a tömeggel, de végül hagyta, hogy a tömeg befolyá­solja és vigye magával: kiadta az ártatlan Jézust, hogy kereszt­re feszítsék. A tömeg hangja ha­talmas, a tömeg ereje nyomás a hatalomra, a tömeg - ha egy gondolatot képvisel, egy célért harcol, együtt halad - nagy erő­vel bír. Kérdés persze az, hogy a tö­meg akarata mindig szent cél-e, mindiga jó ügyért harcol-e, min­dig engedni kell-e neki. Jézus ko­rában a tömeg, amely virágva­sárnap még ujjongott, pálma­ágakat lengetett, hozsannázott a jeruzsálemi bevonuláskor Dá­vid fiának, nagypénteken már „irányt váltott” és szinte szitko­zódva, erőszaktól és gyűlölettől dülledve kiabálta, hogy feszítsék keresztre őt Jézus tett volna olyat azalatt a pár nap alatt, ami mi­att megfordult a tömeg vélemé­nye? Nem szólnak erről az evan­géliumok Azt tette, amiért jött, amit tennie kellett: a képmutató­kat, a köpönyegforgatókat, a két­színűeket elzavarta, hogy az ér­tékeket felemelje, visszategye megfelelő helyükre. Csodákat tett, gyógyított, tanított - aho­gyan eddig is. Azonban a tömeg ezt nem értette, nem akarta meg érteni, nem hagyta magát meg­téríteni Vagy szószólók voltak a tömegben, akik formálták, befo­lyásolták a sokaság véleményét saját kényükfkedvük szerint? tásai előtt abbahagyták. Mint­ha mi sem történt volna... Né­hány nap és úgyis elfelejtik, fe­szítettünk már több embert is keresztre, egy-két napig beszél­nek róla, maximum néhány hé­tig, mert azért valamiben még­is különleges volt, de szerencsé­re a tömeg egységesen kiabált ellene, megérdemelte a sorsát, lezárult a története, nem zavar több vizet, folytathatunk min­den eddigit tovább - valami ha­sonló gondolatok járhattak a tö­meg és a vallási-társadalmi ve­zetők fejében, amikor Jézus elin­dult a Golgotára. Amikor bevé­geztetett, megrázó események történtek. Sötétség borult a föld­re, a templom függönye ketté­szakadt, a föld megrendült. Döbbent felismerés lett úrrá sok emberen. Maga a százados és a körötte állók mondták, hogy ez az ember valóban Isten fia volt. Már itt, a kereszt alatt megdőlt az előző gondolatsor. Szemünk előtt látjuk szemlesütve kullog­tak le a hegyről, ki-ki talán bűn­bánattal, ki-ki talán megrendü­léssel a szívében. A folytatást ismerjük: Jézust egy közeli sírba temették A döb­bent csend uralkodott a tanít­ványokon. Júdás, azáruló meg­futamodott, Péterben is feléled­hettek a bűnbánat gondolatai, Tamás talán megkérdezte, hogy hogyan is történhetett mindez. Azonban mindannyian a foly­tatást keresték, kérdezték. Ho­gyan tovább? Mi lesz most? Azt mondta, hogy fel kell támadnia a halálból... ez hogyan lesz? Megannyi kérdés volt bennük Nem kaptak rá választ. Akkor nem, egyelőre nem. Hitük talán elég erős volt ahhoz, hogy el­higgyék- valaminek még történ­nie kell, ez nem zárulhat le csak így -a választ azonban, a foly­tatást, ami kétezer év óta meg­határozza a történelmet, csak holnap, a feltámadás hajnalán kapják meg. Ezekre ne is a választ keressük, sokkal inkább vonjunk párhu­zamot napjaink történése és a kétezer évvel ezelőtti események között ebben az értelmezésben. Tapasztaltuk, tapasztaljuk ezt a tömeget, ezt a fajta véleménynyil- \ vánítást sajnos a történelmünk­ben mind a közelmúltban, mind a mindennapokban. Jézus ugyan a tömeg által pál­maágakkal kirakott, díszített úton ment be Jeruzsálembe, de a köves keresztúton ment fel a Kálváriára. A tömeg utána ment, de nem azért, mert azt lát­ták benne, akit kellett volna, ha­nem azért, mert gyűlöletükben és felbőszültségükben látni akarták Jézus földi életének utolsó perceit, hogy aztán kezü­ket ölbe téve, netán egymásnak gratulálva zárhassák le a törté­netet, és folytathassák életüket ott, ahol Jézus jeruzsálemi taní­A kereszt titka megfejthető számunkra, egyszerű emberek számára is. Keressük, kérdez­zük a nagypénteki ünnep lénye­gét, üzenetét. A mai napon a csonkamisében a Szent Kereszt elé járulunk hódolatra, meg­hallgatjuk a szenvedéstörténe­tet, a passiót, majd szentáldo­zás következik. Jézus jelen van. a mai liturgiában is az Oltári- szentségben, az evangélium­ban és a kereszthódolatban is. Jó lenne, ha az életünkben is je­len lehetne, megfogadnánk szavait a szeretettől, és együtt mennénk előre a jóért. Nem a tömeg hangja után, nem a tö­meg által kitaposott, jól bejárt úton, hanem a Jézus keresztje által megjelölt köves úton, a helyre, ahol a kereszt áll. Ha ezt választjuk, megértettük Nagypéntek üzenetét. Veszelovszki Balázs Megújult Jézus „kínhalálos ágya” Mint azt már tudjuk, Jézus „kínha­lálos ágya” maga a keresztfa volt. Nagypénteken délután három óra­kor azon lehelte ki lelkét és adta vissza Atyjának. Ságújfalu község­ben is elkészült ezen jeles, szomo­rú és egyben nagyon megható nap­ra az új, gránitból készült kereszt. Gerhát Karina Ságlíjfálu. Szentes Attila polgármester 2015- ben pályázatot nyújtott be a templomkertben álló kereszt felújítására, ami sikeresnek bizo­nyult. Ez az I. és a II. világháborúban elhunyt és eltűnt hősök neveit tartalmazza. A pályá­zaton a község egymillió forintot nyert erre a nemes célra, a fennmaradó összeget pedig adományokból gyűjtötték össze. Az új fekete kereszt, amely a község temp­lomudvarán található gránitból készült el. A főútról az alábbi felirat tekinthető meg raj­ta: „Isten dicsőségére és az 1914-1918. évi vi­lágháborúban elesett hős katonáink emléké­re állíttatta: Győri Benedekné és Bócsó Ferencné 1939-ben.” A templom felőli oldal­ról pedig ez olvasható: „Az eredeti emlékke­resztet felújíttatta Ságújfalu Község Önkor­mányzata 2016-ban.” A kereszt további két oldalán az I. és a II. vi­lágháborúban elhunyt hősök nevei szerepel­nek. Virágvasárnap szentelték meg a-felújított keresztet, amelynek különlegessége, hogy nagypéntekre, azaz a mai napra már az új gyö­nyörűségében, megszentelve tündökölhet Jé­zus „kínhalálos ágya”. A keresztet Kapás Attila plébános áldotta meg a szentmise után, ahol mintegy hetven hívő vett részt. Ezek után kis ünnepi műsort adott a ságújfalui népdalkor és a férfi dalár­da. Héricz Elizabet és Antal Dorina pedig ver­seket olvasott fel. Az ünnepség végén Szen­tes Attila polgármester mondott záróbeszé­det és koszorúzta meg az új keresztet. Mindez az önkormányzat, a polgármester és a nagylelkű adományozók segítsége nél­kül nem valósulhatott volna meg, ezért kü­lön köszönet illeti ézeket a jó szándékú em­bereket. A Jó Isten áldása szálljon életük minden percére! Néhány napja sokan felfigyelhettek ar­ra Rimócon, hogy kétszer is hallhatták a déli harangszót. Ennek oka, hogy a te­lepülés vezetése tavaly nyáron jelezte a Kossuth Rádió számára: szeretnék, ha a Déli Harangszó című műsorban hallha­tó lenne a rimóci harang is... Vincze Nikolett A nagy számú jelentkezést sorba veszik, megszervezik a felvételeket és ezt követően kerül adásba egy-egy hétig a település harangja. A stáb e héten érkezett meg - Mátraverebély-Szentkút, Bátonyterenye és Herencsény mellett - Rimócra, hogy elkészítse a felvételt. A helyi templom tornyának magassága hozzá­vetőleg húsz méter. A feljegyzések szerint a legré­gebbi rimóci harangot 1584-ben öntötték. Ez a XVIII. század folyamán tönkrement, 1807-ben ön­tötték újra. Ami a jelenlegi harangokat illeti... A nagyha­rang átmérője 83 centiméter, elején a következő felirat olvasható: „Isten dicsőségére, Szent Miklós püspök tiszteletére Öntették a rimóci rk hívek Köz­adakozásból az Úrnak 1928. évében.” Másik felén: „1928 Harangművek Öntött engem Peternell és Kulmanek által Pesterzsébet 6049” Szent Miklós domborműve látható a szöveg fölött. A középső harang átmérője 65 centiméter, felira­ta elől: „Szentolvasó Királynéja könyörögj érettünk Öntette a rimóci oltáregyesület és a Szent olvasó tár­sulat 1928”. Másik felén: „1928 Harangművek Ön­tött engem Peternell és Kulmanek által Pesterzsé­bet 6028” Szűz Mária domborműve látható a szö­veg fölött. A kisharang átmérője 44 centiméter, egyik ol­dalán a következő szöveg olvasható: „Isten dicső­ségére öntették a.rimóczi róm. kath. egyház hívei közadakozásból 1921. Szlezák László harangöntő által Budapesten”. A másik oldalon a „Haldoklók pártfogója könyörögj érettünk.” szöveg, valamint egy egész alakos Jézus-dombormű látható. A Kossuth Rádió később értesíti a helyieket arról, hogy melyik héten lesz hallható Rimóc harángja az egész ország számára. Krisztust hirdetik Máfraverebély-Szentkút a nágyhéten nagycsütörtöktől, azaz tegnaptól ismét megnyílt a szentkúti kegyhely a lelki- gyakorlatozók számára. Azért, hogy a ferences közösségek­nél megszokott liturgikus ha­gyományba bekapcsolódva emlékezhessenek meg Krisz­tus haláláról és ünnepelhes­sék feltámadását. A központi liturgiák mellett a lamentáció, azaz a virrasztás kap rendkí­vül fontos szerepet ezekben a napokban. A kegyhely új lehetőségei egyaránt alkalmasak gyerme­kekkel érkező családok vagy elvonultságban lelkigyakorla- tozók számára, a ferences atyák pedig készséggel állnak rendelkezésre az érkező ven­dégek gyóntatására, lelki ve­zetésére. Az irgalmasság szentévében különösen jó al­kalom lehet ez a néhány nap azoknak, akik szeretnének magukba tekinteni, életüket átgondolni. Az elvonultság és a liturgiák rendje ugyanis egy olyan „medret” biztosít ehhez, amelyben könnyebb felismer­ni Isten akaratát. , A nemzeti kegyhelyen idén is lehetőséget biztosítanak a szent három nap ünneplésé­re. Ezek keretét a liturgikus ünneplések adják, amelyek el­mélyítését segítik az elmélke­dések. Ezen lelkigyakorlatos időszak célja a szemlélés, a rá- csodálkozás: az Igében, az Eu- charisztia mellett eltöltött csendes imádságban, a litur­gikus szimbólumokban, a ter­mészetben és a csendben, a virrasztásban Krisztusra fi­gyelünk, aki megmutatja irán­tunk való szeretetét és ezáltal ad megújulást. A kegyhely különösen al­kalmas családok közös hús- vétjára: a jól elkülönülő, nagy tereket birtokba vehetik a gyermekek, a szülők pedig be­kapcsolódhatnak az elmélke­désekbe és a liturgiákba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom