Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-12 / 60. szám

% 2016. MÁRCIUS 12., SZOMBAT Célegyenesben a „Dunakanyar" 1966 decemberében „Négykezes” címmel Vámos László rendezésében mutat­ta be a Madách Kamaraszín­ház Karinthy Ferenc két egy- felvonásos játékát. A „Bösen- dorfer”-nek Garas Dezső és Simor Erzsi, a „Dunakanyar”- nak a szintén felejthetetlen emlékű Mensá-ros László és Dómján Edit volt a főszerep­lője. A „Dunakanyaréból 1974-ben tévéjáték is készült Szinetár Miklós rendezésé­ben Sztankay Istvánnal és Hámori Ildikóval. Akik már akkoriban is figyelemmel kí­sérték a kortárs színművé­szetet, nosztalgiával gon- dol(hat)nak erre az élmény­re (is) és bizonyára örülnek annak, hogy a közeljövőben újra láthatják Salgótarján­ban, mégpedig a helyi társu­lat, a Zenthe Ferenc Színház előadásában. De várhatóan azok számá- f ra is élvezetes lesz a darab, akik most ismerkednek meg a kávéfőzőnő és a vendég kapcsolatának alakulásával, az örök rejtély férfi-nő vi­szony sajátos változatával. Annál is inkább, mert kü­lönleges produkció van ké­szülőben, amelyik a Zenthe Szalonban stúdiószínházi keretek között kerül színre a tervezett és meghirdetett „Csáth” helyett. Mint Tóth Zoltán - akit a tavaly februárban a Szerda­társaság Irodalmi Kávéház ban bemutatott nagy sikerű „Svejk”-estjéről illetve Zenthe Ferenc Színház no­vemberi „Kakuk Marci”- jából ismerhet a közönség - a férfi megszemélyesítője, s egyszersmind a darab ren­dezője elmondta, egy jó húsz évvel korábbi előadás emlé­ke idéződik fel benne. Min­dig tudta, hogy előbb-utóbb ő maga is eljátssza ezt a fér­fit és megrendezi a „Dunya- kanyar”-t. Ennek most jött el az ideje. Ráadásul Leányfa­luhoz - ahol az írónak, Ka­rinthy Ferencnek kultusza van - őt is szoros szálak fű­zik. A nő szerepére Falati Hedviget kérte fel, s így mindketten mintegy tíz év­vel idősebbek az eredeti fi­guráknál, de ez az érettség előnyére válhat az előadás­nak a „titkok kibeszélésé­ben”. Falati Hédi nagyon megörült a szerepnek, mert úgy érzi, hogy ebben - a sok egyéb figura megformálása után - még nőként is meg­mutathatja magát... Az előadás a rendezői kon­cepció szerint úgynevezett mikrorealista vagy ha úgy tet­szik kisrealista módon igyek­szik ábrázolni a helyszínt, a körülményeket. Ez azt jelenti, hogy minden valóságos lesz: a kávéfőzőből igazi, iható ká­vé folyik majd, s a Szaratov hűtőszekrény is rendeltetés­szerűen működik. Tóth Zol­tán szerint ez a fajta stúdió- színházi forma újdonságnak számít Salgótarjánban, pedig az ilyen típusú,intim terű elő­adásoké a jövő. A nagy szín­padon ugyanis elvésznek a fi­nomságok, a színészi gesztu­sok, külsőségekben pedig egy hagyományos nagyszín­padi előadás nem tud ver­senyre kelni a filmek nyújtot­ta lehetőségekkel. A „Dunakanyar” komoly hang és fénytechnikával, sok­féle effektus beiktatásával készül, számos meglepetés várja az egyszerre mintegy száz fős közönséget A jelme­zeket Pallós Nelli tervezi, a látványt Csank Péter neve fémjelzi. A bejáratnál Bartus András zongorázik majd és ugyancsak ő szolgáltatja a ze­nét az előadás utáni „össz­tánchoz”, amely értelemsze­rűen a nézők aktivizálódásá­val valósulhat meg. A premier március 21-én, hétfőn 19 órakor lesz a Zenthe Szalonban, s ezt kö­vetően péntekig minden es­te láthatják majd az előadást a Székfoglaló-Premier bér­let tulajdonosai. A március 19-i, szombati, szintén 19 órakor kezdődő előbemuta- tóra a Szent Lázár Nógrád Megyei Kórház nővérei kap­tak meghívást. Cs. B. Egy ág a családfán Lőrincz Gézáné a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körében mutatta be új helytörténeti kötetét a Ráskay főnemesi családról Az előzmények ismeretében nem meg­lepő, hogy a Salgótarjánban élő Lőrincz Gézáné nyugalmazott középiskolai tanár a közelmúltban egy újabb történelmi té­májú, helytörténeti jelentőséggel bíró kö­tettel jelentkezett. Szívós kutatómunka, adatgyűjtés eredményeként saját kiadás­ban hozta napvilágra „A Ráskay főneme­si család története a 15-16. században” cí­mű könyvét, amely 2009 óta immár ne­gyedik a sorban. Az elsőben Kazinczy Fe­renc és Nógrád megye kapcsolatáról írt, a másodikban az iglói Szontagh és a mádi Papp-Szász nemesi családok életéről és koráról értekezett, a harmadikban pedig a Mocsáryak hétszáz éves történetét dol­gozta fel. E kiadványok közös vonása, hogy mindegyik kapcsolatba hozható va­lamilyen módon Lőrincz Gézáné szülőfa­lujával, Karancslapujtővel. Ez nem mond­ható el az új kötetről, tehát ennek hátte­rében más motivációt kell keresni. Mint a minap a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körében tartott könyvbemutatón a szerző elmondta: a középkor végi Ráskay család történetével azért kezdett el foglal­kozni, mert érdekelte Ráskay Gáspár 1552- ben - tehát Balassi Bálint születése előtt két évvel - megírt „Egy szép história az vitéz Franciscórul, és az ő Feleségéről” című egyetlen műve. Szisztematikus kutatásai­nak másik indoka az volt, hogy búvárkodá­sai során olvasmányaiban több vonatkozás­ban is eltérő adatokra bukkant és kíváncsi volt, hogy melyik a leginkább helytálló. A könyv és az előadás gerincét is a családtör­ténet felfejtése képezte. Lőrincz Gézáné Nagy Iván balassagyar­mati születésű neves történész, genealógus, heraldikus Pesten 1857-ben kelt gondolatá­ra alapozta koncepcióját: ,A nemzet egyes családokból áll. Es alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintet­ben az említést ki ne érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termette...” Ráskay Balázs - akinek fel­menői a 13. századig vezethetők vissza - a 15. század közepén születhetett, Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyok szolgálatában rangos tisztségeket töltött be és Fülek várá­nak az ura is volt Felesége Zubor (Czobor) Kata kilenc gyermeket szült. Közülük Gás­párról és Istvánról maradtak fenn adatok. Mindketten nógrádi főispánok voltak. Lőrincz Gézáné - tekintettel a szép históri­ára - Gáspár életpályáját mutatja be részle­tesen, majd elemzi és közli az először Deb­recenben 1574-ben kiadott művet is. A kö­tetben helyet kapott számos illusztráció - dokumentum, fotó - és növeli értékét a fel­használt irodalom jegyzék is. A kötet végén a szerző köszönetét mond intézményeknek és személyeknek, akik segítették a könyv életre hívását A címlapot Csontosáé Havran Éva tanárnő tervezte, a lektori munkát dr. Bozó Gyula végezte. ■ - csébé ­A 2013 óta Jászfényszaruban tanító bol- dogi grafikusművész, Bugyi István József önálló tárlata nyílt meg a közelmúltban Salgótarjánban, a Madách Imre Gimná­zium Fayl Frigyes Galériájában. A kiállí­tott művek egy nagyon tehetséges, meg­lehetősen eredeti vénájú alkotót mutat­nak, s joggal kerültek az intézmény au­lájának falaira, de nem kevésbé figyelem­re érdemes a tárlatot megnyitó személye és az általa elmondottak tartalma sem. Ugyanis az a Kun Péter kazárt rajzpeda­gógus vállalkozott erre a feladatra, akinek a kiállítását egy évvel ezelőtt ugyanitt éppen Bugyi István József nyitotta meg. Nem véletlen ez a „kölcsönkenyér visz- szajár” helyzet, hiszen nemcsak pálya­társakról, tanárkollégákról, barátokról van szó, hanem olyan fiatalemberekről is, akik néhány évvel ezelőtt - 2006 és 2010 között - még együtt tanultak a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudomá­nyi Karán, azaz mondhatni „testközel­ből" ismerik egymást Ez kiderült a meg­nyitóbeszédben a vendégről elhangzott gondolatokból is. A szomszédos Heves megyei Hatvan­ban született, Boldogról származó Bugyi István József Szolnokon, a Széchenyi Ist­ván Gimnázium és Általános Iskolában érettségizett, majd Egerben az Eventus Üzleti Művészeti Középiskolában tanult alkalmazott illetve képgrafikát Felsőfokú tanulmányait Nyíregyházán végezte, ahol kiváló hallgató kitüntetésben része­sült 2010-ben diplomázott rajz- vizuális kommunikációs tanári szakon, majd ugyanebben az intézményben végezte el a vizuális és környezetkultúra mester­szakot is. 2009-ben az Országos Tudomá­nyos Diákköri Konferencia művészeti szekciójában a képgrafika kategóriában első helyezést ért el, 2011-ben az OTDK harmincadik, jubileumi rendezvényén Grafikusok váltott szerepben pedig a második helyen végzett A „Nyiss Ránk” országos művészeti pályázaton 2011- ben illetve 2012-ben második illet­ve harmadik helyezett lett s ugyancsak 2012- ben Hatvanban a „Magyar tájak” cí­mű országos tájképbiennálén arany dip­lomát kapott. 2014-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egye­sületébe, s tagja a Nyíregyházi Főiskola Lónyai Menyhért Szakkollégiu­mának, a Heves Megyei Szabad Szalonnak, a Szolnoki Képzőmű­vészek Társaságának, részese a hollandiai Maassluis, Hatvan il­letve az erdélyi Kézdivásárhely közötti Art Camp elnevezésű test­vérvárosi együttműködésének. 2014 óta szervez művésztelepet Jászfényszarun. 2008 óta rendez egyéni tárlatokat - egy egyház- művészeti kiállítás keretében Sal­gótarján zagyvapálfalvai város­részében is bemutatkozott már - és fiatal korát, harminc évétmeg- hazudtolóan nagyon sok csopor­tos kiállításnak is részese volt Magyarországon és külföldön egyaránt 2015-ben szerepelt például a Salgótarjá­ni Tavaszi Tárlaton is. A fentiek - és első­sorban persze a kiállított képek minősé­ge, színvonala - is igazolják Kun Péter megállapítását, amely szerint Bugyi Ist­ván József máris Magyarország jeles gra­fikusai közé tartozik. Véleménye szerint a sort, amelyet - mások mellett - Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Gyulai Líviusz, Hibó Tamás, Orosz István, Pató Károly, SzepessyBéla neve fémjelez - pár év múl­va vele lehet majd folytami. Ahhoz, hogy jobban megértse a zömében diákközön­ség Bugyi István József grafikusművész alkotásait, Kun Péter a megnyitóbeszéd keretében „kiselőadást” tartott a grafiká­ról. E képzőművészeti műfajnak a sok- szorosíthatóság fő kritériuma. Ez persze jellemző a reprodukciókra is, csakhogy azok másolatok. A grafikai nyomat, lap nyomóformáról, úgynevezett dúcról ké­szül a művész által készített minta, ere­deti témájú rajz alapján. A grafikák több­féle formában csoportosíthatók és - mint Kun Péter jelezte - mindegyikhez ran­gos művészek társíthatok mind az egye­temes, mind pedig a magyar művészet- történetből. A csoportosítás leggyakrab­ban a nyomtatás - magas, mély, sík, ke­vert és digitális - módja szerint történik. Mélynyomás esetében ismertek a nem savval illetve a savval kezelt eljárások. Az utóbbiak közé tartozik a rézkarc is. A síknyomás kategóriájában gyakori a li­tográfia, a magasnyomás esetében vi­szont a fametszet és az ezt felváltó úgy­nevezett linómetszet - amely vagy a ter­mészetes alapanyagú parafaőrleményt, gyantát, lenolajat és mészkövet tartalma­zó linóleumot, vagy a PVC-t mint mester­séges műanyagot takarja - a legismer­tebb. Bugyi István József ese­tében ez a legfontosabb tech­nika, minthogy főként famet­szetszerű nyomatok - ilyen többek között az „Idősíkok”, a „Ki írja fel keserves könnyei­met?” vagy „A nimfa igazi ar­ca” - kerülnek ki a keze alól. Kun Péter szerint Bugyi Ist­ván József művészetének álta­lános, közös jellemzője a vég­letekig átgondolt, megkompo­nált és kivitelezett műalkotás. Diplomamunkája mitológiai témájú, mesélő hajlamú, idő­utazó jellegű sorozat volt, s bár ezzel a tematikával sem hagyott fel munkáinak zöme a természet pontos megfigyeléséből és az emberi sor­sok értelmezéséből eredeztethető. Az előbbire jó példa a „Képtelen táj termé­szetbúvárokkal”, az utóbbira pedig a „Vak vezet világtalant” című kép. A „Ta­lálkozás” a szülőföld, a családi ház inspi­rálta kapcsolatot vetíti ki, „Pszeudo ön­arckép”, az „Ál/arc” pedig túlmutatva eredeti jelentésén a mai világról, a társa­dalmi valóságról is elgondolkodtató véle­ményt formál, s ugyanazt teszi a „Mikor A kiállítást Kun Péter grafikusművész nyitotta meg elmegy a hajó” című alkotása. A „Sza­bálytalan szabályszerűség” mintegy ma­gyarázza nonfiguratív ábrázolásmódjá­nak törvényszerűségeit. Bugyi István József rendkívül aktív, hi­szen a pedagógusi végzettségének gya­korlása illetve a képzőművészeti alkotó­munka mellett elektronikus zenével is foglalkozik, s nem mellesleg sokoldalú­an kamatoztatja kiváló szervezőkészsé­gét is. Reményteli jövővel biztató pálya­képébe immár a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban rendezett kiállítá­sa is beletartozik. A két vendéget az intézmény igazgató- j a, Szluka Pálné köszöntötte és ugyancsak ő köszönte meg kollégái - élükön Kele Sza­bó.Ágnes művésztanárral - közreműködé­sét Bugyi István József kiállításának meg­szervezésében. Csongrády Béla Bugyi István József, (elöl balról a harmadik) a kiállító művész Tóth Zoltán és Falati Hedvig nagy élvezettel készül az előadásra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom