Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-06 / 30. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Névsorolvasás (5): Halasi Imre Több mint negyven év után dolgozik újra a nógrádi me­gyeszékhelyen Halasi Imre. Amíg azonban a hetvenes évek elején a debreceni Csokonai Színház rendezőasszisztense­ként szorgoskodott a József Attila Művelődési Központ desz­káin - egyebek között a Salgótarján várossá nyilvánítás öt­venedik évfordulója tiszteletére írott TaarFerenc-dráma, „a „Láng és tövis” színre vitelénél - napjaink­ban immár három társulat korábbi igazga­tójaként, s Jászai Mari-díjas érdemes mű­vészként tért vissza, hogy megrendezze Görgey Gábor „Komámasszony, hol a stuk- ker?” című színművét immár a helyi, a Zenthe Ferenc nevét viselő színházban... Budapesten látta meg a napvilágot 1951. június 24-én. Mindkét szülője - Halasi Im­re és Gróza Erzsébet - színész volt 1969- ben érettségizett a fővárosi József Attila Gimnáziumban. Évfolyamtársai között tud­hatta Mikó Istvánt és Sass Szilviát, akikkel az iskolai rendezvényeken már akkor mu­togatták oroszlánkörmeiket. 1969/70-ben a Nemzeti Színház stúdiójának a tagja volt, majd ’70-től ’74-ig tartott a rendezőasszisztensi korszaka Debrecenben. A szerződés szerint kisebb szerepekben ját­szania is kellett: volt például a falu bolondja a „Zorbá”-ban és Imrus SzakonyiKároly „Adáshibá”-jában. Ezt követően fel­vételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Bé­kés András és Lengyel György növendékeként 1979-ben szer­zett rendezői diplomát Két éven át a Mikroszkóp Színpa­don, majd 1981/82-ben a Szegedi Nemzeti Színházban ren­dezett. A délalföldi városba Ruszt Józseffel - akivel Debre­cenből ismerték egymást - együtt került. Ugyancsak mindketten alapító tagjai voltak 1982-ben a zalaegerszegi •Hevesi Sándor Színháznak. Halasi Imre 1987-tól egy évti­zeden át töltötte be az igazgató-főrendezői beosztást. Ebben az időszakban több magyar musical ősbemutatójára is sor került Rendezésében tűzték műsorra többek között Kérném Gábor-Tömöri Péter alkotását, a „Notre Dame-i toronyőr”-t, vagy a Mándy Iván írásából készült, Kemény Gábor-Kocsák Tibor-FodorÁkos alkotta „Mélyvíz”-et. Magyarországi szín­padon egy francia adaptáció alapján elsőként játszották Klaus Mann „Meflsztó”-ját Gazsó György főszereplésével Az akkor még nyugat-németországi Bruchsale-ban néme­tül rendezte meg a ,,....toronyőr”-t. Folytat­ta a Ruszt József által elindított úgynevezett „Nyílt fórum”-ot, amely fiatal drámaírók­nak nyújtott bemutatkozási lehetőséget. 1989-ben elsőként a zalai megyeszékhely - majd Graz illetve Ljubjana - adott otthont a „Theatrio” elnevezésű nemzetközi színhá­zi találkozónak. Hazai viszonylatban vi­szont 1994-ben az Országos Színházi Talál­kozónak (a „POSZT” elődjének) volt színhe­lye Egerszeg. Halasi Imre 1997-ben a Buda­pesti Operettszínházhoz került igazgató­nak, amely megbízatása egy ciklusra, azaz négy színház évadra szólt. Ekkor zajlott a színház rekonstrukciója, ami értelemszerű­en sok energiáját vette igénybe. Ugyancsak nagy figyelmet fordított a külföldi - japán, né­met - szakmai kapcsolatok erősítésére. Persze rendezett is: egyebek közt Lehár Ferenc „A mosoly országa” című nagy­operettjét Színpadra segítette Fenyő Miklós, Böhm Györg Korcsmáros György musicaljét, a „Hotel MenthoT’-t. Ezzel az előadással debütált Szulák Andrea az operettszínházban. Ugyancsak első számú vezető volt Halasi Imre a Miskolci Nemzeti Színházban 2003-tól 2012-ig. A statisztikai adatok szerint akkoriban hat éven át a miskolci teátrum volt a vi­dék leglátogatottabb színháza. Ez a jó erőkből álló kollektí­vának, a kiváló kollégáknak és nem utolsósorban a műsor­politikának volt köszönhető. Tordy Géza akkor rendezte ott Peter Schaffer „Amadeus” című drámáját, Paulo Magelli olasz vendégművész pedig a „Szép kilátást”, illetve az „Agyő Európa, Európa agyő!” című darabot, amellyel a társulat a X. Bogotái Színházi Feszti­válon vendégszerepeit. Miskolci időszakában Pé­csett rendezte Halasi Imre a j Offenbach „Hoffmann meséi” cí­mű operáját. A csehországi Ostra- vában iff Johann Strauss „Denevér’-jét," Besztercebányán a szlovák, Kassán pedig SS magyar „Csárdáskirálynő”-t, Kálmán Imre klasszikus művét vitte színre. Halasi Imre 2013-ban hivatalosan nyugállományba vo­nult, de nem szakadt el a színpadtól, s úgymond szabadúszó­ként azóta is számos felkérésnek tett illetve tesz eleget. Blaskó Balázs, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója már négy darabra invitálta Egerbe. Megrendezhette a világhírű musicalt, „A muzsika hangjá”-t, Ábrahám Pál „Bál a Savoyban” című revüoperettjét, Nagy Tibor-Pozsgai Zsolt és Bradányi Iván musicaljét, Chaplin filmjének színpadi válto­zatát „A kölyök” címmel, legutóbb fjedig Brandon Thomas - AldobolyNagy György-Szenes Iván a „Charley nénje” című zenés vígjátékot. E produkciót nem mellesleg az egriek ven­dégjátékában a salgótarjáni közönség is láthatta januárban a Zenthe Ferenc-bérlet keretében, s ebben „A kölyök”-nek is nagy szerepe volt, tekintve, hogy Susán Ferenc, a Zenthe színház rendezője Egerben nézte meg az előadást és az él­mény nyomán Halasi Imrének felajánlotta a rendezés lehe­tőségét. Nevezetesen azt, hogy vagy a Görgey-művet vagy a „A szabin nők elrablása” című zenés vígjátékot vigye szín­re. A vendég a műfajilag nehezen behatárolható stukker”­t - választotta, mert ezzel az általa is nagyon fontos, az év­tizedek során emblematikussá lett drámával alkotóként még nem találkozott a pályáján, pedig mindig is érdekelték a szerző által általános érvényűén exponált kérdések, a ha­talom természetéről felvetett gondolatok. Nagy érdeklődés­sel, élvezettel fogott a munkához, a próbaidőszakhoz, amely a február 15-i premier közeledtével immár a vége felé tart... Csongrédy Béla Ebben a három többes számú főnévben foglaló­ható össze a látvány, azaz Mizser Attila író, költő beszédével Földi Gergely festőművész minap, a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában megnyílt kiállításának lényege. Nem véletlen az sem, hogy a Palócföld főszerkesztője „útfestés”-nek nevezte, amit Földi Gergely csinál és József Attilánál találta meg az adekvát - „Egy­szerű ez. Mi már motorral megyünk” - mottót. A magyarázat a festményekben rejlik, amelyek ez alkalommal tehergépkocsikat, kamionokat, dömpereket ábrázolnak a művész korábbi - „Fénycső”, „Bojler” „Sámli” stb. - témáival, él­ményforrásaival szemben. Ezek az életünk irá­nyait („Előre 1-2”, „Terelés”), dinamikáját („Szá­guldás 1-2 ”) és expresszivitását („Köd”, „Együtt”) mintegy elrendelő képek „...mozgásban vannak. ...Itt útjukra vannak bocsájtva. Annak sorsával és felelősségével. Kalandjával. Ahol csak a járművek reflektora pásztázza a horizontot, vág korpuszt. Egyébként egyedül vagyunk az utak, falak szabdal­ta labirintusban... Valahogy ehhez ad ez a világ, ez a megszállottság, ehhez adnak ezek a masinák egy viszonyítási pontot, vonalat. Hogy legalább Földi Gergely, a kiállító művész (balra) és azon úton legyünk. Úton legyenek. Nyomot hagy­janak a térben. Fessék az utat. A keretig” - mond­ta Mizser Attila. A keretig, amely ez esetben jó­val nagyobb hangsúlyt kap, mint általában. A ké­peket archaikus, súlyos, korokat meghatározó rámák veszik körül, ennélfogva éppen ellentmon­dásban vannak az átalakult tematikával, s akár a dialektika példáját is adhatják. „Stoppoljanak le egy képet. S őrizzék meg a keretet” - javasolta stílusosan Mizser Attila, aki egyszersmind azt is kifejtette, hogy elfogult, meg elfogódott. Elfogult az alkotó személyével, eddigi munkásságával - amelyet önálló tárlatok, díjak is fémjeleznek - s nem közömbös számára (lásd fentebb) a jelenleg Salgótarjánban, a „posztindusztrializmus Mekkájáéban bemutatott produktum sem. Elfo­gódottsága pedig abból fakad, hogy nyolc év so­rán - amióta főszerkesztő - először nyílt lehető­sége a könyvtárban kiállítást nyitni. Ez pedig fe­lelősséggel jár... A házigazda intézmény nevében Molnár Éva igaz­gató köszöntötte a megjelenteket, élükön a kiállító képzőművésszel. Kifejtette, hogy a Földi család szo­ros kapcsolatokat ápol a megyei könyvtárral. Az édesapa, Földi Péter Kos- suth-díjas festőművész számos tárlatot, előadást tartott itt, együttműkö­dik a Palócfölddel, s az olvasótáborokban is sze­repet vállalt. Az édes­anya pedig Somoskőújfa­luban könyvtárosként dolgozott. S valamennyi­en rendszeres könyvtár­ba járók. Földi Gergely megköszönte a könyvtár­nak illetve a galériának a kiállítás lehetőségét.- Nagyon igyekeztem, hogy megfeleljek az elvá­rásoknak. A kiállított ké­pek mind újak, az utóbbi egy hónapban születtek - árulta el az alkotó... ó: dr. Cseplák György Cs. B. Szilasi András, a baráti kör lelke, motorja Baglyasalja 1950-ig önálló település volt, azóta viszont szerves része Salgó­tarjánnak. Olyannyira, hogy a megye- székhely régmúltja is levezethető e városrész történetéből, minthogy Baglyaskő vára - amely körül a haj­dani falu állt - az 1300 körüli idők­ből való. A hétszáz esztendős ju­bileumot 2010-ben emlékév ke­retében meg is ünnepelték. Ugyancsak fontos, megőrzen­dő tradíciói vannak Baglyas- Í| nak a bányászkodásban, ami jelentős tényezője volt Salgó­tarján várossá válása folyama­tának. A hagyományok meg­őrzésének, továbbadásának, új kezdeményezésekkel való Baglyasalja történetét Cs. Sebestyén Kálmán írta meg 1998-ban gazdagításának szándéka vezette 1996 májusában azokat, akik életre hívták, megalakították Baglyasalja Barátainak Körét. Az idén húszéves, tehát jubiláló civil szervezet a minap a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban mutat­kozott be a „Helyi érték” című sorozat keretében. A kör nevében Báti Jánosáé elnök köszöntötte az érdek­lődődet, utalva arra, hogy létrejöttüket a „Baglyasi Na­pok” címmel 1994-ben indult rendezvénysorozat előzte meg. Dr. CsongrádyBéla bevezetője után Szilasi András - aki a programok motorjának, lelkének szá­mít - kommentálta azt a mintegy százötven kivetí­tett fotót, amelyek révén fő vonulataiban kibontako­zott a két évtized krónikája. Szó esett - többek között - a rendezvényekről, kiadványokról, a Bóna Kovács Károly festő- és szobrászművész szellemi öröksége ápolásáról, a hétszáz éves évforduló programjairól, a szlovákai Almágy községgel kialakított baráti együtt­működésről, a Baglyaskő Galéria működéséről Cs. Se­bestyén Kálmán történész arról beszélt, hogy a „Baglyasi füzetek” -sorozatban illetve a „Baglyasi mesélő” feleimmel megjelent könyveiben milyen főbb következtetésekre jutott a település kialakulását, múltját illetően. Az est folyamán kpzreműködött Sándor Zoltán előadóművész, a Palóc Parnasszus szerkesztője - í? ■ 1MUBM aki a Baglyasalján élő Kupcsulik Ágnes né­hány versét tolmácsolta - valamint Krista Zsolt, a Zenthe Ferenc Színház stúdiójának tagja, aki a ko­rábbiakban is többször sze­repelt baglyasi rendezvé­nyeken. Ezúttal Örkény Ist­ván „Az öltözőben” című írá­sát mondta el, áttételesen utal­va a Baglyasaljáról indult Pándy Piroska énekművész karrierjére. Színesítette a mű­sort két baglyasi diák, zeneisko­lai növendék - Simonffy Máté (klarinét) és Simonfly Péter (fa­gott) - szereplése. Zongorán kí­sért Szabó Istvánná tanárnő. Dn^lVn mPSelii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom