Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-27 / 48. szám
A megyei fotóklub egyesület rendszeresen helyet, alkalmat biztosít tagjai számára, hogy úgymond a nagyközönség is megismerhesse alkotásaikat. Nem kis figyelmet fordítanak azonban arra is, hogy főként Észak-Magyar- országról, de nem ritkán hazánk más tájairól, sőt határainkon túlról érkező vendégfotósok is bemutatkozhassanak Nógrádban. A kiállítások zömének a Salgótarján Közművelődési Nonprofit Kft. által működtetett József Attila Művelődési Központ ad helyet egyrészt az Előtér Galériában, másrészt pedig a fotóklubnak kinevezett épületrészben. Előelőfordul olyan szituáció is, amikor egy megnyitóünnepség keretében egyszerre kerül nyilvánosság elé két fotótárlat. így történt a közelmúltban is, amikor is az „Előtér...’’-ben a helyi Csömör Imre „Szimbiózis” című bemutatója került a falakra, a fotóklubban pedig a 465. kiállítást rendezték meg azzal, hogy Egerből meghívták Kállay László fotográfust. A megnyitóbeszédet Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke mondta. A bevezetőben fő vonalaiban ismertette az 19ó3-ban Salgótarjánban született Csömör Imre életútját, értelemszerűen a fotózással ösz- szefüggő momentumokra koncentrálva. Az adatokból kiderült, hogy a kiállító Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán végzett tanulmányai során a kollégiumi fotóklubban ismerkedett meg a fényképezéssel, a hagyományos labortechnikával, a fekete-fehér illetve a színes képek előhívásának módszereivel. Kísérletező hajlama vezette az úgynevezett „kép- úsztatásos” diaporáma-műsorok készítéséhez. A főiskolát követően Szimbiózisában két kiállítás- hazajőve - tágja lett a megyei fotóklubnak, ahol további lehetőségeket kapott ebben a műfajban való kiteljesedésére. Ilyen jellegű programjai gyakran kaptak meghívást különböző salgótarjáni illetve budapesti helyszínekre. E téren is minőségi előrelépést jelentett a digitális technika megjelenése illetve fejlődése, amely révén a diaporáma helyét a digiporáma vette át, amelynek művelésében ugyancsak elmélyedt Csömör Imre. Olyannyira, hogy rendszeresen szerepel különböző városi, iskolai, múzeumi, könyvtári rendezvényeken (szeretet napja, magyar kultúra napja, költészet napja stb,) klasszikus és könnyűzenei koncerteken, kiállítás-megnyitókon. Sőt elindult és dobogós helyezéseket ért el több fesztiválon is. Ebbéli képessége megmutatkozik a realisztikus részletekből digitális technikával komponált álomszerű pillanatképeken, fotókon is. Kiállításának azért adta a „Szimbiózis” címet - emelte ki Homoga József - mert a felvételeit az ember - az általa szült technika - és a természet, a múlt és a jelen, a lélek és az értelem olykor kényszerű, mégis inkább gyümölcsöző együttműködése uralja. A tárlókban nem véletlenül olvasható egy idézet a túlélésről Szent-Györgyi Albert „Az őrült majom” című könyvéből. Csömör Imre képei a természet szépségének, védelmének hatására született eufórikus élmények meseszerű lenyomatai. Mint ő maga is elmondta: a természet- járás és az utazások során készített fotók zenehallgatás - amely ugyancsak kedvenc időtöltése - közben átlényegülnek és önma- gukon túlmutató fantáziaképekké alakulnak át Kölcsönvéve Csömör Imre kiállításának címét, elmondható, hogy azzal mintegy szimbiózisban nyílt meg Kállay László képeinek tárlata. Homoga László dióhéjban ismertette az egri fotós pályaképét is. A vendég ugyancsak főiskolás éveiben Budapesten jegyezte el magát a fényképezéssel. Egerbe kerülvén tagja lett a hevesi fotóklubnak, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének is. Eleddig huszonöt önálló kiállítása volt, ötvenkét alkalommal pedig másokkal együtt állította ki képeit. Külföldön Franciaországban, Lengyelországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában szerepeltek felvételei. Minősített kiállításokon illetve pályázatokon száztizenöt képét fogadták el, huszonkét alkalommal volt helyezett vagy különdíjas. 2013-ban E-MFOSZ fotóművész diplomát kapott és tagja lett a Magyar Fotóművészek Világ- szövetségének is. 2006-tól 2015- ig négy könyvformában kiadott albumban szerepeltek fotói. A közelmúltban vonult nyugállományba, s azóta több időt fordít a fotográfiára, s arra törekszik, hogy minél több fiatalnak is átadja tapasztalatait. Kállay László képeinek is az egyik éltető eleme a természet, a táj. Példaként említhető a „Jégzuhatag”, „Szalajka télen” vagy a „Harmatvilág” című fotója. Egyik felvételének eleve az „Ember és a természet” címet adta. Végül is természeti témájúaknak minősíthetők állatfotói - „Az ember szolgálatában”, „Kapcsolat”, „Harcos” tengelicek”, „Zöld lombszöcske” - is. Ugyancsak érzékeny a portrékészítés iránt. Ezt - egyebek közt - „A Kristal Balalajka szólisKállay László (balra) és Csömör Imre (jobbra) tárlatát Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke nyitotta meg. A háttérben Csömör Imre képei. tája”, a „Látomás”, a „Bakonyi betyár”, a „Világgá kürtölés” - című képe és az erőemelő különböző variációja bizonyítja. Szintén előszeretettel örökíti meg a mozgás örömét, egyik fotójának egyenesen azt a címet adta, hogy a „Sport mindenekfelett”. Meggyőződése, hogy a mai világban, amikor óriási tömegű fotó készül, csak kimondottan jó felvételekkel lehet az érdeklődést felkelteni, elismerést kiváltani. Miután a kiállítók megkapták és megköszönték a fotóklub egyesület emléklapját, a művelődési központ klubjában vetített képekkel is bemutatkoztak. Csömör Imre a tárlókban látható fotók egy részét digiporáma formába komponálva jelenítette meg, Kállay László pedig kedvenc képeit kommentálta. A megnyitóünnepség kellemes hangulatát a szervezők igyekeztek más művészeti ágakkal is fokozni. E törekvés jegyében lépett fel a különleges hangszereket felvonultató, s ennélfogva egyedi hangzású salgótarjáni Amandla trió, továbbá Csömör Dávid versmondó is. A fiatelember tolmácsolásában Závada Péter „A véletlenek logisztikája” valamint Laár András „Múlik a tél” című írása hangzott el. Az utóbbi vers zárósorai akár az egész, nagy érdeklődéssel kísért rendezvény mottójaként is értelmezhetők voltak: „Pezseg az élet! / Pezsdül a föld! / Pezsdülj világ! / Pezs- dülj! / Pezsdülj! / Hú, de megmá- morosodtam.” Csongrády Béla Ezen írás címe legalább két vonatkozásban magyarázatot kíván. Egyrészt megindokolandó, hogy miért íratott nagybetűvel egy foglalkozásra, jó esetben hivatásra vonatkozó főnév, másrészt pedig azt kell megokolni, hogy a joggal sporttémájúnak vélt írás miért a „Kultúra” oldalon jelenik meg. Az első kérdésre az a válasz, hogy a Tréner ez esetben tulajdonnév, merthogy Sisa Tibor edzőt így nevezték el, ekképpen becézik a labdarúgás berkeiben. Azt pedig, hogy miért itt kap helyet ez a cikk, az a könyv magyarázza, amelynek a minap Salgótarjánban, a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház programja keretében volt a bemutatója. Teljes joggal, mert Sisa Tibor „Válasz” című kötetének ugyan „A labdarúgás belülről” az alcíme, de sokkal többről szól, mint „csak” a még mindig legnépszerűbb sportágról. A kötet tartalmát elsősorban ugyanis a teljesítmények - amelyek az élet minden területén, de főként a pedagógiában nagyon fontosak - ösztönzése, motivációja képezi. Kulcsfogalmai között olyan szavak szerepelnek, mint a bátorság, a küzdelem, kitartás, az összefogás, az újrakezdés készsége vagy olyan irányadó erkölcsi értékek, mint a becsület, az őszinteség, a szerénység, az alázat, a másik ember tisztelete és nem utolsósorban a haza szeretete. A jelenleg Ipolytarnócon élő Sisa Tibor Salgótarjánban látta meg napvilágot 1960. december elsején. Ludány- halásziban nőtt fel, Tamócon gyerekként kezdett el futballozni, de ifjúkora ezernyi szállal kötődött szülővárosához is. Járt a megyeszékhelyi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába, majd a Bolyai János Gimnáziumban érettségizett. Több diplomát is szerzett: testnevelés és földrajz szakos tanár, pro licences futballedző. Utóbbi minőségében a legkiemelkedőbb eredményt 2008-ban érte el, amikor a magyar ifjúsági labdarúgó-válogatottat kivezette a csehországi U19-es Európa-baj- nokságra, ahol az általa irányított csapat a harmadik lett, azaz megszerezte a bronzérmet Jó néhány, a keze alatt pal- lérozódott játékos tagja a manapság a franciaországi kontinenstornára készülő magyar felnőtt válogatottnak. E nagy sikert megelőzően és követően is Sisa Tiborral (jobbra) a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban dr. Csongrády Béla szerkesztő beszélgetett edzősködött számos hazai csapatnál (a Salgótarjáni Kohász utánpótlás-csoportjaitól, a Szécsényen és az SBTC-n át az NB I-es Diósgyőrig vagy a Kaposvárig), dolgozott a szlovákai Füleken és Kuva- itban, az Al-Sahel Clubnál is. Szakmai munkájának színvonalát mi sem bizonyítja jobban, minthogy több klubot, így a kuvaitit, itthon pedig a Budapest Honvédőt és a Tatabányát másodosztályú bajnoki címhez és ezáltal az élvonalba vezette. Volt az év edzője Magyarországon és több kitüntetés is fémjelzi munkásságát. Edzői módszerének különlegességét - mint a beszélgetés során is bebizonyosodott - az jelenti, hogy az öltözőben mindig elmondott egy-egy saját kútfőből, tapasztalataiból, olvasmány- élményeiből, prédikációkból származtatható érdekes, tanulságos történetet, amelyet elgondolkodtatónak, ösztönzőnek szánt. Ezt a metódust nem ki- zárólagosnak, egyedül üdvözítőnek, hanem az egyik lehetőségnek tartja a célhoz vezető útón. Azt vallja, hogy ezek az epizódok, sztorik „egyéni szinten is hozhatnak motivációs pluszt, csapatszinten pedig összetartozási érzést és egy közös élményt eredményezhetnek...Pia idáigeljut, vágyéi lehet juttatni egy csapatot, az talán minden győzelemnél többet ér, és ez az igazi jó érzés. Ilyenkor öröm edzésre járni és dolgozni a közösséggel, és talán még jó szót is lehet kapni érte. ” S hogy mennyire lehet, azt az alábbi vélemények is igazolják. Hajdú Norbert védőjátékos - aki Tatabányán és Kispesten is volt Sisa Tibor játékosa - szerint az egykori bányász- városban alig várták a pénteki napot, a mérkőzés előtti utolsó edzést. „ Akkor volt a történetmesélés ideje és mi csendben hallgattuk az edzőt Néha könnyezve, ezt nem tagadom. Nekem sokat adtak ezek a mesék, amelyek a küzdeni tudásról szóltak leginkább... Sokszor, miután hazamentem, még a fejemben zakatoltak a hallottak, és a kislányomnak meséltem ej hadd tanuljon belőle ő is. ” Németh Krisztián - aki az Amerikai Egyesült Államok után jelenleg Katarban, az al-Garafa SC-ben játszik és csatárként tagja az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatott keretnek - így emlékszik ugyancsak a könyv hátlapján: „...Főleg kis hazájáról, Palócfóldről szóló mesék voltak ezek, leginkább a templomhoz kötődő történetek maradtak meg bennem...” Azt sugallták, „hogy munkával, hittel és akarattal a legkilátás- talanabb helyzetben sem szabad feladni a harcot, ha becsületesen dolgozol, sikeres lehetsz. Nemcsak hallgattuk, amit a Trénermondott, hanem lelkűnkkel éreztük - és ez segített a nehezebb pillanatokban. ” Nem véletlen, hogy sokak - így például Somogyi Zsolt, a Nemzeti Sportújságírója, aki a csehországi Európa-baj- nokságon került közel Sisa Tiborhoz - is szeretett volna már korábban hallani legalább egyet a „híres” történetek közül, de az edző rendre elzárkózott, mondván: ezek a játékosaié, nekik gyűjti, nekik szánja. Aztán megtört a jég és a szerző belátta: hasznos lehet, ha kolléga, egyéb más vezető, barát, szülő is felhasználhatja e szövegeket a fiatalok befolyásolására. „Aki szeretett és hitt bennem és nekem, azoknak tartozom ezzel...” így kerültek a nagy nyilvánosság elé a példabeszédek. Azazhogy azoknak egy töredéke, merthogy Sisa Tibor tarsolyában található mintegy ötszáz történetből mindössze harminchat került, kerül- hettett be a „Válasz”-ba. S, hogy miért ez lett a kötet címe, annak az is a magyarázata, hogy Sisa Tibornak sem volt diadalmenet az eddigi élete, kapott sebet is, nem keveset és nem kicsiket (a legnagyobbat bizonyára akkor, amikor a csehországi siker ellenére nem ő vezethette ki az ifjúsági válogatottat az egyiptomi világbajnokságra: A szerk.) és ezeknek a bikaviadalokról ismert „döféseknek” keresi, kutatja az okát. Két esetben is hivatkozik Deák Bili Gyula dalszövegeire („Jó volna” és „Hatvan csapás”) de idézi Pál apostolt is: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. ” Tanítványa kötetéhez dr. Gombocz János a Testnevelési Egyetem profesz- szor emeritusa írt ajánlást. A lektori munkát Balás Róbert végezte, a grafikák Illés Győző nevéhez fűződnek. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház estjén Sándor Zoltán előadóművész, a „Palóc Parnasszus” szerkesztője felolvasott egy sporttárgyú Esterházy Petem rást, Sisa Tibor könyvéből pedig „A koncert” című epizóddal illusztrálta a további harmincötöt. Színesítették a programot azok a tévébejátszások is, amelyekben egyrészt Sisa Tibor válaszolt a riporterek kérdéseire, másrészt róla beszéltek igencsak elismerően pályatársak, köztük az idősebbik Mészöly Kálmán hatvanegyszeres válogatott labdarúgó, volt edző, szövetségi kapitány és Puhl Sándor, akit négyszer választottak meg a világ legjobb játékvezetőjének... fl 1 étk S Wk Ilii W® ató«« Si Jill fill MM Mm WM faji $8m f||| Mm |||| Pag |||| Ifff MngJfl fii M UflllJl* ICIICICI B m BMP Both B Bbf BB H h BÉf B ■ Bp B Bk B BR BB B B Bp^ BR BéSf B
