Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-18 / 40. szám
Huszonhétszer a világ körül címmel Czékmán Ágnes légiutas-kísérőként dolgozó fotós külföldi kalandjairól készített fényképeit tekinthetik meg az érdeklődők március végéig a karancssági I. István Általános Iskolában. Karadcssagr A stewardess azon szerencsések közé tartozik, akiknek a munkája és hobbija megegyezik. Úgy utazhatja be a Földet, hogy közben fotós szenvedélyének is hódolhat. A hosszú utakat egynapos pihenés követi egy adott országban, ahová mindig elkíséri hű társa, a fényképezőgépe. Az így készített képek egy részét állították ki a minap az általános iskola galériájában. Czékmán Ágnes az elmúlt két évben az Emirates légitársaság színeiben több mint ötven nagyvárosban járt, a világ minden táján. Hong Kong, a különleges atmosz- férájú speciális „mini-ország” még repülős élete előtt vált örök szerelemmé, ahol magyar tanárként töltött el felejthetetlen három hónapot. Később hivatalos utazóként még sok csodálatos városban járt, amelyek közül Katmandu, New York és Osaka voltak számára a legkedvesebbek. Mint mondja, fényképezőgéppel a kezében leginkább az emberek érdeklik, próbál olyan képeket készíteni, amelyek a legjobban jellemezik az adott kultúrát, valamint a helyi emberek életét. Nagyon sok esétben gondolkodásra késztették a látottak: hogy képesék a szenegáli nők gyönyörű színes ruhákban, makulátlan eleganciával vonulni miközben a bokájukat ellepi a vörös iszap, a fejükön pedig több tíz kilós terheket cipelnek? Utóbbin, akkor gondolkodott el komolyabban, amikor ugyanazt a harminc literes palackot látta így szállítani egy idős hölgy feje tetején, amit ő előző nap csak a földön görgetve tudott arrébb tenni. Vagy honnan ered a nepáli emberek jó kedélye és vendégszeretete szegénységük ellenére? Miért fontos az aranyhal a kínai kultúrában? Rengeteg érdekességgel találkozik útjai során, amelyek láttán kérdések ezrei merülnek fel benne. így a képekkel együtt folyamatosan blogbejegyzések is születnek, amelyek a www.repulosgigi.blogspot.aemt ernetes címen érhetők el. Az elkövetkező két hétben. ||| £§I$f HÉWflÉMlf minden nap egy megyei jelen- w m w»» tős fejlesztés fotójának egy darabját helyezzük el a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain. Nincs más dolga, mint az egyes ré( székét kivágni, összegyűjteni, felragasztani egy lapra és névvel, címmel ellátva visszakülde- ni szerkesztőségünk címére postán (3100 Salgótarján, Mártírok út 1.) vagy e-mail-ben (nogradhircentrumkft@gmail. com). Amennyiben mind a három képet visszaküldi, megháromszorozza az esélyét, hogy Ön nyeri a disznóvágást*! *A dlsznóvágás, mint nyeremény, egy kb. ISO kilogrammos élő sertpt jelent, melyét a nyertes által megjelölt helyre leszállítunk. A szerkesztőség a nyereményjátékkal kapcsolatban a változtatás jogát fenntartja, a nyeremény pénzre nernváltható. Elfogták a betörőt Több vagyon elleni bűn- cselekményről érkezett bejelentés a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központjába az utóbbi időszakban jobbágyi községből L A rendőrök széles körű adatgyűjtést és tanúkutatást végeztek, amelynek során egy 35 éves férfire terelődött a gyanú. A Pásztói Rendőrkapitányság beosztottai néhány napja, a lakóhelyén elfogták és a előállították a jobbágyi lakost. A rendelkezésre álló adatok alapján a férfi ez januárjában két alkalommal is bemászott ugyanazon ingatlan udvarára. Először a nyitott ajtón át jutott be a konyhába, ahonnan különféle valutát tulajdonított el, majd pár nap elteltével újra próbálkozott, azonban a sértett megzavarta, ezért akkor nem vitt el semmit. A fiatalember január 23-án, a kora esti órákban egy másik ingatlan zárt udvarára ment be, ahol rázárta az ajtót a nyári konyhában tévét néző tulajdonosra, majd a mellette lévő lakóépületben kutatott. A sértett felfigyelt erre és kiszabadította magát a helyiségből. Ezt látva a gyanúsított az Összekészített élelmiszert - kolbászt, tojást - és különböző használati tárgyakat hátrahagyva menekült el a helyszínről. Egy másik ingatlan ablakát -február 7-én törte be a 35 éves férfi, majd azon át benyúlva kinyitotta a nyílászárót; á szobákból arany és ezüst ékszereket, továbbá , nagy összegű készpénzt tulajdonított el. Pár nap elteltével egy újabb lakóházban kihasználta, hog^ az ott élő nő lepihent és a bejárati ajtót nyitva hagyta. A tettes besurrant a lakásba és készpénzt lopott el az asztal fiókjában elhelyezett pénztárcákból. A hatóság tagjai a házkutatás során lefoglalták az eltulajdonított ékszerek egy részét, több más, bűncselekményből származó tárggyal együtt. A pásztói nyomozók - előállítását követően - több rendbeli lopás és személyi szabadság megsértésének megalapozott gyanúja miatt, gyanúsítottként hallgatták ki a férfit. A jobbágyi lakost őrizetbe vették, és kezdeményezték az előzetes letartóztatását, amelyet a bíróság el is rendelt - tájékoztatta lapunkat Dankóné' Nagy Éva rendőrségi szóvivő. Elmélkedések a lovakról A minap, egy nyugat-nógrádi eseményre menet, Sztranyovszky Béla kollégámmal - aki „civilben” biológiatanár - a kocsiban a lovakról kezdtünk beszélgetni. Szóba került sok minden, amit ezekről a pompás állatokról mesélni lehet, aztán arra a következtetésre jutottunk: bizony az internetes korszak ifjúsága számára - tisztelet a kivételnek - meglehetősen „kínaiul” hangzana, ha elmélyültebben ecsetelnénk a hátasok tulajdonságait. Ebből a tereferéből született az alábbi cikk. Hegedűs H. Sztranyovszky B.- Több mint tizenöt éve volt, amikor egy kis csoport ötödikes gyerekkel ellátogattam „lónézőbe” Kétbodonyba - emlékezett vissza egy felemás tapasztalatra kollégánk:- Ragyogó, hideg, havatlan téli délelőtt volt, a gyerekek vidáman csicseregtek körülöttem. Négy ló volt Tamás barátom keze alatt ekkor, két pej és két pintó. Eszembe jutott a Kalevala gyönyörű sora: „Hóka lovát zúgószéli kősziklává elregéli”. Meg is kérdeztem rögtön tőlük, tudják-e mi a hóka, a pej vagy a pintó. Az egyik kislány bizonytalanul visszakérdezett: „a hóka nem szőke ló?”, mire egy kisfiú, aki apja foglalkozása révén köze-* * lebb állt az állatokhoz, szintén bizonytalanul, kérdő hangsúllyal mondta: „a pintó mintha indián ló lenne”. A megjegyzése- , l két hallva saját gyerekkorom emlékképei villannak elém: a szódás is, a jeges is hatalmas muraközik vontatta szekéren hozták a balassagyarmati Bercsényi utcába a szalmába burkolt jégtömböket, a ládákba pakolt szódásüvegeket. Mindennapos látvány volt a szekér, a ló. Manapság a falusi gyereknek be kell mutatni a lovat, amiről legfeljebb annyit tud, hogy elől harap, hátul rúg. Meséiben sem találkozik a táltossal, hiszen hol van már Benedek Elek, vagy a „Magyar népmesék”? A hintaló is a múlté. Kíváncsiságból, mint annak idején a gyerekeket, néhány közeli ismerősünket faggattuk, is- merik-e ezeket a szavakat: pej, hóka, fakó, almásderes, paripa? Ló - hangzott a szinte közönyös válasz -, valamilyen lófaj, nem mindegy? Bizony, nem mindegy, hogy tarpan, przewalski, hucul vagy nőniusz, esetleg kiang vagy mo- kány. Az meg aztán végképp nem, hogy szamár, öszvér vagy ló. De ennek taglalása már túl messzire vezetne. A technikai civilizáció térhódításával fordított arányban csökken az általános érdeklődés a lovak iránt is. Hiszen ott az internet, a „gugliba” csak bepötyögi az ember a fentebb olvasható fajtaneveket, és máris több száz megoldás tárul szemünk elé. De segítség igény- bevétele nélkül, ugyan már, ki tudná megmondani, méghozzá gondolkodás nélkül rávágni, hogy a paripa nem délceg kiállású ló, hanem heréit mén. A mén, vagy csődör, az az „apaló”, a kanca pedig a „felesége”. A pej gyönyörű, a barna szín sok árnyalatát hordozó, fekete lábú, fekete sörényű és farkú állat. A hóka véletlenül sem „szőke ló”, hanem a jószág arcán, a homlokától az orráig végighúzódó fehér folt miatt hívják így. A pintók pedig az Amerikát meghódító konkvisztádorok „elháziasodott” lovainak utódai. Lovas nemzet vagyunk - mondjuk büszkén, persze ma már inkább a múltba révedezve, ami bizonyos tekintetben igaz is, hiszen ki ne hallott volna Kincsemről, vagy a szilvásváradi, hortobágyi ménesekről? De ma már ezt a lovas nemzet kifejezést valójában múlt időben illene használnunk... Földkörüli galéria iájakról, emberekről
