Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-12 / 35. szám

Fába égetett élmények A salgótarjáni Horváthné Vaskó Gabriella pirográ- fus művész képeiből nyílt kiállítás az Endrefalvai Móra Ferenc Általános Is­kola galériájában. Endrefalva. A tárlatot Dénes Sándorné művésztanár nyitotta meg, amelyen a művésztársak, barátok is jelen voltak $z isko­la közössége mellett. A tanulók műsorral köszöntötték az alko­tót, aki beszélt az alkotás örö­méről és elmondta, hogy milyen fontos volt az életében, ami­kor híres mesterek munkáival találkozott, és kapott ihletet továb­bi alkotásaihoz. Képe­in a hétköznapi embe­reket és eseményeket formálja meg, vala­mint személyes élmé­nyeket dolgoz fel. A pirográfia fára vagy más anyagra, égetés­sel felvitt motívumok és írás művészete. Mint minden képző- művészeti ágban, itt is fontos a rajzolás.- A rajzolás minden­fajta ábrázolás lelke és forrása, s minden tu­domány gyökere. Aki olyan nagy eredményt ért el, hogy rajzolni tud, annak azt mon­dom, hogy a legértékesebb kincs birtokába jutott - mond­ta Michelangelo. Horváthné Vaskó Gabriella mindezt elektromos eszközzel, pirogravírozóval hozza létre. A fába égetett pontok, vonalak sű­rűségéből jön létre a kép. Erre és más kérdésekre is válaszolva a megnyitót a gyerekekkel közös tárlatnézés zárta. A kiállított ké­pek március közepéig várják a látogatókat, az alma mater nyit­va tartási idejében. „Remegő remekek” a terítéken Első alkalommal - hagyo­mányteremtő szándékkal - rendezték meg a kocso­nyafesztivált Héhalom- ban.A rendezvényen minden résztvevőnek le­hetősége volt a házilag készített étkekkel ver­senybe szállni. Kicsik és nagyok kóstolták a „re­megő remekeket”. NBA De mi is ez a remegő finom­ság? A régi magyar konyhában igen elterjedt étel volt. Téli fogás­ként ismerjük, mert a régi idők­ben, amikor még nem volt hűtő- szekrény, valóban csak télen le­hetett készíteni. Mívelői kínosan ügyeltek az esztétikumra, ahogy tette azt Bodrogi Pista bácsi is, aki több mint négyszáz személy­re készítette el a finomságot. Az alapiét tiszta fehér ruhán több­ször átszűrte, derítette, hogy kristálytiszta legyen.- A kocsonyafőzés nem egy ördöngős dolog - mondta a mes­ter: - ha ismerjük azokat a forté­lyokat, amelyek nélkül ez az étel soha nem lesz az igazi. Fontos az alapanyag: a megtisztított köröm, bőrke, malacfarok, csülök és a füstölt hús. Ehhez aztán hozzá adjuk a fehérrépát, a sárgarépát, a fokhagymát és vöröshagymát, valamint a feketeborsot és végül a sót. Lassú tűzön akár 5 órán át abáljuk, és nem főzzük. Ez ugyan hosszú idő, de így kioldódnak az alapanyagokból azok az összete­vők, amelyek a kocsonya meg­szilárdulását okozzák. Fontos, hogy nem szabad lefedni a faze­kat, mert a folyadék egy részé­nek el kell párolognia. Ha a hús elválik a csonttól, elkészült a ko­csonyái A tányért díszíthetjük főtt tojás-karikákkal, zöldségek­kel, petrezselyem zölddel. Hát ennyi lenne...! - mondta moso­lyogva a mester. Héhatom. - A szervezők a ré­gi ízeket, a paraszti konyhát szeretnék népszerűsíteni a ren­dezvénnyel. Többnyire a telepü­lésről, de a környékbeli falvak­ból is érkeztek látogatók - mondta Bakos József, Héhalom polgármestere. Kicsik és nagyok együtt ünne­peltek a fesztiválon, helyi óvodá­sok, iskolások és az asszonykó­rus tagjai szórakoztatták a ven­dégeket. Aki nem hozott saját készítésű étket, annak is volt le­hetősége, hogy megkóstolja a ko­csonyát. „Palócosan” a Család-Barátban Elő múzeum, táncoló túró rudik Nagy megtiszteltetés érte a karancsla- pujtői Duci Csapat egyesületének tag­jait: meghívást kaptak a Magyar Tele­vízió Család-Barát című magazinjának műsorába. Budapest/KarancstapujtÖ. A hónap elején vették fel a műsort, amely néhány napra rá, február 7-én került adásba. S a csapat nagy örömére egy szóval sem rövidítették meg mondandójukat - még annak ellenére sem, hogy a rendelkezésre álló három perc helyett kicsivel hosszabbra sikerült a szereplés. A felvétel alkalmával a csapat tagjai karancslapujtői népviseletben sorakoztak fel. Rósz Sándorné, dr. Nagy Zoltánné és Susán Jánosáé be­mutatták a gyönyörű farkasféketőt, Pintér Éva toll­fosztónak, Baksa Tiborné, Bözsi néni pedig guzsajosnak öltözött, kékfestő ruhába. Utóbbi volt a felvétel sztárja, ugyanis ő adta elő ízesen, paló­cosan azt, hogy milyen volt a régi élet, amikor is a lányok összejártak házról-házra fonni, énekelni, fosztani, s várták a fiúkat. Aki a legügyesebb volt közülük ezekben a teendőkben, az volt a legkapó­sabb a bálban. Bözsi néni elmesélte azt is ország- nak-világnak, hogy az elmúlt esztendőkben hol és merre járt már a Duci csapattal. A produkció vége felé Czakó Zoltánné, a Duci Csapat vezetője is kijött a konyhából, ahol Németh Józseffel, a Vendéglős és Hagyományőrző Bizottság elnökével együtt két adag - nagyjából nyolcvan da­rab - farsangi fánkot készített, amit szinte pillana­tok alatt el is fogyasztottak a jelenlévők. A Tapujtői csapat szereplése végül a Karancs himnusz el- éneklésével fejeződött be. Sz. A. Karancslapujtői népviseletben mutatkozott be ország-világnak a Duci Csapat Télbúcsúztató farsangi felvonulást rendeztek a község diákjai. NÓgrádsáp. Az általános iskola minden tanulója - a hagyomá­nyoknak megfelelően - maska­rába öltözött, és osztályonként mutattak be egy-egy produkci­ót, amely mind koreográfiájával, mind vidám hangulata miatt hangos tetszést aratott. Voltak tűzmanók, akiknek a lángját a gondos tanító néninek kellett eloltani. Majd a jelenlé­vők bepillantást nyerhettek egy mexikói iskola mindennapi éle­tébe. Táncra perdültek a „túró rudik”, az alsó tagozatosok mű­sora végén pedig a cowboyok és az indiánok végre elszívták a békepipát. A felső tagozatosok virtuóz strucctáncot adtak elő, vala­mint kiderült, hogy az ötödikes osztályfőnök remek zsonglőr, az előadás pedig tiszta cirkusz volt: fellépett erőművész, mű­lovarnő, bohóc és indiai fakir. Aztán a közönség betekintést nyert egy valódi hárem életébe, ahol remek hastáncosok szóra­koztatták a kalifátus tagjait. Vé­gül egy múzeumi éjszaka rész­letei kerültek napvilágra, ahol megelevenedtek a műtárgyak. Hiszen nekik is jár a szórako­zás. Amint a teremőrök meg­győződnek a rendről, azonnal táncra perdülnek, legyen az ásító inas, lila ruhás nő, ma­gyar vagy amerikai szabadság­szobor. A szünetekben házi sütit árult a diákbüfé, de aki ingyen akart jóllakni, az a fánkevő ver­senyen indult. A tombola főnye­reményének nyertese pedig nemcsak a vidám farsangi él­ményekkel, hanem egy tablettel is gazdagabban távozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom