Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-16 / 12. szám

5 láJJlí-fJjJlA 2016. JANUÁR 16.t SZOMBAT Szolgálat itt Is - ott is. Azaz az iskolapadok között, az óvodásko­rú gyermekek körében és tágabb értelemben, az oktatási-nevelési intézmények, tantermek falain kívül a közéletben, az úgyneve­zett civil szférában is. A színvona­las iskolai, óvodai munka mellett végzett közösségteremtő, -ápoló tevékenyég kettőssége - ha úgy tetszik egysége - jellemző azon személyiségek életpályájára, munkásságára, akik helyet kap­tak a „Pedagógusok civilben” cí­mű kiadványban, amely a Ma­gyar Pedagógiai Intézet Nógrád Megyei Tagozata gondozásában a közelmúltban látott napvilágot. A kötet immár harmadik eleme a tagozat által kiadott sorozatnak. Az első, az „Életutak” című 2006- ban, a második 2011-ben „Meste­rek és tanítványok” címmel jelent meg. Valamennyi arra az alapelv­re épül, amelyet Szabó Istvánná, az egyik szerkesztő (a másik Var­ga Csilla) a legújabb kiadvány elő­szavában fogalmazott meg. „Miért tartjuk fontosnak a portrék bemu­tatását? Azért, mertfeladatunkköz- kinccsé tenni példaként azokat a pedagógusokat, akik alkotó életet éltek, élnek és a mindenség szolgá­latát vállalták, vállalják alázattal Kötelességünknek tartjuk védeni és továbbadni értékeinket a jövő gene­rációinak. ” E törekvéssel szink­ronban választatott meg a könyv mottója Hegedűs Géza egyetemi ta­nár, művelődéstörténész író tanul­ságos gondolata formájában: „A je­len nevében vallatjuk a múltat és a jövő nevében a jelent ” A „Pedagógusok civilben” ti­zennégy különböző helyszínen és szakterületen kibontakoztatott példaszerű életutat mutat be. Né­gyen már elhunytak közülük. Nagy Ferencné óvodapedagógus, a megyeszékhelyi központú Sréter Ferenc Népfőiskolái Egye­sület vezetője, a civil élet egyik meghatározó személyisége, Steib ___ ! ' I Értekek a jovo generációinak Pál zagyvapálfalvai általános is­kolai tanár, sikeres, kedvelt úttö­rővezető és Virág László ze­nepedagógus, a salgótarjáni zeneiskola legendás igazga­tója emlékezetét természe­tesen mások idézik meg. Ugyancsak nincs már az élők sorában a tanítóként diplomázott, s erdőtar- csai, kisterenyei nevelő- otthoni pedagógusként is tisztelt Bratinka Jó­zsef, de hátrahagyott egy 1996-os kéziratot, amelynek részletei képezik a róla szóló írás gerincét. A Ba­lassagyarmaton élő Réti Zoltán - aki el­sősorban jeles fes­tőművészként is­mert, de a város zenei életben is maradandót al­kotott - rendkí­vül gazdag munkásságát Kanyó András mutatja be. A kötet sze­replőinek leg­többje saját maga ismer­teti életpá 1 y á j á t. Mondan­dójukat kollégák, tanítvá­nyok, ba­rátok írásai teszik még teljeseb­bé. Báti fánosné, a baglyasaljai óvoda vezetőjeként vonult nyug­állományba, aztán óvónőként dol­gozott a Családok Átmeneti Ott­honában, s 2000-től Baglyasalja Barátainak Köre elnöki tisztét is betölti. Dr. Húszamé Kraft Valé­ria közös óvodai és civil szer­A Magyar Pedagógiai Társaság Nógrád Megyei Tagozata kiadványának címlapja vezeti munkájuk epizódjait ele­veníti fel. Kupcsulik Ágnes pedig többek között a következőket fo­galmazta meg: „Rengeteg teend& je, gondja közepette sem szűnt meg a hétköznapokban is megtalálni a szépséget. Meg tudta őrizni azt a derűt, vidámságot, amit csak keve­sen, mindig képes friss szemmel, nyitott szívvel és elmével nézni a vi­lágot. .. ” Bódi Györgyné dr. nyugal­mazott könyv- tárigaz- g a t ó több szervezet tagjaként, vezetője­ként is hasznosítja tudását, ké­pességeit, 2015 tava­szán pedig megválasztot­ták a Salgótar­jáni Civil Kerekasztal el­nökének. Dr. Fo­dor Miklós Zol­tán, a Dornyay Béla Múzeum igazgatóhelyettese főként azt a tevé­kenységet méltatja, amelyet Bódi Györgyné az intéz­mény baráti köre élén kifejt. Czene Gyu­la,á Petőfi Sándor Ál­talános Iskola egykori igazgatója különösen sokat tett a nagy múltú iskola új arculata, iskola­fejlesztő és sportos jellege kiala­kításáért és mint írásának címé­ben szellemesen megfogalmazza „Civilként is pedagógus” maradt. Továbbra is fontos számára példá­ul a Dolinkáért Egyesület vagy a Szlivka László-emléktorna s rendszeresen jegyzeteket ír a Nógrád Megyei Hírlapba. Czene Gyuláné is erős közösségi köte­lékben dolgozott egész eddigi éle­te folyamán, amelyhez az ala­pokat a családjától, gyermekkori élményeitől kapta. Beállítottságát jól kamatoztatta a nevelőmunka számos területén. Nyugdíjasként is több szervezet tagja, s különö­sen aktív és eredményes tevé­kenységet fejt ki Salgótarjánban a Gyermekekért Baráti Kör érde­kében. Dánné Sályi Mária orosz­angol szakos tanár, a pásztói Mik­száth Kálmán Líceumban önkén­tes ifjúsági- és Erasmus segítő­ként dolgozik. Az egyik szervező­je az Operation Friendship International keretében megva­lósult csereprogramoknak. „Ma­rikának sokat köszönhetek, mint tanítvány, tanár, mentor és barát”- írta róla DrazsdikÉva. Dr. Horváth Emilné közösségi mentalitása évtizedeken át a zagyvapálfalvai általános iskolá­ban pedagógusként és úttöróvezetőként egyaránt meg­nyilvánult. Nyugdíjasként sokáig a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete elnöke volt, s manap­ság is tevékenykedik a Társadal­mi Egyesületek Országos Szövet­sége Nógrád Megyei Szervezete ügyvivő testületében. „Elégedett, boldog embernek vallom magam- talán szerencsésnek is - hisz mindig azt csinálhattam, amit sze­rettem” - mondja. Nándori Ferencné negyvennégy évet töl­tött a családias hangulatú forgáchi általános iskolában, amelynek 12 évig igazgatója is volt. A tanítás mellett sokáig ta­nácstagként, majd önkormányza­ti képviselőként vett részt a köz­ügyek intézésében. Az utóbbi években a Tájak, Korok, Múzeu­mok Egyesülete salgótarjáni szer­vezete meghatározó egyénisége­ként végzett sokrétű, hatékony munkát. Szilasi András elérte ugyan vágyát, a tanári katedrát, de aztán az élet más kihívások elé is állította: volt iskolaigazgató, a Balatoni Úttörőváros főigazgató­helyettese és éveken át dolgozott a megyei művelődés-irányítás­ban. Itt alapozódott meg a mai na­pig tartó civil elkötelezettsége, amelyet mindenekelőtt lakóhe­lyén, Baglyasalja Barátainak Kö­rében úgy juttat érvényre, hogy munkájuk integrálódjék a város szellemi életébe. A budapesti szü­letésű Trencsényi lAszló gyermek­ként és felnőttként is ezernyi szá­lon kötődött Nógrádhoz. Sokféle közösség, egyesület keretében fej­tett illetve fejt ki ma is társadalmi­lag hasznos tevékenységet. „Más­fél évtized alatt megtanultam tőle, hogy semmi sem lehetetlen egy rossz sorsú tanulónak, ha a tanár nem zárkózik el előle, ha hátrá­nyaiért nem bélyegzi és nem aláz­za meg, ha mélységes empátia és szolidaritás jellemzi, ha állandóan azt tartja szem előtt, hogy a diák súlyos gondjait miként lehet mér­sékelni annyira, hogy felszabadul­janak belőle a pozitív és alkotó energiák” - fogalmazott Bogdán Péter doktorjelölt, s nyilván nem csak a saját nevében. Gondolatai gyakorlatilag a kötet minden - „másik oldali ” - szereplőjére is érvényesek... Csongrády Béla Férfi (is) a nagynéni Egy vendégjáték esetében nehéz kiszimatolni, hogy mi késztette a színházvezetést egy adott da­rab színre vitelére. Hiszen a választás, a kínálat soha nem kockázatmentes sem művészi szem­pontból, sem a várható fogadtatást tekintve. Rá­adásul az előbbinek szakmai, erkölcsi, az utób­binak pedig anyagi következményei is vannak. E dilemmák felmerül(het)tek az egri Gárdonyi Géza Színház minapi előadása kapcsán is, hi­szen a társulat decemberben egy jól ismert da­rabot - Brandon Thomas - Aldobolyi Nagy György - Szenes Iván „Charley nénje” című zenés vígjá­tékát - tűzött műsorra és ezzel szerepelt a mi­nap Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban is a Zenthe Ferenc-bérlet keretében. Itt is nagyon sokan úgy ültek be a nézőtérre, hogy - főként az 1986-os, mások mellett Gálvölgyi János, Haumann Péter, Sinkovits Imre, Almási Éva nevével fémjelzett tévéjáték révén - ki tudja hányszor látták már, amint egy nőnek öltözött férfi Brazíliából, a „majmok hazájából” érkezett nagynéniként handabandázik, s ezer­szer hallották már a darab slágerré lett betétjét, az „Orchideák, fehér orchideák...”-at jobbnál jobb előadásban. Mindezek ellenére az egriek vállalkozása sikerrel járt Az előadás kellemes szórakozást jelentett azok­nak is, akik „újszülöttként” nézték végig, s azok sem csalódhattak, akiknek módjukban volt összehason­lítást tenni előzetes élményeikkel. S ez mindenekelőtt a rendező, Halasi Imre érdeme. A Jászai-díjas, Érde­mes művész - három társulat, a zalaegerszegi Heve­si Sándor, a Budapesti Operett- és a Miskolci Nemze­ti Színház egykori igazgatója - mondhatni hagyomá­nyos, de mégis friss, túlzásoktól mentes, jó ritmusú produkciót hozott létre olyat, amelyben minden és nagyjában-egészében mindenki a helyén van. E szempont természetesen mindenekelőtt a színészvá­lasztásra és-vezetésre kell, hogy vonatkozzék. Mond­hatni, hogy senki „nem lóg ki a stábból”: egymáshoz közeli, megbízható alakítást nyújt a két szerelmes ox­fordi diákot, Charley-t és Jack-et megszemélyesítő Tö­rök Tamás és Káli Gergely, a Jack apját, az Indiából ha­zatért nyugalmazott ezredest játszó Vókó János, a Spittigue ügyvédet megformáló Reiter Zoltán, az ifja­kat meghódító Kitty és Annié alakjában Nagy Barba­ra és Babócsi Réka, de ebbe a sorba állítható Ella Dalehayként Nagy Szilvia és Brasett szolgaként Tóth Levente is. A legjobbak azonban - ahogyan illik - a „címszereplők”: a diáktársak kedvéért, a várható hozomány reményében ál-Char- ley-nénjeként pózoló Rácz János és az igazi, valóban módos Donna Lucia d’Alvadorez szerepében Saárossy Kinga. Előbbi remekül oldja meg a váltásokat saját énje és felvállalt nőisége között, utób­bi egyaránt elegánsan kezeli a ré­széről gyorsan felismert csalást és egykori szerelmének, az ezre­desnek a feltűnését. Nem kis mértékben emeli az előadás színvonalát az élő zenei kíséret (a zenekart Nagy Zoltán ve­zényli) a szituációhoz, térhez és időhöz illőek Langmár András díszletei és a mutatósak, illúzió- keltőek a Laczó Henriette által ter­vezett jelmezek is. Cs. B. Eleve humorforrás a Charley-nénjének öltözött, Rácz János alakította Frank Babberley. Jobbra a nyugalmazott ezredes szerepében Vókó János Németországból érkezett a kö­zelmúltban, a Baden-Württen- berg tartomány Bad Boll nevű te­lepüléséről. A feladó az Evangéli­kus Akadémia és a Művelődés- ügyi, Pedagógiai és Iskolapoliti­kai Osztály vezetősége. Aláíró: dr. Jörg Hübner ügyvezető igazgató. A címzett a salgótarjáni székhe­lyű Nógrád Táncegyüttes, ame­lyik a minap leköszönt esztendő­ben ünnepelte megalakításának negyvenedik évfordulóját. A levélírók Szabó Jánosnak, az együttes vezetőjének ezenmód is köszönetét kívántak mondani azért, hogy kollégájuk, dr. Thilo Fitzner a feleségével két alkalom­mal is ellátogathatott Salgótarján­ba és megfigyelőként tanulmá­nyozhatta azt a munkát, amelyet a Nógrád a gyermekek, a felnö­vekvő nemzedékek között, az utánpótlás soraiban a nép­zene és a néptánc megis­mertetésével végez. „Külö­nösen nagy hatást tett ránk az a mód, ahogy a fiatalok­kal bánnak Nagy beleérzés- sel és a különböző korcso­portokkal és diákcsoportok­kal személyre szabottan is foglalkoznak. Összességé­ben az az ismeret erősödött meg bennünk, hogy a nép­tánc és a népzene képes rá, hogy az életet gazdagítsák és a tanulást is támogassák. .- olvasható a levélben, amely a következők szerint fejeződik be: ,Azazidő, amikor a népzene a me­zei munka ritmusát adta meg, el­múlt A zenei és ritmikus gyökerek azonban élnek és Európában új­bálfelfedezzük őket Ónöksokszép példát mutattak fel nekünk erre. Teljes szívből köszönjük. ” A német vendégek egy euró­pai uniós projekt keretében jár­tak Magyarországon valamint A Nógrád Táncegyüttes a jubi­leum elmúltával az új év első nap­jaiban, heteiben is aktív idősza­kot él át. Február 6-án, szombaton 19 órai kezdettel Budapesten, a Művészetek Palotájának fesztivál­A népzene és a néptánc megszerettetését, az utánpótlás nevelését sikerrel végzi a Nógrád Táncegyüttes termében is bemutatja a Nagykállóban fesztiváldíjat nyert „Palóc Madonnák” cí­mű műsorát. A program sajtótájékoztatóját január 26-án, kedden 10 órakor . tartják a Fonó Budai Zene­házban. Ezen az esemé­nyen a tervek szerint Feke­te Zsolt, Salgótarján Megyei iskolapolitikai Osztály vezetésé szeretne Ő lehetőségért hogy megfigyelőkként részt vehettünk abban a munkában, amit Önök a fiatalok között a népzene és néptánc megismertetésével végeznek. A háttér egy európai uniós projekt volt, amelynek keretében Magyarországon, Romániában és Olaszországban azt tanulmányoztuk, hogy miként tud a néptánc a WRtlImtaytftel félbehagyó diákoknak a tanuláshoz való ««MtaSSiásban A Németországból érkezett levél éppen a lókkal való bánásmódot értékelte Romániában és Olaszország­ban is tanulmányozták ezt a té­makört. Tapasztalataikról fil­met is készítettek... Jogú Város alpolgármeste­re, dr. Egyed Ferdinánd, a fiata- Salgótarjáni Néptáncművé­szetért Közalapítvány ku­ratóriumának elnöke, Si­mon Lajos, a Salgótarjáni Közmű­velődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Susán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház rendezője és Sza­bó János vesz részt. csébé Jött egy levél...

Next

/
Oldalképek
Tartalom