Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-05 / 282. szám
Isten veled, Józsi bácsi! Néhány éve - szinte tegnap- egy javakorabeli öregúr fáradt be a szerkesztőségünkbe. Kissé meggyötörtén, ám semmiképp meg nem törten mesélte: felesége elvesztése óta a szürke hétköznapon leginkább az írásba fojtja bánatát. Úgy gondolja, történetei sorstársainak és másnak is örö- mére-okulására szolgálhatnának. Szóval, lehet-e...? - kérdezte. Lehetett. Olyannyira, hogy Bartos József- a megjelent cikkek számát tekintve - kis idő eltelté vei „százados” lett, amelyről itt, e hasábokon is nagy büszkeséggel, és talán még nagyobb örömmel emlékezett meg. Korát meghazudtoló fáradhatatlansággal „dolgozott” hol vicces-vidám hangnemben, hol kritikusan-erélyesen szólva, fontos táisadalmi kérdéseket feszegetve. És most itt az utolsó írás - mintegy búcsúzóul -, szavai szerint egj; ,.formabontó mikulásnapi mese"... Halála előtt egy órával, drótpostán küldte át családtagjainak, hogy-szokás szerint-a vé leményüket kérje. Aztán elindult, hogy megvásárolja egyik legfontosabb munkaeszközét, a naptárat. A papírüzletben azonban rosszul lett, és... Véget ért egy élet És most itt ez az írás - búcsúzóul. Jellegénél pgva életrajzi adatokkal - urambocsá'közös emlékkel - telve kellene legyen. Ehhez viszont töviről-hegyire meg keltjeit volna) ismerni azt az embert, akit ezekkel a szavakkal szeretnénk utolsó útjára kísérni Mi ezt elmulasztottuk... Mert az a bizonyos első személyes találkozás az utolsó is volt. Miért alakult így...? Talán túl természetesnek vettük Józsi bácsi létezését? .Azt, hogv van és lesz...? Vagy maga a világ ilyen? A teljesebb, boldogabb életre való törekvés nem hágy időt arra, hogy kellőképpen megismerjük a „Bartos Józsi bácsikat”- akik révén egyébként többek, boldogabbak lennénk...? Mert tudjuk, mit veszítettünk. Papírra vetett gondolatai kristálytisztán tükrözték lénye lényegét: eltéphetetlen kötődését élő és eltávozott szeretteihez; keresztényi hitét; rajongását szülőfalujáért, Kishartyánértésa neki otthont adó városért, Salgótarjánért; imádatát a madarak, a virágok és egyáltalán, a tér mészet iránt; önzetlenségét; az elesettekért érzett aggodalmát; az emberi lélekbe vetett töretlen hitét; az emberek iránt érzett megingathatatlan szeretetét... írásain keresztül mindent-min- dent megmutatott és átadott magából, ami valakit emberré, a „nagybetűs” emberré tesz Látjuk, mit veszítettünk, és tudjuk, mit mulasztottunk - de most már késő, hiábavaló visz- szafordulni... Nekünk, a Nóg- rád Megyei Hírlap nagy családjának momentán nem maradt más, mint sajgó szívvel elrebeg- ni: isten veled! Nyugodj békében, Józsi bácsi...! (1937-2015) Igen. Jól értik kedves olvasóim. Már csak a vak nem látja, hisz’ evidens, magától értetődik, hogy a világ változásait követve mindennek, még a mikulásszakmának is változnia kellett. Másképp’ lemaradtunk volna az esztelen, rohanó tempóban, napról- napra változó világban. No de, kérdem én: ennyire megváltozni, lassan a világot is utolérni, vagy elhagyni...?! Hiszen már most is minden dicséretes, kis túlzással tökéletes, akárha csak az apróságokat nézzük is. Már hallatszik mindenünnen: „modernek" vagyunk, és a világ élvonalában kopogtatunk. Hajrá Mikulázia! - harsogja a Mikulásokért szurkolók tömege is. Nem meglepetés, hogy már képesítés és élettapasztalat nélkül is lehet valaki Télapó. Láttam én már karón varjút... És láttam (persze csak beöltöztetve) pólyás babamikulást, nagyobbacska gyermekmikulást, édesanya-mikulást, nagymama-mikulást, Miklós-miku- lást és mindenfajta-mikulást - hogy csak a legfontosabbakat soroljam... Persze „felhígult” a szakma, mivel valamikor férfias, sőt igazi férfi foglalatosság volt ez. Hisz a Mikulás egy személyben volt angyal, aki ha kellett, dicsért és ajándékozott, és ördög, aki ha kellett (ha nem), korholni és büntetni is tudott, nem beszélve a rossz gyerekek aranyvesszőkkel történő megcsapkodásáról. Megtenné ezt egy aranyszívű nagymama is...? Na, ugye! Nem vicc! Ma már ott tartunk, hogy mindenkiből, minden lehet - Télapó és a mostanság igazán divatossá vált, csak büntetni tudó kisördög, vagyis krampusz is. Egyéves kortól egészen kilencvenkilenc esztendősig, vagyis a bölcsőtől a koporsóig! Ez ügyben jól állunk, mégis - félre ne értsék! - az egész úgy rossz, ahogy van... Sok a Mikulásunk és kevés a tennivaló, de hamarosan mi leszünk a nyári mikulások országa is. És ezután kérdezhetnék: e nagyon fontos társadalmi ügyben egy íródeák mit tehet? Hát-hát...?! Közvélemény-kutatást és egy ^icipici konzultációt tartok (saját magammal) néhány ismerős és ismeretlen ember bevonásával. Előbb saját tapasztalataimból merítek. Hajdanán-danán kis falumban, Kishartyánban csak „égi mikulás” volt, akit úgy hívtak, Szent Miklós - és emlegették is édesanyámék eleget... Noha égetnivaló rossz gyerek voltam, egy szem almával és egy szem dióval mindig megörvendeztetett. Egy éjszaka - lehet, hogy csak álmomban - mintha a Mikulás jött volna közénk. „Szent Miklós alászállt, / a kéményen besétált, / s a szívünkhöz is közebb jutott!” S azóta... Bizony-bizony megváltozott a világ. A ma kisgyerekei már a rénszarvassal közlekedő, a Sarkkörön élő Joulupukkiban „hisznek”. Őt tartják igazi Mikulásnak; csak az nem fér a kis kobakjukba: egyetlen este leforgása alatt hogyan lehet a világ összes gyermekét boldoggá tenni...? Sajnos ez lehetetlen! A nagyobb gyerekek viszont már felismerni vélik a mikulásokban szüleiket, nagyszüleiket, ismerőseiket, sőt a nyolc-tízévesek többsége már csak Jézuskában hisz. És ez jó! A szülők elmondásai szerint ez egy mikulás-ország, egy mikulás-világ, a sok helyen még meglévő bérelt-mikulásokkal együtt. És hogy is van ez? Felkészítő tanfolyamok ezrekért, Mikulás-öltözék és krampusz-jelmez cakkon-pakk (bajusz, szakáll és ördögszarv is beszámítva) nem fillérekért... Nem túlzók: sok a Mikulás, de szegény az eklézsia. Ezért a munkahelyek jó részén az ott dolgozó papát, mamát, nagyit és sok helyen még a nagyobb gyerekeket is beöltöztetik. Konklúzió: milyen jó, hogy Mikulásban bővelkedünk! így minden családban található egy vagy több (nyári) Mikulás. Én változatlanul Szent Miklósban, Myra püspökében hiszek. A Mikulást, azt a csodálatos napot neki köszönhetjük. Életéről több legenda is kering. A legismertebb: egy szegény ember azért nem tudta férjhez adni lányait, mert nem volt hozományuk. Miklós püspök segített. Az éj leple alatt arannyal telt erszényeket tett házuk ablakába, s így mindhárman férjhez mehettek. Jószívű volt. Minden vagyonát szétosztotta a szegények között. Sajnos, a Mikulások már nem a régiek... Nincs álmodozás. Nincs meglepetés. Csak „erőltetett csináltság” van. Az ajándék sokak számára szinte természetes. És sok, nagyon sok a magára maradt szegény ember is. S hol van rtiar á S&eftt Míklós-i példa, az önzetlen adakozás, a csoda meghittsége, a gyermeki illúzió és a nagyon is hihető mese? Vissza lehet még fordulni a Mikuláziából? Nem tudom... Segítsünk, hogy Szent Miklós minden gyermek ablakára rátalálhasson! Bartos József A munka sem véd meg a szegénységtől Lejtmenetben van Nógrád megye. Ezt igazolja a lakónépesség rohamos csökkenése és a dolgozók alacsony keresete is Korózs Lajos szerint, aki az észak-magyarországi szegénységről és a hazánkban tapasztalható áldatlan szociálpolitikai állapotokról tartott sajtótájékoztatót a napokban a megyeszékhelyen. Salgótarján. Egy év alatt 354 fővel csökkent a gyermekkornak száma Nógrád megyében, lényegesen kevesebb gyermek születik, mint korábban, a beruházások aránya elmarad az előző év azonos időszakától, a fizikai munkát végzők jelentős része pedig rabszolgaként dolgozik - így foglalta össze szűkebb hazánk szociálpolitikai helyzetét Korózs Lajos, a parlament népjóléti bizottságának alelnöke. Említett néhány elrettentő adatot a KSH „Fókuszban a megyék” című 2015. évi kiadványából: az egészségügyi és szociális ágazatban fizikai munkát végzők nettó átlagbére havi 56 ezer 156 forint, amit „kimondani is szégyen” - jegyezte meg. A szolgáltatás és az adminisztráció területén tevékenykedők 66 ezer 559 forintot, míg az oktatási intézmények fizikai alkalmazottai 77 ezer 582 forintot vihetnek haza áüagosan. Visszafogott örömmel közölte, hogy majdnem 40 százalékkal emelkedett a lakásépítések száma. Ez a mutató azért lett ilyen magas, mert a megelőző évben mindössze 11 építési engedélyt adtak ki megyeszerte.- Gyakorlatilag politikai megrendelésre gyártja a KSH a statisztikai adatokat - így reagált a képviselő arra, hogy az intézet szerint lényegesen csökkent a szegények, valamint a kirekesztésben élők száma Magyarországon. Érdekesnek tartja, hogy ugyanazt a mérést végzik ugyanazzal a módszertannal, minősítési pontokkal és súlyokkal mint a Magyar Tudományos Akadémia tudós szak- 1 * emberei „az ország legjobb statisztikusaival, a Tárkival együtt”, és mégis kirívó a különbség az adataik között. Amíg náluk az ország 38 százaléka nélkülöző, addig a KSH-nál „csak” 28 százalék. Az emberek 76 százaléka nem tud váratlan kiadást finanszírozni, nincsenek megtakarításaik. A megkérdezettek kétharmada azt nyilatkozta, nem engedheti meg magának az egyhetes nyaralást. A háztartások egyötödének van rezsielmaradása és 500 ezer háztartás nem tudja megfelelően fűteni a lakását. Megdöbbentőnek nevezte, hogy 250 ezer háztartásban nincs mosógép a 21. század derekán. Ha a KSH-nál még egyszer módszertant változtatnak, ahogyan nemrég is tették, akkor nagy valószínűséggel lassan el is tűnnek a szegények az országban - ironizált Korózs Lajos. Úgy fogalmazott: vitathatatlan, hogy a legkevesebbet keresők nettó bére emelkedett az elmúlt évben, de ezt a közmunkások magas számának tulajdonítja. A legszegényebb egymillió ember jövedelme 2010 óta mindössze 1300, míg a leggazda- gabbaké 38 ezer forinttal nőtt. Észak-Magyarorszá- gon 1 millió 13 ezer forint volt az éves nettó átlagjövedelem, ami havi 84 ezer forintot jelent. Úgy véli, a társadalmi juttatásokat, segélyeket nem azoknak adja a kormány, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, hanem azoknak, akiknek előtte is sok volt. Ha egy embernek mindösz- sze annyi a jövedelme, hogy abból csak a lakhatását és élelmezését képes finanszírozni, „akkor rabszolgaként él”. Három héttel ezelőtt a gyalázat napja volt a népjóléti bizottságban - jegyezte meg -, amikor a kormánypárti képviselők leszavazták a gyermekéhezés felszámolására tett indítványt, amelyet civilek kezdeményeztek. Egy országgyűlési határozattal felhatalmazást kapott volna a kormány, hogy sürgősen tegyen lépéseket a hétvégi és szünidei gyermekéhezés megszüntetésére, de mindez nem valósulhatott meg. i V 4 ' Hál1 íi lyiitfíifjic emu Vk meri 1 ITIUI U I«IlIlUIUhJ wVIII U I vklm
