Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-23 / 297. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) Jézus földi megszületésének ünnepe a szeretet ünnepe a nagyvilágban. Több egy „sima” ünnepnél, a vallásos és nem vallásos embereket is megállásra hívja, hogy egy kicsit kizökkenjenek a rohanásból, odafigyelve a másikra, a szeretteinkre. És legfőképpen odafigyelve a Gyermekre, áld világra jövetelével békét, szeretetet fürdetett az embereknek, földi létével hitet és reményt adott az elcsüggedtek- nek, örömet hirdetett a szomorko- dóknak, azoknak, akik úgy érezték, ennél lejjebb már nem jöhet, mélyponton vannak és mélyponton van a világ is körülöttük. Aktuális-e ma az ő üzenete? Aktuálisabb, mint valaha. A remény- vesztettség, a gyűlölet, a bánat, az elkeseredettség hatalmas méreteket öltött, mindez egy világméretű megingással és bizonytalansággal együtt, erkölcsi válsággal párosulva tetőzik rajtunk. Az öldöklés, a gyűlölet, a háború most (még?) nem szemtől szembe találkozik velünk, attól sokkal mélyebben létezik: beférkőzött a mindennapokba, beépült a baráti, a családi vagy a munkatársi kapcsolatokba egyaránt. Sokan elvesztették a hitet, a reményt, hogy lehet még jobb, hogy egyszer még a szeretet fénye újra beragyoghatja a világot. Mert ma ez a fény csak pislákol. Pedig az isteni Gyermek ma is ugyanolyan erővel ragyog felénk, mint kétezer éve, de a mi sötét világunk nem vesz róla tudomást, bezárja az ajtót és ablakot, nem akar tudni, hallani róla, a maga útját járja. Valahogy így érezhette az akkori idők népe is, ahogyan mi most Ugyanazt érezzük, mint akkor, amikor Jézus született, pedig hol vannak már a Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek „Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ö, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket Ugyee, apukám, nagyon szereted?" Az apa nem szói Olyan hallgatag. De a kis ked\enc nem vár szamkat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. „Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, ■ és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ő, Isten Fia, 6, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?" Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél. „Ott se nyvghatott szalmafekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át Milyen kesenes útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?’’ Az apa leteszi a gyermeket „Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?" Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti Mosta szeméből könmndiirmy fakad Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szíiébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: „Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?" SfUttfSSStfStfSSSSftSÍÍSfl imádta. Nem gondolkodott, nem kételkedett, mert tudta, hogy útra kell kelnie, ha mesz- szire is, de el kell mennie a jászolhoz. Nekünk ilyen messzire már nem kell menni, a szívünkben születik meg a szeretet, ha akarjuk. A két szülő csendben figyeli az istállóban a csodát. Itt a Gyermek, akit idős és fiatal, a pásztorok és a napkeleti bölcsek is keresnek, mert tudják, hogy ott kell lenniük nála, ajándékot visznek, hogy hódolhassanak előtte. „Láttuk csillagát napkeleten, eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” - mondják a bölcsek. Ilyenkor, karácsonykor egy kicsit többen vannak a szentmiséken, olyanok is eljönnek, akikben a fény nem aludt ki, csak halványabban pislákol. Hallanak jó szót, bátorítást, talán nem is emlékeznek pontosan a liturgiára, ők csak azt érzik magukban, mint a napkeleti bölcsek: indulni kell, mert látták csillagát napkeleten. És milyen jól teszik, hogy elindulnak. Milyen jó, hogy karácsony ünnepén elmennek a templomba, és milyen jó lenne, ha a napkeleti csillag fényét házavinnék, és az otthonukba is világítana. Jó lenne, ha minél többen éreznék meg ezt a hívást, és nemcsak karácsonykor, de az év többi napjain is. Jó lenne, ha az ünnep üzenetét megéreznénk, megfogadnánk, .aszerint élnénk. Ahogyan Mária a szívébe véste a pásztorok szavait és elgondolkodott rajtuk, úgy kell nekünk is ezt tennünk a karácsony üzenetével. Jól összecseng ezzel a népszerű kis dal szövege: „Ha elmúlik karácsony, a szeretetlángja halványabban eg, / de ha vigyázunk rá, nem alszik ki:’’ Kívánom, hogy ezt a fényt, amelyet hazaviszünk otthonunkba, meg tudjuk őrizni az ünnep utánra, a szürke hétköznapokra is, hogy ránézve hit, remény, szeretet töltse be majd otthonainkat! Ezen gondolattal kívánunk a szerkesztőség valamennyi munkatársa nevében a kedves olvasóknak áldott, békés, szeretetteljes ünnepet! Veszelovszki Balázs rómaiak, hol van „az isteni” Augustus (Octavianus) császár, hol van a szintén isteni hatalmúnak gondolt Heródes vagy Pilátus? Elhulltak az idők során, elfeledte őket az utókor, a könyvek olykor hamiskás, retusált lapjairól találkozhatunk velük. A Gyermek alakja, igéje, mondanivalója azonban él, örök, tiszta és megkérdőjelezhetetlen. Ránk vár, minket vár, minket hív. Nekünk szól ma az angyalok szava, a „nagy öröm”, amelyet hirdetnek. És hozzájuk csatlakozva mondhatjuk mi is a mai éjszakán: dicsőség mennyben az Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek! Többször írtam már Adyról, egyik kedvenc költőmről, akinek nemcsak versein, de talán egész életén is átvonul a „hiszek hitetlenül lstenben”gondolata. Az állandó istenkeresés, az állandó vívódás, a soha meg nem érkezés jellemzi a „nyakas kálvinista” vallásos költészetét. Ki tudja,, hányszor tért le az útról, de mindig érezte, hogy egy kéz utánanyúl és visszatéríti. Az Istenhez hanyatló árnyék című verse így zárul: „S hányattatom, miként a sáska,/Mert csak Tenéked van erőd / S mert nem láttam régen előbb: / Nem szabad hinni senki másba. ” Hitt mindenben: szerelemben, elmúló boldogságban, Párizsban, Lédában, és rájött, Istenben kell bíznia. Ez a karácsony üzenete a mai kor emberének is, miként száz éve is volt elődeinknek. Isten útjára visszatérni, amelyet elődeink tapostak ki. Visszatérni, és úgy járni az úton, hogy az eleső- ket felsegítjük, az elkalandozókat visszahívjuk, a megtévedőket jóra intjük, a velünk lépkedő kezét megfogva megyünk előre, a biztos célunk felé. Együtt, a jóért ösz- szefogva, a jövőt építve. Karácsony fénye útmutató ebben. „Be sem volt az egészről, otthonában imádkozott, megjelent neki az angyal, köszöntötte, és elmondta a jó hírt. Ő egyetértett a fenti gondolattal: számára nemcsak Jézus világra hozatala, de a család is a legfontosabb volt, nem beszélve Jézus felneveléséről és arról, hogy egy életen át mellette volt. Ő valóban úgy érezte, a kisgyermek megszületésével a legszebb dolog történt az életében, pedig várandósán, nagy pocakkal kopogtattak házról házra, és senki sem volt, aki befogadja őket, és végül egy istállóban szülte meg a gyermeket. Nem érezte tehernek, ellenkezőleg: a legszebbnek érezte, ami történhet vele. A másik fontos szereplő, amellyel a mai kor embere azonosul: a kisfiú (a pásztorok jelképe). Bár nagy a korkülönbszép a régi kép, a tiszta,/ Be szép volt a világon élni.” - írja a Menekülés az Úrhoz című versében, amit szinte teljesen szétfeszít ez a kettősség. Ebben írja: „megszakadt szép imádkozásunk”, majd rögtön választ Is mond rá: adjuk Istennek hittel magunkat, higy- gyünk néki, mert az nem lehet, hogy az Élet a senkié vagy az emberé legyen. Kell, hogy egy erősebb, egy felettünk lévő irányítsa a mindennapjainkat, és ha ez így van, akkor a jelen képe is tiszta lesz, és a jelen világában is szép lesz élni. Négy ember áll előttünk a betlehemi karácsonyi képen: Mária, József és a két gyermek. A féltő édesanya, a gondoskodó családapa, és a két, barátkozó gyermek. Néhány napja hangos a média attól, mert valaki olyasmit mondott, hogy a nők a gyermekek világra hozásával érik el az önmegvalósítást. Talán erősen fogalmazhatott, vagy túl sarkítottan, de ezzel a mondatával tulajdonképpen kiállt a család védelme mellett, amelyet napjainkra teljesen szétzilált a média hamis, torz, igazságtalan képet mutatva be. Mária nem gondolkodott ezen, fogalma ség, mégis megközelíti a kisfiú a betlehemi kisdedet, ajándékot is nyújt neki. Meghallgatta az angyalok szavát, a felszólítást: jöjjetek, imádjuk, ment és Jöjjetek, imádjuk! *» 4 I i I
