Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-21 / 295. szám
Krakkó és Évek óta küzdött gyomorsav- túltengéssel Marika. Folyamatosan égett a gyomorszája, fájt a torka, és köhögési rohamok jöttek rá, szinte minden refiuxos panasz gyötörte. Egy alkalommal épp egy ismerősömnek panaszkodtam az évek óta meglévő gyomorégésre, mikor hitetlenkedve megkérdezte, hogy: „Még a Salvus gyógyvíz sem használt?” I Ekkor határoztam el, hogy egy pró- 1 bát megér.Mindenképpen termé- 1 szetes úton akartam a problémámat jj kezelni. Eleinte szkeptikus voltam, nem bíztam a sikerben, ami nem is jött azonnal. Pár hete tartott már az ivókúrám, amikor egyik este azon vettem észre magam, hogy szokásos panaszaim egész nap nem jelentkeztek. Azóta reggel a napom Salvus-szal indul, minden nagyobb étkezés előtt és után iszom belőle. Végül a napomat is ezzel a kellemesen sós gyógyvízzel zárom. Az ivókúrák között hat hetente tartok egy hét szünetet. Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a természetes gyógyvizet, teljesen megváltoztatta az életemet! Jó szívvel ajánlom mindenkinek, a szomszédok például már mindannyian Salvust isznak. A Salvus Gyógyvíz Permet gyógyszertárakban és gyógyt,érmék üzletekben, a Salvus Gyógyvíz élelmiszer áruházakban is (Auchan, Tesco, Fűszértek, Coop, továbbá Rossmann üzletekben) kapható. Egy lóerős jármű, mobilon kommunikáló sofőrrel Zakopane közelében, a hegyekben Krakkó óvárosában Szent Hedvig legendájára emlékeztet ez a feszület és örökmécses egy kápolna falánál. A lényege: a szentéletű, az Anjou-ház magyar ágából származó királyasszony megtekintette a kápolna építését, és látta, hogy az egyik kőműves keservesen sír. Megkérdezte, hogy mi baja van, erre elmondta, hogy beteg a felesége, nincs pénze a gyógyíttatására. Hedvig akkorra már mindenét szétosztotta a szegények között, semmije nem maradt - gondolkodott azonban, hogy mit is adhatna a szegény kőművesnek? Akkor vette észre, hogy az egyik cipőjén még megvan az aranycsat. Odanyújtotta ezért a lábát, hogy a kőműves levegye, közben a lábanyoma megmaradt a malterban. Ezt a kőműves szilárdulás után eltette, az aranycsatért kapott pénzből pedig meggyógyíttatta a feleségét. A lenyomat ezen a helyen a mai napig megvan. Krakkó fellegvárát, a Wawelt valamikor az 1930-as években res- tauráltatta a lengyel állam. Ekkor felnyitották az itt eltemetett királyok és királynők, más jeles személyiségek szarkofágjait is. Kiderült, hogy Szent Hedvig valamennyi ékszerét fából faragták, csak aranyfüsttel borították be, hogy ne lehessen látni. A legenda tehát akár igaz is lehet. A főtér, a Posztócsarnok környéke advent idején itt is a vásár helyszíne, venni ugyan nem érdemes semmit, viszont lehetőséget teremt a helyi gasztronómia kipróbálására. A lengyel különlegesség, a forralt sör málnaszörppel nem olyan borzalmas, mint a leírás alapján gondolná az ember, sőt, hideg téli estéken kimondottan kellemesen fűti az embert. Belülről. Akárcsak a Krakkó főterén több helyen is árusított forralt bor. Ez jó eséllyel magyar eredetű, hiszen a Galíciában a szőlő már nem terem meg. A különféle lengyel ételspecialitások pedig - ízlés dolga, kinek mi, mennyire ízlik. ízléseken tudvalévő, hogy nem vitázunk. A város környéke, a Tátra ez idő tájt már jó eséllyel havas tájai tovább növelik Krakkó vorízerejét. Nem lehet elég szépen leírni. El kell menni és megnézni! Faragó Zoltán Krakkóba utazni a magyar embernek olyan, mint hazatérni, boldog békeidőkre emlékezni, amikor Galícia még az Osztrák- Magyar Monarchia része volt és - Lengyel- ország felosztása ide, vagy oda - mégiscsak egy hazában éltünk. A gondokról persze éppen a magyarok tehettek a legkevésbé, azt pedig, hogy hová jutottunk azóta, inkább hagyjuk... Télidőben, amikor a modern világra legfeljebb az advent idején itt is mindent ki- és megvilágító fények emlékeztetnek, különleges érzés a krakkói óvárosban kószálni. Sötétben is ráakad az ember Balassi Bálint emléktáblájára, a Jagelló Egyetem épületére, ahol annyi magyar diák koptatta az előadótermeket... I I r » f *
