Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-19 / 294. szám
FOTÓ: MOTION PHOTOGRAPHY „L elkűnkben gyújts pici gyertyát sokat...” Év végi beszélgetés Skuczi Nándorral\ a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökével- Tisztelt Elnök Úr! Lassan az esztendő' végéhez közeledünk. Hogyan értékelné ezt az évet a megyei közgyűlés szemszögéből? Melyek voltak azok az események, történő sek, melyek Ön szerint meghatározták ezt azévet?- A megyei önkormányzat fő feladata, a területfejlesztés szempontjából a legfontosabb eredmény, hogy lezárult a 2014-2020 időszakra vonatkozó fejlesztési tervezés. Év végén megnyílnak a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program pályázatai, melyet a megyei települések többnyire felkészülten várnak. Az elmúlt három év során megszülettek a megye területfejlesztési alapdokumentumai, így stratégiai szinten a területfejlesztési koncepció és program, operatív szinten pedig az Integrált Területi Program, amely már a rendelkezésre álló 41,13 milliárd forintos forrás felhasználásáról rendelkezik. A tervezők és a közgyűlés mögött három év kemény munka áll, melybe megyei szinten sok száz szakembert, véleményezőt vontunk be. Számos alkut kellett lefolytatnunk a program Irányító Hatóságával annak érdekében, hogy a legtöbb település részesedhessen a forrásokból, és a támogatási kérelmek elbírálásánál érvényesülhessenek a területi érdekek, a stratégiai dokumentumokban megfogalmazott célok.- Magyarország rengeteg forrást hívott le - az Európai Unió és Magyarország kormánya társfinanszírozásában - az elmúlt időszakban. Nógrád megye hogyan áll ezen a területen? Melyek azok a nagyobb projektek, amelyre a megye büszke lehet?- A Nógrád megye által lehívott források nagyságrendjével összességében nem lehetünk teljesen elégedettek ha azt nézzük, az ország mely régióiban lenne a fejlesztésekre a legnagyobb szükség. A forrásokért a területi szereplők nem egyforma eséllyel szállnak versenybe. Az erősebb fejlődési potenciállal rendelkező térségekben nagyobb az önerő, több forrás jut a projektek előkészítésére, és jellemzően nagyobb az együttműködési készség is. A 2007- 2013-as ciklus utolsó éveiben volt érezhető, hogy a megyei pályázók jobban rákapcsoltak a forrásszerzésre. A teljesség igénye nélkül néhány kiemelt példát nevesítenék. Az Észak-magyaroroszági Operatív Program keretében jól szerepeltünk a turisztikai pályázatokon (Hollókő, Szentkút, Novohrad-Nógrád Geopark, egészségturisztikai fejlesztések), és számos vállalkozás épített, újított fel telephelyet megyeszerte, amely foglalkoztatás bővítéssel is járt (pl. a Parat Ungarn Kft. és Zöllner Kft. Szügyben). A Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program támogatásával létesített új üzemet a Sinia Kft. Bátonyterenyén, az Urbán és Urbán Kft. pedig Rútságon. A foglalkoztatás-bővítéshez egyénileg kisebb, de összességében már kézzel fogható mértékben járultak hozzá azok a helyi kis- és középvállalkozások, amelyek technológiai fejlesztést, vagy innovációs projektet valósítottak meg, esetleg piacot bővítettek pályázati támogatással. A leghátrányosabb helyzetű emberek foglalkoztatásának elősegítésére a helyi közmunkaprogramokból szociális szövetkezetek nőnek ki. Méltán lehetünk büszkék Nógrád megye hét-hét településének példaértékű összefogásával - Héhalom és Bér települések központjával - az országban elsőként megalakult termelői közösségekre. Reményeink szerint a termelői kiscsoportok új szemléletet hoznak a magyar vidékre, segítséget jelentenek a települések, a családi és kisvállalkozások számára, minta értékű irányt adnak a vidékfejlesztésének. Komfortérzetünket javítják a csatorna beruházások (Szirák és térsége), illetve az útfelújítások, melyekből a 21. sz. főút négysávúsításának folytatása a legnagyobb volumenű.- Lassan elindul a Széchenyi 2020projektjeinek a kiírása, lassan realizálódnak a források. Hogyan áll a egye ezek előkészítésével? Mikorra várható, hogy ezek a programok kézzelfoghatóvá válnak az itt élők számára? A megye hogyan tervezi ezeknek a forrásoknak az ütemezését?- A források egy kisebb része már elérhető, azonban 2016 elejétől számítunk a pályázatok tömeges megjelenésére. Szeretnénk, ha a megyei önkormányzat a korábbinál erőteljesebb közreműködést végezne a fejlesztések koordinálásában, amely a területfejlesztési törvény szerint is kiemelt feladata. Fontos, hogy a pályázati információk eljussanak minden érdeklődőhöz, és rendelkezésre álljanak azok a szervezett kapacitások, amelyek képesek hiteles információt nyújtani, jó minőségű támogatási kérelmeket elkészíteni, és finanszírozást, szakmai segítséget nyújtani a projektek megvalósításához. Ez a munka már megkezdődött, hiszen a Kormány eldöntötte, hogy 2017-ig az ösz- szes európai uniós forrást megnyitja. Sok dolgunk lesz az elkövetkező két évben!- Az elmúlt esztendőben Elnök úr szinte végigjárta az egész megyét, részese volt különféle programoknak, találkozott a megyében élőkkel. Melyek voltak az év legemlékezetesebb pillanatai?- Valóban volt alkalmam bejárni megyénket, sőt az egész egykori Nógrádot is. így tiszteleghettem Alsósztregován Madách-, Szklabonyán Mikszáth emlékének. De maradva határainkon belül; számomra nincs Nyugat-Nógrád meg Kelet-Nógrád. Nekem csak Nógrád létezik, s azon belül odamegyek, ahová hívnak. Nos, sokfelé invitáltak, s ha csak tehettem eleget tettem a megkereséseknek. A számos élmény közül hirtelen kivillan a Bánki-tónál rendezett Jazz-fesz- tivál a maga igényességével, s a fejlesztések okos felhasználásának köszönhetően gyönyörűen megújult környezetével, a szoborformájában immár tiszteletbeli nógrádiként nálunk maradt Amstronggal és Joe Murányival. Felejthetetlen élményt nyújtott az ünnepi közgyűlés alkalmával Szentkút. Megyénk szakrális központja végre infrastruktúrájában is megfelel a hozzá méltó szerepnek; hazánk nem csak egyik legjelentősebb, de egyben egyik leglátogatottabb zarándok- helyévé emelkedett. Maradandó élmény volt megtapasztalni hogyan simult a hely szelleméhez az ízig-vérig nógrádi alkotás, a „Palóc Madonna” című előadás. Köszönet érte az alkotóknak és az előadóknak. Gyönyörűség volt átélni miként lehet valami egyszerre magyar és egyetemes, miközben palóc. Aztán varázslatos élmény volt a „Muzsikál az erdő” című fesztivál idei megrendezése. Bizonyítva, hogy egy civil ötlet kis hátszéllel milyen szárnyakat növeszthet. Persze az emelkedettebb lelkületű találkozók közé jó szívvel besorolhatók a gasztronómia köré szerveződött fesztiválok is, viseljék azok a „Haluska”, a „Tócsni”, vagy a „Liba” elnevezést. Szécsényben Rákóczit ünnepelve, vagy Herencsény- ben a Palócok Vigyázó Nagykeresztjénél állva az ember szinte beleborzong a felismerésbe; milyen hihetetlenül mély és hatalmas a mi kulturális örökségünk, milyen óriási a felelősségünk ennek megőrzésében, éltetésében, gyarapításában. Összességében elmondhatom, minden alkalommal, amikor személyesen részt tudtam venni egy-egy közösségi rendezvényen, mindenhol azt tapasztaltam, hogy mennyire vendégszerető, mennyire hagyománytisztelő s ugyanakkor mennyire kreatív a mi népünk. Ezúton is köszönök minden meghívást.- Advent időszakát éljük. Közeledik a Karácsony. Elnök úr hogyan éli meg a várakozás időszakát, és hogyan készül az ünnepre?- Számomra Advent időszaka elcsen- desedést, magunkba nézést, egy különlegesen mély lelkiállapotban élést is jelent. Ilyenkor mintha élesebben jelentkeznének a létünk értelmét firtató kérdések. Mintha Advent üzenne a várakozásban élő minden korosztálynak. S mintha azt üzenné: Vegyétek észre az Urat! Nyissátok meg a szíveteket! Vegyétek észre a másik embert! Vegyétek észre mi az, amire valóban szükségetek van! Vegyétek már észre, hogy egy világrend reng körülöttünk. Vegyétek észre, hogy egy új korszak viharos hajnalán élünk! Ráadásul olyan térségben, ahol igényeinket nálunk gazdagabbak alakították, ahol ezeket az igény szinteket képtelenség elérni. Sőt, rövidesén azoknak is lassan (vagy gyorsan) le kell mondaniuk erről, akik ezt (jó részt a mi kárunkra) még képesek voltak fenntartani és kielégíteni a maguk számára. Advent várakozása az idén talán ezt a felismerést is adta nekünk. Az örök élet reménye mellett földi létünk berendezésének új, az értelmes munka vezérelte módozatait kell megtalálnunk vagy kidolgoznunk. Nekünk talán elől haladva, de mindenképpen másokkal együtt. Azokkal is, akik hívők, azokkal is, akik istenkeresők. Azokkal is, akik nem a hit felől, de a keresztény emberhez hasonlatos jó szándékkal közelítenek. Ők is sokan vannak, és egy történelmi korszak után kialakult réteget képviselnek, sok értékkel. Nemzettudattal, hazafisággal, szorgalommal. Nos, mind így együtt tele jó szándékkal, bizalommal, áldozat- vállalással biztosan megtaláljuk az emberhez igazán méltó élethez vezető utat. Itt kell megmondanom: engem, mint egyszerű embert, s mint politikust is mélyen megérintett Dóra Ottónak, Salgótarján polgármesterének az első adventi gyertyagyújtásra betegágyáról küldött üzenete. Azóta sajnos eltávozott közülünk. Halála beárnyékolta Salgótarjánban a várakozás időszakát. De vissza a kérdés második részéhez, Karácsony ünnepéhez. Mit is jelent nekem Karácsony? Ha egyszóval kéne válaszolnom, azt mondanám: az ünnepet. Ha két szóval, akkor Szent Ferenc szavait idézve: az ünnepek ünnepét, vagyis a Megváltó születésének az ünnepét. Had említsem meg, hogy az első betlehemet is Szent Ferenc állította még 1223-ban Greccióban. És akkor megérkeztünk az én betlehememhez. Ahhoz, amit szülőfalumban az éjféli misén gyermekként olyan megindító- an szépnek láttam (nyilván az is volt), mint magát a történetet. És szépek voltak a karácsonyi dalok, amelyek a tömjén illattal keveredve átjárták a templom belsejét. És csodálatosan csikorgóit a hó a miséről hazafelé menve, és otthon várt az „angyalhurka”, amit nagymamám sütött, mire hazaértünk. És együtt volt a család. És másnap és harmad nap jöttek a rokonok. És mi gyerekek napestig szánkóztunk. Mert szép a havas tél, szép a Mátra, jó együtt lenni szeretteinkkel. Szóval csodálatos a karácsony a gyermeknek. Legalábbis én így emlékszem. Szeretném, ha a fiam is minél többször átélhetne hasonlóan szép karácsonyokat. S, kívánom ezt minden mai gyermeknek. Manapság újra, és egyre több helyen állítanak betlehemet. Köztereken is, élőt is. A betlehem állítás lényege, hogy az egykori események átélése hozzásegítsen ahhoz, hogy az emberek saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelyben minden karácsonykor beleszülethetik a kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, még sem követelődzött, nem is fenyegetőzött, bosszút sem akart állni kitaszítottságáért, inkább magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést egy lett velünk e szent éjszakán. Elhozta a legnagyobb ajándékot, a megváltás ajándékát. Hát innen az ajándék, no meg a három királyoktól. Én olyan karácsonyt kívánok minden házba, hogyha az angyalok belesnek az ablakon, hát ne csak a nagy masnis csomagokat lássák, hanem azt, ahogyan az ott lévők örülnek egymásnak. Idén a családi ajándékozás mellett a jelenleg legnehezebb sorban élő magyar közösséget, a kárpátaljaiakat támogatom - munkatársaimmal együtt.- A várakozás és az ünnep után hamarosan egy új évet kezdünk meg. Mit üzen az itt élőknek az újév kapcsán?- Az egész megyét érintő átfogó, sőt egyes elemeiben határon átívelő gazdasági és infrastrukturális fejlesztések eredményeként felzárkózását felgyorsítva közelít Nógrád a fejlettebb régiókhoz. De ezt úgy tegye, hogy önálló és csak rá jellemző arculatát ne veszítse el. Ehhez pedig az szükséges, hogy identitásunkban valamennyien megerősödjünk. S ha már a kötődésnél tartunk meggyőződésem, hogy a nógrádi identitás erősítéséhez döntő lökést adhat a körvonalazódó nógrádi felsőoktatás, s a megyén kívül tanulóknak a nógrádi kollégium intézményének létrehozása. Azt szeretném, ha az itt élők is felismernék mi a fontos, az igazán lényeges, az érték. Ha a felületesség hátrébb szorulna, s átadná helyét az igényességnek. Hisz csak körül kell néznünk milyen szépen, sorjázza a tehetségeket a mi kis megyénk. Igaz idén elment Pál Pista bácsi, de a remény megmaradt és az élet igazolta, hogy nem (Ő az utolsó dudás). Nézzék csak meg azt a kirobbanó tehetséget, ami a „Felszállott a páva” vetélkedő Nógrád megyei indulóit jellemzi. Van tehát érték. S van feladat, vigyázni rájuk. Otthont biztosítani számukra. Én reménykedem, hogy sikerül. Hiszen a remény is a Karácsonyból fakad. Ahogyan azt nálam sokkal szebben megfogalmazta Babits Mihály Karácsonyi ének című versében: „Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt ” t f 4 V
