Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-14 / 289. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ SB TC: tovább él a hagyomány A Turcsányi család által készített és felajánlott Stécé-torta felszeletelésében Varga Sándor jeleskedett... ben, de a következő esztendőben, 1980-ban kiesett a legmagasabb osztályból és megkezdődött az előző évtizedekhez képest mélyrepülésnek nevezhető korszak. Voltak ugyan biztató eredmények, fellendülések, felcsillanó remények, sőt előfordultak olyan esetek is, amikor újra nagyon közel került a csapat az NB I-hez, de összességében - mint Kiss József érzékeltette - inkább viszontagságok, nehézségek, kényszerhelyzetek, csalódások jellemezték az elmúlt éveket, s ha nem lett volna néhány áldozatkész helyi ember, akkor talán már csak múlt időben lehetne beszélni az SBTC-ről. Pedig Salgótarjánban mindig voltak kiemelkedő tehetségek, az innen elszármazottak némelyike - s mond második félidejében - szintén a hagyományoknak megfelelően - ajándékozásra került sor. Patkó Józsefnek - aki sokáig volt utánpótlásedző és az SBTC serdülő csapatával salgótarjáni sporttörténeti eredményt ért el, amikor 1983-ban országos kupát nyert a Népstadionban a Videoton elleni döntőben - Sági László, az SBTC Öregfiúk Alapítvány új elnöke (a titkár Gyetvai László) köszönte meg a munkáját. Varga Sándor - aki 1991-től szintén ez évig volt az egyik vezetője az alapítványnak - egy, az U14-es csapatban szereplő tehetségnek, Budveszel Benettnek adott át ajándékot. Az ifjú labdarúgónak Csatlós Tamás az edzője, akit a minap az utánpótlás nevelésében végzett tevékenységé2005-ben határozott úgy az SBTC Öregfiúk Alapítvány, hogy az 1920-ban megalakult patinás klub egykori sportolóiról minden év decemberében egy bensőséges hangulatú ünnepség keretében emlékezik meg. Az esemény színhelyéül azóta is a salgótarjáni bányászati kiállítóhely - közkeletű nevén bányamúzeum - szolgál, ahol tíz évvel ezelőtt felavatták a Lonsták Elemér által faragott emléktáblát. Az idei, immár tizenegyedik megemlékezésre az elmúlt hét végén, pénteken került sor. A megjelenteket Kmetty József, az alapítvány eddigi elnöke köszöntötte. Az évtizedes szokásrendnek megfelelően elsőként ezúttal is egy szakember - aki vezetőként, szurkolóként kötődött illetve kötődik ma is az SBTC-hez - mondta el ünnepi gondolatait. Szabó Ferenc nyugalmazott bányamérnök az eddigi gyakorlattól- amely keretében zömmel a Stécé nevével összeforrott nógrádi bányavállalattal foglalkoztak a szónokok - eltérően, a bányászat- ezen belül a szén, az ásvány és a bauxit kitermelésének egyetemes történetére fűzte fel mondandóját. Bemutatta, hogy ennek az ősi iparágnak milyen szerepe volt az emberiség fejlődésében, hogyan lendítette fel egy-egy ország- jelesül hazánk - gazdasági életét Kiemelte, hogy e térség századokkal ezelőtt Selmecbányával - ahol oktatás, képzés is folyt - központtal és más felvidéki, északmagyarországi településsel együtt élen járt e folyamatban. Ebből a szempontból nagy jelentőséggel bírt a kiegyezés évében, 1867-ben átadott Pest-Hatvan- Salgótarján vasútvonal is. Szabó Ferenc külön foglalkozott néhány bányászszimbólummal is. Elemezte, hogy mit jelent és miként alakult ki a „jó szerencsét!” köszönés és a bányászjelvényben miért éppen a kalapács és az ék kapott helyet. Beszédét azzal fejezte be, hogy mindenki büszke lehet, akinek köze volt valaha is a Salgótarján és környéke gazdasági stabilitását, társadalmi fejlődését megalapozó szénbányászathoz és aki ennek vállalatnak a támogatásával, nevével fémjelzett klubban sportolt, ért el figyelemre méltó eredményeket. A másik szereplő - aki általában inkább a Stécé oldaláról szokta felidézni emlékeit - ez alkalommal Kiss /ózse/korábbi elnökségi tag, elkötelezett szurkoló volt, aki a tőle telhető módon mindig segítette kedvenc csapatát. „Mi lett veled SBTC?” címmel azt a három és fél évtizedet tekintette át, amelyhez már neki személy szerint is köze volt. Véleménye szerint a labdarúgók az utolsó nagy sikerüket 1979. március 31-én, a Bp. Honvéd ellen aratott 2-1-es hazai győzelemmel érték el. A dr. Lakat KárAZ EISÖ BRONZ oly edzette csapat hétezer néző előtt a következő összeállításban lépett a dolinkai pálya gyepére: Szűcs, Cséki, Kegye (Balga), Kovács II.}., B. Kovács, (Básti), Kiss, Földi, Kajdy, Szoó, Bíró, Berindán. A fekete-fehérek góljait Bíró és Básti szerezte. Abban az évben még 13. lett az 1972- ben bronzérmes Stécé az NB 1Kiss József tucatnyi példát név szerint is felsorolt - manapság is magas szinten űzi a labdarúgást. A beszédek elhangzását követően Krajcsi József és Kriskó Lajos, az SBTC egykori kiváló, NB I-es játékosai - a bányászhimnusz dallamai mellett helyeztek el koszorút a volt sportolók emléktábláján. Az ünnepség úgyért Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata elismerésben részesített. Az elődök, az 1920-től napjainkig eltelt kilencvenöt esztendő volt SBTC sportolóinak emléke előtt fejet hajtó rendezvény fehér asztal melletti baráti beszélgetéssel fejeződött be... Csongrády Béla
