Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-11 / 287. szám
A magyar válogatott - feledtetve a keddi csúfos vereséget - 29-22-re legyőzte a házigazda dán csapatot a női kézilabdavilágbajnokság szerdai, 4. fordulójában, és bejutott a nyolcaddöntőbe. Németh András szövetségi kapitány együttese az első félidőben Szucsánszki Zita vezérletével, végig vezetve 15-12-es előnynyel vonult el pihenőre, A folytatásban is jól összpontosított a csapat, és örömjátékot bemutatva felőrölte ellenfelét. Csütörtökön szünnap, pénteken pedig 16.15-kor a japánok ellen zárul a csoportkor. női kézilabda A 14 ezer fanatikusuk előtt játszó dánok eddig százszázalékosak voltak, míg a magyarok két győzelmet követően történelmük legnagyobb vb-vereségébe (15-32) szaladtak bele kedden Montenegró ellen. ló védekezéssel kezdtek a magyarok, és az 5. percre elhúztak 3-1-re. Nyoma sem volt a keddi vergődésnek, és a gyors játék eredménye 6-2-es vezetés lett. Szucsánszki kiállításával kicsit megtört a lendület, és a dánok később az emberhátrányuk alatt is fel tudták törni a rivális védőfalát, sorozatban háromszor találtak be (7-6). Kisst Bíró váltotta a kapuban, aki védéssel mutatkozott be. Szucsánszki változatlanul sokat próbálkozott, rendszerint eredményesen, így vezérletével sikerült megőrizni a vezetést. Később akadtak társai is, a dánok pedig több poszton cseréltek 13-8-as hátrányuknál. Zácsik büntetése alatt - amikor csökkent az előny - Németh időt kért, és így át lehetett vészelni a szünetig tartó nehéz szakaszt. / A fordulást követően is jól játszott a magyar válogatott, amely remekül használt ki minden dán hibát. A 36. percben 18-13 volt az állás, és egy újabb emberelőny alatt tovább nőtt a különbség. Bíró változatlanul nagyszerűen védett. Mély gödörben volt a házigazda, és az utolsó negyedóra 22-15-ös magyar vezetésről indult, a vendéglátó együttes pedig lélekben feladta az összecsapást. A dánoknak azért kellett aggódniuk, nehogy kétszámjegyű legyen a hátrányuk. Az 53. percben ez bekövetkezett (27-17), míg a hajrában - amikor már a cserék voltak a pályán - a hazaiak sorozatban háromszor betaláltak. Egy nap alatt nagyot fordult a világ a magyarokkal, mert a mostani győzelem már azt jelenti, hogy a Né- meth-csapat pénteken akár csoportelsőként is zárhat Németh András a Sport 1-nek elmondta, hogy most átgondoltan játszott a csapata: - A dánok minden lépésre volt válaszunk, gyorsan elbi- zonytalanítottuk őket. Nem volt üres beszéd a keddi vereség utáni fogadkozás. Csak jókat tudok mondani, messze nem volt annyi hiba, mint a montenegróiak ellen. Két nap alatt megmutattuk a két végletet. 4. forduló. A csoport (Heming): Magyaror- szág-Dánia 29-22 (15-12). GL: Szucsánszki 8, Szamoránsky 5, Görbicz 3, Tömöri 3, Triscsuk 3/3, Kovacsicz 2, Zácsik 2, Bulath 1, Kovacsics 1, Mayer lem siker 1, ill. S. Jörgensen 4/3, Hansen 3, L. Jörgensen 3/1, Kristiansen 3, Burgaard 2, Pedersen 2, Gravholt 2, Fisker 1, Holmsgaard 1, Okkels 1, Szer- bia-Japán 27-22 (13-12), Montenegró-Tunézia 37-26 (19-12). Az állás: 1. Montenegró 7, 2. Dánia 6 (113-90), 3. Magyarország 6 (115-100), 4. Szerbia 3, 5. Japán 2, 6. Tunézia 0. B csoport (Naestved): Svédország-Kína 47-28 (25-14), Lengyelország-Angola 29-27 (12-15), Hollandia-Ku- ba 45-23 (20-13). Az állás: 1. Hollandia 7 pont (152-96), 2. Svédország 7 (143-109), 3. Lengyel- ország 6, 4. Angola 2 (112-126), 5. Kína 2 (112-148), 6. Kuba 0. A csoportokból az első négy helyezett jut a nyolcaddöntőbe, a többiek a 17-24. helyért folytatják. „Amit mi csinálunk, az évi 365 nap elfoglaltsággal jár” POSTAGALAMBÁSZAT Kiállítás és díjkisztó a Karancs-Mátra Tagszövetségnél Az év vége felé járva idén sem maradt el a szakmai körökben csak Karancs 23- nak ismert tagszövetség - Nógrád megye egészét és Heves egy részét foglalja magába - szokásos ünnepélyes díjkiosztója és kiállítása, melyet a napokban a karancslapujtői Rendezvényházban tartottak meg. Hogy miért pont itt, arra választ adhat az a tény, hogy nincs az országban még egy olyan község, melynek két sportgalambász egyesülete lenne, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Karancs 23-nál az idei összetett egyéni győztes Mlinarik János a közeli Etesről való, így Lapujtő (és környéke) igencsak rászolgált erre a megtiszteltetésre. Márton (Satis) István A sikerhozók egy része, akiket gazdáik beneveztek a díjkiosztói kiállításra, már reggel óta ketreceikben várták a pétervásárai Tóth István vezette bírálóbizottság hosszúra nyúló, éppen ezért alapos döntését, hiszen egy galamb szépségversenyen rengeteg szempontot kell figyelembe venni. És azoknak a madaraknak, melyek több kategóriában (tojó, hím, fiatalok) a januári elejei országos kiállításon képviselik megyénket, ott is helyt kell állniuk. Délben a nyitás után aztán már bárki megcsodálhatta őket, a ketrecekre kitett adatlapjaikból pedig nyomon követhették pedigréjüket. Nekem, laikusnak két ilyen „személyi lap” szúrt szemet, hisz külcsínre mindegyik galambot gyönyörűnek találtam. „Hálás, de némileg etikátlan dologra kér, mert pont két saját galambomat kell bemutatnom, amelyek Életdíjasok, de örömmel beszélek róluk, mert ők szép sikerek után pont mostantól vonulnak nyugdíjba, azaz hagynak fel döntésem által a versenyzéssel, mert már féltem őket, így átmennek a tenyészmadarak közé. Az egyik 6 éves korára 15 000 díjkilométert (azaz nem versenykilométert) teljesített, az a 2008-as tojó pedig 21451-et” - mondta Tóth István a nemzetközi versenybíró, aki 1971 óta foglalkozik postagalambászattal.- És mennyi lehet a világcsúcs? - kérdeztem, hogy tudjam hová tenni a fenti két számot. „Úgy tudom, hogy egy belga tulajdonos madara még 1983- ban 37 ezer díjkilométert teljesített” - válaszolt És persze a különböző furcsaságokról, érdekességekről sokat beszélgettünk, de a díjkiosztó előtt még másoktól, és kicsit más irányban is kellett tájékozódnom. Például Velenczei Bélától, a Karancs 23 elnökétől arról, hogy is áll a tagszövetségük úgy általában? „1995-ben alakultunk meg, jelenleg 11 egyesületünknek 170 tagja van és nagy öröm számunkra, hogy féltucatnyi szlovákiai honfitársunk is akad. Volt ennél már jóval nagyobb tagságunk is, de sajnálatosan egyre csak fogyunk, elöregedünk, ez nagyon kedvezőtlen tendencia. Amire viszont büszkék lehetünk, hogy teljesen önfenntartók tudunk lenni, van saját teherautónk a galambok verseny előtt begyűjtésére és kiszállítására a rajtokhoz. Idén versenysikeresség szempontjából közepes évet zártunk, a 30 tagszövetség közül úgy 7- 8. vagyunk eredményeinknek köszönhetően, de voltunk már harmadikok is”. - idézte fel a dicső múltat az elnök, akit csak megerősít Mészáros Péter, a 23-as versenybizottságának elnöke. „2004 és 2006 között voltunk sikereink a csúcsán és akkoriban a Szécsény körzet szinte tarolt, majd mindent vitt, amit lehetett, de mostanra jóval kiegyenlítettebbek lettek az erőviszonyok, ami csak jó” - mesélte a vb elnök. - Bennem némileg pozitívabb kép alakult ki az elmondottakból, hisz a hatalmas terem zsúfolásig megtelt és én ennyi díjat, serleget, oklevelet még életemben nem láttam, pedig voltam egy pár komoly sportág díjkiosztó gáláján - vetettem közbe. „Hát igen, minden relatív, az imént emlegetett csúcsidőszakban majdnem 200 kupát és 600 oklevelet adhattunk át az eredmények után, melyek a 10 legjobban sikerült versenyen elért összetett egyéni és csapateredmények után járnak. Most 180 serleget és 370 díszoklevelet osztunk ki. Egy biztos, a Magyar Postagalamb Sportszövetség tagjai minden elismerést megérdemelnek, mert a tevékenységük egy évben 365 nap elfoglaltsággal jár!” Életem leghosz- szabb díjátadója viszont csak úgy három órán át tartott, melyet a házigazda Baksa Sándor, Karancslapujtő alpolgármestere nyitott meg. Köszöntő és elismerő szavai mellett kiderült, mennyire örül a megtiszteltetésnek az a település, mely két tagegyesülettel is hozzájárult a közös sikerhez, méghozzá ahogy értesült, nem is akármilyen mértékben, de ez majd mindjárt kiderül. Mészáros Péter humorral fűszerezve „rángatta ki” az asztalok mögül a pódiumra újra és újra a multigyőzteseket, hisz számos sikeres galambja miatt többek tíznél is több elismerésben részesültek. No, egy jó galamb így „röpteti” meg gazdáját legalább egyszer egy évben. A hatalmas körforgásban többek között ott láthattuk a lapujtői E 04-es egyesület egyik hölgytagját, Serfőző Lajosnét, aki a klub elnökével, Ruskó Sándorral együtt csapat és egyéni eredményekért kapott elismerést Jutka csak három éve „galambozik”, nagypapája hobbiját folytatja, ajándékgalambokkal kezdte, mára már 80-nál tart, melyből 22-őt versenyeztet Szerinte a nők jobban értenek a „tubi, tubikhoz”, a női megérzés fontos tulajdonság a galambászoknál. Klubtársa, Bozó Lászlóné még nála is később kezdte, de élettársa, a fent említett Sanyi bácsi több évtizedes tapasztalatával sokat tud neki segítem a fejlődéshez. Igen örvendetes tény, hogy a díjkiosztó legtöbbet gyalogló ver- senygalambásza, legnagyobb serleggyűjtögetője az ugyancsak lapujtői E 07 klub tagja, többszörös egyesületi egyéni és csapat győztese, az etesi Mlinarik János volt (E volt kis település ugyancsak jól állna a lé- lekszámhoz viszonyított sportgalambászok számában, ha létezne ilyen statisztika, bár az utóbbi időkben ott is a felére - háromra - csökkent ez a szám). János 1986 óta foglalkozik a versenyzéssel, jelenleg 150 (most már 153) galambja van, mert a tavaszi magdeburgi halálútról - melyen valami rejtély folytán az összes induló madár fele odaveszett - három minap visszajött! És hogy mennyi időt tölt a galambokkal így felelt: az összes szabadot! De azért a ha nincs itthon, a sógora besegít és már 10 éves kisfia is mutat érdeklődést a galambok iránt Náluk így lehet, hogy meglesz a hazai verseny galambászatban annyira hiányzó utánpótlás! Lattan oklevelet kapott idei eredményiért Mlinarik Jáni)^ * t
