Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)

2015-11-30 / 277. szám

FOTÓK: GYURKÓ PÉTER ....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................FOTÓK: GYURKÓ PÉTER

Ki

tüntetések a szlovák kultúra megismertetéséért

(Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. „Uram, áldd meg ezt a földet!” - hangzott fel az első percekben a Magyarországi Szlovákok Himnusza, majd Faludi László, a Nógrád Megyei Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte szlovák nyelven a résztvevőket.

Szintén szlovákul mondta el gondolatait Hollemé Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Ön- kormányzat elnöke. Nedeliczki Teréz, a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesületének vezetője a

Hugyecz Andrásné nevével fémjelzett kitüntetés átadása előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a tizenegy éve alapított elismerést mindig olyan személyeknek adományozzák, akik a névadó nyomdokain haladva, kiemelkedő, példaértékű munkájukkal kiérdemlik ezt. Ez alkalommal a szlovák kultúra, a hagyományok megismertetése, ápolása érdekében kifejtett tevékenységéért a béri Kmety Mihályné és a salgótarjáni, arany diplomás fotóművész, Homoga József vette át az

elismerést.

Megemlékezéssel folytatódott az esemény: dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke magyarul és szlovákul is tolmácsolta gondolatait arról, hogy ki volt Eudovít Stúr, s milyen érdemeivel vívta ki a megbecsülést. A XIX. századi szlovák történelem, a modern szlovák nemzet kiemelkedő alakjáról van szó, születésének 200. évfordulója alkalmából az idei esztendőt Szlovákiában Eudovít Stúr évének nyilvánították. Ez alkalomból számos tudományos konferenciát rendeztek, személyéről tanulmánykötet, monográfia, színházi előadás és múzeumi kiállítás készült. Magyarországon a Szlovák Intézetben szintén tanácskozáson tisztelegtek emlékének.- Kossuth Lajossal együtt vett részt az országgyűlés munkájában. Meggyőződése volt, hogy minden nemzetnek joga van a saját kultúrájához. Ne feledkezzünk meg erről! - hangsúlyozta dr. Egyedné Baránek Ruzsenka.

A nemzetiségi napon kiállítással is felelevenítették Eudovít Stúr életének legfontosabb állomásait. Szlovákok a szlovákoknak címmel a PODPOL' ANEC néptáncegyüttes adott műsort az esten, amelyhez baráti találkozó és más, tartalmas program is kapcsolódott. Az Üvegcsarnokban megnézhették az érdeklődők azokat a régi, hímzett fejkendőket is, amelyeket Galgagutáról, az ottani kiállításról hoztak Salgótarjánba.

Salgótarján. A várakozás ráhangol az ünnepre, ezt különösen a karácsonyt megelőző hetekben igyekeznek minél többen átérezni, átélni. Ebben segít a már hagyományossá vált, mint a neve is üzeni, mindenki örömére felállított fenyő feldíszítése a város Fő terén, legforgalmasabb pontján.

A szép örökzöld, a „Mindenki karácsonyfája” már napok óta ott magasodik, díszei és küldetése sok felnőttet,

gyereket csalogatott ide szombaton délután. Az ünnepélyes átadást az ünnepi díszekkel szépített városközpont, a betlehemi istállót szimbolizáló szoborcsoport, a vásár illatai és színei tették még vonzóbbá.

Dániel Zoltán alpolgármester köszöntötte a résztvevőket, s tolmácsolta az adventról szóló gondolatait. Ünnepi műsorral is kedveskedtek a jelenlévőknek a Mackóvár Központi Óvoda óvodapedagógusai és a Körúti tagóvoda kicsinyei. Ezt követően pedig az apróságok és a nagyobbacska gyerekek együtt örültek a Mikulásnak, aki természetesen ajándékot osztogatott a puttonyából.

Az első adventi gyertyát a Római Katolikus Egyházközség, a Főplébánia és Szent lózsef Plébánia képviselőinek részvételével gyújtották meg, ima és énekek kíséretével.

Eltávozott 3 prímás...

Hideg köd szitál az ólomszürke novemberi égből A régi temető ravatalozójának előterében agyászba öltözött rokonság gyűrűjében az égő gyertyák, temetési koszorúk és virágcsokrok között vámsunk szülötte, a világot járt, állami díjjal is kitüntetett cigányprímás, Berki Tibor hamvai várnak a végső búcsúztatásra.

A halkan gyülekezők között - sajnos, már nagyon kevesen - de még ott vannak a régi muzsikustársak, nótaénekesek és a magyar nótát, cigányzenét szerető volt vendégek, tisztelők. A szertartás elkezdése előtt még halkan odasúgunk egy-egy rövid, az eltávozóhoz jűződő emléket egymásnak, majd meghallgatjuk a tisztelendő úr gyászbeszédét, és a kántorúr zengő hangon elénekelt, „ments megengem uram... ”kezdetű sirató énekét. Amelyikünk emlékszik rá, talán egy mi- atyánkot is elmormog magában, amíg a díszegyenruhás szertartásmester lezárja az urnát és megszólal a halottat sírig kísérő lélekharang.

Mielőtt a menet elindulna jelfelé a dombon, egy kis sug- dosódás és tanácstalanság amiatt, hogy a menet elejéről hiányoznak Berki Tibor zenésztársai a 100 tagú cigány- zenekarból, akikkel csaknem két évtizeden át együtt muzsikált. Vajon miért nem jöttek el? Cserbenhagyták? Nótaszó nélkül engedték volna elmenni utolsó útján muzsikus társukat, egyik prímásukat? Tarjáéban talán még sohasem fordult elő, hogy egy prímást cigányzene nélkül temettek volna el! Most ezt is megértük?

A magas domboldalon lévő családi sírnál már havas esőben, majd egyre sűrűsödő havazásban folytatódik a szertartás. A család tag jai éppen a maroknyi földet szórják egyenként a sírba, amikor hirtelen szájról-száj- ra közeledik a temető bejárata felől a hír. na, végre, már itt jönnek! És jöttek is sietősen felfelé az úton a rossz időjárás miatt megkésett zenésztársak. Már menet közben vették elő tokjukból a hegedűket, a klarinétos egy síremlékre lerakva szerelte össze hangszerét, ott volt a nagybőgő is, s a lejtős, csúszós, göröngyös terepen a sír felé közelítve a nyolctagú zenekar minden tagja azonnal megtalálta helyét, mindenki úgy állt meg a környező sírhalmok között, ahogy tudott. S már is felsírtak a hegedűk, zokogott a klarinét, messze hangzóan búgott a nagyb& gő! A szívből jövő, gyönyörű muzsika hallatán, mintha valami megnyugvás telepedett volna a temetői sokaságra. Mégsem kell búcsúztató cigányzene nélkül a túlvilágra távoznia a Prímásnak, aki élete során annyi embernek nyújtott hegedűjével örömet és vigasztalást.

S mintha a sarat, nyirkot hozó zord időjárás is megszelídült volna. Az egyre sűrűsödő havazás lassan fehér lepelbe öltöztette az elcsendesedő temetőt.

Fancsik János dr.

Együtt örültek karácsonyfának, Mikulásnak