Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)

2015-11-28 / 276. szám

FOTÓ: VARGA TAMÁS 20 15. NOVEMBER 28., SZOMBAT Névsorolvasás (5): Kovács Vanda A Zenthe Ferenc Színház minapi bemutatóján, a „Kakuk Marci” előadásán a nézők néhány új arcra is fel­figyelhettek a szereplők között. Egyikük Kovács Vanda volt, aki az ószeres Csurinét alakította valahogy úgy, aho­gyan a Tersánszky Jenő - Örkény István szerzőpáros meg­álmodta a vén boszorkát. Kovács Vanda 1971. június 13-án szüle­tett Gyulán. Édesanyját jeles népművelő­ként jegyezték, apja Kovács Lajos Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, több film dí­jazottja. Ilyen felmenőkkel - s amatőr szín­játszó nagyszülőkkel a háttérben - fokoza­tosan oldódott a kisgyermekkorára jellem­ző zárkózottsága, elkezdett színjátszó kör­be járni, és általános iskolásként sorra nyer­te a versmondó versenyeket. Nagy hatást gyakoroltak rá azok az emlékezetes előadá­sok - mindenekelőtt a Paál István rendez­te Hamlet -, amelyeket Szolnokon látott, minthogy édesapja akkoriban az ottani re­mek társulat tagja volt. Bár a sportot is min­dig szerette - úszott, vívott, később futott is -, harmadikos gimnazista korától már tudatosan - apja előtt titkolva - kezdett készülni a színészi pályára. Érettségi után - minthogy háromszor is sikertelenül kísérletezett a színmű­vészeti főiskolán - évekig a Miskolci Nemzeti Színházban dol­gozott. Nyilván elsősorban tömegjelenetekben, kis epizódsze­repekben tette meg az első szárnypróbálgatásokat Végül is negyedszerre bejutott a főiskolára, s Kerényi Imre osztályá­ban 1996-ban végzett Társai között tudhatta - mások mel­lett - a salgótarjáni (!) Kocsis Pált is. Immár diplomás színész­ként visszakerült Miskolcra, ahol öt éven át volt társulati tag. Felejthetetlen számára legelső nagy szerepe, tekintve, hogy tíz próba után vette át Lujza szerepét Schiller .Ármány és sze­relem” című drámájában. A későbbiekben is sok rangos da­rabban, illetve sikeres előadásban játszott. Többek között címszereplője volt Shakespeare „Makrancos Katá”-jának, megszemélyesítette Annát Márai Sándor „Kaland” illetve Ir­mát Molnár Ferenc „Üvegcipő” című színművében. Más jel­legű kihívást jelentett L Bernstein „West Side Story” című musicaljének Anitája, vagy Caragiale „Farsang” ]'ában Puca Mica, a nép leányának figurája. 2001-ben az igazgató, Csányi János hívta Budapestre a Bárka Színházhoz. 2003 januárjá­ban ott mutatták be Harold Pinter „Hold­fény” című haláljátékát, amelyben Kovács Vanda Bridget megformálójaként együtt játszhatott édesapjával. Bár közös jelenetük nem volt, az előadás élménye így is nagy ha­tással volt rá. Ugyancsak szívesen emlék­szik a bárkás időszakból Csehov „Három nővér" című darabjában Natasa szerepére, amelyet Katharina Buzoianu román rende­ző sajátos felfogásban vitt színre. Puskás Tamás Miskolcról ismerte Kovács Vandát, s 2004-ben a Vidám Színpad - a mai Centrál Színház - igazgatójaként szer­ződtette. Itt újra rátalált a „Makrancos hölgy” Katája, a „Sok hűhó semmiért”-ben Beatricét, Patrick Marber „Közelebb” („Closer”) című kamaradrámájában pedig a fotós Annát for­málta meg. A Pinceszínház egyik produkciójában, B. Ahlfors finn író, „Az utolsó szivar” című, Márton András rendezte elő­adásban ismét együtt játszhatott Kovács Lajossal, ráadásul a szerep szerint is a leánya volt édesapjának. Két partnerük Almási Éva és Végvári Tamás volt Kovács Vanda két évig ját­szott a Thália Színházban is, s már második éve szellemi sza­badfoglalkozású, úgymond „szabadúszó” művész. Pályaké­pe kiegészítendő mozi- és tévéfilmszerepeivel. Például 1997- ben részese volt a „Csinibaba”, ’98-ban pedig a „Zimmer Fe­ri” sikerének. 2005-ben közreműködött a „Gálvölgyi-show”- ban, 2008/2009-ben a „Tűzvonalban” című sorozatban, 2013-ben a „Kossuthkifli”-ben, 2014-ben pedig a „Fapad” cí­mű tévés produkcióban kapott szerepet. Abban, hogy a Zenthe Ferenc Színházhoz szerződött nagy szerepe volt a szülővárosába hazakerült Gyuriska János színmű­vésznek, aki sokat mesélt ne­ki is az itt formálódó szellemi“ műhelyről. A színésznő - bár a kör- nyéken, a Mátrában, a tari sztúpánal gyakran megfordult - akkor járt előszóra nógrádi megyeszékhelyen, amikor az idén® márciusban megnézte I larold Pinter „Hazaté­rés” című drámáját, amelyet Gyuriska János rende- zettMikálstvánnal a főszerepben. Megismerkedett a színház vezetőivel, köztük Susán Ferenc rendezővel, aki két szerepre - a „Kakuk Mard”-ban és „A szabin nők elrablásá”-ban - meg is invitálta. Az egyezség gyorsan megköttetett...- Sokszínű az a „csomag”, ami Csurinéval érkezett hoz­zám - nyilatkozta a „Kakuk Marci”-ról Kovács Vanda. Sal­gótarjáni benyomásairól ugyancsak kedvező véleménye ala­kult ki: - A város csodálatos környezetben helyezkedik el, az emberek nagyon kedvesek, a társulatban csupa lelkes, se­gítőkész, barátságos kolléga dolgozik. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a színház hitelesen működjön, s minden ízében képes legyen a fejlődésre. Jó együtt dolgoz­nia olyanokkal, akiket már korábbról ismert, s nem kevés­bé izgalmas azokkal is, akikkel első alkalommal találkozott. Kovács Vanda mostanában játszik Budapesten, az Aranytíz Kultúrházban Lackfl János „Az öreg pokróc” cí­mű tanmeséjében is, Budaörsön, a Latinovits Színházban lép fel Hubay Miklós „Ők tudják mi a szerelem” című drá­májában, Tatabányán pedig a Jászai Mari Színházban Háy János „Házasságon innen és túl” című darabját próbálja. A minap egyébiránt nagy megtiszteltetés, öröm érte: a fővá­rosban, a Nemzeti Színházban vehette át szülővárosa, Gyu­la önkormányzata által alapított, a várszínház első igazga­tójáról, Havasi Istvánról elnevezett díjat, amelyet a nyári tó­színpadi előadáson, Szathmári Sándor „Kazohinia” című szatirikus regényének dramatizált változatában nyújtott szerepformálásával érdemelt ki... CsongrádyBéla Lélekből szőtt irodalom Igen, az... Mert Bobál Gyula írásai szorosan vé­ve inkább a tárca, a jegyzet, az újságcikk műfa­jába tartoznak ugyan, de olyan mély tartalmúak, mívesen megformáltak, hogy mindegyik szép­írásnak, mondhatni irodalomnak minősül. Konk­rétan azokról az életképekről van szó, amelyek a minap felolvasó est keretében hangzottak el a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület rendezvé­nyén, Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban működő fotóklubban. A program része volt annak a folyamatnak, ame- lyet Homoga József egyesületi elnök joggal nevezett újszerűnek. Minthogy a fotós, filmes - azaz úgy­mond a szakmába vágó - összejövetelek, egyéni és csoportos kiállítások mellett mostanság igyekez­nek „nyitni” s meghívni más művészeti ágak kép­viselőit is. így mutatkozott be a közelmúltban a fo­tóklubban a Bányász-Kohász Dalkör, legutóbb pe­dig Bobál Gyula nyugalmazott újságíró, szerkesz­tő, jelenleg is aktív író volt a vendégük. Persze ven­dégnek nem is igazán nevezhető, mert pártoló tagként rendszeresen megjelenik a heti klubren­dezvényeken, az általa nagyon tisztelt fotós, fotómű­vész barátai körében. (Élményeit egyik írásában szemléletesen meg is örökítette.) Homoga József bevezetőjében elmondta: régen ismeri Bobál Gyulát, mindig szívesen, élvezettel ol­vasta színvonalas cikkeit a megyei lapban, amely­nek a negyvenes évek végén az egyik alapítója volt. Megemlítette, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) „Aranytoll”-díjjal ismerte el Bobál Gyula érdemeit, amelyek közé az újságíró­utánpótlás képzése is besoroltatik. A „Nógrád” ál­tal kiemelkedő szakemberek közreműködésével szervezett stúdió egykori hallgatói közül ma már többen neves toliforgatók, ismert közéleti emberek. Bobál Gyula hobbijai közé elsősorban a vadászat és a túrázás tartozik, de nagyon szereti az igényes ze­nét is. Gyakran hallgatja a klasszikusokat, Bach, Csajkovszkij vagy éppen Vivaldi szerzeményeit. Bobál Gyula gazdag - és napjainkban is gya­rapodó - életművéből Patakiné Kerner Edit elő­adóművész, a Zenthe Ferenc Színház tagja olva­sott fel néhány jellemző írást. Olyan prózai szö­vegeket, amelyekben feltárulnak azok a témák, amelyek leginkább foglalkoztatják a szerzőt, s amelyekben teljes vértezetében bontakozik ki egyéni, már-már lírainak is joggal nevezhető stí­lusa. Érdeklődési körének homlokterében min­dig is a természet, az élővilág állt és áll jelenleg is. Jól ismeri az embereket, az ál­latok és növények, erdők, he- gyek-völgyek rezdüléseit, a kü­lönböző évszakok szépségeit, és képes is azokat megörökíteni. Ezt tette az Ipolyt átszelő új hi­dakkal is, és ugyancsak példa­szerű az a lokálpatrióta kötődés, ahogyan Salgótarjánhoz ragasz­kodik, ahogyan fel tudja mutat- mi a város értékeit. A fotóklub rendezvényén P. Kerner Edit ih­letett tolmácsolásában élmény- szerűen érvényesültek Bobál Gyula írásművészetének karak­terisztikus jegyei. Az est sikeré­hez nem kis mértékben járul­tak hozzá azok a zenével kísért vetített képek, amelyekkel a fo­tósok igyekeztek visszatükröz- tetni az írások hangulatát. Cs. B. A fotóklubban rendezett szerzői esten Bobál Gyula írásaiból P. Kerner Edit olvasott fel Kettős ünnep Dupla évfordulóra emlékeztek a minap, Salgótarjánban a Mun­kásotthon tér 1. sz. alatt. Ott a székhelye ugyanis az éppen tíz­éves Nyitott Könyv Olvasókör Egyesületnek, és ott működik a huszonöt évvel ezelőtt létrejött Te­rületi Művelődési Intézmények Egyesülete helyi intézménye. Az ünnepségre összegyűlteket Pá­dár Lászlóné, az olvasókör egye­sület elnöke üdvözölte, s köszöne­tét mondott a támogatóknak, ki­emelten Dóra Ottó polgármester­nek, a rendezvény védnökénék. Dániel Zoltán alpolgármester Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében fejtette ki gondolatait. Azt hangsúlyozta, hogy az éveken át TEMI néven is­mert könyvtár azontúl, hogy szín­vonalasan teljesítette szakmai fel­adatait, mindig változatos, sok­színű közművelődési kínálattal is állt a környező óvodák, iskolák, il­letve a felnőtt lakosság rendelke­zésére. Olyan közösségi színtér­ként funkcionált és működik ma is, amelyik nemcsak az összetar­tozás érzését, de a lakóhelyhez való kötődést, a lokálpatriotiz­must is erősíti. Ezzel pedig az él­hető város ideáljának megvalósu­lásához járul hozzá. Dániel Zol­tán további eredményes éveket, évtizedeket kívánt a kettős jubile­umára emlékező intézménynek. Az alpolgármester beszédét kö­vetően a Jó Pásztor Katolikus Óvo­da kicsinyei mutatták be kedves műsorukat, majd a Dornyay Bélá­ról elnevezett általános iskola ta­nulói a szeretette hangolt összeál­lításukkal kedveskedtek az ün­neplőknek. Pádár Lászlóné elnök „Múlt és jelen” címmel tekintette át a könyvtár huszonöt, illetve az egyesület tízéves történetét. Visszautalt a rendszerváltás idő­szakára, amikor a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező, Nógrád me­gyét is behálózó szakszervezeti intézmények megszűntek. Ezt a hiányt pótlandó jött létre 1990 no­vemberében a Területi Művelődé­si Intézmények Egyesületének jogelődje, a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmé­nyek Egyesülete, amely 2000-ben változtatta nevét TEMl-re. A hall­gatóság a TEMI huszonöt éves tör­ténetével abból a levélből ismer­kedhetett meg, amelyet az orszá­gos elnök Kenese Szilvia küldött Salgótarjánba. A következőkben Pádár Lászlóné az elmúlt tíz évről szólt részletesebben, amióta a Nyitott Könyv Olvasókör Egyesü­let pályázatokkal, az szja egy szá­zalékával segítette a TEMI műkö­dését. Bár 2013-ban jogszabályi változások következtében a könyvtár fenntartását a városi ön- kormányzat vette át, az egyesület továbbra is aktív szerepet játszik az érték- és hagyományőrző, esélyteremtő, közösségerősítő, in­formáció-szolgáltató, szórakozta­tó programok kialakításában, megvalósításában. Az elhangzot­takat JeszenszkiErzsébet által ösz- szeállított vetített képek is illuszt­rálták, illetve igazolták. Jónás Xé­nia két dallal köszöntötte a jubi­lánsokat, s következhetett az ün­nepi torta megszegése... csébé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom