Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)

2015-11-21 / 270. szám

Pattanó Rozinak (Marjai Virág) volt esélye a tekergő (Gyuriska János) fejének elcsavarására Méltóságos (Tóth Zoltán), a közrendőr (Erdélyi Gábor) és a Méltósága (Bozó Andrea) szeretné Egy „szívember” itt és most Az elmúlt héten néhány napon keresz­tül egy csavargó járkált a nógrádi me­gyeszékhely centrumában. És egyetlen ember sem akart elfutni előle, mégcsak kikerülni sem szándékozott őt senki, sőt több százan közelről figyelték élvezettel teli érdeklődéssel szavait, gesztusait, a vele történteket. Ennek az a magyaráza­ta, hogy a 2012-ben alakult s 2013 óta a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. fenntartásában működő Zenthe Fe­renc Színház a minap mutatta be öt elő­adásban - két felnőtt és három ifjúsági bérletben - TersánszkyJózsi}enő „Kakuk Marci" című színművét, kétfelvonásos bohóságát, amelynek főhőséről, az állás­talan, alkalmi munkákból tengődő kül­telki tekergőről - vagy ahogyan ő magát nevezi: „piaci polgár’ -ról - esett szó a fen­tiekben. A nézőtéren át érkezik s távozik majd bő két óra múlva, a közbülső időt jószerivel egy padlásszobában és annak háznak a kertjében tölti, ahová jó sorsa éppen vetette. Valójában Kacki Márton­nak hívják, a „Kakuk” a csúfneve, mint­hogy'sehol nem teremt saját otthont, ehe­lyett rendesen tisztálkodó férfiként lá­nyok, asszonyok oltalmában él, ha úgy' tetszik fészkébe költözik be. Bár egy- ügyűnek látszik, valójában az esze után él: mindig csak annyi munkát vállal, hogy meg ne szakadjon. Szóval igencsak különös - kicsit népmeséi, kicsit valósá­gos - figura ez a Marci, minthogy kora fiatalságától kezdve élete végéig az volt a szerző, Tersánszky Józsi Jenő maga is. Jórészt saját életében találtak rá azok az élmények, amelyek megihlették. Nagybányán született 1888-ban, a hí­res művésztelep is a bohémság irányába indította az erre hajlamos ifjút. A buda­pesti jogi tanulmányokra összegyűjtött pénzét elmulatta és segédmunkásnak állt Kereseti forrásként kezdett el publi­kálni: Oswíó közbenjárásával debü­tált 1910-ban a Nyugat hasábjain „Firona” című írásával. Önkéntesként járta meg az első világégés orosz és olasz frontjait, amelyeket a „Viszontlátásra, drága...” című, háborúellenes kisregény­ében örökített meg. Az igencsak sikeres mű ellenére sokat nélkülözött problé­máit megoldandó 1921-ben a Dunába ve­tette magát de megmenekült. Ugyaneb­ben az évben jelent meg a „Kakuk Mar­ci” című hatkötetes regényfolyamának első könyve. „A céda és a szűz” című, 1925-ből datált kisregénye „szemérem­sértőnek” találtatott és ezért az író bör­tönbüntetésben is részesült. AII. világhá­borúban üldözötteket, zsidókat mentett, később volt zenehumorísta is, Rákosi Má­tyás 60. születésnapján pedig akarva- akaratlanul kigúnyolta a vezért, s ezért egy darabig gyermek- és ifjúsági irodal­mat volt kénytelen művelni. A budai Avar utcában gyakran hallották tilinkóz- rti s rendszeres vendége volt a környék­beli borozóknak, kocsmáknak is. 1969- ben - többszörös Baumgarten-díjasként illetve Kossuth-díjasként - távozott az élők sorából a 20. század egyik legkivá­lóbb - Füst Milán szerint legjobb - pró­zaírója. „Olyatakartam írni, amilyet sen­ki még. Nem volt mintám, nem mit eszté­tikám, mindent magamból meríthettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói alázattal" Szeberényi Lehel találó fo­galmazása szerint „Ez az ember csupa- csupa játék volt, bohókás lélek, egy kópé." Mindebből az következik, hogy „Kakuk Marci” se lehetett más. Elismerés illeti a Zenthe Ferenc Színház társulatát, hogy elővette egyáltalán Tersánszkyt s konkré­tan e színpadi művet, hiszen mind a jog­gal oly nagyra taksált íróra, mind pedig az Őrkény István átdolgozta, de alapérté­keiben változatlanul hagyott „Kakukk Marci”-ra kevés figyelem jut manapság, bár alkalmasint feUfeltűnik az anyaorszá­gi és az erdélyi színházak repertoárjában. De nemcsak Tersánszky kivételes kvali­tásai indokolják a jelenlétét, hanem a da­rab folyamatosan aktuális mondandója is. Mindig vannak ugyanis számkivettet- tek, a társadalmi rétegzettség legalján élők, akik különbözőképpen reagálnak kiszolgáltatottságukra. A szabadságelvű, tiszta erkölcsű Kakuk Marci azt tartja, hogy a legremény telenebb helyzetet is túl lehet élni. „Énnekem a megbecsülés több, minta napszám.. Csak a szívben legyen va­lami. Hog}- tudjunk hinni abban, egyszer iánk mosolyog majd a szerencse. Nahát, nekem most sikerült!”-mondja ezt akkor, amikor tévedésből - egy frissen megis­mert és megkedvelt szobalány, Gizus he­lyett ellen lábasának, az őt vadházastársa, Pattanó Rozi elcsábitásáért megölni szán­dékozó Bojnyiknak ajándékozza azt a há­rom százast, amelyet egy elveszettnek hitt medál megtalálásáért kapott. „Példát whetnek rólam, Kakuk Marciról, látták, hogyan kell élni becsülettel és nagy ésszel!” Amíg azonban idáig, a végkifejletig el­jut, szép lassan, mondhatni komótosan csörgedezik a kevés cselekményű törté­net. Marci - akinek tetszik ugyan Csűri Linka,azószeresné fiatal lánya, feleségül is venné, ha lenne miből eltartani s előbb sátrat venni a vén boszorka leendő anyó­sának rendre a kültelki lápvirággal, Pattanó Rozival évődik, „kucorog”, „hen- derikázik”egy ágyban - egyike azoknak a munkásoknak, akik iilagória-építés cél­jából félnapszámért toboroztattak Töm pe Ambro kertész által a Méltóságős jó­lelkű úrihoz és feleségéhez a zsarnok, fös­vény Méltóságához. Nos, az összesereg- lettek inkább mímelik, mint végzik a munkát, előszeretettel bajlódnak a pipá­jukkal. Közben Bojnyik Marci után, a rendőr pedig a Méltósága medálja, illet­ve az ékszer feltételezett eltulajdonlójá után kutat. A Méltósága - mint minden férfihez - Marcihoz is vonzódik, a ker­tész viszont Bojnyikot becézgeti, etetge- ti, ölelgeti, mert a sötétben a ledér Rozi­nak hiszi. Esetenként meg-megjelenik a színen a lüké, állandóan a „Süss fel Nap!”-ot kornvikáló, a balta és a kézifű­rész összevetésével zajongó Jánoska is - aki után apanázst kap és amerikai örök­séget remél Méltósága és a férje - s aki­nek különösen fontos szerep jut a medál megtalálásban, Marci kalapjára, majd a Méltósága kendőjére tűzésében, végső soron Marci kezére játszásában... Susán Ferenc rendező sokat bíz Tersánszkyra és Örkényre az életben ér­vényesítendő fontossági sorrendek felál­lításában, az emberi kapcsolatok sokszí­nűségének bemutatásában, a tisztesség szerepének kihangsúlyozásában. Jól ele­gyíti a konzervatív és a modern színhá­zi eszközöket, ötletes megoldásainak se szeri se száma. Csupán példaként em­líthető, ahogyan Kakuk Marci a nézőtér­ről érkezvén elhúzza a függönyt, aho­gyan a Méltóságos keresztbe teszi a lá­bát, mielőtt minden kétszer mond. Jól il­leszkedik az előadás hangulatába a remekül megválasztott háttérzene is... A címszerepet a rendező Gyuiiska kí­nos Súgó Csiga-díjas színművészre bíz­ta, aki a főiskolai tanulmány ai után éve­kig ugyancsak egy igényes műhelyben, a Vígszínházban pallérozódott mielőtt visz­szajött szülő­városá­ba. Szó szerint főszerep­lő, hiszen a elsősorban a személyén, sa­játos gondolko­dás- és élet­módján át jelenítődik mega szerző(k) ál­tal ábrázolni kívánt világ. Gyuriska János mondhatni könnyedén, lazán oldja meg e feladatot, fesztelenül mesél önmagáról s vonja le az elmés következtetéseket a tör­téntekből. Jól áll neki ez a figura, annak ellenére, hogy nem tipikus amorózóalkat MŰKÖDTETI A SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. Erős a stáb férficsapata is. A Vastaps-dí- jas Máté Krisztián remekül adja a kések­kel hadonászó, indulatos, vad verekedőt, a kocsmatöltelék Bojnyikot. A kertész Tömpe Ambro vérmességét a Zenthe Ferenc-emlékplakettes Albert Péter, az öreg naplopó Sustikot Csemák János, a A nők - akikkel ilyen-olyan viszonya van - között két új „igazolása" is van a szín­háznak. Mindketten profi erősítését je­lentik a társulatnak. Marjai Virág tempe­ramentumos, vonzó Rozi, aki Bojnyik kör­nyezetében tud persze nyers, közönséges is lenni. Kovács Vanda a házsártos, számí­tó házalót, Csurinét formálja meg ugyan­csak hitelesen. A már többedik zenthés szerepében a Jászai Mari-díjas Bozó And­rea - mint flörtökre mohón vágyakozó Méltósága - ezúttal is igazolja szakmai rangját. Házi Anita Csuriné szemrevaló, csábos lányaként képes elhitetni, hogy Kakuk Marci miért nézte ki magának. A kedves, „nem haszonleső" Gizust Németh Anna formálja meg olyannak, amilyen párra igazán szüksége lenne Marcinak. butyuta Jánoskát Farkas Zoltán, Uccu Jóska közrendőrt Erdélyi Gábor szemé­lyesíti meg. Valamennyien a társulat törzstagjainak számítanak már. Nem így' Tóth Zoltán, aki először vállalt sze­repet a Zenthe Ferenc Színházban, bár saját Svejk-műsorával már lépett fel Sal­gótarjánban. Jól érzékelteti a Méltósá­gos úr habókos különcségét. A darabban a helyzetkomikum a fő humorforrás. Ez a november 9-i premie ren különösen érződött, a közönség foga­dókészsége inspirativen hatotta játékra. Bár a férfi-nő viszony nagy' hangsúlyt ka)) a történetben, olcsó poénok nincse­nek a szövegben, annál inkább nyelvi le lemények. Kakuk Marci például a Mél­tósága kérdésére, hogy mit néz úgy', a kö­vetkezőképpen válaszol: „Én? Semmit A hála néz ki a szememből” A szegénysé­gét jellemezve így fogalmaz: Akárme­lyik zsebembe nyúlok, csak a nincset fo­gom. " Gizus „figurás emberí-nek nevezi Marcit, aki Rozi szerint „nem futel, amíg tökkel harangoznak. ” Pallós Nelli jelmezei ezúttal is egyéni- tettek, díszletei azontúl, hogyatmoszféra- teremtők, praktikusak is. Alig változó szűk helyen képesek megfelelni egy pad­lásszoba, egy oda nyíló bejárat valamint a Méltóságáék lakásához vezető lépcső és az alatta lévő udvar funkcióinak. A szalmabálák, szétszórt törekdárabok jól jellemzik, hogy milyen az a környezet, ahol „Kakuk Marci” és társai élnek s ahol kereshetik egyáltalán a boldogságot.. Csongrády Béla Méltósága (Bozó Andrea) törekszik behálózni Kakuk Marcit (Gyuriska János) is MM!»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom