Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)

2015-11-16 / 265. szám

í A község művelődési há­zában hagyományteremtő szán­dékkal, első alkalommal rendez­ték meg szombaton a sütemény­sütő versenyt. A csaknem száz résztvevő előtt 19-en mutatták be külön­böző ízvilágú készítményeiket. Négy kategóriában versengtek az amatőr cukrászok: édes-kré- mes, édes torta, sós aprósüte­mény és sós kelt. A négyfős, szakavatott bíráló bizottság, Benkó-Jagyutt Krisztina, Teknős Viktória, Bállá Gyögyi és Arnold Boglárka bizony nehéz feladat előtt állt, amikor rangsort kellett felállítaniuk a finomságok kö­zött. Végül egy málnakrémes desszert, egy szépen díszített cit­romos-répás torta, egy sajtos-sós stangli és egy sonkás sörkifli lett a kiválasztott a négy csoportban. Az értékelések közötti szünet­ben honti fiatalok szórakoztat­ták a vendégeket: „A kőleves” cí­mű színdarabot mutatták be nagy sikert aratva. Három személyiség érde­melte ki idén a Szent Im- re-díjat, amit a kitünte­tést alapító balassagyar­mati keresztény iskola névadójának tiszteletére rendezett hagyományos intézményi napok kereté­ben adtak át a katolikus nagytemplomban rende­zett ünnepségen. H. H. Balassagyarmat a közelmúlt­ban elhunyt Nagy Ervin mate­matika-fizika szakos tanár neve zengzetesen cseng a városban, hiszen több mint ötven éves pe­dagógusi tevékenysége során sok-sok fiatallal ismertette és szerettette meg kedvenc tantár­gyait. Eredetileg, korán elhunyt édesapja után katonai pályára készült, de a komoly hadmérnö­ki terveket a második világhá­ború vihara meghiúsította, így végül az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem természettudo­mányi karára jelentkezett. Balas­sagyarmatra feleségével együtt akkor - 1957-ben - került, ami­kor a Balassi Bálint Gimnázium­ban lényegében egy teljesen megfiatalított tanári kar kezdte el oktatni a jövő feltörekvő nem­zedékét. Két évtized sem telt be­le és már legenda övezte Nagy Ervin és kollégái nevét. A Szent Imre Iskola működését már megalakulása óta nagy fi­gyelemmel követte, majd a gim­náziumi képzés megindulását kö­vetően 1996 és 2010 között ő ma­ga is az intézmény tanára lett. Ahogyan Orosz Gábor, az utód­pályatárs méltatásában fogalma­zott, egy „hogy vagytok?" vagy egy „ a Skoda jól megy?” kérdés mögött nem csupán személyisé­gének udvarias érdeklődése állt, hanem egyszerre az az ember, aki sikeresen felkészítette tanít­ványát a főiskolai matematika fel­vételire, és akitől bármikor lehe­tett kérdezni valamit az élet dol­gairól. Közvetlen, megértő maga­tartásával, humorával elérte, Szent Imre-díjak Balassagyarmaton Nagy Ervin posztumusz kitüntetését özvegye vette át jp ... Meló Ferenc igazgatótól *** A hogy nem csak a megalapozott tudást, de az emberséget, az egy­más iránti tiszteletet is megtanul­hatták tőle. A díjat özvegye, Nagy Ervinné Nemes Györgyi vette át. A második kitüntetett Knyazo viczki Jánosáé a kezdetektől, azaz 1992 óta tanít a Szent Imre Ke­resztény Iskolában. Eredetileg matematika-orosz szakos, de ké­sőbb a Miskolci Egyetemen angol nyelvből is diplomát szerzett. A méltatás szerint a díjazott tanár­nő olyan hűséges munkatársa az intézménynek, aki egyben tartó­pillér, mindig lehet rá számítani, akire a fiatalabb, később érkezett kollégák is nyugodtan támaszkod­hatnak. A gyermekek szeretete a vallási nevelés célja az ő egyénisé­gében komoly szakmai igényes­séggel és elhivatottsággal társul. A gyengébb képességű tanu­lókkal is szívesen foglalkozik, il­letve a tehetséggondozásból is bő­ven kiveszi a részét, az osztályfő­nöki munkaközösség vezetésé­ben pedig példás feladatot vállal. A harmadik személyiség, dr. Vonsik Imre elsősorban az iskolát pártoló, támogató tevékenysége miatt kapta meg a díjat. A jogász végzettségű férfi civil életében ko­moly érdeklődéssel fordul a zene iránt, ■orgonaművészként tizenöt éven keresztül volt a szentkúti Nemzeti Kegyhely orgonistája. Ráadásul teljesen magával ragad­ta őt a zarándokok lelkülete, ösz- szegyűjtötte és sajtó alá rendezte a búcsús hívek egyházi népéne­keit, és ez a könyv már félmilliós példányszámot ért el. E mellett a kertészkedés az iga­zi szenvedélye. Kutatója a nö­vényélettannak, az ország egyik legnagyobb dísznövény-szaporí­tóanyagot előállító kertészetének a vezetője. A méltatásban elhang­zott, hogy dr. Vonsik Imre akkor állt a keresztény iskola mellé, amikor a legnehezebb idők jár­tak az intézményre, amikor kis híján meg is szűnt az oktatás, de az ő jogi ismeretei, nyugodt, ám rendkívül erélyes fellépése, a hi­deg fejjel, de az empátiát is a leg­végsőkig szem előtt tartó higgadt érvelése nagyban hozzájárult, hogy fennmaradhatott a megye manapság egyik legvonzóbb, leg­népszerűbb iskolája. Negyvenedik születésnap­ját ünnepelte a hét végén a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egye­sület (MME) Nógrád Me­gyei Helyi Csoportja: ma­ga az egyesület egy évvel korábban, 1974-ben ala­kult meg Budapesten. A jeles évfordulón a somosi mintaportán találkoztak az egyesület tagjai. Somoskőújfalu. A megjelenteket Papp Ferenc, a helyi csoport titká­ra köszöntötte. Vendégelőadóként Bagyura János tartott vetítettké­pes előadást a kerecsensólyomról és a faj védelméről: amint elhang­zott, három évtizeddel ezelőtt a kerecsen a kihalás szélére sodró­dott. Az aktív természetvédelem­nek köszönhetően azonban a költőpárok száma mostanra 250 körülire emelkedett, az elmúlt két évben is ennyi volt. Idén kisebb visszaesés volt tapasztalható, de ezt feltételezhetően egy korábbi, az időjárás miatt kisebb szaporu­lattal járó költési idény okozta: an­nak az időszaknak a fiatal mada­rai éppen ez évben érték el ivar­érettségüket, de más „évjáratok­hoz” képest kevesebben vannak. A faj vonulásának kutatásáról egy érdekes, áttételesen nógrádi vonatkozású esetet is megemlí­tett: Petényi János Salamon, aki, ha a hazai madártan atyja Herman Ottó, akkor a bizonyára a nagyatyja, a Losonc közelében fekvő Ábelfalván született, 1799- ben. Az ő feljegyzései között sze­repelt, hogy lelőttek egyszer, még a XIX. század elején egy kere­csensólymot Magyarországon. A madár lábán, amelynek tetemét megvizsgálhatta, egy bőrszíj ma­radványait találta, arab betűs fel­irattal. Már ebből sejteni lehetett, hogy a faj valahová Eszak-Afriká­ba jár telelni. Ez egy évszázaddal később be is bizonyosodott: ami­óta a madarak lábára olyan gyű­rűt helyeznek, amin e-mail is sze­repel, egyre több jelzés érkezik Líbiából, hogy a madarat ott be­fogták. Az arab országban ugyan­is évezredes hagyománya van a fajjal való solymászatnak. A hallgatóság kérdésére Bagyura János elmondta, hogy a befogott madarak egy részét egy idő után az arab solymászok el­engedik, mert csak a nagyobb termetű tojó madarakat tartják, ezek közül sem mind kezelhető egyformán, úgyhogy jelentős ré­szük visszanyeri szabadságát. A ragadozó fajokat érintő ve­szélyek között említette a mérge­zéseket, az áramütéseket, a lelö­véseket, a fészekrablásokat. Balázs Csaba a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetről, a Karancs- Medves északi szomszédjáról, tu­lajdonképpeni folytatásáról tartott előadást. A részletes beszámoló­ból kiderült, hogy a szlovákiai ter­mészetvédelem éppen a déli elter- jedésű fajok megóvását részesíti előnyben, hiszen ezek közül jó pár éppen a Fülek-Rimaszombat vo­nalon érik el elterjedése északi ha­tárát. Magyarországon viszont a hegyvidéki, kárpáti fajok élveznek hasonló figyelmet, mert ezek ép­pen a Karancs-Medves-vidékéig húznak le dél felé. Az érdekességek között emlí­tette, hogy a tájvédelmi körzetbe Csehországból is járnak rovar­ászok, mert az ilyen erdőtársulá­sok arrafelé már ismeretlenek. A területet érintő gondok kö­zött említette a földalapú támoga­tások rendszerét, ami az élőhe­lyek átalakításához vezet, hiszen a bokrosok, fasorok megsemmi­sítése a kezelés részét képezi - akárcsak Magyarországon. Ezzel kapcsolatos, hogy például a juh­állomány az egyharmadára csök­kent a területen, így azok a lege­lők, amelyeket eddig a jószág ta­posással és rágással karbantar­tott, bozótosodásnak indultak, számos faj élőhelyét tönkretéve. Ugyancsak nagy gond, hogy a Cseres-hegység területének még pár éve 14 uhupár költött, ez évben bizonyíthatóan már csak egy nevelelt fiókákat... Az ok ismeretlen. Északabbra is gondot jelent az akácosok gyors terjeszkedése, Ba­lázs Csaba tájékoztatása szerint az idegenhonos fajokkal határos erdősávokban 50 méteres védőtá­volságot kellene meghagyni vég­használat - az erdő kivágása - esetén azért, hogy az agresszíven terjeszkedő faj ne foglalja el az ős­honos cseres-kocsánytalan töl­gyes erdőállományok helyét. Együttműködésre a mindkét ország területén már csaknem kipusztult ürgeállomány meg­mentése céljából lát lehetőséget: az ürge ugyanis több ragadozó fontos táplálékállata. Bócsó Anita a madármentés­ről és repatriálásról - visszava- dításról -*■ adott részletes tájékoz­tatást. Papp Ferenc a gólyavonu­lásról, a madarak jeladóval való ellátásáról, útvonalairól, telelő­területeiről tájékoztatta a jelen­lévőket. Faragó Zoltán Határtalan természetvédelem Balázs Csaba előadása a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetről Bagyura János (balra) az MIVIE ragadozó madár szakértő munkatársa ^és Papp Ferenc _______________ ■■ ■HSÉMÍMMv ... I ■ Sütemények seregszemlén

Next

/
Oldalképek
Tartalom