Nógrád Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 253-277. szám)
2015-11-14 / 264. szám
Első koncert a Virág László-teremben Néhány hónappal 85. születésnapja előtt, tavaly december 22-én hunyt el Virág László zenetanár, karnagy, zeneiskola-igazgató, aki az elmúlt bő fél évszázadban Salgótarján zenei, művészeti életének meghatározó személyisége volt. Annak ellenére, hogy 1930. április 9-én a dunántúli Vasvárott látta meg a napvilágot s mindig jó szívvel, szeretettel emlegette szülővárosát, felmenőit - akiktől a zenei indíttatást örökölte - ízig-vérig salgótarjáninak tartotta magát. Nem is csoda, hiszen 1952. november 5-én, alig huszonkét éves fiatal szakemberként érkezett ide, s nem kevesebbet mint hatvankét esztendőt élt és dolgozott a nógrádi megyeszékhelyen. Helyi tisztelői ez év január 17-én búcsúzhattak el tőle engesztelő szentmise keretében a Rákóczi úti főplébá- nia-templomban. Örök nyugalomra január 19-én helyezték hamvait Budapesten, a Szent István-bazilika urnatemetőjében. Emléke mit sem halványult egy év során. Áprilisban - amikor betöltötte volna nyolcvanötödik életévét - szentmisén és ünnepi koncerten idézték meg alakját, a minap - november 6-án - pedig a zeneiskolában rendeztek hangversenyt a tiszteletére. A program azonban több volt egy szép zenei eseménynél, mert két maradandó gesztust is magában foglalt. Egyrészt Virág László is emléktáblát kapott az intézmény elhunyt tanárainak sorában, amelyet Tóth Tibor, a Váci Gyula Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója avatott fel. Az intézményvezető gondolatainak elhangzását követően a család és az iskola képviselői, valamit a jó barátok, ismerősök helyeztek el koszorút, virágot a táblánál, majd Bélyei Lajos- né, illetve Kmetty Józsefhé fuvolá- zott és hárfázott. Az a két zenetanár, akik annak idején éveken keresztül helyettesei voltak Virág Lászlónak az igazgatói teendők ellátásában. Tóth Tibor felhívta a figyelmet arra kiállításra is, amelyet Virág László életművéből, munkásságából rendeztek. Az emléktábla felavatását követően a megjelentek a földszinti aulába vonultak, ahol a hang- versenyterembe vezető ajtó felett immár ott egy név: Virág László neve. Tóth Tibor köszöntőjében megindokolta, hogy miért döntöttek úgy, hogy azt a termet, amely - az iskolaépülettel együtt - Virág László működése időszakában 1979-ben tárta ki kapuit a művészek, a tanárok, a diákok és nem utolsósorban a szülők, s kű igazgató érdemeit, amelyet sokáig lehetne sorolni. Fennállásának hatvanadik évfordulóját a közeljövőben ünneplő zeneiskola első tanítási napján, 1956. január 16-án nevezték ki Virág Lászlót igazgatóhelyettesnek, majd 1959. szeptember elsejével - Váczi Gyula fővárosba távozása után - került az igazgatói székbe s e vezetői beosztást 1987-ig, huszonnyolc éven át töltötte be. Mindent megtett annak Varga András atya a Mindenható áldását kérte a Virág László-hangver- senyteremre i tágabban az érdeklődő, a zeneszerető úgynevezett nagyközönség előtt. Ő szervezte meg az orgonaépítést és kezdeményezője volt az orgona szakos növendékek országos találkozójának is. Harminchat év során megszámlálhatatlanul sok magas színvonalú, nagy élményt nyújtó koncertnek adott helyet az immár Virág Lászlóról elnevezett terem. Dániel Zoltán, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere is méltatta a felejthetetlen emléérdekében, hogy a zeneiskola - a méltatlan körülmények közül - jó feltételek közé, lehetőleg új épületbe kerüljön. Bár ez már 1972-ben megvalósulhatott volna, hét évig a főiskola működött ott. Alapítója és első karnagya volt a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarnak, s több mint három évtizeden át irányította a Salgótarjáni Pedagóguskórust - emelte ki egyebek mellett Dániel Zoltán. A névadó ünnepség fontos szereplője volt Varga András atya is, aki hitbéli baráti viszonyt ápolt Virág Lászlóval, mint a helyi egyházi kórus, a Cantate Domino létrehozójával és karnagyával. A plébános Isten áldását kérte a Virág László-hangver- senyteremre és felszentelte e zenei hajlékot. Az első koncerten csupa olyan fellépő volt, aki vagy családi alapon, vagy a közös munka révén állt szoros kapcsolatban Virág Lászlóval. Elsőként az unoka-öccs, Virágh András orgonaművész mutatott be Liszt-gyászódát, és ugyancsak ő kísérte Gion Zsuzsa mezo- szoprán énekesnőt és Barkóczi Sándort, az operettszínház színész-tenorját. A Cantate Domino kórust Csohány Lászlóné, a pedagóguskórust Baárné Dicse Zsuzsanna, illetve Boros Ágnes vezényelte. Az előbbi kórus méltóság- teljes műsorral szerepelt, az utóbb viszont az alapító tagok javaslatára vidám, „A Tisza partján nevelik a szép leányt...” refrénű népdalfeldozást is elővett, abból kiindulván, hogy egykori karnagyuk gyakran viccelődött velük a próbákon. A salgótarjáni szimfonikusok kamarazenekara először önállóan lépett fel, majd a két kórussal együtt Pretorius és Back-művet is előadott. Az egyik számot Torják Vilmos vezényelte. Az együttesek közös műsorában Nagy Csaba trombitaművész is közreműködött. A program egy meglepetésszámmal fejeződött be: az ifjú Virág László - aki hegedűs ugyan - ült a zongorához, hogy kísérje a legifjabb unoka, Virág Csilla énekszámait, egy angol és egy magyar népdalt. A család nevében Virág László leánya, Tünde köszönte meg a táblaavatást, a névadóünnepséget és a koncertet. Ä bensőséges hangulatú, mély érzelmekben, szép élményekben gazdag est méltó volt Virág László emlékéhez, Salgótarjánban, Salgótarjánért kifejtett tevékenységéhez. Színpadon valamennyi fellépő együttes: a Cantate Domino Kórus, a Salgótarjáni Pedagóguskórus és a szimfonikus kamarazenekar Megelevenedett történelem Füst Antal- végzettsége szerint bányamérnök, foglalkozása szerint nyugalmazott egyetemi tanár, noha eredeti szakterületeivel sem hagyott fel - egy jó ideje már szépírói munkásságot is tudhat magáénak. Eleddig a következő kötetei láttak napvilágot: A hazatérés legendája (2009), Koronás hegyek. A Zagyva-völgyi várak regénye (2011), A föld ölében. Igaz történetek a bányászéletből (2011), Omlásban (2012), Baglyaskő legendája (2013), Zagyvafő várának regénye (2013), Karancs. A palócok szent hegye (2013), Sámson vár hazavár. Fejérkő várának legendája (2013), Pécskő. A rablójovagok fészke (2014), Szentkút. A templomépítők emlékkönyve (2014), Szanda várának legendája (2014), Buják a rejtőzködő vár (2014), Az égő kő. A nógrádi szénbányászat regénye (2014), Salgó. Vár a felhők felett (2015). S ugyancsak 2015-ös dátummal megjelent „Inászó, az elfeledett város” című regénye immár a tizenötödik a sorban. Mint az évszámok jelzik, e könyvek mindössze hat esztendő alatt kerültek ki a salgótarjáni származású, itt érettségizett, Budapesten élő szerző szellemi műhelyéből, ami rendkívüli termékenységre, lankadatlan szorgalomra utal, fáradhatatlan munkavégzést feltételez. A másik jellemző vonásuk, hogy Füst Antal előszeretettel fordul a XIII. századtól kezdődően a nógrádi történelemhez, a várak históriájához, amelyet tanulmányai, kutatásai során feltárt konkrét adatokra, tényekre alapozva dolgoz fel fiktív, olvasmányos mese- szövéssel. Legújabb, inászói kötete - amelynek a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körének minapi rendezvényén volt a bemutatója - már a címével is meglepetést keltett, hiszen sokan nem tudták, de nem is feltételezték, hogy ez a Salgótarján környéki település - amely manapság már csak néhány megkopott sírkővel és egy bányászemlékművel idézi gazdag múltját - az idők folyamán háromszor is volt város, s nagy szerepet töltött be a nógrádi szénbányászat kialakulásában, fejlődésében. Sőt, egy jóslat szerint még negyedszer is megéri majd városi létét. Füst Antal az általa írt prológusban a következőképpen fogalmazott: „A történet az ország valós történelmi környezetében játszódik és felvillant egy hajdan volt világot... A szerző őszintén reméli, hogy a mai kor fiataljaiban sikerül felébreszteni a vágyat arra, hogy megismerjék, mit tettek, hogyan éltek elődeink ebben a sokat szenvedett hazában. ” S e sorok akár ars poeticának is felfoghatók, hiszen minden eddigi könyv ilyen céllal (is) íródott. De nem elhanyagolhatók az írások egyéb - például nyelvi, néprajzi stb. - vonatkozásai sem. A kötetekről sok esetben író-olvasó találkozó keretében szereznek tudomást az olvasók, nem kis mértékben Földiné Prakfalvi Erzsébet, az író volt gimnáziumi osztálytársa szervezőmunkájának köszönhetően. S mint a bemutatón elhangzott: már készül az újabb könyv s további tervek is érlelődnek... Cs. B. Füst Antal íróval (jobbról) dr. Csongrády Béla beszélgetet a Dornyay Béla Múzeum Baráti Körének rendezvényén Újabb kézfogás A festőién szép medvesaljai tájon, Cereden át a magyar-szlovák határt átlépve Táj ti és Óbást érintésével érkezett a salgótarjáni küldöttség november 7-én Almágyra, hogy részese legyen a kétévente sorra kerülő Gortva-völgyi Hagyományőrző Ünnepségen, amelyet a községben immár harmadik alkalommal rendeztek meg. A meghívás egy tavaly októberben indult, s azóta sok szálon kibontakozott partneri, baráti viszony következtében érkezett a nógrádi megyeszékhely egyik városrészébe, minthogy a kapcsolat a Baglyasalja Barátainak Köre kezdeményezésére jött létre, amikor Almágyon kezdték keresni az Andó nevű lakosok őseinek eredetét Az almágyiak örömmel vették a kézfogás szándékát s az elmúlt egy év során számos jelét adták: készek a szoros együttműködésre. E szándékkal invitálták meg a Salgótarjánban élő dr. Agócs József fotóművészt, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tagját, hogy a hagyományápoló ünnep keretében rendezzen náluk kiállítást. A fotós sajátos módját választotta a bemutatkozásnak: olyan képeket állított ki, amelyeket éppen Almágyon készített az ott fellelhető értékekről - épültekről, szép tájakról - és nem utolsósorban az emberekről. A kiállítás megnyitására a polgármesteri hivatalban található házasságkötő teremben került sor. Az elegáns helyszínen nagy számú érdeklődő hallgatta meg a bevezető műsort, Dr. Agócs József salgótarjáni alkotó (jobbról a második) fotókiállítását a szlovákiai Almágyon a baglyasaljaiak nevében Szilasi András nyitotta meg amelyben elhangzottak F. Csaba Mária salgótarjáni szerző a Gortva-völgyi vízesés ihlette gondolatai is. A tárlatot Baglyasalja Barátainak Köre képviseletében Szilasi András nyitotta meg. Mondandójának középpontjába a szülőföldtől elszakadni soha nem képes embert állította. Kiemelte, hogy dr. Agócs József - akinek számos egyéb hazai és külföldi kollekciója is van az előző időszakokból - a helyieknek akart kedveskedni azzal, hogy a település és a környék látnivalóit örökítette meg. Nem véletlen, hogy az almá- gyiaknak sokat jelent, hogy önmagukat láthatják viszont a fotókon. Szüasi András szerint ezek a felvételek - éppen a művészi megformálás révén - bizonyos értelem; ben többet mutatnak a valóságnál. A megnyitóbeszéd utalt rá, hogy a teremben a boldogító igent kimondó fiatalok a fotók hatására talán még jobban kötődnek majd nemcsak egymáshoz, hanem Almágy- hoz, szülőföldjükhöz is. A salgótarjáni, baglyasaljai vendégek természetesen megtekintették a rendezvény keretében bemutatkozott különböző évjáratú művészeti csoportok színpompás műsorát, amellyel ezúttal is igyekeztek továbbörökíteni az elődeiktől kapott kincseket: dalokat, táncokat, meséket, népszokásokat, köztük a szüret, a fosztás, a kukorica- morzsolás hagyományát. Az elhangzott, bemutatatott program értékét növelték a szebbnél-szebb viseletek. A magyarság megőrzését szolgáló ünnep fő szervezője, lelke, a műsor moderátora most is Agócs Ildikó, a Csemadok helyi szervezetének elnöke volt, aki a baglyasaljaiakkal való kapcsolat egyik mozgatója, ébren tartója is. 4 > A zeneiskola elhunyt tanárainak falára Virág László emléktáblája is felkerült
