Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)

2015-10-05 / 230. szám

Minden olasz nagyváros­nak megvan a maga sajá­tossága: Rómát a történe­lemmel, Velencét a hidak­kal, Milánót a divattal szokták együtt emlegetni. Ha azonban Firenze kerül szóba, erre a városra ne­héz egyetlen jelzőt találni. Busszal indultam Firenzébe. Egyik kedves barátnőm közel másfél éve él ott, hozzá utaztam látogatóba. Már maga a röpke 14 órás autóbuszos utazás is külön­legesség a maga nemében. A 14 óra nem csekély idő, fárasztó is, mégse elfecsérelt idő: átutaztunk Olaszország legszebb vidékein: Trieszt fényekkel teli tengerpart­ját súrolva érkeztünk meg Velen­cébe, majd tovább Bolognán ke­resztül több kilométeres hegyek­be vájt alagutakon és lankákon keresztül Firenze felé vettük az irányt. Ahogyan a Napsütötte Toszkána című filmben, úgy a valóságban is a végeláthatatlan zöld mezőké és a fantasztikusan ápolt szőlőültetvényeké a fősze­rep. Néhol egy-egy falu ékelődik a tájba. Elnézve a fekvésüket, az itten lakók aztán biztosan nem kapnak gyakran szívinfarktust: nyugodt életük lehet ezen a cso­dálatosan pihentető kies vidé­ken, távol a nagyvárosok forgata­Ponte Vecchio (Régi híd) az olaszországi Firenze belvárosában, az Arno-folyón átvezető híd. Az aranyművesek boltjaival beépített híd neve a világ legismertebb hidjai között szerepel. ból álló körhinta, mint maga a dóm. A térről továbbsétálva a Ponte Vecchióra jutunk, ami nem mindig kivehető a rajta át­vonuló embertömegtől. A hídon a legnagyobb festők önarcképe­inek gyűjteményét csodálhatjuk meg. A hídtól fél órai sétára van - saj­nos hegynek fel - a Michelangelo tér, innen a legszebb a kilátás, és itt kapható a legkrémesebb olasz fagyik egyike is... Persze hogy el- csábultam. Szerencsére innen A patinás olasz nagyvárosban gyorsan kiismerjük magunkat. Kétféleképpen tudunk hatéko­nyan tájékozódni: ha felfele né­zünk, vagy ha megjegyezzük a kirakatokat. Nekem eleinte a fel­fele nézés tetszett: a firenzei dóm látványa mindennél gyö­nyörűbb. Európa negyedik leg­nagyobb székesegyháza. Zöld, fehér és fáradt-rózsaszín már­ványból épült. Aki betér, olyan-“SUjnuitíi« m n»* um I fi UI t 11 í feladat, tehát érdemes konkrét „útitervvel” sétálni a múzeum fa­lain belül. ínycsiklandóbb édességük a tiramisu. Különlegessége abban rejlik, hogy ők nem kávéval átita­tott piskótát tesznek a közepébe, hanem folyékony kávéval locsol­ják le az egész süteményt. Egy jó ebéd után már csak a kávé marad hátra. Az olaszok nem szeretnek sokáig ülni a kávéjuk felett. A tu­risták kedvéért készítenek melanzst és lattét is, de a tősgyö- t keres olaszok csak felhör­pintik - természetesen ­M tej és cukor nélkül a mé- t* regerős feketéjüket, és He&L* már mennek is tovább. Bor és tészta Az olaszoknál a tésztafőzés mű­vészet. Az éttermek egyik jelleg­zetessége, hogy kicsik, ettől olyan otthonosak, mint az olasz filme­ken. Szórt fények, a falon borok sorakoznak, könnyed zene szól, a pincérek általában idősebbek. A borokkal vigyázni kell, mert egy meleg nyári napon alaposan fejbe vágják az ember lányát. Egy hét Firenze történelmi központjának jeles épülete a Palazzo Vecchio i f (Régi Palota) már lefelé kellett menni a kanyar­gós utakon, és hamarosan az Uffizibe értünk. Bár Európa egyik legnagyobb múzeumáról van szó, mégis könnyebb falat­tá nak tűnik, mint még egyszer B a dombot megmászni. Aztán persze kiderül, egy nap alatt megnéz­ek ni az összes kin eset termé- szetesen lehetet I e n műremekeket láthat, mint a Mi­chelangelo Utolsó ítélet freskó­ját és Donatello műveit. A dóm­tól nem messze, a Piazza Republicán elcsodálkozom, j Ám barátnőm szerint Fi- M renzének majdnem olyan Mgl régi és állandó látvá- '2 ’ nyosság a régi, io \ a k i gától. És minden mástól is. A csöndet leginkább a turisták szá­zai, a motorbiciklik pöfékelé- [jjL se és az olasz mentalitás 2^*;- töri meg később, amikor megérke- zünk Firen­«nfcVyV zébe. A reneszánsz művészet egyik ikoni- kus jelképe, Michelangelo Dávid szobra is Firenzében tekinthető meg például a Gucci, a Cavalli és a Prada sarkán kellett mindig bal­ra tartanom és onnan már egye­nes út vezetett barátnőm lakásá­ig. Amihez az olaszok nagyon ér­tenek: a kirakatok el- és berende­zése. A legújabb trendek szerint felöltöztetett bábuk, sokszor egész jelenetet ábrázolnak. Min­den táskának és cipőnek meg­van a maga helye. Már korán reg­gel három-négy, tökéletes kosz­tümbe öltözött eladó igazgatja a bábukat, felkészülve a turisták áradatára és természetesen a vá­sárlókra is. Aki viszont nem bír csak nézelődni, annak Firenzé­nek ezt a részét nyugodt szívvel nem ajánlhatom. alatt végigkóstoltam a tészták leg­javát: nekem legjobban a lasagne ízlett. Húsételek ritkán sze- repelnek az étlapon, in- HBk kább előételnek eszik az olaszok. Nem H|0M|||^, mondok nagy új- ' r'\\ IfcraL donságot azzal, hogy Gucci, Cavalli, Prada Abban a reményben utaztam Firenzébe, hogy minimum egy csinos olasz cipővel szédítem majd meg a barátnőimet. Az első bevásárló körutam nyomán azonban gyorsan letettem erről, hiszen akadt olyan cipő, amely­nek ára az összes pénzem tízsze­resébe került (volna). Firenze a nagy világmárkák városa. Emlí­tettem már, hogy a városban va­ló tájékozódásra jó lehetőséget kínálnak a kirakatok is. Nekem A Firenzei dóm Olaszország legnagyobb, a világ negyedik legnagyobb temploma 4 4 9 I 1 1 1 F i renlCTOIas-zortS-zaw^oMs-zemei

Next

/
Oldalképek
Tartalom