Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)

2015-10-26 / 247. szám

Szűkebb pátriánkban a „Saul fia” főszereplője Nemzeti egységünkre emlékeztünk NMH-információ. Az idei cannes-i filmfesztivál nagydíját nyerte el Nemes Jeles László alko­tása, a Saul fia című színes ma­gyar filmdráma, amelynek fő­szereplője, Röhrig Géza látogat Salgótarjánba október 26-án, hétfőn 16.30 órakor. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár „Talál­kozási pontok” elnevezésű ren­dezvénysorozata keretében kö­zönségtalálkozón beszélget a si­kerfilm főszereplőjével Mizser Attila író. A Röhrig Géza költő, színész fő­szereplésével forgatott holokausztfilm cselekménye a második világháború idején ját­szódik a hírhedt Auschwitz- Birkenauban 1944. október elején. A főhős, Saul Ausländer magyar zsidó rab két napját mutatja be, aki az egyik krematórium sonderkommandójának tagja. A tábortól hermetikusan elzárt, saját Balassagyarmat, a Cserhát Mentőkutyás Egyesület Lobó ne­vű, képzés alatt álló mentőebének látása az elmúlt évben fokozatosan romlott, oly­annyira, hogy nem csak felada­tait nem tudta ellátni, a puszta tájékozódással is gondjai voltak. A dr. Dobos András címzetes egyetemi docens által irányított szentesi állatorvosi csapat Ma­gyarországon egyedülálló léze­res műtéti eljárással megállítot­ta a szem romlását, a mentőku­tyások örömére az állat látása is javul. Az állatot a műtét után kivégzésüket is minden pillanat­ban váró munkások csoportját a nácik arra kényszerítik, hogy ve­gyenek részt a tömeges megsem­misítés áldozatainak elégetésében és hamvaik szétszórásában. Saul az egyik halott gyermek­ben saját fiát véli felismerni, és elhatározza, hogy megmenti a gyermek testét az elhamvasztás­tól, és titokban eltemeti. Közben a sonderkommando tagjai fellá­zadnak, lerombolják a kremató­riumot, ám Saul elfordulva a töb­biektől és szándékuktól, csak az­zal törődik, hogy tervét végre­hajtsa és fiának, akiről életében nem tudott gondoskodni, meg­adja a végtisztességet. A Saul fiát a magyar készítő­kön kívül több nemzetközi alko­tó is jegyzi, a hazai főszereplők mellett német, lengyel, amerikai és izraeli színészek játsszák a főbb szerepeket. már több alkalommal elvitték Szentesre, kontroll ellenőrzésre. Legutóbb Lobó kutya utódát is elvitték az ellenőrzésre, ahol megállapították, hogy egészsé­ges a látása, nem örökölte a be­tegséget. A műtétért és az azt követő kontroll ellenőrzésekért az orvo­sok nem kértek kezelési költsé­get, ezzel is támogatták az egye­sületet. A két kutya részt vesz a kiképzéseken, a kiképzői abban reménykednek, hogy az állatok jól képzett kutyává válnak. Sz. F. „A magyar forradalom mindörökre egyike ma­rad azoknak a ritka ese­ményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik sorsa értel­mére, az igazságra” - e Raymond Aron gondolat szellemében rendezték meg a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Nógrád Megyei Szervezetének október 23-ai ünnepségét a salgó­tarjáni megyeháza dísz­termében. Salgótarján. A megyeháza em­lékfalának megkoszorúzásával kezdődött a Nógrád Megyei Ön- kormányzat Közgyűlése és a POFOSZ megyei szervezetének október 23-ai ünnepsége. Ezt kö­vetően Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a megemlékező vendégeket:- Komoly megtiszteltetés és óriási felelősség 1956 nagysze­rűségéről, hősiességéről és drá­májáról szólni a POFOSZ megyei szervezetének tagjai előtt. Tud­tam ezt akkor is, amikor felkért BérezésiMihályné elnök asszony, hogy vegyek részt emlékező ösz- szejövetelükön. De miközben ké­szültem a beszédre, egyre csak erősödött bennem a bizonytalan­ság: hogy jövök én ahhoz, ’56 után született emberként, hogy szóljak ’56 hőseiről, ’56 hősei­nek - kezdte beszédét. Hozzátette: minden nép életé­ben vannak kitüntetett történel­mi pillanatok, mint például a ki­vívott szabadság mámorító nap­jai. Olykor ezek a szabadságküz­delmek helyszínüket tekintve minősíthetők akár lokálisnak is, de hatásukban ugyanakkor vi­lágtörténelmi jelentőségűek is lehetnek. Mint a mi ’56-unk. Az elnök kiemelte továbbá azt is: hogy október 23-ára a buda­pesti egyetemisták a lengyelek poznani nagy tüntetései mellett szimpátia felvonulást hirdettek. Talán a felvonulás állomás nevei is beszédesek, és jól mutatják a két nép összeforrottságát: a pes­ti oldalon a Március 15. téren a Petőfi szobornál volt a gyüleke­ző, majd a budaiakkal a Bem té­ren egyesültek, végül a Kossuth térre vonultak. Tehát Petőfi, Bem, Kossuth, magyar-lengyel. Mint 1848-ban. S a folytatás is hasonló volt. Szép szavakat, felelőtlen buzdítást kaptunk a Nyugattól, de valódi segítséget csak a lengyelektől, ugyanis ahogy forradalmunk szabadságharccá lett hektoliter­szám küldték a legdrágábbat: a vért, és még novemberben is megszavaztak százmillió zlotyt Magyarországnak. Skuczi Nándor gondolatai zára­saként hangsúlyozta: október 23- án a soha máskor nem tapasztalt nemzeti egységre emlékezünk, egy választóvonal húzódott csak, mégpedig a hazájukat, nemzetü­ket szerető és féltő magyarok, illet­ve az idegen érdekeket kiszolgáló nemzetárulók között. Ezt követően Bérezési Mihályné, a POFOSZ Nógrád Megyei Szervezetének elnöke röviden visszaemlékezett a for­radalom napjaira, s egyebek mellett elmondta: hogy kezdet­ben nagyon szép napokat éltek át és bíztak abban, hogy min­denkinek, de főleg a jövő gene­rációinak szép jövőt tudnak biz­tosítani. Azonban ezt a néhány szép napot több mint harminc év keserűség követte, ugyanis a szovjet megtorlás után senki se mert beszélni arról, hogy mi is történt valójában 1956-ban, s még a gyerekeknek sem merték elmondani az igazságot, mert féltették a jövőjüket. A visszatekintést követően az ünnepség zárásaként Bérezési Mihályné és Becsó Zsolt ország- gyűlési képviselő átadták a szer­vezet kitüntetéseit: POFOSZ Ha­záért Érdemkereszt Arany foko­zat kitüntetésben részesült dr. László Mária, Skuczi Nándor és ifj. Szabó Sándor. A Forradal­munk Világító lángja elismeré­sét Pádár Zoltánná vehette át, POFOSZ Hűségért Emlékérmet kapott dr. Várkonyi Józsefné, Már­ton Imréné és Pistyur József. (Sz.A.) Reménykednek a mentőkutyások Büszkék lehetünk ’56-ra és forradalmunkra „A véráldozatoktól sem visszariadó forradalmi tö­meg elérte célját, hiszen a bukás ellenére is hatott a későbbi hazai és nem­zetközi folyamatokra, a 25 évvel ezelőtti változá­sokra!” - hangzott el egyebek mellett a salgó­tarjáni megyeházánál tar­tott október 23-ai megem­lékezésen. Salgótarján. A hagyományok­hoz híven idén is az emlékfutás­sal indult a megyeszékhelyen az ’56-os forradalom és szabadság- harc évfordulója és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltá­sának napja alakalmából rende­zett ünnepi megemlékezés. Ezt követően délután a megyeházá­nál rendezték meg a városi ko- szorúzási ünnepséget, amelyen Dániel Zoltán alpolgármester mondott emlékező beszédet:- Október 23-án a forradalom felemelő napjairól szokás szólni. Nincs könnyű helyzetben azon­ban, aki ott mond emlékbeszédet, ahol 1956. december 8-án több tucat ártatlan ember életét oltot­ták ki. De emlékeznünk kell a múltra, és gondolkodnunk a mi­értekről! Úgy vélem, hogy a mai a magyar történelem egyik leg­méltóbb napja az ünneplésre, hi­szen egy kis ország népe fel, mert lázadni egy nagyhatalom szorítá­sa, a nyomor és a szolgává silányí- tás ellen - fejtette ki. Hozzátette: a 20. század köze­pén az elnyomás és a felgyülem­lett keserűség, robbanáshoz ve­zetett. Most is szép számmal akadtak emberek, akik részt vet­tek a világszerte figyelmet és el­ismerést keltő eseményen. A fi­atalok, az egyetemisták, mások­kal együtt, képesek voltak for­mát adni az általános elégedet­lenségnek, s egyre többen követelték az izzó erejű meg­mozdulásokon, az emberhez méltó életfeltételek biztosítását, a demokratikus berendezkedést és a szovjet csapatok kivonását. A véráldozatoktól sem vissza­riadó forradalmi tömeg elérte célját. Ugyanis a hatalom, ha ne­hezen is, de meghátrált, s a Nagy Imre-kormány megalakulása után az országon győzelmi má­mor hullámzott végig. A világ csodált minket! A meggyötört magyar emberek pedig úgy érez­ték, hogy a törvényes kormány képes lesz a többpárt-rendsze- res demokratikus berendezke­déssel az országot kivezetni a ne­héz helyzetből, s a gazdaságot új pályára állítani. Az elképzeléseket azonban a szovjet hadsereg november 4-i intervenciója elsöpörte. A szovjet hatalom az agresszi­óval jelezte a más kelet-európai országokban mozgolódóknak, hogy csak egyetlen út engedé­lyezett számukra: az egypárti diktatúra. S a Kádár nevével fémjelzett rendszer megtorlása évekig tartott. Azonban azt nem nagyon szokták ugyan emleget­ni, hogy 1956-os forradalmunk, a bukás ellenére is hatott a ké­sőbbi hazai és nemzetközi folya­matokra, a 25 évvel ezelőtti vál­tozásokra. Az alpolgármester kiemelte azt is: hogy október 23-a nem­csak a dicsőséges forradalom ki­törésének napja, hanem a köz­társaságé is, mert 1989-ben, a Parlament döntése alapján ezen a napon kiáltották ki a III. Ma­gyar Köztársaságot. Dániel Zoltán végül elmondta: egy rövid emlékező beszédben csak felvillantani lehet a forrada­lomhoz kötődő tanulságokat. Bi­zonyára többen gondolják, hogy az elmúlt évtizedek, de napjaink eseményei ugyancsak bizonyít­ják, hogy érdemes tanulmányoz­ni az eseménydús korszak törté­néseit. S mindent összevetve büszkék lehetünk ’56-ra, büsz­kék lehetünk a forradalmunkra! Az emlékező beszéd után a je­lenlévő ünneplő közönség meg­tekinthette az ünnepi műsort, amelyben közreműködtek a Zenthe Ferenc Színház művé­szei. Majd a rendezvény a meg­emlékezés virágainak elhelyezé­sével fejeződött be az ’56-os em­léktáblánál. (Sz.A.) J 1 k 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom