Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)

2015-10-13 / 237. szám

Saját dalukkal is sikerük volt

Karancslapujtő. Populáris Zenekultúra címmel a pécsi tudományegyetem kísérleti programot indított idén az Új Nemzedék Plusz támogatásával az ország tíz hátrányos helyzetű iskolájában. Célja az volt, hogy a gyerekek az együtt zenélés élményén keresztül jussanak különböző tantárgyi ismeretekhez. Ezáltal ugyanis a tudás - mert élményhez köthető - sokkal inkább megmarad, mintha tankönyvekből szereznék. A karancslapujtői Mocsáry Antal Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola több mint 30 zeneiskolás és általános iskolás diákja nagy örömmel vett részt a munkában, mentoruk egy pécsi együttes volt. Négy alkalomhoz fűződő közös munka eredményeképpen feldolgozták a Magna cum Laude dalát, valamint megalkottak egy saját számot is Osztálykirándulás címmel. Az ősbemutatót az iskola tanári kara és diákjai előtt tartották meg. A sikeres feladat- megoldás elismeréseként 20 diák pihenhetett Balatonkenesén, ahol szakemberekkel és profi technikai felszereléssel stúdiófelvételt készíthettek. A tíz iskola közül elsőként jutott tovább a karancs-lapujtői csapat és a magyar-mecskel iskolásokkal karöltve léphettek fel az Új Nem- zedék Plusz programzáró, szegedi rendezvényén. Ezen túlmenően vidám utcazenével szórakoztatták a szegedi járókelőket. Mindez életre szóló élményt nyújtott számukra.

A traktor platóján vidám asszonyok énekeltek

H. H. - Sz. B.

CFolytatás az 1. oldalról.)

Rétság. Igencsak borongós időben érkeztünk szombaton délután kettő óra előtt néhány perccel a rétsági nagyparkolóhoz. Bőven „lógott” az eső lába, de a fekete fellegekből nem hullott ránk az égi áldás. A hangulat azonban cseppet sem volt szomorú, sőt, már az előkészületek során számos csodálnivalón akadtak meg a szempárok. Nagytermetű lovakon délcegen ültek a férfiak és a hölgyek. Ki-ki egyfajta népviseletben - bár, ahogy megtudtuk, nincs kifejezetten Rétságra jellemző ruhaköltemény - díszelgett a hátasok nyergében, de akadtak a középkori királyi udvarokból „ide- termett” hosszú szoknyás leányzók is. A szállító járművek sorában a hagyományos hintó - ezen ült a bíró és a bíróné -mellett a modern kort idéző traktorok sorakoztak. Az egyik ilyen platón igen vidám társasággal találkoztunk: a helyi

majd miután mondókája végére ért, felettébb kiszáradt szájához emelte az édes nedűvel teli üveget.

Pár perc múlva már a bírói pár pattant középre, és kezdődött a tánc. Eleinte csak néhányan kapcsolódtak be, később egyre többen és többen ropták, miközben a hangszórókból bömbölt a mulatós muzsika. Aztán a menet elindult a többi utcába, hogy végül visszatérjen a kiindulási pontra. Nemsokára pedig a művelődési házban papi áldásokkal és újabb táncokkal folytatódott a szüreti vígasság.

Szüret a városban

. :

:

v

Két fiúcska kis kordebo! bámulta a forgatagot

& menet élén a fürtöket hordozó Ifjú pár haladt

asszonykórus mókás tagjai különböző maskarába öltözve, kezükben boros fiaskót szorongatva énekeltek.

A menet elején dús szőlőfürtöket hordozva fiatal pár haladt - jövőre ők lesznek a „bíróék” - és láttunk egy kis, rúddal hajtott kordét is, amelyben két aprócska testvér ücsörgött, pántlikás kalapot viselve fejfedőként.

A felvonulás először a város KRESZ- parkja felé vette az irányt, mi pedig a benzinkúttal szemközt, a település északi határán vártuk meg a vigadalmat. Itt a kisbíró vette át a szót: dobját pergetve harsányan hirdette az „igét”, tökéletes rímekbe szedve minden fontos gondolatot, ami egy szürethez hozzátartozik,

Kerékpáros közlekedésről gyerekeknek

Az ügyességi pályán a KRESZ-szabályok is élőkén

A Tereskei Általános Iskolába elsősorban halmozottan hátrányos helyzetű tanulók járnak. Számukra rendeztek a közelmúltban egy pályázat jóvoltából kerékpáros közlekedésbiztonsági napot.

H.H.-Sz.B.

________________

i ereske. Megtudtuk, hogy a fentebb említett pályázatot kifejezetten azoknak az intézményeknek írták ki, amelyeknek a kompetencia-felmérése nem érte el az áüa- got A támogatást végül több részletben használták fel, így pedagógus-továbbképzésre, napközis tábor szervezésére, kirándulásokra

Gödre, Gödöllőre, Veresegyházra, Hollókőre, Ipolytarnócra, Viseg- rádra és fővárosi cirkuszlátogatásra, és a környezetvédelmi oktatásra is nagy hangsúlyt helyeztek, a gyerekek és a kísérő nevelők jártak Bánkon, a királyréti kisvasúinál és a balass'agyarmati- nyírjesi füvészkertben.

Ehhez kapcsolódott a nemrégiben megtartott közlekedésbiztonsági nap, amelyhez nagy segítséget nyújtott a pályázat keretében kapott hat új kerékpár. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai a biztonságos kerékpáros közlekedéssel ismertették meg a gyerekeket. Az elméleti példák, így a KRESZ- szabályok betartása mellett a gyakorlatra is nagy hangsúlyt

helyeztek a szakemberek. A felsősök a tornateremben kialakított akadálypályán, bójákat kerülgettek, megmutatva mennyire urai a járműveknek, míg a kisebbek szóban, illetve rajzokkal ismerkedtek a témával.

A közeljövőben a tereskei iskolások számára egy egészségnapot is szerveznek, ezen biotermékek bemutatója lesz és különböző szűrővizsgálatokat is végeznek majd a kórházi szakemberek. Déska Zoltán, az intézmény igazgatója elmondta, nagy öröm, hogy az ilyen kis létszámú iskolák számára is adódnak támogatási lehetőségek, amelyek nagymértékben megkönnyíthetik a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal való foglalkozást.

Hazugságba gabalyodva..

Az angol író Julian Barnes „Felfelé folyik, hátrafelé lejt” című regényében érzékletesen ír arról, hogy az ember személyes emlékezete mit és hogyan őriz meg, s másképpen fogalmazva mit tartalmaz „emlékeink éléskamrája”. „Szinte belém hasít a felismerés, hogy mi a lényegi különbség az ifjúság és az öregkor között: amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak, amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak” - írja Barnes.

A regény középpontjában egy magányos ember áll, akinek élete megváltozik, amikor barátja ráhagyja naplóját, amelynek olvasása közben megelevenednek emlékei, s úgy gondolja, azt a feladatot kapta, hogy értelmezze fiatalkori életének már lezárt és feledett történetét. Sajnos azonban nem ő az egyetlen, aki nem mer szembenézni önmagával, igazolva azt a tételt, hogy nemcsak másoknak képzelünk el többféle múltat, hanem saját magunknak is, elfeledve a valóságot, az igazságot vagy csak egyszerűen elhallgatva, letagadva (elhazudva) azt, ami számunkra nem comme il faut, nem illendő, sőt. És ez a „betegség” nemcsak az öregkor betegsége, hisz naponta egyaránt megküzd ezzel fiatal és idős is. Kicsit erről a kétarcúságunkról, az önámításról és az önmagunkkal vívott harcunkról szól - kissé túlozva, néha angyal, néha ördög voltunkról - mai mesém is.

A minap egy élelmiszer áruházban többek között gyümölcsöt szerettem volna vásárolni, így a zöldséges standhoz igyekeztem, ahol épp’ egy hölgy staniclit, csomagolóanyagot keresve kutakodott. Nem talált, nem járt eredménnyel, ezért segítséget kértem és az ugyancsak vásárolni óhajtó hölgyet is kisegítettem. Ahogy a magát kínáló sok szép gyümölcsből válogattam, nem figyeltem semmi másra, még arra sem, amikor váratlanul elém állt és kedves hangján ezt mondta: „Bácsi! Már láttam valahol!” Ez olyan furcsa és valószerűtlen, de egyben izgalmas dolog is volt, hogy hirtelen sem megszólalni, sem válaszolni nem tudtam. Eszembe jutatta viszont fiatalságomat, mert a

lányokkal való ismerkedésnél, ha nem volt mondanivalónk, „a láttam valahol” szavakkal próbálkoztunk, s nem tagadom, legtöbbször sikerrel. Látva meglepetésemet, a folytatás még szokatlanabb volt. Szótlanságomat nem értve vagy félreértve, kicsit viccesen, kicsit gúnyosan újra megszólalt: „Ne féljen a bácsi! Nem bánt a néni!” Ekkorra már megnyugodtam és alaposan megnéztem őt. Aszfaltbetyár nem lehet, gondoltam, pláne női változatban nem. Egy csinos, 35-ös lány, asszony állt előttem.

Hirtelen elnevette magát és kissé nevetve, kissé mosolyogva - mintha elnézést kért volna a zavarásomért - ezt mondta: „Már emlékszem a bácsira! Ugye, az Ági néninek a rokona vagy az apukája tetszik lenni?” Igen. Eltalálta! - mondtam megkönnyebbülve. Nem tolakodni, csak üdvözölni akar, mivel az elmúlt percekben felismerni vélt - mondta. Gyorsan kiderült ismeretségünk és ott a zöldséges pultnál egy hosszú beszélgetés kezdődött, és természetesen szó esett gyermekéről, all éves kislányáról is. S szó, mi szó, nem spórolt a meglepetésekkel, amely bennem különösen akkor robbant nagyot, amikor egyszer csak egy erkölcsi bombát tálalt.

Egy általam is jól ismert család gyermekéről, egy jól szituált fiatalasszonyról el sem tudtam volna képzelni, hogy élete tisztázatlanságok sorozata, amely szigorúan fogalmazva hazugságokra épül. Egyedül, pontosabban ma már kislányával él és évekkel ezelőtt szingliként kezdte. Noha egyedül élni nehéz kenyér, mégis legtöbb édesanya a férfi által elhagyva, elfeledve is vállalja gyermekét. Ő is e körbe tartozik, a férfi, kit szeretett elhagyta őt, elhagyta őket, s eltűnt, mint a villám, csak percember volt. A szülőknek akkor azt mesélte, hogy a férfi külföldi, pedig, dehogy... Amíg tanult, kislányát a szülők nevelték, s unokájuknak azt mondták, hogy édesapja meghalt. És ő ezt tudja most is. Végül az igazi csavar csak ezután következik: a férfi újra jelentkezett, de szülei még nem tudnak róla. Nem tudja, mit tegyen, mit cselekedjen? Hogyan törje át a hazugságok falát? Bános József

♦