Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-09 / 208. szám
Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra" szombaton Nógrád megye. „Emlékképek a Nógrád Megyei Fotóklub ötvenéves történetéből” címmel rendeztek kiállítást a közelmúltban a Baglyaskő Idősek Otthonában működő galériában. Nem volt véletlen a színhely, hiszen az elmúlt évek során a fotóklub tagjai voltak a legtöbbször vendégei a 45. bemutatóig eljutott galériának. A rendezésben - mint mindig - ezúttal is jelentős szerepet vállalt a Baglyasalja Barátainak Köre elnevezésű civil szervezet is. A kiállításokat úgymond „kívülről” is látogatják érdeklődők, de a látnivalók leginkább az otthonlakók életét gazdagítják, teszik színesebbé. Lapunk szeptember 12-i számában foglalkozunk a Baglyasalján jelenleg is megtekinthető fotótárlattal. Az idei bányásznap előestéjén tartották Salgótarjánban az Acélgyári úti Szent József templomban a „Föld alatt és föld fölött” című zenés áhítatot a Salgótarján városi létét megalapozó bányászok emléke előtt tisztelegve. A rendezvényről - amely része a „Völgy városi orgonaszó” című 2015-ös programsorozatnak - ugyancsak szombati lapszámunkban lesz szó. Szintén a „Kultúra” oldalon lehet majd olvasni a Salgótarjáni Tájak Korok Múzeumok Klub Egyesülete legutóbbi összejöveteléről, amelyet Jókai Mór személyének, munkásságának szenteltek az író születésének 190. évfordulója tiszteletére. A vetített képes előadást Csabáné Marosvári Márta klubtag tartotta. Fura tákolmányok „ládafutama" (Folytatás az 1. oldalról.) Rétság. A díszes mulatság helyszíne az északkeleti városrész, a Takarék utca. Elég széles ahhoz, hogy elférjen a versenyző, és az érdeklődőkísérő sereg, és elég lejtős is, hogy az alkalmi járművek megfelelő lendületvétel után elérhessék az optimális sebességet. A szombati futamokon volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az egyik versenyző nemes egyszerűséggel a kerékpárját eszkábálta ösz- sze egy málnaszállító taliga-csatolmánnyal, társa Frédi és Béni kőkorszaki „lépkedőjét” alkotta meg fából. A Piszo-trike elnevezésű masina „szélvédőjét” halálfej ékesítette, de eljött Mad Max is a jövő Ausztráliájának képviseletében. Mások egyszerűen csak egy papírdobozt láttak el tengellyel meg négy kerékkel. No, de miként robognak ezek a kiváló, „eszement” alkotások. Egyre gyorsulva és gyorsulva. Jött egy jókora dobbantó, pár terelőbója, csupán a nehézség kedvéért, de a furfangos sofőrök minden akadályon pompásan átevickéltek. A járművezetők is kilógtak a sorból természetesen. Ötletesebbnél ötletesebb kalapok és bukósisakok virítottak a fejeken, sőt néhá- nyan még versenyre is szálltak egymással, „életveszélyes” előzési manőverekkel kerülgetve a vetélytársat. A nép meg csak mosolygott,' mit mosolygott, harsogva kacagott a mutatványokon, a csikorgó kerekeken, a vad pedál-hajtásokon. Vakuk villantak, ezerszámra készültek a fényképek, ahogy az egy sajátos, megismételhetetlen autóviadalon szokás. Egy biztos: a látvány, az érdeklődés nagysága egyértelműen előrejelző lesz még ládaderbi Rétságon. H.H.-G.K. Francia turisták megállója Becskén Legalább tucatnyi lakóautó parkolt szombaton délután és este a becskei művelődési ház udvarán. Netán újabb idegenforgalmi látványossággal gazdagodott a település? így is lehet fogalmazni: egy Európát bejáró francia turistacsoport látogatott a községbe, ahol igazi, cserháti magyaros vendégszeretetben részesültek. Hegedűs - Sztranyovszky Becsbe. A szécsénkei Lecsófesztivál megnyitója előtt említette nekünk Szalatnyainé Zsig- mond Éva, Becske polgármestere, hogy érdemes lenne a sajtó munkatársainak rövid időre átruccannia a mintegy öt-hat kilométerre lévő szomszédos faluba, mert ott bizony franciák vendégeskednek, nem is egy-kettő, hanem legalább húsz-harminc ember a gallok földjéről. Nosza rajta, kaptunk is a kivételes alkalmon, és a kora esti órákban éppen a messziről jött vendégek köszöntésére futottunk be a művelődési házhoz. Ekkor pillantottuk meg az udvaron felsorakozott lakóautókat: amelyek szemmel láthatóan minden kényelemmel felszereltek, hiszen még parabolaantennák is voltak a tetőkön. Benn, a terített asztal körül kedves emberek fogadtak bennünket. Hamar megtudtuk, honnan is ez a francia kapcsolat? Dr. Csizmadia Sándor, a Corvinus Egyetem tanára és felesége néhány évvel ezelőtt, lányuk javaslatára érkezett meg erre a festői cserháti vidékre, és azonnal beleszerettek a tájba - itt is ragadtak. Nem sokkal később egy Franciaországban ismert, országos lefedettségű turisztikai egyesület (klub) vezetői bukkantak rájuk, a tagság rendszeresen bejárja Európa szinte minden részét, és Magyarországon is kellett nekik egy franciául értő kalauz. Ha pedig már létrejött a kapcsolat, nem lehetett kihagyni az útból Becskét, és azóta a csoport tagjai már visszajáró vendégeknek számítanak itt. Köszöntőjük alkalmával nem kis meglepetés érte őket: a becskei hagyományőrzők - Szaniszló Gyula vezetésével - egy francia sanzon eléneklésé- vel kedveskedtek, amely annyira jól sikerült, hogy a refrént már kórusban zengték magyarok és franciák közösen, és persze felcsendült a magyar nóta is. Serge Bourreau, a csoport vezetője elmondta, nagyon szeretik Magyarországot, főleg ezt az elsőrangú vendégszeretetet, amit itt is kaptak. Hálából előkerült a mézédes Sangria- gyümölcsbor és közösen koccintottunk a két nép barátságára/ t w M V 1 mmmmmmu ...................... Eg y koccintás a ftancta-maftym tetrat«Agr* A lakóautók sora a művelődési ház udvarán A legkisebbek sem maradtak ki a versengésből
