Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)

2015-09-26 / 223. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ „K ölcsönkapott világ" Ez a címe F. Csaba Mária versének, amely az embernek a földi léthez való átmeneti vi­szonyát szimbolizálja az egyik oldalon, a szemköztin pedig stílusosan az értékeitől megvált, megfosztott „Öreg tölgy” látható a vers szerzője által megrajzolván. Az iroda­lom és a képzőművészet együttszereplése, szerepeltetése nemcsak az „Asztaltársasági Füzetek” aktuális számának a jellemzője, hanem az egész szellemi műhelyé, amely megszülte e sorozatot. Orbán György János, az asztaltárság elnöke - aki rajzaival és írásaival egyaránt szerepel a 2015-ös füzetben (is) - mint felelős kiadó vállalta a moderátor szerepet. Elmondta, hogy a rendszerváltás utáni években, működésük hajnalán mindig volt mondanivalójuk és nem mellesleg anyagi hátteret is tudtak biztosítani egy-egy kiadvány életre hívásához, majd mindkét területen adódtak gondok. Ezekkel magyarázhatók, hogy több év is elmúlt asztal­társasági füzetek nélkül. Tavaly - amikor a A három megszólalt szerkesztő mindenekelőtt abbéli örömének adott hangot, hogy csaknem harminc szerző - Almádi Róbert, Antal József, Bajzafi Ferenc, Berencsik Boglárka, Dukay Nagy Ádám, F. Csaba Mária, Frideczky Kata­lin, Gáspár Imre, Gelencsér János, Gedeon Haj­nalka, Gréczi-Zsoldos Enikő, Gyurcsó Gyula, Kakuk Timika, Kelemen József, Kiss-Simon Miklós, Kupcsulik Ágnes, Kúti István, László Liza, Losonczy Ildikó, Madár János, Maruzs Éva, M. Nagy László, Orbán György János, Tandori Dezső, Tóth Tamás, Zsibói Béla és Zsibói Gergely - műveit tudták megjelentetni. Van, aki többször is előfordul, mások csak egy-egy alkalommal. Általános jellemzőként szóltak a szerkesztők a közöltek műfaji sok­színűségéről. A versek, szépprózai írások, ta­nulmányszerű dolgozatok mellett képzőmű­vészeti alkotások és fotók is gazdagítják a tar­talmat A borító Gelencsér János „Vándor” cí­mű rajzának felhasználásával készült. A mű­vész rajzai együtt is szerepelnek Handó Péter írásaival. Ugyancsak „tandem”-et ké­pez Dukay Nagy Ádám atyai barátjával, a Kossuth-díjas Tandori Dezsővel, akinek szimbolikus jelentésű egyedi rajza­ihoz a Salgótarjánból el­származott költő írt szöve­get. A Palóc­föld egykori szerkesztője, a közelmúltban el­hunyt - Zsibói Bé­la - emléke előtt azzal tisztelegtek, hogy e helyütt is közzétették a költő Nagy Pálnak 1991- ben ajánlott versét. Ku­riózum az is, hogy Ge­deon Hajnalka művész­tanár immár leányával, a szintén képzőművész-haj­lamú Berencsik Boglárká­val együtt szerepel a kiadványban, amely a Polár Stúdió gondozásában jelent meg. Csongrády Béla A kiadvány bemutatóján (balról jobbra): Orbán György János, Kupcsulik Ágnes, Handó Péter és Losonczy Ildikó Az 1988 végén klubként létrejött Balassi Bálint Asztaltársaság 1989-ben tartotta első nyilvános összejövetelét, kiállítását s ugyan­csak abban az évben „Széllyel tündökölni” címmel napvilágot látott bemutatkozó kiadvá­nyuk is. De amíg a kiállításokat azóta is min­den évben megrendezték, az 1992-től létező füzetek megjelentetésében voltak „lyukas” esztendők. így fordulhatott elő, hogy amíg a kiállítások száma a huszonhatodiknál jár, a kiadvány „csak” a tizenharmadik évfolyamot számlálja. Ennek a megyei könyvtárban ren­dezett bemutatója szervesen kapcsolódott az idei tárlat megnyitóünnepségéhez, annak mintegy a második felvonását képezte. huszonötödik kiállításukat rendez­ték - az ünnepi könyvhétre sikerült egy füzetet is tető alá hozni. Ez ad­ta a lendületet az ez évi kiadvány­hoz, amelyben „régiek” - mond­hatni törzstagok - és újak, az idősebb generációt képviselők és fiatalok, ismert, rangos ne­vek és ígéretes pályakezdők egyaránt szerepelnek. Orbán György sze­rint ebben rejlik a füzet igazi értéke. A szer­kesztők - akik valamennyien egyszersmind alkotók - közül Handó Péter, Kupcsulik Ágnes és Losonczy Ildikó volt jelen a bemutatón, de a közös munkában Zsibói Gergely is részt vett. Útközben... A 2015/2016-os tanév eleve kü­lönlegesnek bizonyul a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatá­si Intézmény életében, hiszen a salgótarjáni zeneiskola fennállá­sának 60. évfordulóját ünnepli. A megalakulásra való emléke­zés jegyében sok koncertet is ren­deznek majd, amelynek az alap­hangját a minapi hangverseny ad­ta meg. A pódiumon két pályakez­dő ifjú tehetséget köszönthetett Tóth Tibor igazgató. A budapesti PalojtayJános a zongoránál foglalt helyet, míg trombitán Pálfalvi Ta­más játszott. Mindketten hosszú éveken át folytattak közép- és fel­sőfokú zenei tanulmányokat, már­is hazai és nemzetközi díjak sora fémjelzi pályafutásukat. Ráadásul Pálfalvi Tamás salgótarjáni szüle­tésű, a jubiláló zeneiskolában Sza­bó István növendékeként ismerke­dett meg hangszerével. A későbbi­ekben tanult az Amerikai Egye­sült Államokban is, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója. Az idén - töb­bek között - megnyerte a Fanny Mendelssohn-díjat, amelynek át­vételére a Festspiele Mecklen­burg-Vorpommern keretében ke­rült sor Németországban Gross Schwansee városában, ahol zon­gorista társával bemutathatta azt a műsorát, amelynek Salgótarján­ban volt mintegy a főpróbája. Pálfalvi Tamás mind az önálló mind pedig a közös számokban (R. Ericson és Hidas Frigyes szerze­ményeiben, valamint Handel „D- dúr szvitt”-jében és Gerschwin „Kék rapszódiá”-jában) virtuóz hangszerkezelésről, a művek tel­jes érzelmi és gondolati átéléséről, biztos megszólaltatásáról tett bi­zonyságot. A közönségnek nagy élményt nyújtó műsor az elmúlt héten Buda­pesten, ,A tehetség kötelez” című kamarazenei sorozatban is elhang­zott. Legközelebb, október 13-án ugyancsak a magyar fővárosban a zeneakadémia nagytermében lép fel Pálfalvi Tamás, majd még szin­tén októberben az oroszországi Ekaterinburgban koncertezik. Eb­ből is kitetszik, hogy megannyi fel­lépése soraiba iktatta be szülőváro­sát, de útközben van a művészi kar­rierjének kiteljesedése terén is. Ezt a napokban a Berlin Classics le­mezkiadó révén megjelenő CD-je is igazolja, amelyen nyolc szám ta­lálható a Liszt Ferenc Kamarazene- kar közreműködésével. Gs. fi Magyar-magyar kézfogás A természet mint ihletforrás Óvári János rétsági kiállítását Maczkay Zsaklin író nyitotta meg Méghozzá két helyszínen is megtörtént ez az elmúlt napok­ban: Salgótarjánban és a románi­ai Óradnán. Először a Radnai ha­vasok lábánál fekvő, mintegy hat­ezer lakosú erdélyi kisvárosból lá­togatott egy küldöttség a nógrádi megyeszékhelyre, majd szinte azonnali viszonzásként innen utazott delegáció az óradnai ma­gyar napok rendezvényeire. A két település közti baráti vi­szony kezdetei csaknem húsz év­vel ezelőttre vezethetők vissza. Az­óta váltott helyszíneken találkoz­nak a két város lakosságának - fő­leg művészeti csoportjainak, kultu­rális intézményeinek - képviselői. Ez évben - mint korábban is - a bá­nyásznapra érkeztek az óradnai vendégek. Csoportjuk gerincét a városukban magyarul tanuló diá­kok alkották. Ajándékműsorukat a Baglyaskő Idősek Otthonában mu­tatták be több salgótarjáni csoport - így a Bányász-Kohász Dalkör, a Medalion TáncSport Egyesület és a Váczi Gyula Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény Pöndölyke énekegyüttes - társaságában. A fellépőket Holecz Istvánné intéz­ményigazgató köszöntötte, majd a színes, pörgős műsorfolyam végén Báti Jánosné, Baglyasaljai Barátai Körének elnöke köszönte meg a színvonalas, hangulatos produkci­ókat az együtteseknek és név sze­rint vezetőiknek. Zárásként a sze­replők az otthonlakókkal és az elő­adásra érkezett közönséggel együtt énekelték el a bányászhimnuszt A rendezvényt négy magánszemély anyagilag is támogatta. Óradnán, a magyar kulturális egyesület, a helyi bányász fúvósze­nekar és az RMDSZ helyi szerve­zete 2006-ban indította útjára a magyar napokat a szórványma­gyarság kulturális értékeinek megmentése, ápolása és tovább­adása céljából. Ez a program az idén jubilált, hiszen a tizedik alka­lommal rendezték meg a lelkes szervezők, élükön Srambu Osztrovszki Erzsébettel. Ilyenkor annyi magyar érkezik Óradnára illetve Radnaborberekre, mint amennyien helyben laknak. Ezút­tal is - immár hagyományosan - ott voltak Salgótarján zenei életé­nek reprezentánsai, a Kohász Mű­velődési Központ Egyesület támo­gatásával működő csoportok tag­jai. Konkrétan a Diósi János - aki az Akkord Fúvós Kisegyüttessel is többször szerepelt már Óradnán - vezette Bányász-Kohász Dalkör, valamint a Nógrád Operett Társu­lat két tagja, Lengyel Judit és Tóth Dávid énekes szólista lépett fel a háromnapos rendezvénysorozat keretében. A dalkör kísérő zeneka­ra éppen az óradnai magyar na­pok tiszteletére alakult meg. Veze­tőjük Fodor Sándor (hegedű), tag­jai Szilveszter Tibor (akkord gitár), Diósi János (basszus gitár) és Pförtner Péter (ütő). A Bányász- Kohász Dalkör az óradnai és a radnaborbereki riporttáborban készült könyv bemutatóját színe­sítette, majd Lengyel Judittal és Tóth Dáviddal együtt fellépett az ünnepi hangversenyen is. A közös vacsorán Fodor Sándor és Szil­veszter Tibor ugyancsak részese volt az alkalmi zenekarnak. A Bányász-Kohász Dalkör a helyi ka­tolikus templom előtt is adott mű­sort, majd részt vett a szentmisén. A salgótarjániak több régi isme­rőssel, baráttal találkoztak, akik már nagyon várták őket és nehe­zen búcsúztak tőlük. A tudatos ha­gyományápolás, a fokozatosan fej­lődő, gazdagodó együttműködés, a magyar-magyar - a zene, a dal, a tánc nyelvén is kifejeződő - párbe­széd nem kis mértékben erősíti az anyaországban és a határainkon kívül élő honfitársak kapcsolatait, együvétartozásuk érzését, esetié i „Az utóbbi években egyre inkább az apró világokfeléfordult a figyel­mem. Azt tapasztaltam, hogy minél mélyebben hatolunk a valóság fel­tárásában, annál bonyolultabb, sé­rülékenyebb struktúrákat és össze­függéseket látunk. Úgy tűnik, itta végső ideje a felületes, globális meg közelítés elvetésének, be kell lát­nunk, nem vagyunk mindenható ak. A művészet eszközei végesek. József Attila „Kertész leszek...” cí­mű versének sorai dalolnak a fü­lemben”- írta minap megnyílt rét­sági kiállításához Óvári János he­lyi festőművész, aki 2012 óta használhatja úgymond hivatalo­san e titulust, tekintve, hogy há­rom évvel ezelőtt felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Orszá­gos Egyesületébe. A fentiekben megfogalmazott felismerése nyil­ván változást jelent saját alkotó­munkájában is, amennyiben a makrovilág részleteire helyezi a hangsúlyt, noha az alapvető ihlet­forrást továbbra is a természet misztériuma jelenti számára... Óvári János Salgótarjánban született, itt tette meg első alko­tói lépéseit is. Sokat köszönhet a megyeszékhelyen élt Pataki Jó zsef festőművész barátságának. Rajztanári diplomáját az egri ta­nárképző főiskolán szerezte, s amellett, hogy szellemi erőinek jó részét az iskolai oktatásra, a tanulók vizuális ismereteinek bővítésére, képességeik kibon­takoztatására fordította, ha ide­je engedte gyakorolta a festő­mesterséget is. Bár mindig nagy felelősségnek tartotta a képek nyilvánosság elé tárását, a hat­vanas évektől kezdve részt vett a Nógrád megyei amatőr képző- művészeti mozgalomban s meg­megmutatkozott néhány csopor­tos kiállításon. 2005 óta szente­li idejének, energiáinak jó részét a festészetnek és egyre többször mutatja be törekvéseit úgy­mond egyéni tárlat formájában is főként lakó- és szülőhelyén, azaz Rétságon illetve Salgótar­jánban, Baglyasalján.Elő-előfor- dul a neve megyén kívüli szak­mai szemléken is. Jelenlegi, a rétsági városi mű­velődési központ galériájában rendezett, „Kertész leszek” című kiállítását Maczkay Zsaklin nyi­totta meg. A budapesti író, újság­író - utalva Óvári János orszá­gos egyesületbe való felvételére - azt hangsúlyozta, hogy „a hiva­tásos státusz nem önmagában ér­vényes végcél, sokkal inkább egy folyamat eredménye és jelölője, egy kísérletezéssel teli út következ­ménye, amely során a művész fes­tői világa mind kiforrottabbá, le- tisztultabbá vált. Mintha mind biztosabb érzékkel talált volna rá saját hangjára és formanyelvé­re...” Maczkay Zsaklin kiemelte, hogy a kiállításon főként soro­zatokat, egy-egy motívum külön­böző megfogalmazási lehetősé­geit látni a színek variálásával. „A színekkel való játék több eset­ben megidézi az idő képzetét is, azt az érzést keltve, hogy a nó vénymotívumokat, a napszakok és évszakok titokzatos színválto­zása festett át a vásznakon. ” Óvári János újabb, 2015 őszi megmutatkozása egész biztos fontos állomása művészi pályá­jának. - dyb ­J »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom