Nógrád Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 201-226. szám)
2015-09-23 / 220. szám
í Egy magyar feltaláló lenyűgöző karrierje Bíró László golyóstolla - eredeti nevén: pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll - hetven éve terjedt el a világon Hetven évvel ezelőtt, 1945-ben vitte piacra az egész világot meghódító íróeszközét New Yorkban a golyóstoll feltalálója, Bíró László József újságíró. Neves író kortársához, Rejtő Jenőhöz méltó a foglalkozáspárosítás: Bíró, az újságíró és feltaláló. Ám a mozgalmas életű ember pályáján több hasonlóan meghökkentő mozzanat is akad. Bíró ’ László József, aki Ladislau Jósé Biro néven jutott el a világhírnévig, Budapesten, egy terézvárosi zsidó családba született Schweiger László Józsefként, 1899. szeptember 29-én. Argentínában halt meg, 1985-ben. Abban az országban, ahová 1938- ban menekült a magyar zsidó- törvények elől. Gyökeret vert, mégpedig olyannyira, hogy születésnapja 1986 óta a feltalálók napja (Dia del Inventor) Argentínában. Bíró édesapja, Schweiger Mózes Mátyás Hódmezővásárhelyről került a fővárosba. Műfogász volt, ma fogtechnikusnak mondanánk. Édesanyja a kaposvári származású Ullmann Janka. Családnevüket 1905-ben magyarosították. Bíró László 1931-ben kötött házasságot Schick Erzsébettel, akivel együtt 1938-ban zsidó vallásából kitért az evangélikus hitre. Bíró, miután alaptanulmányait befejezte, újságírónak állt, de közben a festőművészettel is kacérkodott. A nyomdákban szerzett tapasztalatai vezették el Budapesten első golyóstollának megszerkesztéséhez. Megfigyelte, hogy az újságnyomáshoz használt sűrű festék gyorsan szárad és jól megmarad a papíron. Nem volt más dolga, mint. ezt a sűrű tintát egy kézi toliból a papírra vezetni. A tollhegybe apró golyó került, ami a tintát mindig a golyó aljára viszi, és ahogy az íróeszköz a papíron mozog, a golyó forgása folyamatosan szállítja a tintát a papírra. Bíró László első golyóstoll szabadalmát 1938-ban jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál. Még ugyanebben az évben az „örökíró” továbbfejlesztett változatára újabb szabadalmat kért, ennek neve a következő volt: pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll. 1940-től, már Argentínában letelepedve tökéletesítette találmányát, amelyre ott 1943-ban kért védelmet. A golyóstoll sorozatgyártása 1945-ben kezdődött - először Eterpen néven, majd a máig használt nevén, Biropenként - viharos gyorsasággal vált népszerűvé az egész világon. Érdemes felidézni néhány indítékot azok közül, amelyek a golyóstoll példátlanul gyors elterjedését segítették. Az angol kormány például azért vásárolta meg a szabadalmat, mert a toll nagy magasságokban is működött, azaz nem folyt ki belőle a tinta. A második világháború utolsó évében rendszeresítették a brit Királyi Légierő gépein a Bíró-féle go- lyóstollakaL Franciaországban ma is működik az a részvénytársaság, amelyet a golyóstoll gyártására hoztak létre, ez a nálunk is ismert BIC cég. Az íróeszközipar egyik legelőkelőbb társasága, a Parker 1957-ben készítette el első golyós- tollait, s a népszerű íróeszköz használata az 1960-as évektől vált általánossá. Forrás: Wikipédia A vésőtől és az ecsettől az örökíróig \fr\'3orrrof Loo rrcv'rro vrtí r A legkorábbról fennmaradt írásjelek az ókorból, négyezer évvel ezelőttről a kínai jóscsontokon találhatók. Vésőszerű, hegyes szerszámmal karcolták a jeleket a csontokba. Kínában a Kr. e. 4. században megjelent az első ecset, nyúlszőrből ké- | szült, és egy bizonyos Meng Tien nevű tábornok találmánya I volt. Ha nem véstek vagy festet- i tek, akkor tintába mártott bam- ; buszpálcikával írták jeleiket fá- ; ra, kőre, csontra, majd selyem- í re és papírra., Mezopotámiában mindent írásban rögzítettek. Az írnokképzés évtizedekig tartott. Puha agyagtáblákra nyomkodták a je- ! leket fa- vagy nádpálcikával. Az | írópálcák mai tollszárnagyságú- I ak voltak, hegyük háromszög alakú. Az így készült táblákat ma | úgy emlegetjük, hogy ékírást ; használtak. Egyiptomban nádpálcával karcolták az írásjeleket : a papiruszra, de használták a tintába, festékbe mártogatott káka íróvesszőt is. A hieroglifák rögzí- S tésére az írónádat alkalmazták. A görögök hasonló eszközökkel írtak, a papirusz mellett már a pergament is használták, ami- : re ólommal vonalakat húztak, : hogy soraik egyenesek legyenek. A rómaiak hosszúkás formá- j júra alakított ólomrudakkal vagy : tollszárba illesztett ólomhegyekkel írtak. Hogy sötétebb és maradandóbb legyen a betű, feltalálták a tinta közvetlen elődjét, az ólomból és ónból készített írórudat. És használták az írónádat és az íróvesszőt is. Az íróvessző lényegében egy hegyes fémvessző volt, amellyel viasszal bevont deszkalapokra írtak, s amelynek lapos végével az írásjeleket, ha már nem kellettek, egy mozdulattal el lehetett tüntetni, és újra használhatóvá vált a tábla. A stílus történetének talán legismertebb eleme az a tény, hogy Julius Caesart egy ilyen eszközzel szúrták le. A viasztáblákat az elkövetkezendő évszázadokban is használták, még a 18. századból is van rá adat, hogy egyes kolostorokban írtak rájuk. A középkorban az írástudók legtöbbje lúdtollat használt. Az íróeszköz kialakítására külön tollvágó kés szolgált. írásra leginkább a lúdtoll volt alkalmas, a gazdagabbak a hattyútollat alkalmazták. De mindenféle madár- tollal formálták a betűket, a finom vonalakhoz a várj ú tolla volt a legjobb, ám hasonló szerepet tölthe- tett be a sas, a bagoly, a sólyom és a pulyka tolla is. Ritkaságszámba • ment a strucctollból készített íróeszköz. A tollmetszés megbecsült mesterség volt Legfőbb eszköze volt a tolikés, és természetesen kellett hozzá a madarak öt első evezőtollából az egyik. A legerősebb tollakat tavasszal lehetett kihúzni az állatokból, egy libának tíz-tizenkét írásra alkalmas tolla van. A bal szárny tollai az író ember jobb kezébe illettek, a jobb szárnyéi a bal kézbe. Hogy a toll lágyabbá váljon, forró vízbe áztatták, utána forró homokba vagy hamuba tették, hogy erősebb, rugalmasabb legyen. A tollszár végét ferdén levágták, majd hegyétől befelé egycentis bevágást tettek, ez szívta magába a tintát. Végül következett a toll apró forgácsainak eltávolítása, a tollhegy élesítése, vékonyítása. A kopott tollhegyeket utómetszéssel javították. A lúdtoll a legelterjedtebb a 17-18. században volt, Németországban egy évben ötvenmillió lúdtollat használtak el írásra ekkoriban. Európában lúdtollterme- lő nagyhatalomnak számított Oroszország és Lengyelország. A modern kor egyik rövid életű íróeszköze az üvegtoll, amely nem más, mint egy lezárt üveg- rúd, melyben a tinta a hegyen kialakított mélyedésekben volt, és szivárgott le a hegybe. Alig kopott, nem rozsdásodott, és mindenre lehetett írni vele. A thüringiai üvegfúvók tökéletesítették ezt a „szerszámot”, amelyet aztán német, francia és amerikai cégek gyártottak és kínáltak, mint ideális íróeszközt egészen a 20. század elejéig. Ekkor azonban már ennél jóval elterjedtebb volt az acél tollhegyekkel felszerelt toll. Már a 19. század elején többen megpróbáltak különféle fémekből a lúdtol- lakhoz hasonló hegyeket készíteni, ez azonban nehezen ment, ; mert a fémipar még nem tudott kellő minőségű alapanyaggal és formázó szerkezettel szolgálni. A század közepén egy berlini műszerész, Heinrich Siegmund Blankertz gépesítette az acél tollhegyek gyártását. Petőfi Sándornak egy Arany Jánoshoz írt levélrészlete arról tanúskodik, hogy Magyarországon is elterjedt ez az írószerszám: „Tollat ragadtam, vagy tulajdonkép nem is tollat, hanem fából való botot, mellynek vége hasított hegyes acél vagy réz.” ! Az íróvessző fejlődése aztán a huszadik században a töltőtoll fel- j találásával ért csúcspontjára, amelynek egyik legjelentősebb | mellékága a Bíró László-féle golyóstoll, amelyet mi sokáig csak örökíróként emlegettünk. Napja-' inkban sokkal többen használják. az egyszerűen, könnyen kezelhető golyóstollat a töltőtollnál, ám azok, akik még mártogatós, acél-1 hegyű tollal tanultak meg írni, szívesen veszik kezükbe az egy- fajta régimódi eleganciát megtes- tesítő töltőtollat is. Bíró László találmányai közül az A||fA|||f|fa QßflßQQßßV/lltn nak igazolására: szerkezetet beépí egyik legjelentősebb az automata se- “IHwllWlCI wvllvvvv^TQIIV tette saját oldalkocsis motorkerékbességváltó, amelyet a General Motors párjába, és ezzel minden gond nélkül (GM) vásárolt meg tőle, ám soha nem gyártották. Az autógyár a konkurencia elől halászta el Bíró szerkezetét, hogy aztán 1939- ben előálljon saját fejlesztésű automata váltójával. Bíró László az 1930-as évek elején Bugatti sportkocsit vett magának. Néhány rövid út után úgy döntött, hogy a tengelykapcsolós váltómechanizmus nehézkes működésén változtat, mert az visszafogja az autó erejét. Dolgozni kezdett a sebességváltásokat kényelmesebben, pontosabban szolgáló váltóművön. Egy év után szabadalmaztatta, ám további tökéletesítésére nem volt pénze, itthon nem érdeklődtek az újdonság iránt. Az Opel és annak amerikai tulajdonosa, a General Motors azonban fülest kapott Bíró találmányáról, meghívta Berlinbe, hogy mutassa be neki. Bíró László sajátos módját választotta találmánya megbízhatóságámegtette a Budapest-Berlin közötti ezer kilométeres távot. Négy további berlini tesztkor után megállapodtak. A jogokat megvásárló General Motors öt éven át havi kétszáz dollárt fizetett a feltalálónak, és minden eladott darab után százalékot is kapott volna. Ám mivel a nagy autógyár soha nem használta fel Bíró szerkezetét, így a feltalálónak csak az akkor egyébként tekintélyes pénznek számító tizenkétezer dollár jutott. A Bíró-találmányok listája 1928 Vizes töltőtoll (Magyarország) 1930 Mosógép (Magyarország) „Mesemosó a tökéletes házi gőzmosógép” - tűzhelyhez kapcsolható, az energiát gőzből nyerő mosógép 1932 Automatikus sebességváltó (Magyarország) 1936 Elektromágneses továbbító berendezés (Magyarország) (Lineáris motor) - később ennek alapján indultak a japán szupervasút-kísérletek. 1938 Golyóstoll (Magyarország, Franciaország, és több mint száz szabadalom különféle országokban) 1941-1948 (Argentína) 1941 Termikus berendezés (Argentína) 1942 Fertőtlenítő golyócska (Argentína és hét másik ország) 1943-1957 Klinikai termográf (Argentína és hat másik ország) 1943-1959 Sérthetetlen zár (Argentína és hat másik ország) 1943-1962 Palack- címke-nyomtató (Argentína) 1943-1962 Függönytartó (Argentína) 1944 Eljárás fenolgyanták előállítására (Argentína) 1944 Ampullanyitó (Argentína) 1944-1948 Golyóstoll (Amerikai Egyesült Államok) 1945 Eljárás acélrudak ellenállásának növelésére (Argentína) 1945-1954 Golyós dezodor 1956 Nyomdai tükör (Argentína) 1958 Berendezés energia kinyerésére a tenger hullámaiból (Argentína) 1970 Fehérje (Argentína) 1978 Együtemű belső égésű motor (Argentína) 1978 Gázok frakcionálása molekuláris és izotóp rendszerekben (Argentína és három másik ország) 5-ből, egy argehtin üjsagßän Nuevo ólil para escribir Stmt&fien X) irome * s> > * m f r * « * f g * 4 á * istibe-em •}>#*» * m el « n « * fVitoftíí* fcjNT# «*$#:** j?3 * Uöh * fit* í* **I**M$ * is t(«ís ír* otttatitoaMHMs ***** BIRO, HEYNE 4 BIRO ***** m ******* %. umm ¥««** t« lodfti itt <mm <kt mm* HIRDETÉS 3100 Salgótarján, Rákóczi űt 26. Telefon: (20) 209-4241, (20) 209-4221, (30) 448-1342, (30) 448-1322 Fox: (32) 786-744 E-mail: lehoczki@gergihalo.hu; iehoczki.szabolcs@upcmail.hu Web: http://www.lehoczkivagyonvedelem.hu Bíró László József
