Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)

2015-08-06 / 181. szám

Sikeres keresés Egy eltűnt nő keresését hajtották végre - siker­rel - nemrég Nagylócon Szenográdi Ferenc Nagylóc.- A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitánysággal kö­tött együttműködési megálla­podásunknak megfelelően, az elmúlt napokban riasztott minket a Szécsényi Rendőr- kaptányság - mondta Juhász Zoltán, a Cserhát Mentőku­tyás, Különleges Mentő, Ön­kéntes Tűzoltó Közhasznú Egyesület elnöke. Nagylócon egy középkorú nő eltűnését jelentették be, akinek a rendelkezésekre álló információk alapján a közeli erdőben veszett nyoma. A rendőrkapitányság beosztott­jai, a helyi polgárőr egyesület és a mentőcsoport tagjai men­tőkutyákkal, technikai eszkö­zökkel azonnal a kutatására indultak. A település közelébe érve, éjszaka az autó fényénél egy egyedül bolyongó sze­mélyre lettek figyelmesek, aki az útról letérve a közeli kuko­ricásba ment be.- Miután szem elől tévesz­tettük, és rövid időn belül nem észleltük, hogy a kukoricást elhagyta volna, elővettük a hőkameránkat, amelynek se­gítségével gyorsan behatárol­tuk a személy hollétét. Követ­ve őt a település melletti erdős részen, a kutatásban kutyák­kal részt vevő szécsényi rend­őröket hívtuk segítségül, akik feltartóztatták a keresett sze­mélyt. Kiderült róla, hogy kö­rözés alatt áll. A mentőszolgá­lat munkatársai az ellátás cél­jából kórházba szállították - fejtette ki Juhász Zoltán. Piros-fehér lengyel lobogót lengetett a szél a balassa­gyarmati Szent Anna-nap körforgásában, és gyönyörű népviseletbe öltözött csinos lányok húzták a talpaláva- lót. De mit is kerestek a pa­lóc forgatagban ők? Kide­rült, egy nemzetközi tábor résztvevőiként csatlakoztak a búcsú kavalkádjához. Zenei kavalkád a „visegrádi" táborban rekednek a fiatalabb és idősebb generációk tartós együttműkö­désére, a tudás átadására. Tehát e tekintetben, a közeli és távoli jövő szempontjából, a honi álla­potok javítása céljából is hasz­nos lehet a tábor. A hat nap során az altalános- és középiskolás gyerekek renge­teg hasznos, ismeretterjesztő és szórakoztató programokon ve­hettek részt. A környék kézmű­vesei látogattak el hozzájuk, és az ősi mesterségek legegysze­rűbb fogásait tanították meg ne­kik, de elmerülhettek a láb-bábo­zás rejtelmeiben is. Természete­sen nem maradhatott el a palóc tájra legjellemzőbb táncok beta­nítása, és sok-sok kirándulás a környéken. A fiatalok eljutottak Drégelypalánkra, megismerked­tek Hollókő nevezetességeivel, bejárták Balassagyarmatot. Nagy meglepetést okozott szá­mukra, amikor az ilinyi Derelye- fesztiválon vendégeskedő testvértelepülési küldöttségek tagjai, olaszok, lettek, lengyelek vendégeskedtek náluk Veres Béláné ilinyi alpolgármester ve­zetésével - amiből közös, vidám muzsikálás kerekedett. A Szent Anna-nap kavalkád- jában a tábor résztvevői nem csak felvonultak a vallásos me­netben, hanem műsort is szol­gáltattak - a népviseletes, sok­szoknyás, ezer hasonló ese­ményt átélt asszonyok és férfiak érdeklődéssel fogadták a fülek számára eleinte kissé idegenül hangzó, de könnyen megszeret­hető „polonéz” dalokat. Hegedűs H. Szügy. Az Ipoly-Táj Területfejlesz­tési Társulás szlovák és lengyel partnerszervezeteivel közösen je­lentkezett a Visegrádi Alap pályá­zatára, és így valósult meg a tábor, ahol magyar részről Ipolyvecéről, Szügyből, Balassagyarmatról, a Felvidék Ipoly-menti települései­ről, Ipolykérről, Ipolynyékről, Nagycsalomjáról, Ipolyvarbóról ér­keztek ide, míg Lengyelországból Spytkowice és Gdansk tizenhá­rom-tizennyolc esztendős hagyo­mányőrző fiataljai vettek részt a szügyi székhelyű hatnapos ren­dezvénysorozaton. A szervezők nevében Pásztor Ildikó és Szegner Sarolta elmond­ta, az előkészítés során szembe­sültek azzal, hogy néhány kivé­teltől eltekintve az Ipoly két part­ján lévő magyar ajkú települése­ken alig működik olyan csoport, ahol a munkába, az együtt ének­lésbe, muzsikálásba bevonnák a tizenéves ifjúságot, és a néptánc oktatása is javarészt az általános iskolákra, és nem a civil szerve­ződésekre épül. így az ilyen kö­zösségek tagjai főleg nagyma­mákból és nagypapákból állnak, mint ahogy azt az egyes fellépé­seken a nagyközönség is tapasz­talhatja. Ezzel szemben például Lengyelországban tudatosan tö­W Elengedhetetlen kelléke a pikniknek Salgótarja? A szalonnasütővas manapság elengedhetetlen kel­léke szalonnasütéseknek, piknikeknek. A tűzben felforrósított korongok közé helyezzünk néhány szelet szalonnát (kolbásszal is tökéletes lesz), a kisülő zsírral locsoljuk meg a kenyerünket és már kész is a „csöpögtetős kenyér”, amely friss zöldségekkel a leg­finomabb. A szalonnasütővas a kerti sütés-főzés elengedhetetlen kelléke. Hasznos szerszám szalonna-, vagy kolbászsütéshez, hú­sok, zöldségek grillezéséhez! Manapság az ország több vidékén újdonságként hat ez az eszköz, pedig már a 19. század óta léte­zik! Ezért is hasznos és jó ajándék lehet ha vendégségbe készü­lünk. Salgótarjánban, az Acélgyárban és a Tűzhelygyárban dol­gozó munkások találták fel ezt a szalonnasütési módszert. Ők ké­szítették el a gyárakban előállított fémszerkezetek, alkatrészek fel- használásával az első szalonnasütővasakat. Felvételeinkkel pró­bálunk kedvet csinálni és egyben jó étvágyat, ha kedvet kaptak egy kis nyársalárhoz. Gyurkó Péter képriportja A lengyel fiatalok fellépése a Palóc Búcsún «jy

Next

/
Oldalképek
Tartalom