Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)

2015-08-29 / 199. szám

Salgótarjánban is fejlesztettek

Az elmúlt két évben eszközparkján és a mérnökségi ingatlanjain - köztük Salgótarjánban - is jelentős technológiai fejlesztéseket hajtott végre a Magyar Közút Nonprofit Zrt.

Salgótarján .A teljes beruházás összköltsége közel 3 milliárd forintot tett ki, amelynek 30 százalékát az Európai Uniótól kapott forrás fedezte - közölte a társaság az MTI-vel.

A Magyar Közút a Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretein belül „Technológiai megújulást jelentő eszközbeszerzés és sótároló-fej- lesztés több telephely vonatkozásában” címmel indította el új fejlesztési programját még 2013-ban, amelynek keretében 163 új eszközt, gépet szerzett be a társaság, valamint ó új, nagy kapacitású sótárolót építtetett Kaposváron, Kisbéren, Lentiben, Mohácson, Veszprémben és Salgótarjánban.

A beruházás magában foglalta többek között sószóró adapterek, rakodó- és önjáró ároktisztító gépek, aszfaltmarók beszerzését. Az új gépek üzemeltetéséhez új munkatársakat is felvett a társaság, a megújult géppark pedig olcsóbbá tette az üzemeltetést, így a felszabadult forrásokat az útüzemeltetési- és fenntartási munkákra fordítja a Magyar Közút.

Egy szeretetet nyújtó tábor emlékei

Idén nyáron is tartalmas időtöltéseket kínált a katolikus fiataloknak a Váci Egyházmegye hét régiójának riyári tábora. Az Ipolymenti

Nagyboldogasszony Közösség az elmúlt esztendők bevált gyakorlatát követve a nógrádmegyeri plébánián kapott szállást, de kirándulások is szerepeltek a heti programban.

Nógrádmegyer. Nagy érdeklődésre tartott számot a tábor, sok fiatal jelent meg a hét folyamán ki hosszabb, ki rövidebb időre, szabadidejétől függően. A jelenlévőknek kisebb és nagyobb csoportokban is volt lehetőségük beszélgetni fontos, nekik szóló témákról, megoszthatták egymással véleményüket, gondolataikat a férfi és nő kapcsolatáról, valamint tanácsot kérhettek a tapasztaltabbaktól. Játékos és komoly feladatokat kaptak, amelyeket közösen kellett megoldaniuk, de saját maguk ellátásából is valamennyien kivették a részüket.

Egy-egy nap külsős helyszíneket is bejártak, lelki erőt gyűjthettek Mátraverebély- Szentkúton és élvezhették a nyári napsütést a pásztói strandon. Lelkipásztorokban sem volt hiány, akikhez bárki nyugodt szívvel fordulhatott megoldásra váró problémáival, bánatával vagy éppen örömével. Az élményeket és emlékeket az egyik résztvevő, Kis Dalma foglalta össze olvasóinknak.- Életem legjobb tábora. Igen, bátran merem így nevezni ezt az egy hetet. Hogy miért? A tábor utáni pár napban még magam sem tudtam. Hisz voltam már

flancosabb, menőbb helyeken is táborozni ahol nem kellett sátorban aludni, vagy volt „légkondi”. Miközben azon gondolkodtam, miért vigyorgok folyton a tábor óta, megjelentek az ott készült képek. Millió arc nevetett bele a kamerába és szívemben újra fel- zendültek a gitáros énekek a szentmiséről. Minden kép egy- egy emléket hozott magával, pedig csak egy jól elkapott pillanat volt. Hirtelen újra ott táncoltam Nógrádmegyerben a plébánia udvaron, vagy imádkoztam a hűvös templom falai között. Újra ott ültem a csoportomban, és beszéltem az érdeklődő füleknek,

vagy épp éjjeli őrként járkáltam a sátrak között és a csillagokat kémleltem. Újra ittam a reggeli teákat és ettem mázsa számra a dinnyét. Minden ott élt, a szívemben. A szívemben, amin annyi seb volt, de a tábor alatt mind begyógyult. Mert Jézus meggyógyította! A szeretet meggyógyította! - fogalmazott:- Annyi szeretetet kaptam pár nap alatt, amiről álmodni sem mertem volna. Ott nem volt olyan, hogy egyedül bóklásztam, magányosan. Mindig oda jött hozzám valaki, vagy csak kedvesen rám mosolyogtak, ami már bőven elég volt. Az

Ipolymenti táborban tapasztaltam meg, hogy én egy szerethető ember vagyok, sőt mind azok vagyunk! Te is, aki ezt most olvasod! Megtanultam szeretet adni és kapni, ami egy csodálatos dolog. Úgy érzem, mi mind erre lettünk teremtve. Azóta máshogy nézek a világra. Istenre bízom az életemet és őt dicsőítem minden jóért a világon. Ez a tábor egy ajándék volt nekem, amit pont akkor kaptam, amikor kellett, és pont olyan emberekkel, akikkel kellett. Újraélném még százszor, ezerszer, de valamit hagyni kell jövőre is, nemde bár? - zárta szavait.

Kőleves a terítéken

A hagyomány folytatódik, ugyanis a településen szeptember 5-én, szombaton délelőtt 9 órától ismét megrendezik a nagy sikerű Kőleves fesztivált, amely 2007-ben gasztronómia kategóriában elnyerte a ’’Megye legnépszerűbb rendezvénye” címet.

Szilaspogony.A helyi labdarúgópályán ismét számtalan hely várja a főzőcskézőket idén is, hogy összemérhessék tudásukat a nem kis türelmet és ügyességet igénylő versenyen, de csak az jelentkezzen, ki „közel akar lenni a leveses fazékhoz”! A saját, jól bevált edényben, bográcsban megfőzött ínyencséget a verseny bírái kóstolják. A legízletesebb „Kis-kőleves” főzőjét „Szegény-legény” díjjal jutalmazzák majd.

Nemcsak a kőleves elkészítéséről szól azonban a rendezvény, hiszen amíg a szakácsok főznek, a többi vendég számára ezernyi lehetőség kínálkozik a kikapcsolódásra: ugyanis az érdeklődők részt vehetnek a szervezett kirándulásokon, a sportvetélkedőkön, egyénileg túrázhatnak, megkóstolhatják a sörsátor kínálatát, megtekinthetik a különféle érdekes bemutatókat, műsorokat és fellépéseket, de lesz még zene, tánc és tábortűz is. A programok végül a réti bállal fejeződnek be.

A szervezők minden érdeklődőt és versenyzőt szeretettel várnak!

„Magyarországot hazámnak tekintem../’

„Lehet, hogy kevés olyan nép van Európában, mint a magyar, amely annyira akarja, hogy együtt legyen. Bár nem tudhatjuk, nem ismerjük más népek mint éreznek, mit akarnak.

Atsópeteny. „A Jóisten majd csak megsegít!” - emlékezett egy korábban szintén a községben letelepült családos férfi mondására Laluja Imre polgár- mester az eseményen. S örömmel utalt vissza a felvidéki, két gyermekes házaspár hazaérkezésére is. Aztán a Csíkszeredáról jött, lakhelyéül Alsópetényt választó Tankó Gabriella Máriához - akkor még leendő magyar állampolgárhoz - intézte szavait:- Lehet, hogy kevés nép van Európában amely annyira akarja, hogy együtt legyen mint a magyar. Bár nem tudhatjuk any- nyira, hogy más népek miként éreznek, mit akarnak. Lehet, hogy mások is tudnak annyira szeretni és összetartozni mint mi, de az biztosra vehető, hogy a kegyetlen történelem egy népet sem sújtott annyira a kontinensen mint a magyarságot. A világ egyetlen nemzete sem veszítette el országának kétharmadát, és pillanatok alatt egyik sem szakadt ennyire szét... Egy béke- szerződésnek nevezett dekrétum sem volt oly igazságtalan, mint a trianoni.

Kesereghetünk és búsulhatunk, de az zsákutca. Nem ezt akarjuk önmagunknak gyermekeinknek, unokáinknak és a jövő nemzedékének. Elég ha eleink szenvedték a megosztottságot és elég ha mi is megtapasztaltuk - tanulhattunk belőle.

Egy másik Magyar Világot találtam a gyimesi fenyvesekben, a Hargita hegyaljában, a Küküllő partján, a fogarasi havasokban, Kalotaszegen, Korondon, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Csíksomlyón, Gergyó- Újfaluban... és sorolhatnám Egymásra találtunk. És nem csak mi, hanem végre az egész magyarság.

És a mi összeölelkezésünk nem mások ellen szól, nem irányul mások ellen csak azt akarjuk amit a 90 éves történelem elvett a magyar szívekből, a magyar lelkekből és elvenni igyekezett a magyar szellemiségtől.

Bár nem lehet minden történelmi lépést másokra fogni, igenis bocsánatot kell kérjünk a Kárpát-medencei magyarságtól mert voltak időszakok és események amikon nem tűnt fontosnak, hogy egy nyelvű és egy nép vagyunk fogalmazott a polgár- mester. S hozzátette, előre tekintve a magunk módján mindent meg is teszünk azért, hogy együtt lehessünk.

Laluja Imre megköszönte Tankó Gabriella Máriának, hogy az alsópetényi anyakönyvvezetőhöz nyújtotta be a honosítási, visszahonosítási kérelmét, amely zöld utat kapott.

Mindezek után a fiatal nő körülvéve „szerető szívekkel, ölelő kezekkel és csillogó szemekkel” esküvel fogadta, hogy Magyar- országot hazájának tekinti, s átvette az állampolgárságát igazoló, új, személyes iratait.

Szent János vértanúsága

Keresztelő Szent János a kereszténység egyik nagyon fontos, szimbolikus alakja, akinek emléknapját augusztus 29-én tartjuk. Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Hat hónappal előbb született, mint a világ Megváltója. Apja Zakariás zsidó pap, anyja pedig Erzsébet, Szűz Mária unokatestvére volt, akiről a Biblia János, illetve Jézus születésének hírül adásakor, így ír: „...nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak.” Gábor angyal Jézus születése mellett, a Szent Szűznek egyúttal hírül adta azt is: „Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták.” (Lk 1, 7 és 36). Mária a hír hallatára látogatta meg Erzsébetet Júda városában, Zakariás házában, majd még három hónapig ott maradt, mielőtt hazatért.

Keresztelő János működését 4 Szentírás is megörökítette. Júdea pusztaságában - a bűnös világtól elzárkózva - a Jordán folyó melletti sztyeppén élt Ismerte az életet, és sokszor magányba vonult, böjtölt, mielőtt prédikálni kezdett. Jánosban a régi, igaz prófétaság (Sámuel, Nátán vagy Illés) szelleme támadt fel, erősítve nem kis bátorsággal. Látta az emberi bűnöket, s hirdette a bűnbánatot, a megtérést, és a keresztséget, Krisztus közelgő eljövetelét. így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 3, 2). És jött hozzá Jeruzsálem, Júda és Jordán egész vidéke. János a zsidóság évezredes vágyának beteljesülését ígérte, és a Jordánban megkeresztelte őket. A keresztény egyházakban innen ered a keresztség szentsége. „Én csak vízzel keresztelek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. (...) Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.” (Mt 3,11). Jézus is elment a Jordánhoz megkeresz- telkedni. Miután János felismerte

Jézusban a Megváltót, először nem akarta megtenni, mert úgy érezte, hogy méltatlan rá. Erre Jézus azt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” (Mt 3,15).

A bűnbánatot hirdető Keresztelő János tanításaira, próféciáira Heródes király is felfigyelt, különösen, mert az Isten parancsát semmibe vevő - a testvére feleségét, Heródiást elcsábító - cselekedete ellen János felemelte szavát „Nem szabad testvéred

feleségével élned.” (Mk ó, 18). - figyelmeztette őt. Emiatt az asz- szony megharagudott rá. Noha a király félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember, mégis embereivel elfogatta és börtönbe vetette. Heródiás ördögi terve így hamarosan teljesülhetett, amelyre a király születésnapi lakomája alkalmat is adott. A király, Heródiás lányának, Saloménak nagy tetszést arató tánca után megígérte, hogy bármit kér is, teljesíti. „Az kiment és megkérdezte anyját: ’Mit kérjek?’ ’Keresztelő János fejét!’ - válaszolta.” „A király (...) küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment (a börtönben) lefejezte, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának.” (Mk ó, 24, 26-28). Ezzel Keresztelő János élete-bevégeztetett. Jézus kora legnagyobb emberének tartotta Jánost „Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál!” (Mt 11,11). A világegyházak közül a katolikus, az ortodox kereszténység és az ókeleti egyházak tisztelik.

Az ünnep régies neve Nyakvágó vagy Nyakvesztő János. Az ünnephez sok „nyakazásos” szokás, hagyomány tapad. Például a vértanú levágott fejét kifaragták és egy tálra tették, vagy tálra festették vértanúságát. E napon nem volt jó, szabni, vágni, illetve nem ettek olyan étket, mint aminek feje volt, és mily’ furcsa, mások viszont csak olyat ettek.

Bartos József