Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)
2015-08-26 / 196. szám
/ Gyüttment-fesztivál Csobánkapusztán A Fiatalok a Magyar Vidékért Alapítvány első alkalommal szervezi meg a Gyüttment-fesz- tivált augusztus 27- 30. között Bercel- Csobánkapusztán. A „gyüttmentek találkozóját” a vidéken letelepedni, újra kezdeni vágyó városi fiatalok, családok, a már elköltözött ex-vá- roslakók és vidéki közösségek számára hozták létre. Céljuk, hogy a jelenleg elöregedő és kihalófélben lévő falvak, tanyák, puszták ismét lakottak legyenek, a földeket ökológiai módon műveljék meg, a tradicionális, népi tudást továbbadják, a biológiai sokféleséget elősegítsék. Cz.Zentai Bercel-Csobánkapuszta. a fesztiválon részvevők családi- és gyermekprogramokon, főzőversenyen is részt vehetnek, de lesz itlehetőség közös képző- művészeti alkotások elkészítésére, workshop-okra, hagyományőrző és természetbarát építészeti, kertészeti, gyógyászati megoldásokra, praktikákra, szakmai beszélgetésekre, előadásokra, információ megosztásra, amelyek egyébként megkönnyíthetik a „gyüttmentté” válást. Minden nap lesz tánc, mulatság, zenekarok, népművészek, muzsikusok bemutatkozása. A „gyüttmentek” fesztiválja belépődíjas, de azok a fesztiválra jelentkezők, akik zöldséget, gyümölcsöt, étkezéshez szükséges alapanyagokat tudnak hozni, és azt a közösségi konyhán fel is tudják használni, akár ingyenesen a rendezvény látogatói, lakói lehetnek. A Fiatalok a Magyar Vidékért Alapítványhoz eddig olyan fiatalok kapcsolódtak, akik nagyra értékelik a természetet és töjekednek a vele való minél harmonikusabb kapcsolat kialakítására. Ezért fontos az olyan találkozási felületek életre hívása, ahol kapcsolódhatnak az egymástól elszeparáltan élő vidékiek és olyanok, akik tervezik egy lassabb, fenntarthatóbb életforma kialakítását, de még nem tudják, hogyan valósítsák ezt meg. Csobánkapuszta augusztus végén a maga szellemiségével és fenntartható megoldásaival egy ilyen kulturális- és összművészeti befogadó tér szerepét kívánja majd betölteni. A fesztivál időtartama alatt a részvevők a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal fognak üzemelni: komposztvécéik lesznek, a szürke vizet újrahasznosítják, sörkollektorral aszalnak és szárítanak, csak lebomló anyagokkal tisztálkodnak, a konyhából keletkező komposz- tot a kertekben hasznosítják, napenergiával világítanak, természetes építőanyagokkal dolgoznak, illetve csak újrahasznosítható vagy komposztálható tálalástechnikát alkalmaznak. Kizárólag a helyiektől és a maguk által megtermelt alapanyagokból fognak ételt főzni. A csobánkapusztai Gyüttment -fesztiválra a táborlakók mellett kétezer látogatót is várnak. 2015. AUGUSZTUS 26., SZERDA / U j]y. Ünnepélyes keretek között zárták le a Szent Lázár Megyei Kórházban megvalósult fejlesztést, amely eredményeként egy új multidiszciplináris rehabilitációs centrumot adtak át. A fejlesztés egy régión átívelő projekt keretében valósult meg, amelyben az észak-magyarországi régió 11 kórházának rehabilitációs ellátása újult meg, megyénkben Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón. Salgótarján. A pályázat megvalósításában jelentős szerepe volt Becsó Zsolt, országgyűlési képvelőnek, aki a lehetőség megjelenésekor az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnökeként kezdettől fogva kiemelt prioritásként kezelte és támogatta pályázatunkat. A salgótarjáni projekt alapvető célkitűzése: a különböző rehabilitációs szakterületekhez való lakossági hozzáférés földrajzi-regionális és ellátásbeli egyenlőtlenségeinek csökkentése, valamint az elérhető egészségügyi rehabilitációs szolgáltatások színvonalának javítása az infrastruktúra és a műszerezettség fejlesztése révén - mondta dr. Bercsényi Lajos főigazgató főorvos. A Szent Lázár Megyei Kórház vezetője hozzátette: nagy öröm számára, hogy pénzügyi forráshoz jutottak, amelyből a megyében található három kórház együttműködve, egységes koncepció alapján képes á gyógyító tevékenység színvonalátemelni. Büszke arra a munkára, amit évtizedek óta az osztályon végeznek.- Lehetőséget kaptunk, hogy minél több eszközzel, gyógymóddal segítsük betegeink gyógyulását, természetesen az emelt szintű szakmaiság mellett a gyógyítás emberi tényezőit is megtartva. Az osztályon dolgozók tudása megvan, az kétségtelen. Egyértelmű, hogy szeretettel és tisztelettel gondozzák és ápolják a betegeket. A kérésem annyi, hogy a sérült és rehabilitált betegeknek úgy adják tovább a hitet, az akaratot, hogy ők is megérezzék: van remény, és egy súlyos betegségből felépülve a társadalom hasznos tagjai lesznek - fűzte hozzá. Dr. Cserháti Péter miniszteri biztos beszédében kiemelte: a rehabilitációs szakma elérhetőségét fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni egy ilyen munkaerőpiaci körülményekkel bíró környéken, ahol az itt élők a komoly fizikai munka után, a hátrányos körülmények miatt bekövetkező stroke, infarktus, tüdőelégtelenség miatt szenvednek. Ők azok, akiknek reményt kell adni, hogy visszajussanak a családba, a munkaerőpiacra. Dr DemeÉva, a rehabilitációs osztály főorvosa bemutatta a kórházban megvalósult fejlesztéseket. A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház a projekt segítségével egy multidiszciplinális szemléletű központi rehabilitációs egységet hozott létre, amelyben a szolgáltatások egy egységben, egymásra épülve, de egymástól függetlenül működnek. Ennek a része a mozgásszervi, kardiológiai- és pulmanológiai rehabilitáció mind a fekvőbeteg-, mind a járó beteg ellátás eseteiben. Ebben a pályázatban lehetőség nyílt arra, hogy elsősorban épületszerkezeti infrastrukturális változásokat hozzanak létre. Lehetővé vált, hogy a rehabilitációs osztály is megújuljon, a mozgáskorlátozottság igényeit figyelembe vevő kórtermek, fürdőszobai rendszerek alakuljanak ki. A rehabilitáció alappillérét nyújtó központi fizioterápiás rendszer teljesen átalakult. Korszerű tornatermeket alakítottak ki, megfelelő felszereltséggel, létrejött az ergoterápiás helyiség, ahol a mindennapi életfunkciókra való gyakorlást tanítjuk meg a betegeknek. Az ambuláns ellátásra külön ellátó rendszer jött létre. A műszerpark jelentősen fejlődött, a mozgást biztosító eszközök mellett ágyakat Is cseréltek.- Biztos vagyok abban, hogy az infrastrukturális- és műszerpark fejlesztéseinket megfelelő színvonalú szakmai tartalommal fogjuk kitölteni - zárta szavait dr. Deme Éva. NBA „Fazikat fótoznyi!” A címbeli felhívás, vagy másképpen mondva, ez a dallamos kiabálás szülőfalumban, Kishartyánban, az asszonynép nagy-nagy örömére még jó háromnegyed évszázada is fel-felhangzott, jelezve, hogy megérkezett az életünkhöz hozzátartozó vándoriparos, a drótostót. A ma már elfeledett népi mesterség képviselői, évszázadokon át - egészen a ’40-es évek végéig - szinte menetrendszerűen érkeztek, szerencséltettek, segítettek bennünket. Feladatuk volt bőven, hisz a lyukas fémedények (jizzekak, tálak, lábasok és még sok minden) foltozása mellett, a törött cserépedények javítását is elvégezték. Nem szépítem a helyzetet, hisz javítani való mindig volt bőviben. A drótosok olyanok voftak, mint az orvosok, meggyógyítottak, megreparáltak mindent. És kis túlzással úton voltak egész életükben. Faluról-fa- lura, a legkisebb településtől a legnagyobb településig - még Budapesten is - rótták az utcákat, és egyre csak kiáltozták kissé idegenül hangzó szavakkal - legtöbbször megnyújtva azt, mint a rétes tésztát - „dróótoznyi- fóótoznyi”. Kis falumban, ahol akkor gyerekként éltem, az élet szüksége, avagy a nagy-nagy szegénység miatt, érkezésük igazi je lenség, igazi kincs volt. És lássanak csodát, az érkezést nemcsak a háziasszonyok, hanem a gyerekek is örömmel várták. A játszótereken, a futball- pályán ilyenkor szinte megállt az élet, az épp’akkor játszott facsi- gázás, bodzapuskázás, pikézés, parittyázás, rongylabdázás, minden-minden abbamaradt. A mester bámulatos hanga - szinte az egész faluban - az Alvégtől, a Felvégig hallható volt. Meghallottuk és szinte gongütésre elébe siettünk, mi voltunk a „fogadó bizottság”. Ő az utcákat járva, hangosan kiabálva, hirdette mesterségét, és mi tisztes távolságból követtük, s úgy nézhettünk ki, mint egy hadvezér után kullogó vert sereg. Meg-megáll- tunk, majd leültünk az elé a ház elé, ahol épp’ a lyukas edényeket foltozta. A foltozás anyagát, az alakítható rozsdamentes lemezt, a ragasztóanyagot, a csirizt és a szegecset, továbbá a speciális szerszámokat egy e célra készült fém-, vagy faládában a hátán cipelte. Kissé furcsa kiejtéssel beszélt, hisz a Felvidékről érkezett - ahogy akkor mondták „Tótországból” jött -, emlékeim szerint rendszeresen, úgy kéthavonta. Kellett is jönnie, hiszen a szegény családok edényei a hosz- szú, sok évtizedes használat miatt - egyik-másik a többszöri foltozás ellenére is - reparálandó volt Újak vásárlását legtöbbjük nem engedhette meg magának. Édesanyám és nagynéném urasági cselédként e különbségeket megtapasztalhatta. Miután a drótostót egy-egy háznál befejezte munkáját, folytatódott a házról-házra történő vándorlása. „Faazikat fóótoznyi!” - kiabálta, majd újabb drótozás, újabb foltozás követte. A vándoriparosról, a drótostótról szól Gárdonyi Géza Egy szál drót című elbeszélése is. Részlet a bíróné és az iparos legény párbeszédéből: „Ihol ez a tál. Mennyiért drótozza meg? A drótos megnézte a tálat alól-felül, át is nézett rajta elölrőíhátulról, végre kijelentette, hogy a drótozás ára nyolc krajcár. Részeg vagy te, Janó! Nyolc krajcáron új tálat veszek!” Noha a ténysasszonynak volt mit aprítani a tejbe, mégis garasoskodott. Gondoljunk csak kisfalunk szegényeire, akiknek zsebében József Attila szavaival „kuncogfott) a, krajcár”...! Bizony volt olyan ház, hogy csak néhány szelet kenyérért foltozott. S a drótostóttal az is megesett, hogy több volta javítandó edény, minta szükséges idő, s ilyenkor rá esteledett. Nem várta fenséges vacsora és királyi ágy. Ahogy délben füstölt szalonnával és kenyérrel csillapította éhségét, úgy nem volt csoda, hogy éjszakára csak egy jómódú gazda istállójában hajtotta álomra fejét. És mondd, kedves olvasó: vásárokon, vagy kis falud jeles ünnepén megkóstoltad-e a vattacukrot, s érezted-e ilyenkor a nyár illatát, a kajszibarack ízét, az este bársonyát?! Mézeskalács-vásárokon egy szemre való kislánnyal cseréltél-e vala- < ha mézeskalács szívet\ és élveztétek-e boldogságát? Es a Szent j István-napi búcsúban, vagy máskor kipróbáltad-e a ringlis- pílt? A bimbózó szerelem varázslatában, szállva-repülve, valakinek a kezét fogva, gondoltad-e, hogy tiétek a világ? Ezekre is gondolj barátom, ami- kor a vándoriparosok életéről szóló mesékre találsz! Bartos József j Új centrumot adtak át a megyei kórházban