Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-27 / 172. szám

2015. JULIUS 27., HÉTFŐ r J / U JXJ. r-l _/ Nyáron sem csendes... NÓgrádsáp. A tanévzáró után is mozgalmas életet élt a Nógrádsápi Fekete István Álta­lános Iskola és Szakiskola. Mint Pintér Ildikó iskolaigazga­tótól megtudtuk, táborok soro­zata élénkítette, teljesítette ki a nyári heteket, s a sor még ko­rántsem ért véget. Egy a neve­lés kiteljesítésére, testi, lelki, értelmi fejlesztésre alapuló, pe­dagógusok továbbképzését is magában foglaló, idén május­ban indult pályázati program részeként tölthették, tölthetik tartalmasán, kellemesen a va­kációt a gyerekek, fiatalok. A hasznos és kellemes progra­mok céljai között szerepel az egészséges életmódra nevelés, a mindennapos testmozgás mellett pz alkalomszerű test­edző játék, egészségnapok megtartása, akörnyezettudatos szemlélet népszerűsítése. Ez utóbbi jegyében szeretnék kí­váncsivá tenni a gyerekeket az értékekben gazdag természet, így az iránt is, milyen titkokat rejt a fű, fa, liget, az erdő, a víz. S hogy mennyi lehetőség rejlik a természetben arra, hogy a testmozgás ne kötelesség, ha­nem élmény, szórakozás le­gyen. Mindezek elvezethetnek oda, hogy a diákok elkötelezett hívei legyenek majd a termé­szeti értékek megőrzésének, és aktív szerepvállalással járulja­nak egy élhetőbb élet feltétele­inek megteremtéséhez. A szer­vezők egyben arra is rámutat­nak: a táborok lehetőséget nyújtottak és nyújtanak arra, hogy önmagunkat, egymást, szűkebb és tágabb környeze­tünket megismerhessük. Az erdei iskola megszerve­zésével a tanulók együttműkö­dési készségét kívánták erősí­teni, és olyan munkaformákat gyakorolni, amelyekben a se­gítségnyújtásnak nagy szere­pe van. Három napközis tábort tartottak június 29. és július 17. között. A sportjátékok tá­borába 20 diákot tudtak fogad­ni, a július ó-tól 10-ig tartó nyelvi táborozáson 15-en vol­tak. Utóbbiak délelőttönként két csoportra bontva angol il­letve kézműves foglalkozáso­kon vettek részt, míg délután filmnézés, társasjátékok és sportolás színesítette a napja­ikat. A napközis esetében a ta­nulók aktívan tölthették sza­badidejüket, kamatoztathat­ták az évközben elsajátított is­mereteket, ízelítőt kaphattak általuk még nem ismert spor­tokból, mozgásformákból, ugyanakkor hódolhattak ked­venc sportjaiknak is. Fontos szempont volt a tevékenység­központúság, ami nem jelen­tett statikus kereteket, mert előtérben volt az igényekhez, elvárásokhoz, ötletekhez iga­zodás. Húsz diák részvételével szervezték meg a lovastábort, amely talán a legnépszerűbb volt, a fogadható létszám egy­kettőre betelt. Azon a héten minden a lovak körül forgott: naponta voltak el­méleti és gyakorlati lovas okta­tások, rendeztek ügyességi ver­senyeket, kézműves- és sport­foglalkozásokat. Lovasbemuta­tóval zárták a hetet, erre a szü­lők, családtagok is szép számmal eljöttek. Július 24-én ért véget a mátrai erdei tábor, ahol tíz iskolás pihenhetett, majd július utolsó hetében 15 diák részvételével az úszótábor zárja a sort. (MI) második) köszönti a külföldi vendégeket Bár a szeszélyes időjárás a délután és az este folya­mán többször csúf tréfát űzött az ilinyi Derelye- fesztivál résztvevőivel, az ételkülönlegességek iránt érdeklődő vendégek re­mekül érezték magukat szombaton Nógrád megye egyik legkisebb települé­sén. Hegedűs H. Iliny. Verőfényes napsütésben érkezünk a falu központjába. Hosszú kocsisor és autóktól zsú­folt ideiglenes parkolóhely jelzi, itt rangos rendezvény zajlik. A szalagkordonon túl már nem mehetünk, hiszen sportolók ci­káznak át előttünk az úttesten. Javában megy a kísérő esemény, a Földrengető terepfutás. A fő­ven szól kánonban. Régi ismerő­sünk, Kovács /ózse/testnevelő ta­nár is most érkezett, lihegve ál­lítja le stopperóráját, nézi, meny­nyire teljesítette a saját maga ál­tal elvárt időeredményt. Tovább lépünk, hiszen az Idő­sek Klubja udvarán van a Dere- lyefesztivál központja. Bár a hi­vatalos megnyitót fél egyre ter­vezték, és bár még csak 12 óra 25 percet mutat az időmérő-szer­kezet, megállapíthatjuk, hogy el­késtünk. Dovicsin Ottó helyi pol­gármesterrel találkozunk, saj­nálkozik, nem a mi hibánk, de előbbre kellett hozni a köszöntőt, mert Bállá Mihály országgyűlé­si képviselő igyekszik tovább Karancsaljára. Valóban, fél perc múlva a honatya toppan elénk, mondja, sajnos nem tudta volna megvárni a szentmise végét, azért elmondja, korábbra tett üd­vözlő szavaiban a helyi közössé­szervező Sztancsik József folya­matosan beszél a mikrofonba, nógat, buzdít, üdvözöl, lelkesít. Jobbról, a parányi templom felől - a falu újat akar építeni, és egy magyar válogatott mezt el is ár­vereznek most, a bevételt erre a célra fordítják majd - apróságok loholnak lelkesen, néha még kell a családi segítség, de a pici lány, amint meglátja a célt akkora sprintelésbe kezd, mintha csak száz méteres kocogás állna mö­götte. A másik irányból, az emel­kedőn kissé korosabb próbázók „caplatnak” fel a dombra. Ők hosszabb távot választottak, van, aki olyan bátor, hogy huszon­négy kilométeres kitartó futásra merészkedik. A célegyenes for­dulójában tucatnyi buzgó szur­koló ujjong minden egyes beér­kező láttán. Hatalmas lengyel zászló lobog, „dobzse, dobzse, hujj, hujj”, „gyerünk, gyerünk, már csak pár méter” - több nyel­gek mozgósító erejéről beszélt, meg arról, hogy egy ilyen pici helyre is igazi európai hangula­tot lehet varázsolni - a testvérte­lepülések meghívásával. Nézzünk is körül, kik vannak itt! Élénkpiros, pompás népvise­letben Lizums-i lett leányzó jön, kezében kis tálca, nyújtja felénk - „pazsálujszta”, kínál ékes orosz nyelven. A tálkán kis kol­bászdarab, párolt káposzta és egy szelet rozskenyér. Igen ízle­tes falatok, nyugtázzuk, és az „ócseny vkúszna”, azaz „nagyon finom” feleletre a hölgy szélesen elmosolyodik. Egy másik sátor alatt az alpesi kis tálján faluból, Alpagoból érke­zett olaszok mi mással, mint sajt­tal kedveskednek, de a Blizynből ideutazott lengyeleknél és alapo­san kitárult a bőségszaru. A ma­gyarok inkább az édességekre es­küsznek, felvidékiek, és itthoniak egyaránt. Nem is tudjuk, hol ros­tokoljunk le pár pillanatra, a szlo­vákgyarmatiak, a leszenyeiek, az ipolyszécsénkeiek, vagy a hugyagiak, őrhalomiak, nógrádmarcaliak, esetleg a házi­gazdák bázisán. Kattog a fényké­pezőgép, amint a szorgos kezek egymás után sorban készítik elő a derelyét. Emitt még a tésztát gyúrják, amott már szeletekre vagdalják, a harmadik helyen a lekvárt potyoghatják cseppenként a tetejére, de akad, ahol már a tá­lalást készítik elő. Az édesszájú nép pedig szinte sorban áll, csak azt várja, mikor majszolhassa már a derelyét. Főleg a mise vé­gén elevenedik meg a tér, és tel­nek meg az árnyat adó fedéllel ellátott asztalok, meg a hosszú „sörpadok”. R. Kárpáti Péter, a kereskedelmi csatornán futó te­levíziós sorozatból ismert szí­nész éppen befejezte az étkezést, és siet is a színpad felé, elég volt a pihenő, folytatódik a műsor. Dovicsin Ottó és Veres Béláné al­polgármester - ő egyébként az egész Derelyefesztivál „motorja” - köszöntik a vendégeket, kis ajándékkal is kedveskednek min­den „testvérnek”. Gyors program- ismertető, majd lassan-lassan be­népesül az előadótér. Helyi fiata­lok éneklik a Honfoglalás című film közismert dalát, majd egy­más váltják a hagyományőrző csoportok, népi játékok, íjászbe­mutató és egyéb műsorok - a Tolnai László mesterszakács ve­zette zsűri eközben tollat és pa­pírt ragad, serényen mustrálva és értékelve a derelye-különle- gességeket. Időben búcsúzunk a kaval- kádtól, mert amint elhagyjuk az „Iliny” táblát, a távolban megdör- ren az ég, és mire kiérünk a 22- es főútra, már kövér esőcseppek toppannak a szélvédő üvegén. Ahogy aztán később hallot­tuk, a zivatar a nap folyamán többször „elmosta” az ese­ményt, nem kímélve a hang- technikát sem, de a felüdítő zá­porok mit sem rontottak a ki­váló hangulaton. \ l I V QF r 1 i1#iiMl kueIIIM <^p A£ I ^w. M?wr¥>, ^ÖÄ^S2*T •»“»- - .-»■"^«^p* |p , 'W&SSP#1^^ ..?, - r*' * $r$'~:y. ■, :fv-* . T 3H 1 I^SOM^PpIfy* « ■. ■■ ; IkA iKrafT*. '*&* *. v4j, - ^v^Md^-'(^Él ^F^i.1 ^jl -, JjRj?£l|3 *j_~ *'* VjÉrr ■•%>>■ fr -*Ak* **M^m-y %.

Next

/
Oldalképek
Tartalom