Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-25 / 171. szám
5 Kopjafa a Sasok rétjén "Őrizd az emlékét annak /aki érted dolgozott, / Itt hagyott életéből egy darabot, /Gondolatát, tettét, mosolyát, /Hogy legyen mire építkezz tovább." Vass István sorai olvashatók a Salgótarjáni Tájak Korok Múzeumok Klub Egyesülete ünnepi rendezvényének meghívóján, beépültek a kopjafánál tartott beszédbe, áthatották az egyesületi nap egészét, de ami mindennél fontosabb: a fenti gondolat, mondhatni üzenet érvényre jut a szervezet mindennapi tevékenységében is. A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület salgótarjáni tagcsoportja a Vasutas Természetjárók Szakosztályaként 1982. december 13-án jött létre harmincnégy fővel, kilencedikként csatlakozva az országban akkor már négy éve működő hálózathoz. Az alapítás harmincéves jubileumát 2012 decemberében méltóképpen megünnepelték s akkor is elévülhetetlen érdemei figyelembe vételével emlékeztek meg az egyesület első elnökéről, Vongrey Béláról és az őt követő dr. Lukács Idáról. Tíz évvel ezelőtt, 2005 márciusában szervezeti változás történt a város legnagyobb, csaknem háromszáz főt tömítő civil szervezet életében, amennyiben a klub jelleget helyezték előtérbe. Ez nem érintette az egyesületi alapelvek szellemiségét- a természeti, történeti,’ építészeti, kulturális értékek megismerésére, megőrzésére és gyarapítására való törekvést, a közösség- és kapcsolat- építési szándékot - a működésben, gazdálkodásban azonban több önállóságot eredményezett. Ennek megfelelően a szokásos nyári egyesületi napot július 18- án az évtizedes jubileum jegyében tartották Salgóbányán. A gyülekezést követően a megjelentek - köztük dr. Bablena Ferenc, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnö- ke, Dóra Ottó, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere valamint a határon túli testvérszervezet, a füleki Koháry István Polgári Társulás képviselői - a Salgó vár alatti Sasok rétjére vonultak. Ott található ugyanis a TKM első kezdeményezései sorában, Vongrey Béla ötlete alapján 1983-ban felállított - az idén stabilizált - kopjafa, amely eleinte találkozóhelynek számított, később pedig valóságos zarándok- hellyé válL Akoszorúzási ünnepség közös népdalénekléssel kezdődött, majd Árpád Sándor elnök mondta el F. Tyutcsev „Szilenci- um” című versét. A megemlékező beszédet Nándori Ferencné tiszteletbeli elnökségi tag - aki hosszú éveken át töltötte be a szervezőtitkári, majd alelnöki tisztet - tartotta. Utalt rá, hogy a \e\\'áiBácsfalmi Ferenc-a gépipari technikum illetve szakközépiskola hajdani oktatója - faragta. Az első két név - amely felkerült a kopjafára - az 1989-ben elhunyt Borsovitz Józsefé, illetve az 1992- ben eltávozott dr. Ruzsik Mihályé volt. Mindketten a szenvedélyes természetjáróként, turistaként, környezetvédőként fejtettek ki áldásos tevékenységet. Érdemeiket Nándori Ferencné részletesen ismertette. Ugyanezt tette a szintén a kilencvenes évek elejéit elhunyt Vongrey Béla és dr. Lukács Ida esetében is, akiknek szintén szerepel a neve a kopjafán, annak a sokrétű, áldozatos munkának az elismeréseképpen, amelyet a TKM helyi szervezete alapítójaként illetve élén kifejtettek. Példamutatásuk sokakat vonzott az egyesületbe illetve tart együtt évek óta. A rájuk való évenkénti emlékezés az idén kiegészült az elmúlt évtized eredményeit - amelyeket 2013- ban a „Civilek a városért”, 2014- ben pedig „Salgótarján civil társadalmáért” kitüntetéssel díjaztak - számba vevő örömünneppel - hangsúlyozta Nándori Ferencné, majd Kmetty Józsefhé zenetanár, egyesületi tag játszotta el fuvolán Kodály Zoltán Pásztón gyűjtött „Esti daT’-át, amelyet a második strófától - a kiosztott kották segítségével - újra közösen énekelt el az emlékezők „kórusa”. A kopjafa megkoszorúzását követően a több mint százhúsz résztvevővel mgrendezett egyesületi nap a közelmúltban átadott szép épületben, a „Geocsodák Házá”-ban folytatódott. Miután ki-ki megnézte a kilátóból feltáruló gyönyörű panorámát, kipróbált némelyet a geoparki élménytár okos gépeinek kínálatából s elidőzött néhány percig a Salgóbányán született és gyerekeskedett Zenthe Ferenc emlékszobájában, a színházteremben kezdetét vette a jubileum tiszteletére szerkesztett kulturális program. Bevezetőjében Angyal Béláné műsorvezető is utalt az egyesület és a klub elmúlt harminchárom illetve tíz évére, aztán elsőként a Palóc Néptánccsoport két párját szólította színpadra. A szécsényiek boncidai illetve egy dél-alföldi táncának „kulisszatitkait” Paluch Norbert művészeti vezető ismertette. A következőkben Vongrey Bélára és dr. Lukács Idára emlékező irodalmi összeállítás hangzott el nevezettek önéletírásaiból, illetve Nógrád megyei, Salgótarjánhoz kötődő költők (Bódi Tóth Elemér, Csanády János, Cs. Nagy István, Kasza Marton Lajos, Szepesi József) verseiből hat egyesületi tag - Bódi Györgynédr., Csabáné Marosvári Márta, Földi Erzsébet, Haraszti Gézáné, Luda László és Tomka Lászlóné- előadásában. S. Joplin egyik ragtime-ját fuvolán Kmetty Józsefhé adta elő duóban a szintetizátort megszólaltató dr. Zeke Ágnessel. Az úgymond zenei blokkban szerepelt Lévárdy Vera is, aki három népszerű számot énekelt Kálmán Imre „Csárdáskirálynő” és „Marica grófnő” valamint Lehár Ferenc „Cigányszerelem” című operettjeiből. Horváth István tangóharmonika- művész önálló műsorszámokkal és háttérmuzsikálással is hozzájárult az ünnepi atmoszférához. A rendezvény jó hangulatú hely- történeti vetélkedővel zárult. A legbátrabbak és legkevésbé fáradtak pedig Szemes Béla vezetésével az egykori nyomvasút mentén gyalog tették meg a Beszterce lakótelepig vezető utat és csak ott szálltak autóbuszra... Csongrády Béla Szenvedélye a kérdezés Mármint Sándor Andrásnak, akinek neve ismerősen cseng olvasóink számára is, hiszen az elmúlt évek során számos egész újságoldalt kitevő interjúja jelent meg lapunkban. S ez nem véletlen, hiszen Salgótarjánban született s a Nógrád Megyei Hírlap 1992. március 11-i számában ötödikes általános iskolai tanulóként, alig több mint tizenkét évesen (!) jelentette meg első interjúját, amelyet a nála éppen negyven évvel idősebb Sas Józseffel, a jeles színművésszel, humoristával készített. A szülővárosához való szoros kötődést jelzi, hogy 2013 decemberében erre az eseményre emlékezve - mintegy betelj esítve gyermekkori álmát - egy gálaestet rendezett a József Attila Művelődési és Konferencia-központban, amelyen csupa olyan neves vendég - Balázs Klári, Éliás GyulaJR., Galambos Lajos, Happy Gang együttes, Korda György, Majsai Gábor, Nemesvári Norbert, Szűcs Zoltán, Tihanyi Tóth Csaba, Tóth Vera, Zsédenyi Adrienn - lépett fel, akikkel beszélgetett különböző orgánumok hasábjain és akik szereplői voltak valamelyik interjúkötetének. E könyveihez elismert szakemberek - Geszti Péter, Szegő András, Szily Nóra és Ómolnár Miklós- írtak előszót, ajánlást. Ők is és minden megkérdezett azt állítja, hogy Sándor Andrásnak olyasmiket is elmeséltek, amiket másoknak soha. Van tehát valami titka személyiségének, módszerének. „Nem divatból lettem újságíró. És nem divatból kezdtem ismert embereket faggatni. Akkoriban. 1992-ben ez különben sem volt még divat. Sokkal inkább az vonzott, hogy megismerjem ezeket az embereket Igen, az embert akartam felfedezni: a te hetségés egyéniség forrását, tápláló talaját Az életüket, a jellemüket akartam feltérképezni úgy, hogy közben néhány fontos kérdésre választ vártam tőlük”-írta lapunk 2013. december 144 számában. Ami pedig a metódust illeti, arra „A sikeres kérdezéstechnika” című könyvében ad magyarázatot Sándor András. A kötet a közelmúltban jelent meg a harmadik bővített kiadásban az Ypsos Könyvek sorozatban. Már a címlapon is két figyelmet keltő megjegyzés, mondhatni tanács igazítja el az érdeklődőket. A mai korban nem szokatlan módon tegező formában szólítja meg leendő olvasóit: „Tanulj meg érzelmekre hatni, építs bizalmat percekalatt!” „Egy módszer, amellyel különb leszel a konkurenciánál és növeli bevételeidet!” Ezekből mondatokból látszik, hogy a szerző túlmegy, túlmutat újságírói, műsorvezetői, szerkesztői, de még médiaszakembert mivoltán is, és elvezet az üzleti világban, a vállalkozói szférában nélkülözhetetlen marketingmunkához, amelynek ugyancsak általános követelménye a gyors kapcsolat- építés, a bizalmat keltő és erősítő tárgyalástechnika, kommunikáció. Nos, Sándor András ezekből az íratlan szabályokból csinált írottakat, amikor papírra vetette jórészt az ő gyakorlatában kialakult, saját teszt- és „éles” tréningjei által egyértelműen igazolt tapasztalatokat. Ahogyan az újságírásban az interjúalanyt, úgy minden más területen is mindenekelőtt emberként kell kezelni az ügyfelet, kíváncsinak kell lenni a lelkére is. Az őszinte érdeklődésre, nyitottságra, tapintatosságre épülő szemléletmód legtöbbször eredményre vezet: „Pontosan ahhoz, hogy az ügyfél elkezdijól érezni magát a társaságodban, feloldódik és mesét Kinyílik, ha előtte zárkózott volt Elkezd beszélni, ha addig kedvetlenséget mutatott És ha ösz- szefont karral ült veled szemben, akkor figyeld meg, ki fogja engedni a karjait Az fogja érezni, hogy téged igenis érdekel a sorsa, az aznapi mizériája. .. Nincs jó és rossz kérdés! Helyzetek vannak és hangulatok Kezeld őket!” - tanácsolja Sándor András a kötet első részében. A másodikban is az odafigyelést, az érzelmekre ható kérdéseket hangsúlyozza részletekre - „amelyekben a titkok rejtőznek”- bontva. A harmadik rész - egyebek közt - arról szól, hogy „melyek a bombabiztos, bármikor bevethető témák, amelyekről az ügyfél garantáltan szívesen be szét ’’Fontosak az első benyomások, nem elhanyagolható tényező a kézfogás, a mosoly, a frizura, az illat. Nem érdemes a problémákra koncentrálni, a kérdéseknek a megoldás felé kell terelni az ügyfelet. Sándor András rámutat a hét leggyakoribb kérdezési hibára - köztük a kínos hallgatásra, az ítélkező hangnemre, az ügyfél túlbeszéltetésére vagy éppen félbeszakítására - is. A negyedik részben konkrét kérdések illetve helyzetgyakorlatok, feladatsorok kaptak helyet. „A sikeres kérdezéstechnika” elolvasása után bizonyára sokan járnak úgy, mint a kötet szerkesztője, aki Sándor András gondolatainak végére érve azt érezte magán, hogy teljesen más lett az emberekhez való hozzáállása, az érdeklődése... Cs. B. Vándorserleg Pest megye nagykátai járásban található a bő háromezer lélekszámú Tóalmás, amelynek fő nevezetessége a 19. század végén épült egykori Andrássy-kastély. A település önkormányzata és a Szabadtűzi Lovagrend Nagytanácsa az ágyúszóval indított Kárpát-medencei történelmi hadikonyha- szemlével és főzelékfőző-verseny- nyel - amelyet az idén negyedik alkalommal rendeztek meg a strand, a kemping és ifjúsági tábor területén - igyekszik fokozni a község idegenforgalmi vonzerejét. Az idei, július 18-i program kiegészült az első nyári fúvószenekari találkozóval és versennyel, amelyre meghívást kapott Salgótarjánból a Kövesdi Krisztián vezényelte Bányász-Kohász Fúvószenekar is. S fellépésük igazán sikeresnek mondható, tekintve hogy győztesen kerültek ki a fúvós párbajból. Ráadásként vándorserleget is kaptak, amely biztosítéka a jövő évi meghívásnak. A dicséret mindenekelőtt az ügyszerető, önzetlen zenészeket illeti, de elismerés jár a Kohász Művelődési Központ Egyesületnek - mint fenntartónak - és minden támogatónak is. S, hogy a nógrádiaknak egy napra se hiányozzanak a hazai ízek, arról a Palóc Grill Szövetség által versenyen kívül készített sült, a kelkáposztás sertéscsülök zöldségágyon gondoskodott. A Bányász-Kohász Fúvószenekar vendégszereplésekben gazdag nyara a tóalmási utazással nem ért véget, minthogy augusztus 22- 23-án részt vesz a bányász zenekarok 2015. évi országos találkozóján is, amelynek színhelye Sajószentpéter illetve Miskolc lesz. Remélhetően ott is tovább öregbítik Salgótarján jó hírnevét és magas színvonalon népszerűsítik a bányász-kohász kulturális - jelesül zenei - hagyományokat. csébé i l kötet design-ját Lehoczki Erik és árnóczi Balázs készítette A Salgótarjáni TKM Klub Egyesülete Salgóbányán. a ..Geocsodák Házá"-ban ünnepelte 10 éves évfordulóját VM? | < ff: nB uT»l |¥ FT a vH wJIH M Véti V.^
