Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-06 / 129. szám
2015. JÚNIUS 6., SZOMBAT 2 A Palóc Múzeum elõtt található országzászlónál tartották meg Balassagyarmaton a Nemzeti Összetartozás Napjára szervezett megemlékezést. H.H. Balassagyarmat.A színvonalas verses-zenés mûsort követõen Csach Gábor, a városa alpolgármestere szólt a nagy melegben a fák hûs árnyékában oltalmat keresõ hallgatósághoz. Rövid történelmi visszatekintõjében idézett Franchet d’Espéreyfrancia tábornok, a balkáni antant-seregek fõparancsnoka és Károlyi Mihály miniszterelnök 1918. novemberi belgrádi párbeszédébõl, és Sigmund Freud neves osztrák lélekgyógyásztól is. Balassagyarmat szerepére kitérve kiemelte, a város és polgársága jól tudta, mi a küldetése az elsõ világháború befejezését követõ vészterhes idõkben, és amikor megérkeztek a cseh megszállók, a település vezetõi és a munkásság képviselõi kézfogással pecsételték meg összefogásukat, amelynek eredménye Civitas Fortissima dicsõséges napja lett. Hozzátette, a trianoni békeszerzõdés következtében Balassagyarmat jelentõs veszteségeket szenvedett, vonzáskörzetének nagy része Csehszlovákiához került, határvárossá vált, de a gazdasági válsággal megterhelt években is fejlõdni tudott: megduplázódott a lakások száma, felépült a Csendõrpalota, szép köztéri szobrok készültek, megnyitotta kapuit a strand, ezek ékes bizonyítékai az itt élõk hazaszeretetének, magyarságtudatának. Utalt azokra a késõbbi korszakokra, amikor Trianon nevének kiejtése is tiltott volt, és a revizionista kifejezés gyûlöltebb szónak számított, mint a pedofil. A rendezvény végén a megemlékezõk mécseseket gyújtottak az országzászló tövénél. Trianon-megemlékezés Az igazságtalan, embertelen trianoni diktátum, a párizsi békeszerzõdés a magyarság földrajzi területét, gazdaságát, természeti, épített és szellemi javait a megsemmisülés határára taszította – hangzott el azon a megemlékezésen, amelyet Becsó Zsolt országgyûlési képviselõ és a FideszKDNP salgótarjáni szervezete rendezett a nemzeti összetartozás napja alkalmából Salgótarjánban, a magyar feltámadás barlangjánál szervezett megemlékezésen. Salgótarján.– A magyarság a történelem folyamán több krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos, Trianon és 1956. Ezek a sérülések nem a kiválasztottság isteni szimbólumai voltak, hanem valóságos halálos szúrások, amelyek bármelyike elég arra, hogy egy faj elvérezzen, hacsak az életereje nem oly roppant szívós, hogy kiheverje. Muhi pusztáján a tatárok megsemmisítették IV. Béla seregét, s ennek következménye lett, hogy az egész ország szabad zsákmánya lett egy keleti nomád csordának. Mohácsnál a török õrölte fel II. Lajost, s ezzel a magyar föld másfél századra rabságba süllyedt. Kismajténynál II. Rákóczi Ferenc végkimerülésbe süllyedt forradalma ért véget, s a magyar szabadság gondolata 150 évre elveszítette életerejét. Világosnál Kossuth Lajos forradalma törött ketté egy fegyverletételben az orosz elõtt. 1956-ban pedig szovjet harckocsik tiporták el szabadságharcunkat, s közel négy évtizedre a kommunizmus béklyójába kerültünk. Trianonnal azonban más a helyzet – fejtette ki emlékezõ beszédében Becsó Zsolt országgyûlési képviselõ. Hozzátette: 1920. június 4. emléke végigkísérte a 20. századot, mindig is valamilyen módon benne élt nemzeti emlékezetünkben, de lehetõségünk, erõnk korábban soha nem volt megélni e napot együtt. Nagyon is közeliek voltak azok az idõk, amikor e napról sokan nem is tudtak, mert nem engedték, hogy tudjanak. Voltak idõk, amikor sokan tudtak e napról, azt még sem tudták, hogy mit kezdjenek vele. Elõfordult, amikor ezt a napot csak gyászként tudtuk megélni, és ezért mélyen hallgattunk, s félárbocra eresztettük a lobogót. Fájdalom, értetlenség, harag, közömbösség kavarogtak bennünk. Azonban büszkén jelentsük ki, hogy mi, magyarok, sohasem nyugodtunk bele a világtörténelem legnagyobb szégyenébe. Legfeljebb nem beszéltünk róla. Beszéde zárásaként a politikus hangsúlyozta: mára, a 21. századi Magyarország számára, június negyedike a helyére került. Érzéseink egyre letisztulnak, egyre erõsebbek vagyunk ahhoz, hogy a felõrlõdés helyett megújuljunk, megerõsödjünk e tapasztalat által, és megtaláljuk a formáját a közös emlékezésnek, az összetartozásnak: a kettõs állampolgárság bevezetésével, a közös élményekkel, mint ez a mai nap. Ez a nap a Kárpát-medence magyarságságának egymásra találására is szolgál, s az összefogás táplálja közös reményünket abban, hogy „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…” És a gyökerekbõl új, életerõs hajtások fakadnak szerte a Kárpát-medencében… A rendezvény az emlékmû megkoszorúzása után a közös gyertyagyújtással fejezõdött be. (Sz.A.) „Sohasem nyugodtunk bele…” Mára június negyedike a helyére került – hangsúlyozta Becsó Zsolt A résztvevõk megkoszorúzták az emlékmûvet A Millenniumi Emlékmûnél, a Szent József templom parkjában tartották a városi megemlékezést a nemzeti összetartozás napján. A jelenlévõk meghallgatták Dániel Zoltán alpolgármester beszédét, a Zenthe Ferenc Színház zenés, irodalmi mûsorát, majd koszorúzással is kifejezték tiszteletüket. Salgótarján. – Sok nagy és erõs nép eltûnt a történelem süllyesztõjében, de a mi maroknyi nemzetünk megmaradt, a számos, szinte megoldhatatlannak tûnõ tehertétel ellenére. A bennünket ért csapások oka – sok egyéb mellett – hogy vezetõink számtalanszor nem jól mérték fel helyzetünket, érdekeinket – mondta beszédébenDániel Zoltán. S azzal folytatta: ismert, hogy fontos szerepet játszott az ország polgári átalakulásában az 1848/49-es vesztes szabadságharc utáni 1867-es Kiegyezés. Jó ideig úgy tûnt, hogy nemzetünk kikötött a béke szigetén. A gazdasági fellendülés idõszakában az ország vezetõi a velünk együtt élõ nemzetek, nemzetiségek önérvényesítõ törekvéseit nem méltányolták, úgy is fogalmazhatunk, hogy lebecsülték. Az 1914 nyarán kitört háború elején, Európa harmadik legnagyobb és meglehetõsen magabiztos hatalma, a támadásokat elindító Osztrák-Magyar Monarchia magyar politikusai úgy gondolták, hogy a rövidnek vélt háborúból az ország gyõztesként kerül ki, és megerõsítheti hegemóniáját a jelentõs számú nemzetiségek fölött. A magyarság számára azonban a világháború minden szempontból katasztrofális hozadékkal járt. A súlyos vereség után a Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlása elkerülhetetlenné vált. 1920-ban a gyõztesek által rögzített és Magyarországra erõltetett trianoni békeszerzõdés következményeként az õshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeink nagy részét is elveszítettük. A megcsonkított Magyarországon a korábbi 18,2 millió lakosból, 7,6 millió maradt, 3,3 millió magyar került a határon túlra. Az alpolgármester arra is emlékeztetett: – A trianoni trauma óta az elszakított nemzetrészek bizonyos mértékû felmorzsolódásának jelei mutatkoztak ugyan, de az együvé tartozás érzése megmaradt. Ma már a határon túli magyarok döntõ többsége nem él elszigeteltségben. Az államhatárok lényegében leomlottak, nem választanak el bennünket. A magyarok döntõ többsége képes volt erõt felmutatni, s az új táptalajba gyökeret engedve megkapaszkodni, egzisztenciát teremteni. Pásztor István, dél-vidéki, szerbiai magyar politikus mondta: „Bizakodással tölthet el mindannyiunkat, hogy – bár a kárunkra elkövetetteket nem feledhetjük – a múltból képesek voltunk határon innen és túl is okulni.”A magyarok helytállását mutatja, hogy a környezõ országokban pártjaik fontos politikai tényezõk. Romániában és Szlovákiában is többször szerepet vállaltak a koalíciós kormányokban. Csáky Pálkorábban Szlovákiában, Kelemen Hunor pedig Romániában volt miniszterelnök-helyettes. A határmenti összefogás az anyaországgal tartott szoros kapcsolat erõsödésével nap mint nap találkozhatunk. Salgótarjánban például többször szerepelt szlovákiai testvérvárosunk, Besztercebánya opera társulata, Besztercén pedig a Nógrád Táncegyüttes – nagy sikerrel – fogalmazott Dániel Zoltán, aki az identitás megõrzése érdekében sokféle módon kifejtett állami támogatásról, így a diákkapcsolatok erõsödésérõl is szólt. Végül arra mutatott rá: csak az idehaza párbeszédre, véleménycserére képes emberek, politikusok tudják hatékonyan szolgálni a nemzeti összetartozás ügyét, amely mindannyiunk: az összmagyarság érdeke. Az esemény a Zenthe Színház mûsorával folytatódott. (Mj.) „A mi maroknyi nemzetünk megmaradt” FOTÓ: GYURKÓ PÉTER Fõhajtás a nemzeti összetartozás napján
