Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-04 / 127. szám
Amióta-Jézus megalapította Egyházát és az Oltáriszentsé- get, azóta a keresztény egyházakban a szentmiséken mindig {elhangzanak az utolsó vacsora szavai. A Biblia szerint: „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s oda nyújtotta tanítványainak (...) Vegyétek és egyétek, ez az én testem! Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: ’Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára’.” (Mt 26, 26-28). Űrnapja a katolikusok fő ünnepe, az Úr Testének és Vérének, az Oltáriszentségnek az ünnepe, amely pünkösd után a tizedik napra (csütörtökre) esik, s amelyet ma Magyarországon két héttel pünkösdvasárnap után tartanak. A megemlékezés gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza, amikor is 1264-ben TV. Orbán pápa úgy rendelkezett, hogy az oltáriszentségnek legyen évente egy ünnepe is. Ez lett az Űrnapja. Az ünnep fő eseménye a körmenet. Célja az volt, hogy „Krisztus titokzatos teste”, az oltáriszentségség minél közelebb kerüljön az emberekhez. Az első századokban a körmeneteket a templomok körül tartották, majd később a településrészeket is igyekeztek bekapcsolni. E szép ünnep mindig a tavasz végét jelentette, mely a virágdíszítések, az újkori szokások miatt volt nagyon fontos. Emlékeimben azok az úrnapi ünnepek élnek, amikor a körmenet a falu központjában felállított szabadtéri oltárokhoz, virágsátrakhoz vezetett. Községünkben mindig is szorgalmas és nagyon vallásos közösség élt. Mivel a körmenet megszervezése, illetve a vinapján nemcsak a körmenet útvonalának, hanem minden utcának rendezettnek és tisztának kellett lennie, sőt az utcafront kerítéseit zöldág díszítette. A munkamegosztásnak megfelelően a gulyibák építéséhez szükséges faanyagot, zöldágakat a férfiak „teremtették elő” és a sátrakat is ők állították össze. A legnagyobb feladat azonban a lányokra, asszonyokra hárult. Hisz a virágdíszítésekhez és a virágszőnyegekhez szükséges virágokat, részben a kertekből, részben a határból kellett ösz- szegyűjteniük, majd a díszítéseket, a sátrak előtti virágszőnyegeket elkészíteni. Ez utóbbi az ünnep reggelén történt. Miután végeztek, a „virágsátrak” és a sokszínű „virágtenger” mellett sok fáradt, de boldog ember volt látható. Az ünnep délelőttjén a falu lakossága a templomba, a szentmisére igyekezett. A jeles napra templomunk is megújult, virágba öltözött A körmenetre - a szentáldozást követően - a szentmise vége előtt került sor. A tisztelendő vezetésével - kezében az oltáriszentséggel - imádkozva és énekelve indultunk el az egy kilométerre lévő faluközponthoz. Érkezésünkkor harangszó fogadott, és megkezdődött a szertartás, a gulyibaszentelés. Mind a négy stációnál megálltunk, imádkoztunk. Az evangéliumi részlet felolvasását követően a pap a négy égtáj felé szenteltvizet hintett, illetve az első áldozó kislányok a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmokat szórtak. A szertartás befejezését is harangszó jelezte. Ezután az ünneplő közösség visszaindult a templomba. Ott a „Krisztus teste és szentvére...” kezdetű énekkel az úrnapi szentmise véget ért. Az ünnep számomra örök szépség marad. Bartos József ÍJ j Űrnapja, avagy az Oltáriszentség ünnepe Kétoldali zarándoklat a hősökért Az évszázados vallási szokások, hagyományok nemcsak szakrális útmutatást adtak, hanem megtanítottak bennünket az élet szépségére, és egyúttal örökké velünk maradó élményt nyújtottak. Ilyen különleges és emlékezetes hagyomány volt szülőfalumban, Kishartyánban az évente megtartott úrnapi szertartás, a „gulyibaszentelés” is, felemelő lelkisége és gyönyörűsége miatt. Gulyibának a szertartási stációknál épített virágsátrakat neveztük, s úrnapja van, elmesélem e szép katolikus szokás történetét. rágsátrak felállítása a település lakóitól sok-sok erőfeszítést igényelt, ezért a falu apraja- nagyja összefogott és tette a dolgát. A körmenet útvonalán négy stációt, négy gulyibát és bennük egy-egy oltárt készítettünk, s azok fölé virágdíszítéssel lombsátrat emeltünk. A stációkat egy-egy tehetősebb család, vagy egy nagyobb közösség - például egy utca - készítette el. A virágsátrak általában állandó helyen - egy a haranglábnál és három a „Fővégben”, a mai Petőfi utcában - lettek felállítva, külön-külön egy-egy égtájhoz tájolva. ÚrHegyoklalrol innen és túl is soknak nekiindultak kát a Karmel-hegyi Boldogasz- szony ünnepéhez közelebb eső hétvégén. Maga Mindszenty József bíboros-hercegprímás rendelte el az évi két alkalmat a magyarság bűneiért való engeszte- lés céljából, de az elmúlt évek gyakorlata szerint fáklyás ke- resztutat is szerveznek ide a nagyböjti időszakban. A Jóisten ezúttal kegyes volt az ünnephez, ugyanis a néhány nappal azelőtt lezúduló nagy mennyiségű csapadék ellenére is járhatóvá váltak a földutak és sikerült megtartani a hagyományos búcsút, amelyen a sok gyermek és fiatal mellett az idősebb korosztály is méltón képviseltette magát. Karancssag. Szép időben sok jó embert hozott össze a karancs- sági Szentkúthoz szervezett gyalogos zarándoklat és búcsú ünnepe a napokban. A résztvevők egyik fele a község kápolnája előtt gyülekezett, majd nekiindultak a falu határában fekvő erdőnek, ahol a Szűzanya várja az odatérőket. Eközben a hegy másik oldaláról is nagy tömegeket vonzott a hősök napi esemény, Nógrádmegyer felől szép számmal érkeztek zarándokok Miklós Zalán atya vezetésével, akit hűséges kutyája is elkísért. A melegben végigvonuló híveket frissítő üdítővel és süteménnyel várták a szervezők a Szűzanya lábainál, ahol rég nem látott sereg vett részt a szentmisén. Kapás Attila plébániai kormányzó meghívására a szentbeszédben Cserey András pataki plébános szólt az egybegyűltekhez, az áldozatot hárman mutatták be. A kápolnában évente kétszer tartanak hivatalosan szentmisét. Az elsőt május utolsó hétvégéjén, a hősök emlékére, a másodiCserey András pataki plébános (középen) szólt az egybegyűltekhez A magyar hősökre emlékezett nemrég Bátonyterenye város önkormányzata, a Nemzeti Összetartozás Emlékparkjában. Az eseményen - amelyen tiszteletét tette Becsó Zsolt, ország- gyűlési képviselő is - dr. Horváth Csaba, ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese, Nagy-Majdon József polgármester és Hlédik László palásti plébános. Felavatták és megáldották az 1919-es májusi kisterenyei csata hőseinek és a II. világháború helyi áldozatainak újra visszahelyezett emlékműveit, amelyeket meg is koszorúztak az ünnepségen. Bátonyterenye. A rendezvény a Himnusz hangjai után a Kastélykerti Nyugdíjas Klub tagjainak ünnepi műsorával indult, akik versekkel és népdalcsokorral tisztelegtek a magyar hősök előtt. Őket követően Nagy- Majdon József polgármester „Életüket áldoztá a haza oltárán" Hlédik László plébános áldotta meg a hősök emlékművét szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte: ezen a napon szüléink és nagyszüleink küzdelmei, fáradozásai előtt hajtunk fejet. Hozzátette: a megemlékezésen túlmenően fontos, hogy legyen egy olyan nemzedék, amely méltó módon, békés körülmények között folytatja és teljesíti be az elődök örökségét. A városvezető ismertette: 2011- ben az önkormányzat döntésével Az elődök küzdelmei, fáradozásai előtt hajtott fejet a város vezetése- Így már tényleg méltóképpen tiszteleghetünk, nemzetünk, illetve Bátonyterenye (Kisterenye, Nagybátony) hősei előtt - hangsúlyozta a polgármester. Nagy-Majdon József után - Gyönyör László és Szalai András kíséretében - Hlédik László palásti plébános szólt az ünneplőkhöz.- Ilyenkor azokról emlékezünk meg, akik életüket áldozták a haza oltárán. Azok előtt, akik itt éltek, itt lettek a második világháború, vagy egy csata áldozatai. Hősként haltak meg - mondta a plébános, majd Isten nevében megáldotta az emléktáblákat. A folytatásban dr. Horváth Csaba, ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese arról beszélt, hogy ezen a napon országszerte tisztelegnek azok előtt, akik az Árpád kortól kezdve, a 1848-49-es szabadságharcon, az első és a második világháborún túlmenően 1956 vagy napjaink hősei. a régi ökumenikus emlékművet átminősítették Nemzeti Összetartozás Emlékparkjává, amelynek következtében bizonyos táblák - második világháborús emlékmű, kisterenyei csata emléktáblája - lekerültek innen. A polgármester kitért rá: az önkormányzat a napokban régi adósságát teljesítette azzal, hogy ezek az emlékművek visszakerültek ide, az újonnan emelt talapzatukra.- Minden magyar embernek kötelessége az, hogy legalább egyszer egy évben oda álljon, és fejet hajtson előttük, azok előtt, akik életüket áldozták, illetve olyan tettet hajtottak végre, amely a mi felemelkedésünket is segítette - emelte ki az ezredes, majd hozzátette: a Hadtörténeti Múzeumban jelenleg is folyik a veszteséglisták feldolgozása, amely az első világháborús adatok tekintetében eddig 600 ezer főt jelent. Mint mondta: néhány hónapon belül ezek a listák bárki számára elérhetőek lesznek az interneten, így mindenki megtalálhatja majd elhunyt családtagját, rokonát, vagy barátját. Az ezredes ünnepi beszéde után az önkormányzatok, a pártok és a civil szervezetek képviselői, továbbá magánszemélyek elhelyezték az emlékezés virágait, koszorúit a második világháború helyi áldozatainak frissen felavatott emlékművénél.
