Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-20 / 141. szám
Könyvünnep hétköznapi „használatra" A „Literatura ” című folyóirat főszerkesztője, Supka Géza (1883-1956) - a családjában tapasztalt irodalomszeretet és a magyar szellemiség terjesztése, az olvasás népszerűsítése iránti „veleszületett vágyakozás” hatására - javasolta a Magyar Könyvkiadók ás Könyvterjesztők Egyesülése 1927-es miskolci közgyűlésén, hogy szervezett formában ünnepeljék a könyvet. Ötlete elfogadást nyert s 1929 tavaszán meg is valósult. Ma már nem tudni, hogy akkor milyen jövőt jósoltak e kezdeményezésnek, a tények azonban aztmutatják, hogy szervesen beépült a magyar művelődéstörténetbe, kulturális gyakorlatba. Bizonyság rá, hogy a közelmúltban immár 86. alkalommal rendeztek hazánkban ünnepi könyvhetet, kiegészülve a 2001-ben útjára indított, tehát 14. gyermekkönyvnapokkal. Salgótarjánban az idén is a Balassi Bálint Megyei Könyvtár vállalta magára a főszerepet a könyvhét június 4-e és 8-a közötti rendezvényeinek megtervezésében és valóra váltásában. Az intézmény a bevált, hagyományos elemek (könyvbemutatók, író-olvasó találkozók) mellett újakkal is gazdagította, színesítette a programot. Ilyen volt például a megnyitó helyszíne, a Kassai sor 2. szám alatti főbejárat, ahol a közönség a lépcsősoron, színes párnákon foglalhatott helyet. Többek kezébe adtak egy-egy esernyőt is, egyrészt napellenzőként, másrészt mint az irodalomban gyakran szereplő - lásd Mikszáth Kálmán egyik legismertebb regényét - használati tárgyat. Az épület előtti könyvutcában - ha úgy tetszik „Könyvtár téren” - elhelyezett pavilonokban a könyvtár, a Palócfóld, a Pál József Alkotókor, a Balassi Bálint Asztaltársaság és a Kellő Infopont jóvoltából helyi kiadványokat-lehetett turkálni, vásárolni, alkalmasint csereberélni is. A „beltéri” események sorában Nagy Csilla szerkesztő bemutatta a Palócföld 2015/2-es számát, Mizser Attila főszerkesztő pedig a folyóirat egyik ígéretes szerzőjével, a költőtehetség Juhász Tiborral beszélgetett első - „Ez nem az a környék” című - verseskötetének megjelenése alkalmából. DukayNagyÁdám Salgótarjánból elszármazott, Budapesten élő költőnek viszont már a harmadik önálló kötetét jelenti a könyvheti kínálatban ugyancsak szerepelt „Titokbhakta”, amelyet Szeged után szülővárosában is bemutatott az érdeklődőknek. A könyvtár a könyvhét szombatján rendkívül nyitva tartási napot tartott. Az akkor kínált látnivalók közül kiemelhetők azok az olvasóteremben kiállított tárlók, amelyekben Iványi Ödön képzőművészre, a „fény festőjére”, a könwtár egykori igazgatójára emlékeztető dokumentumokat mutattak be halálának harmincadik évfordulóján. A megyei könyvtár - elnevezésének és funkciójának megfelelően - vidéken, jelesül Erdőkürtön is letette a névjegyét a „Könyvtári piknik” című rendezvénnyel, amely keretében sokszínűeen, minden korosztály igényeinek megfelelő módon igyekeztek népszerűsíteni az olvasást, a könyvkultúrát. A reflexiók, visszajelzések szerint a település lakói, a Könyvtári, Információs és Közösségi Hely látogatói örömmel vették, kedvezően fogadták a sajátos hangulatú, szellemi töltetű pikniket. Ennélfogva folytatás is várható. A gyermekkönyv- napokra való tekintettel két salgótarjáni fiókkönyvtárban - a zagyvarónaiban és a Forgáchi-ban - voltak főként játékos, szórakoztató jellegű programok az óvodások és általános iskolások - mint remélt, leendő könyvbarátok illetve már olvasók - részére. A ifjak és a legkisebbek célcsoportja nagy létszámban vette igénybe a könyvheti kínálatot. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár hagyományosan a könyvhét időszakában, az új könyvtárépület átadásának évfordulóján rendezi meg az 1995-ben alapított Balassi-díj átadóünnepségét, amely az elmúlt két évtized során kiegészült más díjak (kulturális tevékenységért, az év települési könyvtárosa, az év támogatója és idéntől bronz emlékplakett) kiosztásával is. Az arra érdemesek ez évben is szép ünnepség keretében, megyei és települési vezetők részvétele, a Kazári Népdalkor közreműködése mellett kapták meg a megszolgált elismerést. Az idén azonban egy meglepetésszerű momentum is gazdagította a műsort Dr. Budai István bv. ezredes, főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön intézetparancsnoka egy ügyeskezű fogva- tartott által készített, Balassi Bálintot ábrázoló festményt adott át Molnár Évának, a könyvtár igazgatónőjének, aki miközben megköszönte a váratlan ajándékot, megemlítette, hogy szoros munkakapcsolatuk van a balassagyarmati büntetésvégrehajtási intézettel: együtt alakították ki a börtön könyvtárát, az állomány elektronikus katalógusát, voltak közös pályázataik, programjaik. Molnár Éva a továbbiakra nézve is felajánlotta az együttműködést, partnerségi viszonyt. A 86. ünnepi könyvhét rendezvénysorozata az elmúlt héten befejeződött. Eredményessége nem kis mértékben azon múlik, hogy az új kiadványok, a kortárs szépirodalmi és ismeretterjesztő művek, gyermekkönyvek közül mennyit vásároltak meg az érdeklődők, de az igazi siker, a hatás majd a szürkének mondott hétköznapokon méretik meg. Akkor például, ha azok a fiatalok, diákok, akik meghallgatták Molnárivá illetve Dóra Ottó polgár- mester köszöntőjét, Sándor Zoltán előadó- művész, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetője beszédét, részesei voltak kortársuk, az egyetemista Juhász Tibor könyvbemutatójának, meg is fogadnak néhányat az elhangzott gondolatokból, az olvasás pótolhatatlan szerepére vonatkozó jó tanácsokból. Merthogy Kosztolányi Dezső (is) hovatovább már egy évszázada papírra vetette a tanulságot, amely szerint „A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden sor arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot... ” Díjeső Losoncnak (és Tarjánnak) A fenti cím nyilvánvalóan magyarázatra szorul. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy milyen díjakról van szó, mert az értelmezésből már kiderül a két városra való utalás oka is. Az történt, hogy losonci székhelyű Kármán József Színház - mondhatni híven hagyományaihoz - az idén is benevezett a révkomáromi Jókai napok keretében ugyancsak tradicionális színjátszó fesztiválra. S a „Berlini liliom” című előadás - amely lényegében Bertolt Brecht (1898-1956) „Dobszó az éjszakában” című drámájának rövidített változata - elnyerte a szlovákiai és magyarországi szakemberekből összeállított bíráló- bizottság tetszését, amennyiben nívódíjat kapott a felnő,tt csoportok kategóriájában. A legjobb férfi alakítás díját, az Andrea Kraglert alakító Sándor Zsombor nyerte el, a legjobb női alakításnak Amalie Balicke megszemélyesítőjekéntBtíeTyz Gabriella játékát tartotta a zsűri. A Gergely József díjat - amelyet a 2007-ben elhunyt fiilek- sávolyi születésű lévai tanárról, irodalmi színpadi rendezőről, költőtől neveztek el - mint a legígéretesebb fiatal rendezőtehetségnek Máté Krisztiánnak ítélték. Kiváló szerepformáláJelenet a Brecht-eloadásból. Balra az egyik díjazott: Erdélyi Gabriella. sáért kapott különdíjat Erdélyi Gábor, aki Fridrich Murk-ot játssza a darabban. Ugyancsak különdíjban részesült Mizser Attila és Szvorák Zsuzsa, az Apropó Kisszínpad vezetője a „Fülektől Fülekig” című előadás szövegkönyvéért A felsoroltak közül Sándor Zsombor salgótarjáni, Máté Krisztián, a Zenthe Ferenc Színház tagja, Mizser Attila pedig a Palócfóld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat főszerkesztője. Az előadás nívódíjához hozzájárult Pünkösdi Mónika is, aki egy prostituált megformálójaként és zenei kísérőként közreműködője a „Berlini liliom”-nak. Sőt ez a cím az ő ötlete alapján született. A darab zenéjét Németh Anna szerezte. Mindketten tagjai a Zenthe Ferenc Színháznak. Naszlady Éva színművész, rendező, a zsűri elnöke elmondta, hogy az alaposan megformált előadások jó részében mélyreható gondolatok fogalmazódtak meg. Nyilván ezen produkciók közé sorolandó a losonciaké is, akik Máté Krisztián javaslatára tűzték műsorra Brecht „másodszülött”, alig több mint húszévesen írott darabját. Magyarországon az ősbemutató 1999-ben volt Budaörsön az Éless Béla vezette társulatban. Az eredeti - Jékely Zoltán fordította - szöveget Máté Krisztián meghúzta, tekintve, hogy Révkomáromban csak hatvan perc lehetett a játékidő. E bevatkozás azonban nem ment a tartalom rovására, még feszesebbé vált Brecht pályája kezdetére jellemző úgynevezett epikus, ha úgy teszik morálszínház. A főhős, Andreas Kregler négy év után tér vissza a háborúból s nem találja a helyét, mert mindent másnak talál, mint annak előtte. A társadalom forrong, magánélete zátonyra futni látszik. Kedvese - szülői biztatásra is - csalfának bizonyult, sőt más férfi gyermekét hordja a szíve alatt. Úgy tűnik Kragler csatlakozik a forradalomhoz, de végül is meggondolja magát, megalkuszik, a háború mentális áldozatává, a körülmények kiszolgáltatottjává válik. Brecht sokkoló szándéka visszaköszön Máté Krisztián keményre fogalmazott, a mozgást sokoldalúan használó rendezésében és a színészek jól összehangolt, egységes játékfelfogásában. csébé Különböző versenyek végén gyakran hallani a bírálóbizottságoktól, hogy mindenki nyertesnek bizonyult. Díjakat azonban csak az élmezőny számára szokás osztani. A „Ki tud többet Szlovákiáról?” című, a megyeszékhelyi általános iskolások hetedik osztályosai számára meghirdetett és rendezett vetélkedőn - amelyről lapunk május 9-i, szombati számunkban számoltunk be - nem így történt. A szervezők - a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége és a KLIK helyi tankerülete által működtetett SÁIK , azaz a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium - a verseny minden csapata tagjának - függetlenül az elért helyezéstől - egy szlovákiai utazással kedveskedtek. A Vysoké Tatry (Magas- Tátra) legszebb helyeit érintő kirándulásra a közelmúltban került sor a Hrinová, Poprad, Stary Smokovec (Ótátrafüred), Tarajka (Tarpataki vízesések) és a Strbské pleso (Csorba tó) útvonalon. Mint Mravcsik Sándor, a SÁIK igazgatója elmondta, öt tagiskolából huszonnégy tanuló vett az autóbuszos úton. A székhelyintézményt, a Gaga- rint, a Beszterce és a Kodály iskolát hatan-hatan képviselték, az Aranyból illetve a Dornyayból három-három tanuló volt velük. Az igazgató tapasztalatai szerint a gyerekek szívesen utaztak, nagyon jól érezték magukat, annál is inkább, mert legtöbbjük még nem volt a szomszédos Szlovákiában, vagy csak a határhoz közeli településekig jutott el. Mravcsik Sándor szavait a Gagarinból három VII. C osztályos (legalábbis a tanév végéig még az volt) megerősítette. Angyal József szerint jól szervezett, gazdag volt a program, neki személy szerint a vízesés tetszett legjobban. Fekete Zsombor - aki nemrégiben nagyszüleivel járt már ezen a vidéken - tetszését főleg a Csorba tó nyerte el, Al-Assaf Abdullah számára pedig a magas hegyek látványa, no meg a sikló - amellyel Tarajkára mentek - marad különösen emlékezetes. Mindegyiküknek nagyon ízlett a Kőfala nevű üdítőital és ugyancsak egybehangzóan dicsérték felkészítő tanáruk, Tarjám Zsanett munkáját és Salgótarjánból velük utazott idegenvezető, Czene Gyula nyugalmazott iskolaigazgató - alapos tájékoztatását. Bár ők hárman a következő tanévben már a végzésre és a középiskolai továbbtanulásra koncentrálnak, még gondolkodnak azon, hogy részesei legye- nek-e annak a szlovák nyelvet oktató szakkörnek, amelynek szervezését már elkezdte a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat. Cs. B. / Élménygazdag jutalom r *v nifiimnnrinpiMmlír" .m*: üííhkí rr»11" in iT- i i«r«7* ■) . WmmmMsm
