Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-13 / 135. szám

Ötvenéves a pásztói olimpikon BIATLON Beszélgetés Géczi Tiborral kon még jobb eredményeket ér­tem el. Nyolc elsőségem feljogo­sított arra a bizakodásra, hogy olimpikon lehetek. Az lettem! 1992-ben Magyarországot, Nóg- rád megyét, az egyesületemet a Salgótarjáni Petőfi DSE-t, vala­mint Pásztót - ahol a mai napig erről tudomást sem vettek - Bereczki Brigittával ketten mi képviseltük. Számomra előtte persze óriási lökést adott, hogy a családomtól megkaptam azt a le­hetőséget, hogy gondtalanul fel­készüljek a téli olimpiára, melyet a mai napig köszönök nekik.- Miként tudnád röviden ösz- szefoglalni a téli olimpián tör­ténteket? ■ - A kilencvenes évek elején a hazai időjárás enyhesége és az időközben a sportágba betört vaksz háború miatt mi magya­rok újabb hátrányba kerültünk. Amikor megkaptuk valutában a kis zsebpénzt, amivel ki kellett húznunk az olimpiát, én felaján­lottam a felét arra, hogy szerez­zenek nekem abból a csodaszer­ből. Ég és föld volt ilyen szerrel bevonni a sílécemet. Ennek, na meg a jó lő eredményemnek kö­szönhetően, a 10 km-es sprint versenyszámban 126 induló kö­zött az előkelő 38. helyen értem célba. Az előzi évi orosz világ­bajnok is csak mögöttem tudott végezni. Szerintem téli oliippián ez a mai napig a legjobb hazai bi- aüonos eredmény, hiszen a győz­testől csupán 8%-os időhátrányt kaptam. A 20 km-es távon 94 versenyző közül az 55. helyezést tudtam megszerezni.- Betartva családodnak az ígé­retet, igen fiatalon, 27 évesen be­fejezted a sportpályafutásod. Ma miként telnek a mindennapjaid, nem hiányzik az aktív sport az életedből?- 1992-ben a téli olimpia után megszületett második lányunk Dorina, őt öt évvel később egy újabb leánygyermek, Krisztina követte. Leállásom után Buda­albertville-i téli olimpia előtti év­ben - helyben rengeteget edzet­tem, így nem mindig jártam fel Salgótarjánba edzésre (ekkor már megszületett a család első lá­nya Niki - a szerz.), ezért az akko­ri egyesületi ve'zetés engem és Horváth Jánost megdorgált.- Úgy tudom a dorgálásra az­tán igencsak csattanós választ adtál?- Az esetet követően egy igen enyhe téli időben, zuhogó eső­ben, tapadó hóban lebonyolított 50 km-es országos sífutó bajnok­ságon eredményhirdetéskor en­gem szólítottak ki a dobogó leg­magasabb fokára. Akkor ez a dorgálásra, valóban egy csatta­nós válasz volt. Aztán a követke­ző évben az olimpiai válogató­pesten egy esti sulis továbbkép­zés során letettem a pék meste­ri vizsgát, majd feleségemmel együtt Pásztón 1997-ben átvet­tük az apósom révén már jól be­járatott Széles pékséget.- Van nosztalgia?- Én mindig azt mondom, aki ezt kérdezi tőlem, hogy alapvető­en nem hiányzik, sok szép dol­got kaptam a sporttól. Akkor azt csináltam, annak örültem, most ezt csinálom, bár eredeti szak­mán hentes, de mégis sikeresen át tudtam térni a pék szakmára, és most itt is megvan a saját szakmai sikerem. Ráadásul az elmúlt évben megszületett az el­ső kis unokám Ádám Bendegúz, így már a nagyapa felelőssége korába is beléptem. Nagybárkányból került Pásztora a biatlon sport­ágban válogatottként a té­li albertville-i olimpiát is megjárt Géczi Tibor. Az igen eredményes másfél évtizedes sportpályafutá­sának történéseiről az érintettel ötvenedik szü­letésnapja alkalmából be­szélgettünk, a Dob utcai családi házukban. Czimer Zentai József- Pásztón születtem, de Nagybárkányban laktunk, ami­kor VII. osztályos koromban a településre került dr. Korchmáros Tamás körzetes fogorvos jóvoltából én és több osztálytársam is kapcsolatba kerültünk a sí lesiklással, szán­kózással. Egy év bárkányi edzé­seket követően a salgótarjáni sí­klubhoz, Vincze István kezei alá kerültünk, ahol a nyári idő­szakban szokatlanul sok futó­edzés volt - kezdte Géczi Tibor, aki 1965. június 12-én született.- Sífutóként mely versenyeden érted el az első komolyabb ered­ményed?- Az akkor még úttörő olimpi­ának nevezett országos döntőben utolsó éves nagybárkányi általá­nos iskolásként teljesen ismeret­lenül álltam rajthoz. Meglepetés­re sífutás egyéniben úttörő olim­piai bajnok lettem, de csapatban még két további aranyéremmel is gazdagodtam. Falusi kisgye­reknek, akkor ez nagy élményt jelentett, a továbblépéshez pedig erőteljes lökést adott számomra. Egyébként, ez idő tájt, háromszor kaptam meg a megye jó tanuló, jó sportolója címet.- Mikor váltottál át a számod­ra nemzetközi sikereket, olim­pia részvételt is hozott biatlon szakágra?- A bárkányi suliból továbbta­nulás céljából Salgótarjánba a „Kereskedelmibe" kerültem, edzéseimet továbbra is Vincze István irányította, amikor két év után Papp Zoltán és Hrabecz Gyula leszereltek a honvédség­től, Tarjánban is erőteljesen be­indult a biatlon szakág. Én és a másik bárkányi társam Gyetvai László (ő később átpártolt a lab­darúgókhoz, ahol szép sikereket ért el - a szerz.) átkerültünk a bi- atlonosokhoz.- Nehéz volt beilleszkedni a lö­vészettel is kiegészült szakágba?- Nekem, nem különöseb­ben, Hrabecz Gyula jól megis­mertette velem a lövészet alap­jait. Erre bizonyíték, hogy alig múltam 17 éves, amikor Bereczki Brigittával és dr. Korchmáros Tamás sportveze­tővel, valamint Hrabecz Gyula lőedzővel együtt Salgótarjánt képviselve ott lehettünk a fran­ciaországi junior világbajnok­ságon. A következő versenyév­ben angyalbőrbe kellett búj­nom. Gyöngyösre a Honvéd Zalka SE-hez kerültem. A más­fél évi katonai szolgálat ideje alatt egy biatlon és két sífutó országos egyéni bajnoki címet szereztem, amely még kiegé­szült egy váltócsapat arany­éremmel. Az egyesület rendkí­vül hálás volt az elért eredmé­nyeimért erkölcsileg anyagilag is jól elismertek. Még a katonai szolgálat alatt - esti iskolába is jártam - ismerkedtem meg a pásztói Széles Pannival, akivel leszerelésem után házasságot kötöttem.- A civil életbe való visszaté­résed után a külföldi szerepelé­sed kisebb akadályba ütközött Mi történt?- Semmi különös. Az akkori rendszer szokásjogából fakadó­an leszerelésem és a nősülése­met követően nem engedtek ki Görögországba, ki kellett vár­nom két éve- Versenyzői pályafutásod so­rán mely országokba jutottál el?- Versenyeztem sok európai országban, így Norvégiában, Finnországban, Ausztriában, Svédországban, Norvégiában, Olaszországban, Szovjetunió­ban, Lengyelországban, Bulgári­ába, Romániában, Franciaor­szágban, Belgiumban, NSZK- ban, NDK-ban, Csehszlovákiá­ban, Svájcban és Lichten- steinben. Ezen kívül egy másik sportágban, az akkori MHSZ ke­retein belül szervezett összetett honvédelmi sportversenyen Va­das István hathatós segítségével a feledhetetlen élményt nyújtó Kubában is jártam.- Számokban és eredmények­ben kifejezve, fel tudnád sorolni hány világversenyen vettél részt?- Hát, ez már ennyi idő eltelté­vel kissé nehézkes a számomra, de annyi bizonyos, a francia juni­or vb mellett, felnőtteknél ott vol­tam a Norvégiában, Oroszország­ban, Finnországban, Olaszor­szágban és Ausztriában lebonyo­lított vb-ken, ahol majd minden esetben a magyar biatlon váloga­tott legjobbja voltam. Ez általában 36-60. közötti helyezéseket jelen­tette. Azt tudni kell, hogy Magyar- ország soha nem volt egy havas nemzet, manapság pedig már egyáltalán nem az. Mi itthon, más nemzetekkel szemben csak novemberben tudtuk a havas edzéseket elkezdeni, december­ben pedig már világversenyekre kellett utaznunk, kevés edzéski­lométerrel a hátunk mögött.- Itthon milyen eredményeket értél él és kik voltak a vetélytár- said?- Ifjúsági és junior korban szá- molatlan elsőséget, felnőtt kor­ban pedig kilenc országos egyé­ni elsőséget, közte egy kerekes sí bajnoki címet is szereztem. Horváth jános (Hordó) volt akko­riban a legnagyobb vetélytársam, de olykor Bolla László is megszo­rongatott. Gyöngyösről Panyik János, a pestiek közül Mayer Gá­bor, Kovács Zsolt, Miskolcról pe­dig Edőcs Tamás voltak még a to­vábbi kemény ellenfeleim. Velük már junior kortól együtt küzdöt­tünk a helyezésekért.- Mint sok más sportágban a sísportot sem kerülték el a bot­rányok. Ebből kimaradt Géczi Tibor?- Versenyzői koromban nem voltam egy botrányhős típus, amikor Radios János a válogatott edzője az egyik edzőtáborban azt mondta: „Te vagy a legjobb, nem vitatkozol senkivel, te megcsiná­lod az edzést, pihensz, majd szó nélkül elvégzed a délutáni edzést, este pedig a szükséges karban­tartást, ....jó veled dolgozni.” Já­nossal ma is tartom a kapcsolatot. Egy kis egyesületi zsörtölődés azért velem is történt. Az 1984. Chamonix, junior biatlon vb (balról): Géczi Tibor, ^ Hrabecz Gyula, Bereczki Brigitta és az NDK edzői Jobb eredményei a világversenyeken Olimpia. 1992, Albertville. 10 km: 38. Géczi Tibor (Petőfi DSE) 28:15,5 - 1 lőhiba. 20 km: 55. Géczi Tibor (Petőfi DSE) 1;03:56,3 - 4.4x7,5 km váltó: 15. Magyarország 1;32:50,7 - 2. Világbajnokságok. 1984. Chamonix. Junior. 10 km: 33. Géczi Tibor (STC) 41:05:00. 15 km: 28. Géczi Tibor (STC) 63:15:00. 1986. Oslo. 10 km: 38. Géczi Tibor (H. Zalka SE) 30:55,0.20 km: 54. Géczi Tibor (H. Zalka SE) 1;09:02,0. 4x7,5 km váltó: 17. Ma­gyarország 1;53:04,0.1989. Feistritz. 4x7,5 km váltó: 20. Magyar- ország 1;41:56,9. 20 km csapat: 17. Magyarország 1;08:44,7. 1990. Mlnszk. 20 km: 67. Géczi Tibor (Petőfi DSE) 1;23:03.1991. Lahtl. 10 km: 58. Géczi Tibor (Petőfi DSE) 35:09. ■ 11 »"TI nH. (^oTíril HBB3BS Géczi Tibor napjainkban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom