Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-12 / 108. szám

Jók esélyek a „börtönharcban” Nehéz dolga lesz a Bel­ügyminisztérium illetéke­seinek, ha majd a helyszí­ni felméréseket követően döntenek arról, hol is épüljenek fel Magyaror­szág új börtönei. A vetély- társak közötti konkuren­ciaharc elég nagy, és eb­ben a versenyben Balas­sagyarmatnak is igen ko­molyak az esélyei - véle­kednek a városvezetők. Hegedűs H. Balassagyarmat A Belügymi­nisztérium egy ezer fős és nyolc, egyenként ötszáz fős fegyházat építene fel az ország különböző területein. Ez utóié biakra összesen negyven, pá­lyázatot benyújtó önkormány­zat kérelmét fogadta be a szak­tárca az első körben. Az aján­latokat nemrégiben kezdte el vizsgálni a bizottság. Nem csu­pán azt mérik fel, hogy meny­nyire valósak azok a felajánlá­sok, amelyeket tettek a telepü­lések, hanem azt is, milyenek az adott viszonyok, terepi kö­rülmények, közlekedési meg­közelítési lehetőségek és így tovább, amelyek feltétlenül szükségesek egy félezres bör­tön megépítéséhez. Balassagyarmatnak régi vá­gya, és a város általános rende­zési tervében is szerepel, hogy a központban lévő, több mint százötven éves műemlék-épü­letben működő intézet minél előbb kikerüljön innen. Ezért is választotta ki az önkormány­zat a Szügyi út és a Fáy utca ta­lálkozásánál lévő területet. Ide nem csupán az új börtönépület kerülne, hanem további tizen­egy hektáros nagyságrendben egy úgynevezett tartalék-terü­letet is kijelöltek, ahová az Ipoly Cipőgyár telephelyét létesíte­nék a későbbiekben. A város vezetői szerint számtalan előny szól amellett, hogy Észak-Magyarországról az öt-hat pályázó helyszín kö­zül Balassagyarmatra essék a végleges választás. Egyfelől ott vannak a másfél évszázados hagyományok, a képzett szak­embergárda, a menedzsment, a kiszolgáló egységek olcsó működtetési költségei, és az az el nem hanyagolható szem­pont, hogy a városban élők tel­jes mértékben elfogadták ed­dig is a börtön jelenlétét - ez­zel kapcsolatban több pályázó településen lakossági kifogá­sok merültek fel. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a megyei törvényszék és az ügyészség is itt található, azaz a napi ügymenet kezelése gyorsabban történhet, mint máshol. Az Ipoly Cipőgyár pe­dig országosan egyedülálló munkahely a rabok foglalkoz­tatásában: hazánkban csak itt készülnek minőségi, munka- védelmi lábbelik, és a gyáregy­ség esetleges kitelepülése nagyarányú fejlesztést indít­hat el, sok-sok új munkahely teremtésével. Információink szerint a Bel­ügyminisztérium teljesen tit­kosan kezeli a bejárások ered­ményeit, a helyszínen szerzett tapasztalatokról semmi sem szivároghat ki, de az bizonyos, hogy Balassagyarmat a leg­jobb adottságokkal rendelke­ző jelentkezők közé tartozik. Döntés legkorábban nyár ele­jén várható. Ismerjük meg múltunkat, s építsük jövőnket! és az ősi magyar kultúrával is­merkedtek meg. A község ter­mészetes élővilágát is felfedez­hették a Bükki Nemzeti Park te­rületi képviselőjének irányítá­sával, de keramikus vezetésé­vel a kerámia-készítés alapjait is elsajátíthatták. A nap és az egész rendezvény zárásaként néptáncfesztivál vette kezdetét a környék néptánccsoportjai­nak közreműködésével. A programsorozat célja az volt, hogy méltóképpen emlé­kezzünk az elmúlt 20 eszten­dőre, tegyük emlékezetessé a rendezvénysorozat eseményei­vel, történésével ezt a kerek év­fordulót, hogy büszkén tekint­hessünk majd vissza pár év múlva a hét történéseire. Cé­lunkat elértük. Sok tehetséges gyermek mutatta meg az öt nap folyamán a népzene, a néptánc közösségformáló erejét, és bi­zonyította be Kodály gondola­tát, miszerint: „Pár hangnyi dallam, mintha kőbe vésve áll­ták volna századok viharát.”A nemzedékek együtt ünneplése megerősítette, hogy ahhoz, hogy jövőnket élni tudjuk, jele­nünket megértsük, Ismernünk kell múltunkat.. Sőt, nemcsak ismerni kell azt, de tovább is kell adnunk gyermekeinknek - zárta mondanivalóját az in­tézmény vezetője. A diákok az ősi magyar kultúrával is megismerkedhettek Ebben az évben 20 éves a Tari Kodály Zoltán Általá­nos Iskola. Ennek a kerek évfordulónak a méltó megünneplésére a múlt hét folyamán öt napon át tartó rendezvénysorozatot szerveztek, amelynek mottója: „ A múlt eredmé­nyeivel, a jelen küzdelme­ivel a jövőt építjük....” NBA Tar. - A hét minden napján egy-egy rendezvénnyel emlékez­tünk az eltelt 20 év eseményei­re, történéseire - mondta el la­punknak Balázs Gyuláné, az in­tézmény vezetője. Hozzátette, hogy a múltidé­zés keretében „Egyszer volt, hol nem volt, volt egy tánc...” cím­mel művészeti gálát szerveztek, s a fellépők között üdvözölhet­ték a hajdani Csalóka néptánc- csoport tagjait. Volt diákjaik festményeiből tárlatot nyitottak, és „Sej, a tari réten....” címmel népdaléneklési versenyre hív­ták a pásztói tankerület iskolá­inak dalolni vágyó tanulóit. Mindezek mellett vetélkedőt is hirdettek nagy magyar zene­szerzőnk, népdalgyűjtőnk, az iskola névadója, Kodály Zoltán emlékére. Az utolsó napon délelőtt rendhagyó tanítási órák kereté­ben a diákok író-olvasó találko­zón vehettek részt, íjászkodtak, Rendhagyó tanóra keretében íjászkodásra is lehetőség nyílt Csinos madárijesztők a patakpárton H. H. (Folytatás az 1. oldalról.) Csesztve. Nemsokára már a városból kivezető úton haladtunk a járművel a csesztvei rendezvény irányába. Nem újkeletű viadala ez a „bakuszoknak”, hiszen a plakát is úgy hirdeti, tizenha­todik alkalommal állítják ki ezeket a fi­gurákat a község központján átfutó kis patak partján. Amikor odaérünk meglehetősen nagy csönd fogad. A salgótarjáni Batyu Színház előadása Hófehér és Rózsapi­ros történetéről - amit a művelődési házban tartottak - már véget ért, csu­„Szalma Alma” - a legpompásabb madár­ijesztő pán néhány szervező tüsténkedik a helyszínen, de a madárijesztők már áll­nak. Néhány csepp eső is elered, de ez nem zavarja őket, még igazgatnak ki­csit a kalapokon, a viseleteken. Nézzünk hát körül! Kilenc bakuszt számlálunk. Az első a sorban a „Mariska madár-riasztgató” névre hallgat. Igazi mo­dern teremtés ő: kirúzsozott száj, farmer­ing, és divatos szoknya, bizony, elég élet­hű, talán a következő pillanatban meg is szólal. Mellette egy feketeség: „batman”. A denevérember tetőtől-talpig - pontosabban csak derékig - vérbeli bőregér, a „szerkóját” talán valami szelíd mo­torostól szerezték be, mindenesetre jól kilyuggatták, úgy áll rajta, mint akit megtépett a menetszél. A következő ri­ogató „egyén” nem más, mint „Málna”. Javas- asszony-féle le­het, fejére sapkát húzott alkotója, vastag sál fogja át a nyakát, keze­in kesztyű, kar­ján pedig egy ba­goly bambul me­redt szemekkel. Ilyen hideg len­ne a tavasz?! „Li­di nénitől”, az otthonkás-ken- dős házsártos vénasszonytól jobbra az egész tárlat talán leg­különlegesebb alakja kacsint rá a járókelőre: a „Cukros vízsze­relő”. Színes-ta­réjos hajzat, mintha valami punk-buli ködéből toppanna ide, szemeit farsangi álarc takarja, de nyaktól lefelé már jóval hétköznapibb a „srác”: karján egy ócs­ka, szerszámokkal teli hátizsák lóg, nya­kában a szerelési művelet egyik elen­gedhetetlen eszköze, a zuhany csöve. Bakancsa legalább két számmal na­gyobb az eredeti lábméretnél, előtte pe­dig egy girbe-gurba másik cső terül el a földön - úgy látszik, már befejezte a sze­relés első fázisát. „Szalma Alma” - mindene szal­ma, feje-keze egy­aránt, mellény­zsebéből viszont kilóg három- négy, seprű cirok­szálaira felszúrt alma - kedves kis alakja ez a ma- dárijesztő-lajst- romnak. Az utolsó két bakuszt viszont keresni kell a fű­ben, lehet, nagyí­tó is kell hozzá. Az előbbi példá­nyok talán saso­kat, meg varjakat üldözhetnek el a mezőn, utóbbiak a pintyekre, vagy kolibrikre szako- sodhattak, hiszen magasságuk alig haladja meg a ti­zenöt centimé­tert. Ők: a „Fűben ülő manó” és a „Madárijesztő óvoda”, óvó néni, négy csemetével. Bizony, a bírá­ló bizottság fe­lettébb foghatta a fejét, törhette a kobakját azon, vajon a szebb­Egy igazán rémisztő figura - „batman” Különös alak volt a „Cukros vízszerelő” nél-szebb és ötletesebbnél ötletesebb madárijesztő-formációk közül melyiket is díjazza kiemelten - mert ugyebár minden egyes „gazda” oklevél jutalmat kapott. Végül a választás „Szalma Al­mára” esett, Jakubecz Norbert és csa­ládja művére, teljesen megérdemelten. De külön elismerést kapott a „Batman”, Mócz Ábel és Réka alkotása, és a „Ma­dárijesztő”, ami Szabó Lénárd keze munkáját dicséri. Sőt, a „Madárijesztő Óvoda” is kapott különdíjat, mondván olyan aranyos, hogy inkább csalogatja a madarak, mint üldözi. r * » v i i V «

Next

/
Oldalképek
Tartalom