Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-11 / 107. szám

„Én iskolám, köszönöm most neked/Hogy az eljött élet-csa­ták között/volt mindig hozzám víg üzeneted” - Ady Endre zila­hi diákéveire emlékező felejt­hetetlen sora jutottak eszébe a poéta-lelkülettel megáldott író­embernek, amikor meghallotta, hogy a rétsági gimnázium meg­alakulásának ötvenötödik év­fordulója alkalmából megemlé­kezés szerveződik az egykori alma mater tiszteletére. Hegedűs Henrik | .seh.n t Hrl A hírt, hogy ennek a találkozónak az életre hívása megin­dult, Mocsári Gergely, a középiskola egy­kori pedagógusa - egyes időszakokban vezetője - közölte e sorok írójával, vala­mikor január vége felé. Akkor már az időpontot is kijelölték: május kilencedi­ké. Nemsokára már a facebook-on is megjelent a hirdetmény, márciustól pe­dig a környék településeinek hirdető- tábláin - ahonnan verbuválódott a gim­názium korabeli diáksága - megjelen­tek az eseményre hívó plakátok. Aztán eljött a nagy nap. Először Romhányban gyülekeztek a résztvevők, hiszen annak idején, a múlt század hat­vanas-hetvenes éveiben itt is működött gimnáziumi oktatás, és a volt Prónay- kastély falán mostantól emléktábla hir­deti, hogy itt egykor tizenéves tanulók népesítették be az épületet. Rétságon a jelenlegi általános iskola épületének udvarán - ahol anno egy­más mellett működött a nyolcbsztályos és a gimnáziumi oktatás - folytatódott a program. Mocsári Gergely, Lavaj Ár­pád, a balassagyarmati Mikszáth Kál­mán Középiskola (ennek az intézmény­nek a kihelyezett tagozata van ma a vá­rosban) és Mezőfi Zoltán rétsági alpol­gármester társaságában leplezte le az ötvenöt évre emlékeztető, romhányi mészkőből készült táblát. Az egykori osztálytársak az együtt töltött szép időket emlegetve, kedélyes tereferék közben először a régi gimná­ziumi épületbe sétáltak át, majd a mű­velődési házban rendezték meg a köz­ponti évfordulós ünnepséget. Itt Mocsári Gergely felvezető szavait követően meglepetés-vendégként Oszter Sándor színművész József Attila versét szavalta el a hallgatóságnak, majd egy­kori és mai rétsági középiskolás diákok vegyes művészeti műsora következett. Lavaj Árpád, a jelenlegi intézményveze­tő rövid beszédében azt hangsúlyozta, hogy ez az iskola minden tanulóban je­lentős nyomot hagyott, amit jelez az is, milyen sokan eljöttek erre a találkozó­ra, és a fáklya elolthatatlan tűzzel ég to­vább, és ha át is alakult az elmúlt idők­ben, mégis sosem aludt ki, mert nem hagyták kialudni. Vezér Attila, romhányi polgármester - mint negyven éve érettségizett volt diák - kedves szavakkal emlékezett vissza fel­hőtlen iskolás éveire, a padsorok közötti vaskos tréfákra, az udvarlásokra. Hozzá­tette, a játék szabályait, az alapokat kap­ták az intézménytől, amit most, itt közö­sen ünnepelnek, és ha az élet másfelé so­dorta is az embereket, a találkozón, eb­ben a kereszteződésben újból őszintén egymás szemébe nézhetnek. Ez a mai napnak a legnagyobb ajándéka. Mezőfi Zoltán alpolgármester szerint tehetséges, jóravaló fiatalokat nevelt a emberi kapcsolatokat teremtve. Néhány rétsági gimnázium és nevel ma is, rá- szóval utalt arra a kálváriára, amelyet, adásul családias hangulatban, értékes mint városi polgármester átélt, miként küzdöttek azért, hogy tizenegy évvel ez­előtt újra beindulhasson a nappali tago­zatos képzés, amelyet verítékkel, de si­került összehozni, és lám, ma is zökke­nőmentesen működik. Az egykori diákok is megszólaltak. A fél évszázaddal ezelőtt végzettektől kezdve a fiatalabbakig megható gondo­latokat fogalmaztak meg a tanulóévek­ről. A visszatekintéseket Kaári Sándor egykori igazgató zárta: „ha hiszitek, ha nem, én álmaimban ma is tanítok. Ma­gyar órákat - lányoknak. De történelem órán látom a fiúk érdeklődő tekintetét is, vitatkozni hajlandó egyéniségüket. Romhányban és Rétságon is öröm volt tanítani.” Megemlítette azt az idősza­kot, amikor több párhuzamos gimnázi­umi osztályt is indíthattak, és ez volt az igazi, fényes korszak, teli boldogsággal, eredményes közös munkával. A későbbiekben Németh Árpád festő­művész - szintén volt tanár - beszélt a művelődési ház galériájában ebből az al­kalomból kiállított képeiről. A találkozó személyes hangvételű beszélgetésekkel zárult - immár a fehér asztalok mellett. HIRDETÉS r az ország legjobb bankja J továbbra is Salgótarjánban Salgótarján, Fő tár 4, telefon: (06 32) 520 400 les Iskolánkban természetis­meret tantárgyból, első osztálytól kezdődően, intenzív és eredmé­nyes tehetséggondozás folyik, amit több országos helyezés iga­zol. Célunk a tehetséges tanulók teljesítményének növelése. Évek óta részt veszünk internetes tanulmányi versenye­ken. Ebben a tanévben is nagyon lelkes versenyzői csoport ala­kult, tíz fő, 6. osztályos tanuló részvételével. Szorgalmas kitartó munka eredményeként négy diák, Tóth Mercédesz, Fodor Réka, Lau- rencsik Liliána és Pirk Daniella bejutott a Mozaik Kiadó szerve­zésében meghirdetett inter­netes természetismereti ver­seny országos döntőjébe, 5-6. osztályos korcsoportban. A döntő április 18-án Budapes­ten, a Homoktövis Általános Is­kolában, a díjátadó pedig Szege­den volt. Felkészítő tanáruk Hartl Endréné, aki sok energiát fekte­tett a versenyzők felkészítésébe. A tehetséges diákok között van kimagasló teljesítményt nyújtó. Tóth Mercédesz, aki min­den természetismereti verse­nyen az országos döntőig jutott ul * I 1/ __________________ _ ___ . jvii és háromszor sikerült az I. helye­zést elnyernie. A többiek telje­sítménye is nagyon dicséretes, mert a tizedik, a tizenharmadik és a tizenhatodik helyet hozták el, a népes mezőnyből, ahol ne­ves általános iskolák és gimnázi­umok tanulóival kellett verse­nyezniük. Eredményeink nem­csak iskolánk, hanem Nógrád megye számára is szép siker. Köszönet illeti a szülőket, Szűcsné Mátrai Éva igazgatónőt, Lénárt Dezső polgármester urat, akik segítettek nekünk abban, hogy eljuthassunk a versenyre. Nagyon büszke vagyok diákja­imra és az elért kiemelkedő eredményekre. Hartl Endréné felkészítő tanár A képen balról jobbra haladva: Pirk Daniella, Tóth Mercédesz, Hartl Endréné, Fodor Réka, Laurencsik Liliána > I Mocsári Gergely főszervező (jobbról; és néhány résztvevő Ötvenöt esztendő emlékezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom