Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-23 / 118. szám

2015. MÁJUS 23., SZOMBAT Értékteremtő szellemi ambíciók A 2007 óta működő Szerdatár- ság Irodalmi Kávéház nyolcéves története során kialakultak úgy­mond jellegzetes rendezvénytípu­sok. Ezek közé sorolandók a „Törzsasztal”, a „Helyi érték” vagy az „Unikum” elnevezésű progra­mok is. A minap tartott májusi összejövetel gyakorlatilag kielégí­tette mindhárom fenti típus krité­riumait. A meghívott vendég ugyanis dr. Cseplák György nyu­galmazott bőrgyógyász főorvos volt, aki köztiszteletben álló sze­mélyiség Salgótarjánban. Ezt mindenekelőtt hozzáértően, lelki; ismerettel végzett orvosi tevé­kenységgel vívta ki az elmúlt fél évszázad során. Ugyanakkor - mint a kávéházi bemutatkozás, beszélgetés során is kiderült - széleskörű érdeklődési köre, sok egyedi, unikális értéket felszínre hozott munkássága - bár a medi­cinában gyökerezik - messze túl­mutat a hivatáson. Cseplák György 1929. április 2- án látta meg a napvilágot Bakonycsernyén, ahol édesapja a helyi iskola igazgató-tanítója volt. Következetes nevelésben része­sült s már gyermekkorában fel­pezsdült benne a természetszere­tet valamint múlt, a történelem iránti érdeklődés is. Középiskolá­ba Sopronban, az evangélikus líce­umban kezdett el járni, de a máso­dik világháború végi történések nem tették lehetővé, hogy ott fejez­ze is be tanulmányait. A világégés során számos emberpróbáló vi­szontagságban, megrendítő él­ményben volt része. Tizenhat éves korában, 1945. március 27-én - amikor kórházba szállíttatással re­mélhetőleg sikerült megmentenie egy súlyosan sérült német kato­nát - határozta el, hogy orvos lesz. Az érettségi vizsgát 1948-ban Szé­kesfehérvárott kitüntetéssel tette le, onnan került a pécsi orvostudo­mányi egyetemre. Kitűnő tanárai voltak s ő maga is magas színvo­nalon teljesítette a követelménye­ket s egyedül álló módon a kötele­ző szaktárgyakon kívül államvizs­gát tett szövettani, laboratóriumi ismeretekből és fejlődéstanból is. Volt klinikai gyakornok és tanár­segéd is. 1963 őszén dr. Lukács Ida salgótarjáni főorvos közvetítésé­vel, az úgynevezett „Ezer szakem­bert Salgótarjánba” akció révén jött a nógrádi megyeszékhelyre, ahol 1964 tavaszán, mindössze harmincöt évesen nevezték ki a bőrgyógyászati osztály vezetőjévé. Ezt a beosztást csaknem harminc esztendeig, 1993-ig töltötte be, azt követően nyugdíjasként a gondo­zóintézetben illetve magánorvos­ként dolgozott. Aktív évtizedei so­rán tagja, elnökhelyettese volt az orvosi kamara megyei etikai bi­zottságának, a Magyar Dermatoló- gia Társaság országos vezetőség­nek. A kórházban tanácsadója volt az orvosi könyvtárnak, kezdemé­nyezte múzeum, képzőművészeti galéria, becsületkönyvtár létreho­zását, a „Kórházi Élet” című újság - amelynek egyik szerkesztője is volt - kiadását. A gyógyító munka mellett írt pályamunkákat, százöt tudományos közleménye jelent meg, száztíz tudományos és ugyancsak százon felüli egészség­nevelő, felvilágosító, ismeretter­jesztő előadást tartott. Bár volt rá kísértés, nem kívánkozott el Salgó­tarjánból, szereti betegeit, baráta­it, megkedvelte a várost és szépsé­ges környékét s úgy érzi - teljes joggal - hogy neki is megbecsülés­ben van itt része. 2002-ben jelent meg az első könyve),Bőrbetegségek kórismé­zése nagyítóval” címmel. 2005- ben adták ki a második saját kö­tetét, az „Árulkodó ujjnyomok” - at, amelyben többek között a Pécskő hegyen talált késő rézko­ri régészeti leletek, kőkori csere­pek vizsgálati adatait adta közre. 2011-ben látott napvilágot a „Gyakorlati bőrgyógyászat” című szakkönyve, tankönyve. (1991- ben egy úgymond könyvrészlet­ben számolt be a Tapolcai Múze­um kiadványában a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájá­ról). 2005-ös könyvének bemu­tatóján dr. Pap Ildikó, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának igazgatója dr. Trogmayer Ottó professzorral együtt méltatta a kötetet. Előbbi lehetővé tette dr. Cseplák György részére a váci, egykori Domon­kos-rendi Fehérek templomának 1994/95-ös felújításakor feltárt, a kedvező klimatikus viszonyok révén természetes úton mumifi- kálódott emberi maradványok vizsgálatát. Ez a munka három és fél éven át tartott. A18-19. szá­zadból - az 1731-1838-as évek­ből - származó 264 múmiából 110-et tartott vizsgálatra alkal­masnak és 52 esetében végzett konkrét bőrgyógyászati vizsgá­latokat, amikor be kellett fejez­nie a munkát, részben a múze­um átépítése miatt. A főbb tapasztalatokat, észre­vételeket könyv formájában fog­lalta össze. Ennek a bemutatója lett volna a Szerdatársaság Iro­dalmi Kávéház aktuális rendez­vényén, de a kiadás munkálatai elhúzódnak és így a szerző „csak” szóban illetve kivetített fotóil­lusztrációkon keresztül érzékel­tethette , hogy milyen megállapí­tásokra jutott a különleges leletek tanulmányozása során. A fentiek alapján nem véletlen, hogy dr. Cseplák György életútját, pálya­képét számos elismerés is kísér­te. Többek között 1977-ben me­gyei Perliczi-emlékérmet, 2014- ben Salgótarján egészségügyéért­díjat kapott és ugyanabban az év­ben részesült a bőrgyógyászok legmagasabb kitüntetésében, a Kaposi-díjban is. Ä szerdatársasági program so­rán arra is fény került, hogy Cseplák Györgyhöz nemcsak a tudományok, de a művészetek is közel állnak. Különösen szereti az irodalmat - egyik kedvenc író­ja Berta Bulcsú - a komolyzenét, a színházat (évek óta törzsnéző­nek számít Salgótarjánban), a képzőművészetet, az ember al­kotta igazi értékeket. Ő maga is megpróbálkozott a műfordítással {W. Goethe nevezetes versét „A vándor éji dalá”-t magyarította) és a szépprózával is. Példa erre az az írása, amelyet a betegeskedő, majd 2009-ben elhunyt T. Pataki László írónak, szerkesztőnek, rendezőnek ajánlott a gyógyulás reményében. Az opust Patakiné KemerEdit előadóművész olvas­ta fel. Ugyancsak elhangzott - Sándor Zoltán előadóművész tol­mácsolásában - a pályaválasztás­sal kapcsolatos háborús emlék is. Szó esett a gyűjtőszenvedélyről, a házi „múzeumról” és Cseplák György családjáról is. Ez utóbbi kapcsán is megerősítette, hogy elégedett, boldog embernek tart­ja magát. Szakmai tervei között a szőr- és hajszálak szarusodási fo­lyamatainak vizsgálata szerepel. Bár erős dunántúli, bakonyi gyö­kerekkel rendelkezik, már régen otthon érzi magát Salgótarján­ban, Nógrád megyében is. Csongrády Béla Múltidéző: újdonsült barátokkal A baglyasaljai óvodások műsora is színesítette a programot Oklevél 1310-ben említette elő­ször Baglyaskő-várát s e doku­mentált dátum hétszáz éves év­fordulójáról sokszínű, változatos programmal emlékeztek meg Salgótarjánban. A 2010/2011-es emlékévet Baglyasalja Barátai­nak Köre kezdeményezte s ez a szervezet azóta is élen jár saját és a város történelmi hagyománya­inak, értékeinek feltárásában, megőrzésében. A számos jó példa egyike az a rendezvény, amelyet a Baglyasi napok keretében „Tisz­telgés őseink emléke előtt” cím­mel a minap már ötödik alkalom­mal szerveztek és tartottak meg az emlékhelyen, jelesül a Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpontban. Az idén a baglyasaljai város­rész, illetve a partner civil szer­vezetek képviselői, az érdeklődő vendégek mellett az elődökre va­ló emlékezésen megjelentek a rendezők újdonsült szlovákiai barátai is. A baglyasiak az el­múlt év őszén vették fel a kap­csolatot a határon túli, Gömör megyei Almágy községgel, ahon­nan a feljegyzések szerint a 17. század végén idetelepültek az el­ső Andó nevű ősök. A Szlováki­ából érkezett vendégek között ezúttal is ótt volt Agócs Gyula Almágy polgármestere, Agócs Il­dikó, a C semadok helyi alap­szervezetének elnöke s csatlako­zott a delegációhoz Agócs Péter, az almágyi alapiskola és óvoda igazgatója, valamint Kovács Ti­bor Mecseki ő község polgármes­tere is. Megtisztelte a szervező­ket dr. Füst Antal salgótarjáni születésű professzor, nyugalma­zott bányamérnök is, aki a „Baglyaskő regéje” című regé­nyében örökítette meg a vár tör­ténetét. A könyv egy részletének dramatizált változatát be is mu­tatták a baráti kör lelkes „amatőr színjátszói”. Salgótarján Megyei Jogú Város vezetése nevében Fe­kete Zsolt alpolgármester mon­dott köszöntőt. Rámutatott arra, hogy éppen Baglyasalja révén mélyebbre, messzebbre nyúlnak a kilencvenhárom éves város gyökerei, mint ahogyan azt hosszú időn át sokan gondolták. A múlt történéseit, eseményeit tudatosítani kell a köztudatban, Salgótarján polgáraiban, a jelen­legi és felnövekvő nemzedékek­ben. Tudniuk kell, hogy milyen tájhazában élnek, honnan szár­maznak, mire lehetnek joggal büszkék - emelte ki az alpolgár­mester. Az is nagyon fontos - hangsúlyozta - hogy az ide láto­gatóknak, köztük a határ túlol­dalán, közelében élőknek is be­mutassuk a város értékeit s ez­által is fokozzuk hírnevét, vonze­rejét. Végül, de nem utolsósor­ban Fekete Zsolt megköszönte mindazok - különös tekintettel Baglyasalja Barátainak Köre tag­jainak - munkáját, akik meg­szervezték az immár a város éle­tébe beépült rendezvényt. A műsort a baglyasaljai óvodá­sok tavaszköszöntő népi játéka, az almágyi kisiskolások Gömöri Kisrózsák nevet viselő, a magyar néptánc hagyományait őrző cso­portjának bemutatója és Csapó Sándor, a Bolyai János Gimnázi­um diákjának kürtjátéka is szí­nesítette. Természetesen ez alka­lommal sem maradhatott el az emléktábla megkoszorúzása és a 2011-es évszám mellé az idei is felkerült az emlékoszlopra. Zá­rásként elismerések átadására került sor. Köszönőleveleket kap­tak azok a személyek, akik az egyesület működését, munkáját évek óta hatékonyan segítik. P. Tóth László fotográfus, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tagja, Márton Pálné és Pádár Zoltánná, a baráti kör aktivistája a 2001- ben alapított Baglyasalj áé r t-díj at vehetett át. Az „ínyencmegterek” sorában díjazták a kumpér-, a sa­láta-, a torta-, a rétes- és a pogá­csakészítés legügyesebbjeit, a Salgótarján falatka nagymeste- re-díj Peleskei Gyuláné tulajdoná­ba került. A jutalmazottaknak, díjazottaknak Bódi Györgyné dr., a Salgótarjáni Civil Kerekasztal elnöke gratulált. A csodálatos természeti kör­nyezetben, ragyogó májusi nap­sütésben, változatos, színvonalas program keretében megvalósított főhajtás méltó volt a célkitűzés­hez, szép gesztusnak bizonyult az emlékőrzés, a hagyományápo­lás folyamatában. Cs. B. Az almágyi vendégek is elhelyezték a megemlékezés virágait „Ablakok" Szlovákiából Mintegy tízéves múltra tekintenek vissza a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület szakmai és baráti kapcsolatai a szlovákiai Ruzomberok (Rózsahegy) fotográfusaival. Rendszeresek a kiállításcserék s a nógrádiak a közelmúltban immár negyedik alkalommal vehettek részt a remek programot biztosító ottani fotótáborban. A minap a liptói városból érkeztek kollégák Salgótarjánba abból az alkalomból, hogy a rózsahegyi fotósok egyik markáns személyisége, a vegyészmérnöki végzettségű Fedor Polóni állította ki képeit a fotóklubban. Az 1939-ben született alkotó 1955 óta - azaz éppen hatvan esztendeje - tagja a városi fotóklubnak. Az évek során több vezető funkciót is betöltött a fotósok táborában , jelenleg - műszaki, technikai érzékét is kamatoztatván - a fotóklub internetes honlapját kezeli. A Salgótarjáni Fotóklubban Fedor Polóni kiállítása a 458. a sorban. Erre is utal az az emléklap, amelyet Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke nyújtott át a szlovák vendégnek, aki megköszönte a meghívást, a kiállítás lehetőségét és beszélt a rózsahegyi fotósok sokrétű tevékenységéről. A Salgótarjánba hozott képanyag egyértelműen két részre osztható. A kiállított fotók mintegy fele úgymond vegyes jellegű - vannak köztük portrék, természeti témák és életképek - a másik fele viszont kuriózumnak tekinthető, amennyiben kizárólag ablakokat ábrázol, persze sokféle formában: régi és új keretezésben, függönnyel és anélkül, üresen és virágokkal, gyertyákkal, lámpákkal, babákkal és egyéb tárgyakkal. Közös vonásuk, hogy egyiken sem szerepel ember. De éppen ez gondolkodtatja el a nézőket: vajon kik lakhatnak az ablakok mögött, hogyan élnek a láthatatlan házigazdák. Fedor Polóni fotókiállítása június 30-áig tekinthető meg a József Attila Művelődési és Konferencia-központban. csébé Fedor Polóni rózsahegyi fotós a salgótarjáni kollégák gyűrűjében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom